Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az ősz egyik legtipikusabb velejárója a levelek elszíneződése, majd lehullása, ami nem csupán biológiai folyamat, de csodás atmoszférateremtő elem is egyben, hiszen ki ne olvadna el egy sárga-piros levélszőnyegen abszolvált erdei sétától? A lombhullás mikéntje és miértje azonban a többség előtt ismeretlen, pedig kifejezetten érdekes és izgalmas dolgok állnak a háttérben, már persze ha az embert lekötik a növényekkel kapcsolatos fejtegetések. Lássuk tehát akkor a háttérben megbúvó rejtélyes okokat!

A levélhullatást tudományos kifejezéssel abszcissziónak hívjuk, a furcsa kifejezés azonban nem csupán a növények levélvesztésére vonatkozhat, ugyanígy hívjuk többek a közt az állatok esetében a szándékos karomvesztést vagy a vedlést például, tehát akkor használjuk a szót, ha egy biológiai szervezet valamely (test)részét szándékosan elveszíti. Abszcisszió egyébként a gyümölcs ledobása is, hiszen ez sem véletlen történik, a növény ilyenkor megszabadul egy tápanyagokat igénybe vevő elemtől, ezzel energiát spórolva magának (nem mellékesen ilyenkor a szaporodáshoz szükséges magok kijuttatása is ok). 

Akár levélről, akár gyümölcsről van szó, a lehullatás kulcseleme az ún. abszcissziós zóna, mely a levelek esetében a tövön, a levélnyél és levélszár között található. Ez egy speciális felépítésű sáv, melyben két, egymástól elválni képes sejtréteg helyezkedik el egymás mellett, köznapi hasonlattal élve ez egy perforációhoz hasonlít, amit például papírokon alkalmaznak. A növények növekedési hormonja, illetve annak hiánya aktivizálja ezt a kettős réteget. Mikor ősszel a növekedés lassul, a növekedést szabályozó auxin nevű hormon mennyisége lecsökken, akkor az abszcisszós rétegben a sejtek megnyúlnak, majd elszakadnak egymástól, mi pedig azt látjuk, hogy a levél leesik. A hormonszint csökkenéséhez több körülmény vezet, ilyen például a hőmérséklet csökkenése, vagy a napfény mennyiségének csökkenése, utóbbi esetben a klorofill szint is csökken, ez fontos jelzés a növénynek arra nézve, hogy ideje lombot veszteni, mert jön az ősz. Mindezzel (igaz erősen leegyszerűsítve) megmagyaráztuk, hogy hogyan hullik le a levél, az azonban még nem derült ki, hogy miért?

A lombhullató létnek számos előnye van, így logikus módon egyes növények ezt az utat "választották". A levelek ledobásával az őszi, télen nyugalmi időszakban kevesebb energiára van szüksége a növénynek, hiszen nem kell tápanyaggal, nedvességgel ellátni a jelentős mennyiségű lombozatot. Sokat spórolhat a növény a vízháztartást tekintve, hiszen a párolgás minimálisra csökken, ha csak a törzs és az ágrendszer maradnak meg. A levélvesztés hatékony védekezés a levélkárosító kártevőkkel, betegségekkel szemben is, hiszen a rovarok, baktériumok okozta sérülések gyógyítása szintén sok energiát emészt fel. Hátulütők is akadnak, hiszen ezzel a téli spórolással együtt jár az, hogy tavasszal minden vissza kell növeszteni, ami rövidebb ideig tartó, ám nagyon jelentős energiaveszteség.

Akad még további érdekes adat is! Sokakban felmerülhet az is, hogy a levélhullást miért előzi meg elszíneződés? A fentebb már említett klorofill pigment csökkenése miatt a levélben meglévő egyéb színpigmentek kerülnek túlsúlyba, így bukkannak elő a csodás rozsdabarna, sárga, vörös és narancs árnyalatok. A sárgás, barnás színek megjelenésért a karotinoidok fölénybe kerülése felelős, míg a vörös, lilás elszíneződések az antocián pigmentek dominanciája miatt alakulnak ki. Tudni kell, hogy szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy egyáltalán nem mindenhol történik meg az őszi színváltás, ennek ugyanis alapfeltétele, hogy a nappalok fokozatosan rövidüljenek, a hőmérséklet pedig folyamatosan csökkenjen. Ahol ezek a feltételek nincsenek meg, ott a lombhullatók egyszerűen csak ledobják a még teljesen zöld leveleiket. 

