Megyeri Szabolcs kertész blogja

A címmel ellentétben persze nem a balkonok fáznak, hanem a balkonnövények. Végre megérkezett ugyanis az évszaknak megfelelő hőmérséklet, ami azt jelenti, hogy napközben is egyszámjegyű értéket mutat a hőmérő, éjjelente pedig már a fagyok sem ritkák. Persze a kemény tél még odébb van, azonban a balkonon lakó növények többségének ez a klíma már kissé hűvös, így nem haszontalan pár szót ejteni a balkonnövények ősz végi, téli védelméről, aztán természetesen szükség esetén ezt az elméletet illendő átfordítani a gyakorlatba. 

Sokan azt mondhatják, hogy ha ugyanaz a növény a kertben átvészeli a telet, akkor a balkonon miért kéne vele pluszban pepecselni? A nagy különbség a föld térfogata, míg ugyanis a kerti növények talaja hatalmas tömb, addig az erkélyen lakóké sokkal kisebb, pár köbdeci általában. Ez a föld a cserépben hamar kihűl, a hamarabb fagy át. A tennivaló nem bonyolult, valamennyire szigetelni kell az edényeket, dézsákat. Szigetelőanyag lehet egy méretre vágott régi vászonlepedő vagy bármilyen rongyféle, használhatunk több rétegbe hajtogatott papírt, de az egyik legjobb választás az egyszerű buborékfólia.

Nem mellékes, hogy mindig csak az edények oldalát szabad szigetelni, alul és felül ne burkoljuk be a cserepet! Ha így tennénk, akkor az öntözővíz például nem tudna távozni, ez pedig fokozná a fagysérülés veszélyét, vagy éppen rothadáshoz vezetne. Alul megoldás lehet, ha egy méretre vágott hungarocell darabra helyezzük az edényt, felül pedig a mulcsolás az üdvözítő. Utóbbi -aki nem ismerné - annyit tesz csupán, hogy a növény földjét 5-8 centi vastagon burkoljuk be fenyőkéreg törmelékkel vagy kőzúzalékkal. Ez a mulcsréteg késlelteti a talaj kihűlését és tovább bent tartja a nedvességet. 

Itt azonban még nincs vége az erkély vagy terasz zöldjeivel kapcsolatos teendőknek. A balkonnövényeknek télen is szükségük van fényre, ám ilyenkor a nappalok rövidebbek, a napsugarak pedig gyengébbek, így a nyáron megfelelő helyek a hideg évszakban nem biztos, hogy jók. Ezért a korlát, vagy az oldalfal takarásában lévő cserepeseket tegyük feljebb, és középre, például egy állványra, vagy egy kisasztalra, és csoportosítsuk őket növekvő sorrendbe, hogy ne árnyékolják egymást. Arra mindig ügyeljünk, hogy a helyváltoztatással ne kerüljenek huzatos, szeles területre, mert ez is végzetes lehet a számukra.

Azt se feledjük, hogy nem minden balkonon élő növény télálló, így a fagyérzékeny példányokat telepítsük át megfelelő teleltetőhelyre. Mivel egy héttel ezelőttig még jellemzően tíz Celsius felett voltak a napi hőmérsékletek, a teleltetés megkezdése még most sem késő, ha valaki eddig erre nem gondolt volna.  A közkedvelt citrusfélék és egyéb mediterrán növények (például a szintén nagy kedvenc leander) egy fűtetlen, de fagy-, és huzatmentes helyen vészelhetik át a telet, az üvegezett erkély, veranda, vagy egy zárt, ablakos lépcsőház megfelel a célra. A trópusi, melegkedvelő növényeket szobahőmérsékleten lehet tárolni tavaszig.

A teleltetéssel kapcsolatban mindenképpen ki kell térni arra, hogy panelokban, társasházakban gyakori megoldás, hogy ezeket a növényeket a lakók a lépcsőházba, vagy a balkonnál védettebb folyosókra helyezik át, ezzel azonban vigyázni kell, egyfelől ez a gyakorlat tűzvédelmi szabályokba ütközhet, ami azonban sokkal fontosabb, hogy valóban veszélyes lehet egy váratlan vészhelyzet esetén, mikor az akadálymentes menekülés életfontosságúvá válik. Aki a saját növényei kihelyezése miatt, vagy esetleg mások feltételezhetően rosszul kihelyezett növényei miatt szeretne tisztába kerülni a hatályos szabályozással, az IDE KATTINTVA olvashatja el a részleteket!

