Az ősz derekától kezdve - hiába van most éppen rekordmeleg - a hobbikertészek figyelme lassan a benti növények felé fordul, hiszen egy-két hét múlva már semmi nem ment meg minket a hideg ősz végi időjárástól, így aki szeretne növényekkel bíbelődni, kénytelen lesz a lakásban tartott példányokat gondozni. A szobai növények ugyan kevésbé vannak kitéve a különféle rovarkártevők támadásainak, mégsem mentesek az élősködőktől, de ez nem újdonság senkinek, akinek volt valaha szobanövénye.

Az már érdekesebb kérdés, hogy melyek a leggyakoribb benti növényrémek, és hogy mit lehet kezdeni velük. Most három olyan gyakran előforduló ártalmas rovar kerül terítékre röviden, melyet minden szobanövény tulajdonosnak ismernie, sőt, felismernie kell, hogy aztán felvehesse velük a harcot!

A takácsatkák nem válogatósak, szinte bármilyen növényen megtelepednek. Megtalálásukat, felismerésüket nagyban nehezíti, hogy kifejezetten aprók, méretük az egy millimétert sem éri el, ráadásul a levelek alsó felén tanyáznak, így akár heteken keresztül képesek észrevétlen elrejtőzni. A takácsatkák nyomára pókhálószerű szövedékük vezethet, illetve az, ha az adott növény levelén először halvány foltok jelennek meg, majd később összepöndörödnek, végül elszáradnak és lehullanak. A takácsatkák a növényi részek nedveit szívogatják, kifejezetten kedvelik a száraz, meleg környezetet, ezért az őszi, téli fűtött lakásbelső ideális körülményeket biztosít számukra. A védekezés ennek megfelelően nem összetett. Mivel ezek a kis gaztevők irtóznak a nedvességtől, a növények lezuhanyozásával, vízzel való lepermetezésével általában gyorsan és vegyszermentesen elűzhetők. Erősebb fertőzés, sűrű elterjedtség esetén kertészetekben, gazdaboltokban vásárolható, kifejezetten takácsatkák ellen összeállított vegyszerekkel is kezelhetők a problémás növények.

A gyapjastetű a második alany, ez a rovar a pajzstetű rokona, egészen hasonlóan is néz ki, csak nem barnás pajzsa, hanem szürkésfehér háta van. A gyapjastetű is számtalanféle szobanövényen telepedhet meg, de neki már vannak kedvencei, ugyanis kimondottan szívesen választja a kaktuszokat, a dracénát, a páfrányokat, a pálmákat, de még az orchideákon is megjelenik. Ez a kisméretű rovar szintén a növényi nedvek szívogatásával jut táplálékhoz, a megtámadott példányok szárán és levelein telepszik meg, jelenlétét a levelek fonnyadása, sárgulása jelezheti. A gyapjastetű duplán is kárt okozhat, az általa kiválasztott mézharmatban penészgomba telepedhet meg, ami így egy már legyengült növényt támadhat meg, a hatás pedig ennek megfelelően akár halálos is lehet. A gyapjastetű elleni küzdelem első állomása szintén a lemosás, de ebben az esetben puha szivaccsal, nedves ronggyal távolítsuk el a kártevőket. Természetesen vegyszeres kezelést is alkalmazhatunk, a szaküzletekben mindig hozzáférhetők a megfelelő permetszerek. A gyapjastetvekkel mindig könnyebb felvenni a harcot a fertőzés korai szakaszában, így jó ötlet pár naponta átnézni a növényeket.

A liszteske, bár cuki a neve, mégis ádáz ellensége a beltérben nevelt növényeknek. Pusztítása gyakran megfigyelhető üvegházakban, fóliasátrakban, erre utal hivatalos elnevezése is, üvegházi molytetű. Ez a 2-3 milliméteres, apró szárnyairól felismerhető rovar is a növényi nedvekből lakmározik, tömeges megjelenése esetén ,szélsőséges esetben akár a növény pusztulását is okozhatja. Jól érzi magát száraz, meleg helyiségekben, így a szobában is számítani lehet rá, főleg télen, fűtésidényben. A lisztecske előszeretettel lepi el a begóniát, azáleát, a hibiszkuszt, a krizantémot, a kankalint, és a karácsonyi szezon slágerét, a mikulásvirágot. A védekezés szelídebb módszere újfent a vizes permetezés, erősebb fertőzéskor a levelek fonákját szükséges kezelni vegyszeres permetszerrel, a kártevő ugyanis itt telepszik meg.

Meg kell jegyezni, hogy az őszi-téli időszak különösen veszélyes a szobanövények számára, számos házikedvenc ugyanis ezekben a hetekben, hónapokban tölti pihenőidejét, ilyenkor növekedésül lelassul, suta példával élve egyfajta téli álomba merülnek, és ez általános legyengüléssel is jár. Ilyenkor fogékonyabbak a betegségekre, és ha valamilyen fertőzés éri őket, állapotuk hamarabb romlik, hamarabb pusztulnak el. Ezért érdemes megfogadni az alábbi tanácsokat:

• - Az ősz második felében tüzetesen nézzük át a szobanövényeket kártevők, betegségek nyomai után kutatva. Amennyiben bajt észlelünk, haladéktalanul kezdjük meg a kezelést, hogy a tél már egy egészséges, erős növényt érjen!

• - Ördögi kör, hogy a betegségek és kártevők könnyebben fertőzik meg a legyengült növényeket, és a legyengült növények könnyebben esnek áldozatul nekik. Ezért fontos, hogy kedvenc zöldjeink folyamatosan jó kondícióban legyenek, vagyis ügyelve a helyes tartásra, a rendszeres öntözésre, a szükséges tápanyag utánpótlásra tartsuk őket minél életerősebben!

• - A téli, fűtött szobák száraz, meleg levegőjét kevés szobanövény kedveli. Kedvenceinket ezért párásítással, optimális mennyiségű és gyakoriságú öntözéssel kényeztessük. 

• - A télen gyakrabban előforduló fertőzések, kártevő támadások terjedését korlátozhatjuk, lassíthatjuk, ha nem csoportosítjuk növényeinket szorosan egymás mellé, vagyis igyekezzünk úgy elhelyezni őket, hogy lombjuk ne érjen össze, ne legyenek egymáshoz túl közel!

• - A szobanövények kondiját nem csak a meleg, száraz levegő ronthatja, hanem rosszul viselik a hirtelen hőmérséklet változásokat is. Ezért ne helyezzük őket gyakran nyitogatott ablak, ajtó közelébe, valamint ne szellőztessünk a közvetlen közelükben lévő ablakon át.

• - És még egy tipp: a fentebb többször említett vizes permetezést, és általában az öntözést is lehetőség szerint lágy vagy lágyított vízzel végezzük. A célra kifejezetten alkalmas az esővíz (kivéve nagyobb városokban, ahol az érzékenyebb szobanövényekhez nem ajánlott a szennyezettebb városi esővíz alkalmazása) az állni hagyott csapvíz, illetve a felforralt és kihűlni hagyott csapvíz.

Képek: innen, innen, és innen.