Lombhullató, örökzöld, de van-e még további kategória? Igen, van! Ezek a télizöld növények, melyek egy köztes típusba tartoznak. Jellemzőjük, hogy lombozatukat javarészt megtartják ősszel, sőt akár télen is, majd tavasszal a levélhullatással párhuzamosan (vagy időben ahhoz nagyon közel) növesztik az új levéltömeget. Esetükben sokszor észre sem vesszük, hogy a lombozat lecserélődött, így az év döntő részében dekorációs értékük teljes, ugyanakkor kikeletkor megújulnak, színük élénkké válik, mindemellett pedig komposztanyot is szolgáltatnak. 

Képek: innen, innen és innen.

Októberig már csak kettőt kell aludni, az október pedig azt jelenti, hogy belépünk a nagybetűs őszbe, hiszen míg szeptemberben gyakran van langyos nyárutó (ez most is megvolt), addig az ősz középső hónapja már üzembiztosan meghozza a lehűlést, az egyre korábbi sötétedést, és a csípős, ködös reggeleket. Ezek mind hervasztólag hatnak a hangulatunkra, érdemes tehát valamit tenni a lassan bekúszó komorság ellen. Remek lehetőség a balkon felvirágoztatása, mely duplán élvezetes, hiszen a levegőn végzett könnyű fizikai munka egészen frissítő, az eredmény pedig színesen szívderítő őszi kavalkád!

Az ősszel elvégzett balkonos, teraszos ültetés nagyjából semmiben nem különbözik a máskor abszolvált növénytelepítéstől, így előkészületként csupán jó minőségű, tápanyagdús, zsákos virágföldet szerezzünk be, szerelkezzünk fel kisméretű kéziszerszámokkal (mini ásó, gereblye), és végül, de nem utolsósorban, friss, üde palántákat, virágokat gyűjtsünk be! Ha van a közelben piac, vagy kertészet, érdemesebb ezeket választani a nagyáruházak, hipermarketek helyett, utóbbiakban gyakran legyengült, fénytelen környezetben tárolt, nem jól (vagy sehogy) öntözött virágokat kínálnak. Az ültetés menete a megszokott forgatókönyvet követi. A balkonládákba kihelyezett földbe egyszerűen helyezzük be a zsenge növényeket, és egy alapos, iszapoló beöntözéssel indítsuk el őket útjukra. A rövidülő nappalok miatt lehetőleg a balkon legfényesebb részére pakoljuk a ládákat, edényeket és amennyire lehet, kerüljük a huzatos, fagyzugos elhelyezést. Szükség szerint bevethetünk virágállványokat, vagy felhasználhatunk egy kiszuperált stokedlit, fellépőt, hogy a cserepesek magasabbra kerüljenek, így az erkély korlátja ne fogja el előlük az éltető napsugarakat. Őszi virágaink is igényelni fognak öntözést, de az alacsonyabb hőmérséklet lassabb párolgást is jelent, így a nyáron megszokottnál kevesebbszer vegyük elő a kannát. A mulcsolás most is jó ötlet, a fakéreg vagy díszkavics réteg bent tartja a nedvességet, és lassítja a közeg áthűlését. Plusz még szépen is mutat!

Az ültetés fő kérdése persze az, hogy mi kerüljön a virágládákba. Az őszi virágkínálat bár szerényebb, mint a tavaszi, azért van miből válogatni. Remek lehetőségeket nyújtanak az őszirózsa-félék, melyek a vidéki kertek hangulatát idézik. Az őszirózsa választék nagyon széles, mind méretben, mind színben tágak a lehetőségek, így akár csupán őszirózsából is kialakítható egy változatos, mégis alapvetően homogén balkonvirág együttes. Az őszirózsák gondozási igénye alacsony, a napos fekvést kedvelik, és ha nem kerülnek nyirkos helyre, akkor a lisztharmat sem fogja támadni őket. A termetesebb őszirózsa fajták vágott virágnak is kitűnőek, így a balkonos pályafutásukat akár vázadíszként vagy ajándékként is befejezhetik!

A különlegességek kedvelőinek ajánlható az őszi sisakvirág, mely az ősz második feléig virágzik, jellegzetes alakú virágaival pedig garantáltan magára tereli a szépre éhes tekinteteket. A sisakvirág a méteres magasságot is elérheti, így nem a klasszikus, korlátra akasztott balkonládákba való, hanem inkább a földön elhelyezett dézsában mutat jól. Az őszi sisakvirág a félárnyékot is eltűri, de kedveli a napos elhelyezkedést, és általában problémamentesen tartható, tehát kezdő növénybarátok is könnyen boldogulnak vele. nem mellékes azonban, hogy a sisakvirág mérgező dísznövény, így kisgyermekes otthonokba nem való! Virágainak érintése is kesztyűben ajánlott csak, mivel a bőrrel érintkezve irritációt, zsibbadást okozhat!