A növények kezelése azonban még mindig nem jelenti azt, hogy vége a téli szezonra való felkészülésnek a balkonon. Itt ugyanis nem csak a növények, hanem az ott használt egyéb tárgyak, sőt maga a balkon is védelemre szorulhat a hideg hetekben. A kültéri bútorokat vigyük le a pincébe vagy garázsba, hogy tavasszal állagromlás nélkül vehessük újra használatba őket. A korlátra akasztott virágládákat szereljük le, vagy legalább fordítsuk befelé, a hó és a heves viharok leszakíthatják ezeket, ez pedig anyagi kárt és balesetveszélyt eredményezhet. Az erkélyen lévő dekorelemeket, dísztárgyakat is nézzük át, azokat pedig, melyeket károsíthat a hideg, vagy épp a téli vihar, vegyük, szereljük le, és helyezzük biztonságba.

A balkon vagy a terasz burkolatára hullott csapadékot (elsősorban a havat) távolítsuk el, mert a nappal megolvadó és a résekbe beszivárgó, majd éjjel megfagyó nedvesség tönkreteheti a burkolatot. Tapasztalatból mondom, hogy közel sem minden burkolóanyag fagyálló, amit annak hirdetnek, így némi óvatoskodás biztosan nem árthat! Amennyiben a vízszintes burkolat és a fal találkozásánál akadnak repedések, törések, ezeket még most javítsuk ki (akár csak ideiglenes jelleggel, nem ügyelve az esztétikára) mert így nagyobb volumenű munkákat előzhetünk meg!

Képek: innen, innen, és innen.

Novemberben már egyre kevesebb a kerti teendő (Micsoda közhely! De igaz!) azonban egy-két feladat akad ilyenkor is. Az egyik ezek közül tipikusan ősz végi, téli munka, és nem csak a hideg idő miatt kényelmetlen, hanem mert klasszikusan fejvakarós történet. Hogy végre kibökjem mire gondolok, hát nem másra, mint a fakivágásra, azon belül is a csonk eltüntetésére.

Fát kivágni nem olyan nagy mutatvány, a kisebbekkel egy fűrész és/vagy balta is elbánik, a nagyobbakhoz pedig már láncfűrész kellhet, és persze hosszabb a munka is, hiszen először a nagyobb ágakat kell eltüntetni, hogy a többé-kevésbé lecsupaszított törzs következhessen végül. Akárhogy is csináljuk, önerőből vagy segítséggel, kéziszerszámmal vagy gépi eszközzel, a vége mindenképp az lesz, hogy marad a földben egy csonk, és általában itt áll meg a tudomány. Eléggé közismert tény ugyanis, hogy a gyökérzet mérete nagyságrendileg a lombozathoz hasonlítható, ami azt jelenti, hogy igencsak bajos a kiemelés. Milyen megoldások léteznek a csonkok eltüntetésére?

A tönk eltüntetésének legegyszerűbb módja a csákányos kiemelés, mely ugyanakkor a fentiek értelmében csak a kisebb példányoknál jöhet szóba. A csákányozás akkor lesz célravezető, ha vágáskor legalább egy méter magas csonkot marad, ez fontos elem, így ha emellett voksolunk, már a vágásnál tartsuk észben, hogy magasabb törzsmaradványt hagyjunk meg. Ezt aztán jó mélyen ássuk, csákányozzuk körbe, majd mikor már mozgatható a maradvány, kézi erővel, vagy akár járműhöz kötve próbáljuk kifordítani a földből. A módszer vitathatatlan előnye az olcsósága, és az, hogy ott is elvégezhető, ahová munkagépek nem férnek be helyhiány miatt, így kisebb kertekben, előkertekben is szóba kerülhet. Hátránya, hogy viszonylag sok élőmunka szükséges hozzá, és keményebb hidegek, vagyis fagyott talaj idején el is kell felejteni, hiszen adott esetben akár egy, másfél méter mély, két-három méter átmérőjű gödröt kell kiásni, ez pedig fagyott földben nagyjából lehetetlen. Bár említettem a gépjárművel való mozgatást, ezt azért nagy óvatossággal kell elvégezni, nehogy az autóban tegyünk kárt. Ha van a szomszédságban traktoros, akkor persze nyert ügyünk van, de ez viszonylag ritka együttállás.

A következő eljárás a gépi megoldás, ez jellemzően markológépet jelent. A brutális erőkifejtésre képes munkagép akár percek alatt megoldja a problémát, így akár több órányi fáradságos ásást és rönkrángatást tehetünk zárójelbe egy huszáros vágással. Ugyanakkor gép jelentős kárt tehet a gyepfelületben, és mozgásához nagy hely kell, így ha markoló nem fér be a kertkapun, vagy bent nincs neki hely a mozgáshoz, vesztettünk. Nem mellékes, hogy a munkagép és a gépkezelő bérlése mindenképp pénzbe kerül majd.