Hasonlóan alkalmas a vázolt célra  a visszafogott szépségű kínai hamuvirág, a természetes megjelenésű és még ősszel is virágzó macskamenta, a bájos fehér kerti pletyka, a jól ismert krizantém, ami a nemesítéseknek köszönhetően sokkal izgalmasabb mint régen volt, balkonokra főleg a gömb változatok ajánlhatók. Szintén klasszikusnak mondható az árvácska, ami a muskátli őszi párja, legalábbis abban a tekintetben, hogy a komplett balkont be lehet ültetni vele, a sok színváltozatnak köszönhetően mégis tarka, heterogén látványt nyújt majd. A varjúháj is jó alternatíva, ez a fajtagazdag, hivalkodásmentes növény alacsony bokorformát vesz fel, így a nagyobb erkélyek szolid, de hangulatos kiegészítője lehet. Ahol kevesebb a hely, oda kerülhet csarab, ami kissé hasonlít a levendulához, vagyis lilás virágzatú, buja növényke. Szintén nem rossz ötlet a balkonládákba egy-két törpeméretű örökzöldet, minituját, vagy fekvő habitusú örökzöld minicserjét telepíteni, ezek ugyanis egész télen élénkzöldek maradnak, akkor is, mikor a virágok szezonja már rég leáldozott. Az apró tuják és kisméretű cserjék esetében fontos lesz a párásítás és a fagyvédelem, edényeiket télen buborékfóliával, vászonnal ajánlott betekerni, földjükre pedig kerüljön félarasznyi mulcsréteg.  

Ne feledkezzünk el a dekorációról sem, hiszen így nagyobb kedvvel fogunk kint tartózkodni. Kikerülhet az erkélyre pár csinos dísztök, az asztalokra halmozzunk egy tálba gesztenyét, diót, tobozokat, a székre, padra tegyünk vastag párnát, és készítsünk be egy pokrócot is, így remek hangulatú lesz egy reggeli kávézás vagy esti teázás. Atmoszférateremtő lehet pár méretesebb gyertya egy-egy dunsztosüvegbe helyezve, vagy választhatunk elemmel működő derengő led fénysort, ami igazán hangulatossá varázsolja majd az esti balkont!

Képek: innen, innen, és innen.

Az ősz sokaknak igazi trauma a meleg és napsütéses nyári hetek után, de szomorúságra nincs ok, ez az évszak is rengeteg élményt ígér, elég csak a csodás lombszínekre, a nagy kirándulásokra, vagy éppen a kikapcsolódást jelentő kertészkedésre gondolni! Az ősz ugyanis kertészkedési főszezon, számos cserjeféle, faféle elsőszámú telepítési időszaka, de a mostani időszak nagyobb, átfogóbb kertátalakítási munkákra is alkalmas. Érdemes kihasználni a még napos, langyos szeptemberi napokat, hogy elvégezzük a szükséges (vagy éppen csak szórakoztató) teendőket. Lássuk nagy vonalakban, mik ezek!

- A gyepfelület karbantartását sokan már a nyár utolsó heteiben elkezdték, például a gyepszellőztetéssel, talajlazítással. Ezt lehet folytatni most a kikopott, foltos fűfelület felülvetésével. A fűmagok kiszórását lehetőleg előzze meg egy gyommentesítés, valamint hasznos, ha kopasz részeket sekélyre ható ásással, kapálással, majd egyszerű cipőtalpas tömörítéssel tesszük frissebbé. Szintén hasznos felkészülés a télre a fűvel kapcsolatban a kálium túlsúlyos gyeptrágyázás, mely nagyban elősegíti a jövő évi csodás pázsitot! A fűnyírásokat száraz, napsütéses napok délutánján végezzük el, a nedves fű megnehezíti a munkát, eltömíti, károsíthatja a fűnyíró gépet!

- A szeptember már nem a virágzás, a virágok főszezonja, de ilyenkor is van mit csodálni, többek a közt a rózsákat, melyek (fajtától függően) még sokáig virágozhatnak, a kitartóbb típusok akár október végéig is! Ezért ahol nincs rózsa kertben, ott most remek alkalom nyílik a telepítésre, ahol pedig van, ott nyújtsunk nekik egy kis kényeztetést,  metsszük le az elhalt hajtásokat, virágokat, helyezzünk ki egy kevés komposztot a töveikhez, valamint a gomba elleni permetezése is lényeges, ezzel elejét vehetjük a gyakran jelentkező peronoszpórának és a más gombás betegségeknek!