Köztes megoldásként merül fel a kisebb, direkt erre a célra kialakított munkagép is, például a tönkmaró berendezés. Ez egy kisebb méretű, forgó csiszolófejjel ellátott eszköz, mely egyszerűen a talajszint alá „faragja” le a fa maradványát. Ez a szerkezet gyorsan, tisztán dolgozik, kis mérete miatt szinte bármekkora kertben bevethető, így főnyereménynek tűnik, de sajnos viszonylag ritka dolog, nem mindenhol áll rendelkezésre a gépkölcsönzőkben, ráadásul a kezelése sem való feltétlen tapasztalatlanoknak, így ajánlott hozzá egy kezelőt is "bérelni", vagyis szintén nem filléres megoldás. 

Az eddigi három többé-kevésbé professzionális eljárás mellett akadnak szellemes, érdekes alternatívák is, melyek ugyan beválhatnak, de kisebb-nagyobb hátránya mindegyiknek akad, és a teljes siker sem mondható 100 százalékosnak.

Fifikás kertbarátok ilyen tönk gondok esetén előszeretettel vetik be a nitrogénes, trágyázásos kiégetést. Ebben az esetben az alacsonyra vágott csonkba vastag fúrószárral tucatnyi lyukat fúrnak, melyekbe bőséges mennyiségű nitrogéndús, folyékony trágyát öntenek, majd a csonkot nejlonnal, komposzttal vagy földdel fedik be. Az így felgyorsított természetes bomlási folyamatok révén a fa maradványa hamar elkorhad, és végül akár egy ásóval is könnyen kiszedhetővé, szétdarabolhatóvá válik. Ez egy környezetbarát, szelíd módszer, ugyanakkor semmiképp sem gyors, akár 2-3 hónapig is eltarthat, mire eredmény születik. Ez persze mostanában épp nem jelent problémát, hiszen a novemberi kezelés eredménye úgysem lényeges a tavaszi kertszezon beállta előtt, addig meg van még 4-5 hónapunk.

Hasonló, ám nem kifejezetten környezetbarát metódus a vegyszeres kezelés. Gazdaboltokban vásárolhatóak olyan vegyi felületkezelő anyagok, melyek az előbbiekben vázoltakhoz hasonlóan működnek, a fát szivacsossá, puhává alakítják, így az ásóval, csákánnyal kiemelhetővé válik. Én ezt nem ajánlom, agresszív, erős kemikáliákról van szó, melyeket nem jó ötlet a kertünkben szétlocsolni a talajba, így ez a metódus csak teljesség kedvéért álljon itt.

Utolsó előttiként jöjjön egy igazán jópofa megfejtés, ami nem más, mint a gomba! Ilyenkor  az alacsonyra vágott csonkot baltával jól szabdaljuk meg, majd a sebhelyekre telepítsünk laskagombát. A gomba nem csupán elkorhasztja fát, de dekoratív, kifejezetten rusztikus látvány, mindemellett ugye ehető is, így saját termesztésű gombát tálalhatunk majd! Természetesen ez az eljárás csigalassú, a gomba nem végez gyors munkát, sok hónap kell, mire eltüntethetővé válik a törzsmaradvány. De addig legalább jól néz majd ki!

És akkor a legvégső módszer: a jó öreg tűz! A zavaró facsonkot akár egy kerti sütögetéssel egybekötött égetéssel is el lehet tüntetni, így ősszel amúgy is gyakran lobbannak avartüzek a kertekben (az avarégetéssel kapcsolatos dolgokról ITT OLVASHATJA egy régebbi írásomat!) Klasszikus tábortüzet képzeljünk el ilyenkor, a téglával, kövekkel biztonsági okokból körbebástyázott facsonkot be kell gyújtani, és addig kell izzítani, míg az a talaj szintje alá nem hamvad el. 

És akkor jöjjön még a ráadás, amit egy rövid videóban mondok el, nézze csak:

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A továbbra is szokatlanul meleg ősz ugyan lehetővé teszi, hogy még november első harmadában is a kertben tegyünk-vegyünk, de lássuk be, ilyenkor már csak addig tart a kellemes langyosság - és azzal együtt a kertészkedési kedv - míg le nem megy a Nap, vagy felhők nem árnyékolják el. Vagy amíg esni nem kezd, fújni nem kezd a szél, és így tovább. Akárhogy is, lassan itt az ideje tekintetünket a lakásbelsőben pesztrálható zöldek felé fordítani, hiszen velük kellemes a foglalkozás a fűtött szobában.

A természet fricskája, hogy ebben az időszakban a szobanövények sem kényeztetnek el minket, többségük telel vagy egyszerűen csak a nyugalmi időszakát tölti, és köszönik, nem kérnek a napi szintű ápolásból. Ezért üdítő kivétel például az amarillisz, ami nem csupán egy csodaszép virág, nem csupán télen virágzik, de emellett még olyan jópofa nevelési módszert is követel gazdájától, mely garantáltan remek szórakozás lesz. Ezért most az amarillisz hajtatás rejtelmei következnek, mégpedig praktikusan, érthetően, pontokba szedve, hogy a kezdők is könnyedén boldogulhassanak ezzel a pompás dísznövénnyel!

Az amarillisz Dél-, és Közép-Amerikából származik, ahol jó meleg van, ennek megfelelően nem is bírja a hideget, fagyokat, ezért sokkal inkább szobanövényként tartjuk, de a májusi fagyok elmúltával ki is ültethető, és egészen szeptemberig a kertben maradhat. Akinek tehát volt kerti amarillisze, a hagymákat az iskolakezdés környékén felszedte, pihentette 2-3 hónapig, hogy mostanában belevágjon a téli hajtatásba. Mindenki másnak meg kell vásárolnia az amarillisz hagymákat, amiket elültethet és hajtathat. Mindkét módszernek az a vége, hogy most novemberben megvannak a hagymáink, és elkezdjük a hajtatást!

- Első lépésben minél nagyobb és nehezebb, fejlett gyökérzettel rendelkező hagymát szemeljünk ki, és ügyeljünk arra, hogy a hagyma ép, kemény legyen, és ne legyenek rajta vörös foltok, ez ugyanis betegségre utal.

- A hagyma gyökereit óvatosan szedjük szét, ha összekócolódtak (a száraz, letörhető gyökereket válasszuk le), majd a hagymát közvetlen az ültetés előtt egy fél napra tegyük langyos vízbe, de úgy, hogy a víz csak a gyökereket érje.

- A hagymához képest kétszer akkora cserepet válasszunk, vegyünk egy adag jobbféle általános virágföldet, és máris jöhet az ültetés. A hagymát úgy helyezzük a földbe, hogy a felső harmada kilátsszon, és ügyeljünk arra, hogy stabilan csücsüljön a földjében.

- Alaposan öntözzük be, és ezzel a könnyebb részt máris abszolváltuk, öntözésre egyébként egy darabig nem lesz szükség, amit úgy kell érteni, hogy ne öntözzünk, mert azzal a levelek növekedését serkentenék, és a szár nem szökkenne szárba.

- Amarilliszünket ezután meleg helyre tegyük, 22-25 Celsius fokos zugba, ami lehet a radiátor, fűtőtest melletti sarok is, fényre ugyanis a hagymának egyelőre nem lesz szüksége. Papírforma szerint két-három héttel később előbukkan majd a hagyma oldalából indulva a virágszár, ekkor akcióba kell lépnünk, és a hagymát le kell fedni.

- A szár ugyanis leül, vagyis nem fejlődik szép nagyra ellenkező esetben, így vegyük elő alapszintű kézügyességünket, és hajtogassunk egy 30-40 centiméter magas papírcsákót, lehetőleg sötét, nem fényáteresztő papírból, majd ezt a sipkát borítsuk rá a hagymára. A lefedés időszakában már lehet, sőt kell is öntözni a növényt, valamint tápoldattal serkenthetjük a fejlődést. A sötétben a szár növekedésnek indul, egészen addig tartsuk bura alatt leendő kedvencünket, míg a szár másfél arasznyi nem lesz.

- Ekkor a csákót vegyük le, hogy a növekedés folytatódhasson, és ettől fogva már kevésbé meleg és fényesebb helyet keressünk az amarillisznak, például az ablakpárkányra telepítsük, hacsak az nem túl huzatos.

- Ha minden rendben megy, akkor az ültetést követő körülbelül nyolcadik hétben, mikor a szár már 60-70 centi magas, megjelennek a virágok. A virágzás nagyjából szűk két hétig fog tartani, és bőséges virágporzással jár, akit utóbbi zavar, a portokokat bátran vágja ki.

- Ha kicsit ki akarjuk tolni a virágos időszakot, akkor esténként tegyük a növényt hűvösebb, de fagymentes helyre.

- Az amarilliszt az ősz derekától (praktikusan a fűtésszezon kezdetétől) egészen kora tavaszig ültethetjük cserépbe szobanövényként, ha pedig kéthetes csúsztatással tesszük mindezt több példánnyal, akár hónapokig tartó téli virágözön lesz a jutalmunk.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az ősz derekától kezdve - hiába van most éppen rekordmeleg - a hobbikertészek figyelme lassan a benti növények felé fordul, hiszen egy-két hét múlva már semmi nem ment meg minket a hideg ősz végi időjárástól, így aki szeretne növényekkel bíbelődni, kénytelen lesz a lakásban tartott példányokat gondozni. A szobai növények ugyan kevésbé vannak kitéve a különféle rovarkártevők támadásainak, mégsem mentesek az élősködőktől, de ez nem újdonság senkinek, akinek volt valaha szobanövénye.