- Ha már komposzt, akkor erről is essen szó! Szeptemberben a természet csak úgy ontja a kiváló komposztanyagot, hiszen a még aktuális fűnyírás, és a szokásos metszések mellett a lombhullás is rengeteg zöldhulladékot ad. Aki még nem komposztált eddig, most vásárolhat vagy készíthet egy komposztládát, utóbbira szerintem a legegyszerűbb és legolcsóbb pár raklapból eszkábálni egy karámszerűséget, ehhez csak pár sarokpántra, csavarokra, és egy akkus csavarozóra lesz szükség. A komposztba mehet minden növényi hulladék, sőt a háztartási szemét egy része is, például a kidobandó, fonnyadt zöldségek, gyümölcshéjak, a kávézacc, vagy a festetlen natúr papír. 

- A lehullott leveleket nem mindenki gereblyézi össze, mondván, hogy ez egy természetes folyamat, és ez teljesen igaz is. A tavaszig lebomló levelek értékes tápanyagokat biztosítanak a területnek, ez a természet körforgása. Értékesebb díszgyepeknél azonban mégis jobb ötlet a lehullott lomb összegyűjtése, ugyanis a levelek alatt könnyebb dolga van a penészes, gombás betegségeknek, valamint a kártevők is könnyebben megbújhatnak, áttelelhetnek a jótékony takarás alatt. A lombot ha lehet, inkább komposztáljuk vagy vitessük el a megszokott égetés helyett, utóbbi ugyanis nem csak zavaró, de az alacsony égési hőfok miatt kifejezetten légszennyező is. 

- Az őszi ültetési szezon egy főszereplője a sövény! A térhatároló vagy díszítő célú cserjéket az ősz végégig lehet ültetni, de nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni a dolgot, az a jó ugyanis, ha a fagyok beállta előtt már alaposan be tud gyökerezni a növény. Ha szabályos sort alakítanánk ki, akkor gödrök sorozata helyett érdemes hosszanti ültetőárkot kialakítani így precízebben kialakítható az egyenes sor. A másik lehetőség, ha telepítés előtt a végpontokon leszúrunk egy-egy rudat, majd erős madzagot feszítünk ki közéjük. Az így létrejött sorvezetővel gyerekjáték lesz a szép, egyenes sor kialakítása. Sövény növény választása előtt ajánlott átgondolni, miért, mire akarjuk használni a növényt, nem mindegy ugyanis, hogy tüskés vagy puha ágrendszerű, alacsonyra vagy magasra növő, metszést tűrő vagy nyíratlan sövénynek alkalmas alanyt választunk. A szabadgyökerű kiszerelésű növényeket egyelőre ne válasszuk, mert azoknak csak október második felétől érkezik el az optimális ültetési ideje.

- Szeptemberben már mindenképp elkezdhető a tavaszi hagymások gumóinak kihelyezése. Ez az egyik legegyszerűbb ültetési feladat, hiszen a hagymákat csak ki kell helyezni a megfelelő mélységbe (ez általában a hagyma kerületének centiméter adata) és kész is. A hagymás ágyások földjét aztán el lehet gereblyézni, esetleg vékonyan beteríteni könnyű mulcsanyaggal (fakéreg zúzalékkal például) így homogén, dekoratív felület nyerhető, mely tavasszal csodás virágtengerré alakul majd! Érdemes vegyesen ültetni hagymákat, mégpedig úgy, hogy eltérő virágzási idejűek legyenek az egyes fajok, ezáltal a tavaszi virágzási idő hosszú hetekig tarthat! Hagymából csak ép, kemény darabokat telepítsünk, a foltos, puha, satnya darabokból nem lesz szép virág (vagy semmi sem)!

- A veteményeskert lassan pihenőidőre vonulhat, sokan egy alapos gyommentesítéssel, kapálással, esetleg tápanyag kihelyezésével nyugdíjazzák tavaszig ilyenkor a konyhakertet. Aki még mindenképp szeretne valamit termeszteni, választhatja a még pár napig vethető a hónapos retket, vagy a galambbegy salátát, ezekből még a tél előtt fogyasztható termés lesz. A nagyobb távlatokban gondolkodók kiszórhatják a spenót és a sóska magjait. Szintén áttelelhet a most vetett saláta és kelkáposzta.

- A gyümölcsfa csemeték is a földbe kerülhetnek a hetekben, de egyelőre ezekből is csak a konténeresek, a szabadgyökerűek még nem. Utóbbiakkal egyébként is érdemes óvatosan bánni, hiszen sérülékenyek, begyökerezési arányuk sokkal rosszabb, mint a konténereseké, igazából inkább a tömeges ültetéshez valók, ha csak egy-két darabot telepítünk, jobb választások az üzembiztosabb konténeresek. Gyümölcs csemete választásánál sose az ár döntsön, hanem az, hogy tényleg szívesen fogyasztanánk-e az adott faj termését, valamint számít a leendő méret, és persze az adott faj várható gondozási igénye is fontos szempont. Aki kezdőként gyümölcsfa nevelésére szánja el magát, előre készüljön fel arra, hogy az első termés évek múlva szedhető majd le, ráadásul a dísznövényekhez képest több lesz a gondozási feladat is!