Az már érdekesebb kérdés, hogy melyek a leggyakoribb benti növényrémek, és hogy mit lehet kezdeni velük. Most három olyan gyakran előforduló ártalmas rovar kerül terítékre röviden, melyet minden szobanövény tulajdonosnak ismernie, sőt, felismernie kell, hogy aztán felvehesse velük a harcot!

A takácsatkák nem válogatósak, szinte bármilyen növényen megtelepednek. Megtalálásukat, felismerésüket nagyban nehezíti, hogy kifejezetten aprók, méretük az egy millimétert sem éri el, ráadásul a levelek alsó felén tanyáznak, így akár heteken keresztül képesek észrevétlen elrejtőzni. A takácsatkák nyomára pókhálószerű szövedékük vezethet, illetve az, ha az adott növény levelén először halvány foltok jelennek meg, majd később összepöndörödnek, végül elszáradnak és lehullanak. A takácsatkák a növényi részek nedveit szívogatják, kifejezetten kedvelik a száraz, meleg környezetet, ezért az őszi, téli fűtött lakásbelső ideális körülményeket biztosít számukra. A védekezés ennek megfelelően nem összetett. Mivel ezek a kis gaztevők irtóznak a nedvességtől, a növények lezuhanyozásával, vízzel való lepermetezésével általában gyorsan és vegyszermentesen elűzhetők. Erősebb fertőzés, sűrű elterjedtség esetén kertészetekben, gazdaboltokban vásárolható, kifejezetten takácsatkák ellen összeállított vegyszerekkel is kezelhetők a problémás növények.

A gyapjastetű a második alany, ez a rovar a pajzstetű rokona, egészen hasonlóan is néz ki, csak nem barnás pajzsa, hanem szürkésfehér háta van. A gyapjastetű is számtalanféle szobanövényen telepedhet meg, de neki már vannak kedvencei, ugyanis kimondottan szívesen választja a kaktuszokat, a dracénát, a páfrányokat, a pálmákat, de még az orchideákon is megjelenik. Ez a kisméretű rovar szintén a növényi nedvek szívogatásával jut táplálékhoz, a megtámadott példányok szárán és levelein telepszik meg, jelenlétét a levelek fonnyadása, sárgulása jelezheti. A gyapjastetű duplán is kárt okozhat, az általa kiválasztott mézharmatban penészgomba telepedhet meg, ami így egy már legyengült növényt támadhat meg, a hatás pedig ennek megfelelően akár halálos is lehet. A gyapjastetű elleni küzdelem első állomása szintén a lemosás, de ebben az esetben puha szivaccsal, nedves ronggyal távolítsuk el a kártevőket. Természetesen vegyszeres kezelést is alkalmazhatunk, a szaküzletekben mindig hozzáférhetők a megfelelő permetszerek. A gyapjastetvekkel mindig könnyebb felvenni a harcot a fertőzés korai szakaszában, így jó ötlet pár naponta átnézni a növényeket.

A liszteske, bár cuki a neve, mégis ádáz ellensége a beltérben nevelt növényeknek. Pusztítása gyakran megfigyelhető üvegházakban, fóliasátrakban, erre utal hivatalos elnevezése is, üvegházi molytetű. Ez a 2-3 milliméteres, apró szárnyairól felismerhető rovar is a növényi nedvekből lakmározik, tömeges megjelenése esetén ,szélsőséges esetben akár a növény pusztulását is okozhatja. Jól érzi magát száraz, meleg helyiségekben, így a szobában is számítani lehet rá, főleg télen, fűtésidényben. A lisztecske előszeretettel lepi el a begóniát, azáleát, a hibiszkuszt, a krizantémot, a kankalint, és a karácsonyi szezon slágerét, a mikulásvirágot. A védekezés szelídebb módszere újfent a vizes permetezés, erősebb fertőzéskor a levelek fonákját szükséges kezelni vegyszeres permetszerrel, a kártevő ugyanis itt telepszik meg.

Meg kell jegyezni, hogy az őszi-téli időszak különösen veszélyes a szobanövények számára, számos házikedvenc ugyanis ezekben a hetekben, hónapokban tölti pihenőidejét, ilyenkor növekedésül lelassul, suta példával élve egyfajta téli álomba merülnek, és ez általános legyengüléssel is jár. Ilyenkor fogékonyabbak a betegségekre, és ha valamilyen fertőzés éri őket, állapotuk hamarabb romlik, hamarabb pusztulnak el. Ezért érdemes megfogadni az alábbi tanácsokat:

• - Az ősz második felében tüzetesen nézzük át a szobanövényeket kártevők, betegségek nyomai után kutatva. Amennyiben bajt észlelünk, haladéktalanul kezdjük meg a kezelést, hogy a tél már egy egészséges, erős növényt érjen!

• - Ördögi kör, hogy a betegségek és kártevők könnyebben fertőzik meg a legyengült növényeket, és a legyengült növények könnyebben esnek áldozatul nekik. Ezért fontos, hogy kedvenc zöldjeink folyamatosan jó kondícióban legyenek, vagyis ügyelve a helyes tartásra, a rendszeres öntözésre, a szükséges tápanyag utánpótlásra tartsuk őket minél életerősebben!

• - A téli, fűtött szobák száraz, meleg levegőjét kevés szobanövény kedveli. Kedvenceinket ezért párásítással, optimális mennyiségű és gyakoriságú öntözéssel kényeztessük. 

• - A télen gyakrabban előforduló fertőzések, kártevő támadások terjedését korlátozhatjuk, lassíthatjuk, ha nem csoportosítjuk növényeinket szorosan egymás mellé, vagyis igyekezzünk úgy elhelyezni őket, hogy lombjuk ne érjen össze, ne legyenek egymáshoz túl közel!

• - A szobanövények kondiját nem csak a meleg, száraz levegő ronthatja, hanem rosszul viselik a hirtelen hőmérséklet változásokat is. Ezért ne helyezzük őket gyakran nyitogatott ablak, ajtó közelébe, valamint ne szellőztessünk a közvetlen közelükben lévő ablakon át.

• - És még egy tipp: a fentebb többször említett vizes permetezést, és általában az öntözést is lehetőség szerint lágy vagy lágyított vízzel végezzük. A célra kifejezetten alkalmas az esővíz (kivéve nagyobb városokban, ahol az érzékenyebb szobanövényekhez nem ajánlott a szennyezettebb városi esővíz alkalmazása) az állni hagyott csapvíz, illetve a felforralt és kihűlni hagyott csapvíz.

Képek: innen, innen, és innen.

Az ásás nélküli ágyás gondolata első blikkre hasonló a kerék nélküli autózáséhoz, vagy a panír nélküli rántott húséhoz. Hiszen hogy lehetne egy dísz vagy veteményes ágyást elkészíteni (előkészíteni) ásás nélkül? Pedig van ilyen módszer, bár van egy aprócska csalás a dologban, és nem is valami teljesen új, radikális módszerről van szó, ennek ellenére érdemes legalább felületesen megismerni ezt a lehetőséget, mert akadhat, aki érdemesnek találja a kipróbálásra! Lássuk miről is van szó!

Kezdjük elsőként azzal, hogy miért van szükség az ásásra? A talaj célszerszámmal való átmozgatása több szempontból lényegi elem, ezzel biztosítható ugyanis (legalábbis részben) a gyommentesítés, az egyenletesen laza talaj, valamint a tápanyag utánpótlás is ezzel a művelettel végezhető el, hiszen a kiszórt trágyát valahogy a talajba, annak mélyebb rétegeibe kell juttatni. Ezért mikor ásásmentes ágyáskészítésről beszélünk, alapvető, hogy ugyanezek a dolgok teljesüljenek az alternatív módszer során is. Térjünk rá akkor az ígért ásásmentes eljárásra.

Az előkészületi fázis első lépése a sík felület kialakítása, vagyis ha egyenetlen, gödrös, buckás a felület, akkor lyukak feltöltésével, a bukkanók elsimításával kell indítani.  A mélyedéseket feltöltésére használható zöldhulladék, fűnyesedék, vagy akár papír (utóbbi esetben csak natúr, nem fényes, egyszerű papírról vagy kartonról lehet szó, ez a továbbiakban is érvényes, ha a papír kerül szóba).

Ha megvan a sík felület, akkor több réteg papírral, vagy egy-két réteg kartonnal kell beborítani a területet, majd a vizet nem sajnálva bőségesen be kell öntözni a leendő virágágyást, veteményest. Az ágyásnak egyúttal szegélyt is készítsünk, egyfelől így szebb lesz, másfelől a további rétegek miatt jó, ha van némi támasztó oldalfala az ágyásnak. Szegélynek valamiféle alacsony deszkakerítés bőségesen megteszi. Innentől már nincs sok hátra, csupán pár réteg kell még. Először 2-3 centi vastag szervestrágya takaró kerüljön az ágyásba, erre érkezzen egy arasznyi szalma, újra trágya, majd zárásképpen tíz centi magasan komposzt vagy zsákos termőföld. Egy kevés nedvesítés után ezzel el is készült a vetésre, palánta ültetésre alkalmas ásásmentes ágyás!