- A nyáron virágzó cserjéket most lehet megmetszeni, de csak ha már a virágzás teljesen befejeződött. Alakítsuk a kívánt méretre vagy formára a cserjét, és fordítsunk figyelmet arra is, hogy sűrű, túlburjánzott ágrendszert is ritkítsuk. Az egyéb cserjék, például a már régebben telepített sövény növények alakító metszése is elvégezhető most, érdemes ehhez a művelethez elektromos sövényvágót vásárolni vagy bérelni, így a munka a kézzel végzett módszerhez képest tört idő alatt elvégezhető. 

- Etessük tovább a sünöket, és a kert madarait se feledjük! Nekik ugyan még nem szükséges a kiegészítő etetés, találnak élelmet bőségesen a természeteben, azonban ha télre is szívesen marasztalnánk őket, helyezzünk ki ivásra, fürdésre alkalmas vizestálkákat nekik (lehetőleg magasra, hogy ne szolgáljanak prédául a macskáknak).

Itt az ősz, ez pedig azt jelenti, hogy növényfronton a szobai zöldek kerülnek előtérbe, a hűvösödő idő, az egyre korábbi szürkület a négy fal közé tereli a növénybarátokat is. A szobanövények közül az egyik legnépszerűbb faj az orchidea, hiszen ez a növény megtestesíti mindazt az egzotikumot és dekorációs értéket, amit a legtöbben elvárnak egy beltéri virágtól. Ráadásul az orchideák nevelése tartogat némi kihívást is, lehet velük babrálni, foglalkozgatni, így remek hobbit is jelent ezen kecses virágok tartása, gondozása. Sajnos ebben rejlik a dolog rákfenéje is, az orchideák ugyanis egyáltalán nem kecsegtetik gazdájukat biztos sikerrel, gyakori az elhalás, a sárgulás, az összeszáradás és a virágok ledobása. Mindez persze nem csoda, hiszen ezek a fajok jellemzően trópusi növények, ami azt jelenti, hogy a mi klimatikus viszonyainktól nagyon eltérő környezetben élnek természetes élőhelyükön, a helyzetet pedig súlyosbítja, hogy beltérve helyezve még messzebb kerülnek az eredeti élőhelyükre jellemző körülményektől. A tartás alapproblémái arra vezethetők vissza, hogy ezen dísznövények alapvetően fákon élnek, a lombszint alatt, vagyis direkt napsütésből kevés jut nekik, valamint hozzászoktak a folyamatosan magas páratartalomhoz. Mindezek alapján a gondozás során bekövetkező végzetes hibák az alábbiak szerint foglalhatók össze.

Vágott növényként már nincs sok teendő vele, cserepesként azonban nagyon is fontosak a megfelelő körülmények!

Az öt végzetes orchidea tartási hiba:

Átlátszatlan edények. Az orchideák gyökerei merőben eltérnek az átlagos dísznövények gyökereitől, ugyanis szükségük van fényre (ahogy említettem, eredetileg fákon élnek!), ráadásul gyökereikkel nedvességet is vesznek fel a levegőből, de erről még később. Ez az oka, hogy a boltokban a többségüket átlátszó műanyag edényben kínálják, amit sajnos sokan észre sem vesznek, vagy azt gondolják, hogy esztétikai szempontok miatt van így. Ezért aztán otthon dekoratív műanyag vagy cserép kaspóba ültetik át növényt, megfosztva így a gyökereket az éltető fénytől. Ezért átültetés esetén kifejezetten ajánlott az átlátszó, például dekoratív üveg edények használata, így az dekorációs érték sem csökken, és a gyökerek is elegendő fényhez jutnak.

Virágföldbe ültetés. Ha már szóba került az átültetés, ezzel a témával is foglalkozni kell. Rengetegen, ha megvesznek egy virágot, dísznövényt, hazaérve rögtön átültetik. Erre persze nem minden esetben van szükség, de tény, hogy számos dísznövény valóban megkívánja vásárlás utáni átültetést, mégpedig azért, mert gyakran tápanyagot csak korlátozottan tartalmazó tőzegbe ültetik őket. Ha ez a helyzet, akkor a tápanyagok gyors kiürülése után a növény "éhezni" fog, és a gondos öntözés ellenére elhal. A földbe való átültetés azonban végzetes hiba az orchideáknál, hiszen ezek a növények eredeti élőhelyükön fák törzsére kapaszkodva élnek, gyökereik a virágföldben nagyon gyorsan rothadásnak indulnak, és a növény menthetetlenül elpusztul. Az orchideákat pár évente ugyan valóban jó ötlet átültetni, de ehhez csak speciális orchideaföldet lehet használni, mely olyan darabos és laza, hogy a levegő át tudja járni (valójában nem is földről van szó, hanem mulcsszerű törmelékes anyagról). Az átültetés soha ne a virágzási időszak alatt történjen!