A tapasztaltabb veteményezőknek, hobbikertészeknek jó eséllyel mostanra leesett, hogy igazából itt egy (igaz alacsonyabb kialakítású) magasított ágyás készült el, de azért messze nem a hagyományos módon, hanem annál jóval egyszerűbben és költséghatékonyabban. Az ilyen módon elkészített termőterület több fontos előnnyel bír, többek között gyomosodásra kevésbé hajlamos, tápanyagokban gazdag talajjal rendelkezik, és a munkálatok elvégzéséhez nem kell mélyre hajolni, valamint akkor is elindítható rajta a termesztés, ha a kert talaja egyébként veteményezésre nem kifejezetten alkalmas (például a talaj típusa nem megfelelő, túl kötött, vagy nagyon laza).

A fent leírt ásás nélküli ágyás mellett szól, hogy a vetemény letermése után elbontható, „talaja” beforgatható a kert földjébe, mely értékes bio tápanyagként fog további jó szolgálatot tenni! Utóbbi extrát a magasított ágyások "nem tudják", ha egyszer elkészültek, akkor szilárd építményként ott is maradnak, nem mobilizálhatók, nem bonthatók szét egy-két óra könnyű munkával. És még egy pozitívum, az ásásmentes ágyás kialakítása mellett szól, hogy erősen gyomos területeken is alkalmazható, sőt, ilyen kertrészeken a legpraktikusabb, ugyanis mire a termények beérnek, az elfedett gazok végleg kipusztulnak a többrétegnyi termőközeg alatt.

Persze adja magát a kérdés, hogy miért kéne ilyen köröket tenni csak azért, hogy az ásást megússzuk. Egyfelől a dolgot fel lehet fogni egyfajta érdekes kísérletként, a felsorolt előnyök mellett érv lehet, hogy a módszer biokertészeti elkötelezettségű kiskerti termelőknek is megfelelő, és sokan egyszerűen szeretnek kipróbálni újdonságokat. Másfelől azt se feledjük, hogy sokaknak az ásás egyszerűen túl nehéz feladat, idősek, hátfájósak hozzá, vagy gyengébb fizikumuk miatt nem tudják vállalni a nehéz munkának számító ásást. A fent leírt metódus nekik is érdekes lehet. 

 Képek: innen 

Közeledik a Halloween ünnep, ami egy - a Valentin naphoz hasonlóan - erősen vitatott jellegű valami, bár meg kell jegyezni a Halloween védelmében, hogy nem egy újkori csinálmányról van szó, hanem egy igazán ősi kelta ünnepről, mely már jóval a kereszténység előtt is létezett, nehéz tehát ráfogni, hogy például a modern töktermesztési lobbi koholmánya. Na de most nem is a Halloweenről lesz szó, hanem a már felvillantott tökökről, melyek egyébként is ősszel aktuálisak (már a szedést, fogyasztást tekintve). 

Az őszi töksláger természetesen a sütőtök (Cucurbita maxima convar), ami leginkább az indiánokhoz köthető, mivel őshazája Közép-, és Dél-Amerika, így az inkák, aztékok és maják jellemző tápláléka volt. A sütőtök aztán Amerika felfedezését követően vándorolt Európába, ahol szép karriert futott be, köszönhetően számos előnyös tulajdonságának.

Mitől, mire jó a sütőtök?

A sütőtök egészséges zöldség, de többség persze azért rajong érte, mert finom, a legtöbben nagyon szeretik a sült tök édeskés ízvilágát, ami - legalábbis szerintem - kifejezetten hasonló a manapság nagyon divatos édesburgonyáéhoz, ám a tök jóval olcsóbb csemege utóbbinál. A sütőtök fogyasztása a gazdag beltartalmi értéke miatt is javasolt, hiszen tartalmaz rezet, mangánt, vasat, foszfort, C-vitamin tartalma is említésre méltó, B1-2-6 vitaminokat is hordoz, valamint kifejezetten magas a béta-karotin tartalma.

Érdekes tény, hogy ha jól beeszünk sütőtökből, akkor bőrünk tónusa sárgásra válthat, sőt, még a  a szemünk fehérjéje is sárgásra színeződhet! Ez a karotin műve, de ártalmatlan jelenség, a hatás pedig hamar elmúlik.  A sütőtököt a népi gyógyászatban is számon tartják, régi megfigyelések szerint hasznos megelőzője a téli betegségeknek, megfázásnak, köhögésnek, tüdőbajoknak. És még egy dolog, ami mellette szól, kalóriatartalma viszonylag alacsony (100 gramm/80 kcal), így diétázók, fogyni vágyók is nyugodtan ehetik. 

Sütőtök tavasz végi zsenge állapotban

Hogyan lehet saját sütőtököm?