Öntözés csapvízzel. Le kell szögezni, hogy az átlag orchidea nem fog feltétlen károsodni a csapvizes öntözéstől, de egyes esetekben kimondottan káros lehet, például ha nagyon kemény a vezetékes víz. A kemény víz igazából semmilyen érzékenyebb dísznövénynek nem hasznos, így érdemes vagy esővizet, vagy lágyított csapvizet használni. Utóbbihoz elég felforralni majd lehűlni hagyni a vizet, vagy tőzeg hozzáadásával pihentetni, és úgy felhasználni. Az esővíz használata csak akkor jöhet szóba, ha az szennyeződésmentes, tehát nagyvárosokban, ipari üzemek közelében élők inkább ne alkalmazzák, mert olyan anyagokat tartalmazhat, ami az érzékeny virágoknak többet árt, mint amennyit  lágy víz használ. 

Túlöntözés. Általános hiba, hogy az orchideákat tulajdonosaik az átlagos virágokhoz hasonló módon öntözik. Mivel az orchidea gyökerei eredetileg a levegő páratartalmából veszik fel a nedvességet, nem alkalmasak arra, hogy tartósan vízben álljanak. Itt kell megjegyezni, hogy az edényből kitüremkedő gyökereket nem szabad lemetszeni, hiszen fontos szerepük van a nedvesség begyűjtésében. Az öntözés legjobb módja a vízben való rövid megmerítés, esetleg egy-két perces áztatás, ami után hagyni kell a vizet kicsöpögni az edényből. Az öntözést ne időintervallum alapján intézzük (tehát ne szabályosan tíznaponta például) hanem a növényt megfigyelve akkor hajtsuk végre, amikor már láthatóan igényli a nedvesség pótlását.

Túl sok fény. Az általános elképzelés szerint a dísznövények szeretik a jó sok napfényt, ám ez nem teljesen igaz, és főleg nem igaz az orchideákra, abban a tekintetben, hogy az erős, közvetlen napsugarakat egyáltalán nem tolerálják, emlékezzünk csak, az eredeti élőhelyükön a lombszint alatt élnek, csak szűrt, részleges napfényt kapnak. Az otthoni tartásnál törekedni kell a természetes körülmények utánzására, de legalábbis tehát ne kerüljön a növény olyan helyre, ahol a déli, kora délutáni legerősebb napsugarak érhetik! Elég lehet egy világos, áttetsző függöny bevetése, vagy helyezhetjük kedvencünket például nagyobb méretű leveles dísznövény alá, mellé, hogy védett helyen legyen. 

Végül pedig fontos leszögezni, hogy kulcskérdés a forrás is. Az élelmiszeráruházak, hipermarketek gyakran kínálnak filléres, akár ezer forint alatti orchideákat, ám ezek sokszor nem a legjobb választások. Az akár hetekig szakszerűtlenül tárolt, természetes fény nélküli beltérben, rendszeres öntözés nélkül tartott példányok gyakran legyengülten, erőtlenül kerülnek új gazdáikhoz, ahol aztán a gondos ápolás ellenére hanyatlásnak indulnak. Az is tény, hogy vannak minőségi különbségek az egyes orchideák között, ezért mindig jobb ötlet kertészetben, szaküzletben megvásárolni az új kedvencet. A hazánkban kapható népszerű és kedvező árú orchideák jellemzően két fajhoz tartoznak, vagy Phalaenpsysok vagy Cymbidiumok, melyek gondozási teendői kismértékben eltérnek egymástól, fontos tehát tisztában lenni azzal, hogy melyiket választottuk, és aszerint végezni az ápolási feladatokat. Kezdő orchideatartóknak mindenképp ezt a két fajt ajánlom elsőként (közülük is inkább a Phalaenopsys fajokat), a különlegesebb típusokhoz gyakorlottabb kéz szükséges.

Aki szívesen olvasnak még az orchideák tartásáról, annak két régebbi bejegyzésemet ajánlom a témában,

melyeket IDE és IDE kattintva lehet elolvasni!