A sütőtök konyhai szezonja most, az ősz derekán van, kiskerti vetési ideje azonban már elmúlt (vagy még nem jött el, nézőpont kérdése...) vetésének szezonja ugyanis a tavasz dereka. Vetni áprilistól kezdve lehet, mikor a hőmérséklet tartósan 10 Celsius fölé emelkedik. Termőföld tekintetében nem válogatós, de az erősen savanyú közeget és a pangó vizes talajt nem tolerálja. Víz-, és tápanyagigényes növény, vetésekor, és nevelése során ne fukarkodjunk az istállótrágyával, komposzttal, ha szép nagy tököket szeretnénk szüretelni.

Vetéskor egymástól két méterre lévő vetőgödröket alakítsunk ki, melyekbe egyenként 4-6 magot szórjunk, majd később a cseperedő növények közül kettőt tartsunk meg. Nyár elejétől aztán a fiatal növények önállósodnak, nem igényelnek sok törődést, kártevőkkel, betegségekkel nem nagyon kell számolnunk, a fiatal növényeket a lisztharmat támadhatja meg, de gombaölő szerrel egyszerűen orvosolható az esetleges probléma. Egy komolyabb gond akad a töktermesztéssel, ez pedig a vízigény, rosszul tűri a száraz körülményeket, azonnal összeesik.

A tapasztalt házi töktermesztők praktikus fortélya, hogy egyenesen a komposztra vetik a magokat, a növény pedig hamar szépen benövi, és jól hasznosítja a nagy nitrogén tartalmú komposztot, ráadásul gyorsítva annak átalakulását, érését. Az elszáradt növényi részeket a szedés után szintén vissza lehet forgatni a komposztra, mely így egyszerre termőközeg és tápanyag forrás a töknek.

Tök a szemnek!

Ha november és tök, akkor a jól befűszerezett forró tökcsemege mellett nem lehet kihagyni a nem étkezésre szánt, ám annál mutatósabb dísztököket sem! A dísztökök felhasználási idénye az ősz vége és tél, mivel ekkor szedhetőek fel ez a dekoratív zöldségfélék, vetésük a fentiekhez hasonlóan áprilisban lesz aktuális. A dísztök kifejezetten igénytelen növény, a kerítés mellé, vagy pergolához érdemes telepíteni, hogy felkapaszkodhasson, számítani kell rá, hogy gyorsan nő, és mindenre felfut, amit csak a közelben talál.

A dísztök jó választás előkertekbe is, amennyiben a háziak szeretik a vidékies, rusztikus hangulatokat, a dísztök növényként is hangulatos, ráadásul virágai is dekoratívak. Saját termés híján se csüggedjünk, dísztököt vásárolhatunk is, október, november tájékán minden valamire való piacon roskadásig állnak a rendkívül változatos alakú, mintázatú és színű dísztökök. 

Dísztök tartósítás

Dekorációs célokra csak a sértetlen, teljesen ép, érett példányok alkalmasak, ezért vásárláskor alaposan forgassuk át a kiszemelt példányokat, ha ütődés, barnulás, kezdődő rothadás látható, keressünk másikat. A dísztök beltéri felhasználása némi ügyességet kíván, ugyanis mielőtt végleges helyére kerül, ki kell szárítani. A szárításra többféle módszer létezik, elsőre nem biztos, hogy teljes sikert érhetünk el, ezért érdemes a kezdetben több példánnyal egyszerre próbát tenni.

A szárítás alapvető feltétele a minél alacsonyabb páratartalmú levegő. A legtöbben a fellógatást ajánlják, jól szellőző, akár huzatos helyen, például verandán, teraszon, vagy erkélyen. Van, aki a művelet előtt kivájja a belsejét, ilyenkor egy kis kör alakú nyílást érdemes ejteni a tökön, hogy ezen keresztül kaparhassuk ki a tartalmát, de enélkül is működhet a dolog. Régebben általános tanács volt, hogy a dísztököt a képcsöves tévé, monitor hátára kell rakni, mert az innen kiáramló száraz, meleg levegő ideális, ilyen eszközei ma már azonban keveseknek vannak.

A sikeres szárítás után a színek megőrzése érdekében a tököket egy rész bórax és három rész víz elegyéből készült oldatban fürdessük meg, majd vízben oldódó viasszal dörzsöljük át. Bóraxot patikákban kaphatunk, viaszt pedig hobbiboltból szerezhetünk be. Ha elkészült a tökdísz, már csak helyet kell neki keresni, asztalra, ablakpárkányra, kandallóra rakva rendkívül mutatós, de felfűzve egyéb helyekre is kiakaszthatjuk őket. Ha pedig összetettebb díszt szeretnénk, a tököket alapnak használva, egy tálban elrendezve, gesztenyével, makkokkal, élénk színű bogyótermésekkel, préselt falevelekkel együtt elrendezve tartós, izgalmas kompozíciókat készíthetünk!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.