Képek forrása: pixabay.com

A hosszúra nyúlt augusztusi kánikula feladta harcát a napokban, és beköszöntött a kellemes őszi időjárás némi esővel, lehűléssel, és újfajta, de de mindenképp barátságos hangulattal. Ez az időszak nagyüzem a kertekben, az ősz az ültetések, kertrendezések, felújítások ideje, akinek tehát van birtoka, most aztán garmadával talál feladatokat. De mi legyen azokkal, akiknek kert híján csak a balkon vagy az ablakpárkány jut osztályrészül a növénynevelésre? nekik sem kell csüggedni, a virágos, látványos dísznövények főszezonja ugyan elmúlóban, de akadnak izgalmas ültetnivalók az erkélyekre is. Aki pedig túl szeretne lépni a jól megszokott és viszonylag kisszámú őszi virágok körén, próbát tehet egy igazi unortodox szépséggel, a díszkáposztával!

Az őszi növénydekoráci

A díszkáposzta magjait a nyár derekán kell elvetni, és ezzel nyilván elkéstünk már, de egyébként is járhatóbb út a vetéstől számított 5-6 múlva megerősödő palántákat használni, melyeket mostanában lehet beszerezni a kertészetekben, piacokon, így szeptember elején már közel kifejlett állapotban. A díszkáposzta bár nem rokona, a gondozását tekintve mégis csaknem testvére a közkedvelt krizantémnak, igényeik nagyban megegyeznek, így aki krizantémot nevelt már, annak ez a dísznövény sem lesz nagy kihívás. Igazából másnak sem, mivel kifejezetten könnyen tartható.

Röviden összefoglalva a tartás alappillérei a következők. A díszkáposzta földje ne legyen túl nedves, az átlagos kerti talaj, vagy az általános virágföld megfelelő számára, a közvetlen, erős napsütést nem kedveli, de azért mindenképpen világos, napos fekvésű területen legyen, árnyékos területeken a szép levélszínek nem alakulnak ki. Rendszeresen szükséges öntözni, sőt, olykor leveleit is spriccelhetjük vízzel, ezt szeretni fogja. A díszkáposzta télállósága jó, dekorációs értékét sokáig megtartja, virágzása pedig majd a tavasz derekán lesz esedékes. A díszkáposzta felhasználhatósági körét tágítja, hogy akár sziklakerti növényként is bevethető, mérete miatt azonban inkább a nagyobb sziklakertek, vagy a sziklakerti hangulatú, kőzúzalékos, sziklákkal dekorált előkertek ideális növénye.

A díszkáposzta nem virágaival dekorál, szépségét levelei adják, melyek alakjukat tekintve lehetnek fodrosak, simák, vagy cakkosak. A díszkáposzta több látványos színben hozzáférhető, érdemes belőle vegyesen bevásárolni, hogy egyedi, izgalmas színkombinációk jöhessenek létre. A díszkáposzta nagyon jól kombinálható egyéb dísznövényekkel, kiválóan társítható az árvácskával, a ciklámennel, a krizantémmal, cserjefélék közül pedig remek partnerek lesznek a csarabbal, de tujasorok, sövények tövéhez telepítve is látványos, harmonikus lesz a végeredmény!

Dísz vagy ehető? 

Milyen káposzta az, amit nem lehet megenni? A díszkáposzta sem vall szégyent e tekintetben, de azért azt ki kell hangsúlyozni, hogy nem elsősorban étkezési célokra szokás tartani, már csak azért is, mert íze jócskán elmarad a hagyományos káposztákétól. Ettől függetlenül persze ehető, de ha már a konyhai felhasználásról van szó, sokkal inkább helytáll dekorációként, extravagáns, látványos fogások díszítőjeként, mintsem főételként. A színes, fodros levelek egészben, vagy kisebb részekre hasogatva is csodásan dobják fel a tányért, vagy látványosan gazdagítják a kevert salátákat! 

Az eddigiekben meglehetősen vegyes használatúként került említésre a díszkáposzta, pedig a felvezetésben egy igazi extravagáns balkonnövényt ígértem. Tévedés nincs is, a díszkáposzta ugyanis hiába remek kísérője sövényeknek, vagy csinos dísze előkerteknek, egyben elsőrangú balkondekoráció is, minden feltétel adott ahhoz, hogy nevelése, tartása az erkélyen vagy ablaki virágládában történjen. A díszkáposzta kiváló választás azoknak, akik az őszi időszakra keresnek valamilyen a megszokottól eltérő dísznövényt az erkélyre, vagy a teraszra. Mérete 50-60 centiméter, így nagyjából bárhol elfér, a csípős késő őszi fagyok hatására pedig levelei elszíneződnek, tehát változatos, izgalmas hatást nyújtanak. Aki a viszonylag kis kínálatú őszi színes virágok mellé vagy a helyükre keres egy szokatlan, mégis szép dísznövényt, már meg is találta választottját. A díszkáposzta dézsás nevelése szinte teljesen megegyezik a kerti, szabadföldi tartással, csupán arra ügyeljünk, hogy az öntözések gyakoribbak legyenek, a téli fagyokban pedig burkoljuk be az edényeket a fagyok ellen védekezésül. 

Képek: innen, innen, és innen.

Az okostelefon megszületése indította el az okoseszközök lavináját, mára pedig már az élet minden apró szegmensére találni praktikus vagy éppen látványos okosholmikat. Az okostelefon említése azért is idevágó most, mert az első igazán ilyennek mondható eszköz az iPhone volt, az alábbiakban pedig kifejezetten és csak Apple termékekkel kompatibilis okoseszközök kerülnek bemutatásra, így mondhatni, hogy a kör bezárult. Továbbá mivel a kedves olvasó éppen egy kertészeti blogot olvas, azt is fontos tisztázni, hogy természetesen kerti, vagy kertben is használható termékekről lesz szó.

A bevezetőt folytatandó érdemes kicsit kitérni az okoseszközökre általánosságban. Számos vita tárgyát képezi, hogy mennyire van szükségünk valójában ilyen fejlett holmikra, egyesek szerint megkönnyítik, élvezetesebbé teszik az életünket és levesznek a vállunkról számos gondot, teendőt, míg mások úgy vélekednek, hogy csak gyarapítjuk velük a felesleges tárgyak egyébként is egyre duzzadó halmazát. Az igazság valószínűleg valahol félúton lehet, hiszen miért ne könnyítenénk meg a saját életünket pár technikailag magas szintű eszközzel, ugyanakkor nyilván nem szükséges minden hétköznapi dolgot lecserélni annak „okos” verziójára.

Az alábbiakban három olyan érdekes termékről olvashatnak rövid bemutatót, értékelést, melyek alapvetően nem nélkülözhetetlenek, de mindenképp a hasznunkra lehetnek, ráadásul az is különleges bennük, hogy bőven akad kerti vonatkozásuk, ami azért izgalmas, mert az „okoshullám” nagyrészt elkerülte a kerteket, viszonylag kevés olyan eszközt találni a piacon, melyek használhatósága túlmutat a négy falon.

Mielőtt azonban rátérnénk a lényegre, mindenképp kell pár szót ejteni arról, hogy nem csupán egy-két okoseszközről van itt szó, hanem egy komplett rendszer elemeiről, vagyis egy olyan termékcsaládról, melyekkel egy teljes okosotthon építhető ki a saját igényeinknek megfelelően, és akár lépésről lépésre bővíthető. Az Eve Systems eszközei képesek kommunikálni egymással, és nem csak egy előre meghatározott társításban, hanem általunk tetszőlegesen beállított kombinációkban is, ezekre számos példa akad majd az alábbiakban. Ezen okoseszközök Apple HomeKit kompatibilisek, így programozásához, a beállítások beviteléhez és az utasításokhoz a saját, ingyenes Eve vagy az Apple Otthon applikációjában kell majd pötyögni, tehát az okosfunkciók előcsalogatásához, az időzítések, a szabályok beállításához, a távoli vezérléshez mindenképp kell egy iPhone és egy otthoni központként használt iPad vagy egy Apple TV.

Az Eve néven futó vezérlőalkalmazás felhasználóbarátsága kielégítő, de egy kevés tanulást, megszokást igényel a használata. A párosítások egyszerűen, egy QR kód vagy számsor beolvasásával elvégezhetők, informatikai tudást nem igényelnek. Azt is fontos megemlíteni, hogy noha programozásról írok majd többször, semmi ördöngösségről nincs szó, mindenféle előképzettség nélkül, egyszerűen betáplálhatók a parancsok.  

Érdemes utánanézni az Eve Systems termékcsalád  többi tagjának is, hiszen ezek az eszközök nem csak önmagukban, de az otthoni központ által a többi eszközzel és akár más gyártók Apple HomeKit kompatibilis eszközeivel is összehangoltan képesek működni, ilyen módon pedig egy modernizált, távvezérelt, programozható okosotthon rendszer részeiként értékelendők. Lássuk akkor a teszt tárgyait! 

*****

Az első alany az Eve Flare nevet viseli, ebből kapásból kilogikázható, hogy valamilyen világító dologról lesz szó, és ez persze így is van, ez egy kül- és beltéren egyaránt használható hordozható okoslámpa! Az Eve Flare kikapcsolt állapotában egy tejfehér, 25 centiméter átmérőjű gömb, mely szilárdan áll a talapzatán, így felborulásától, elgurulásától nem kell tartani.

Az igazi okosfunkciók a vezérlő alkalmazáson keresztül irányíthatók. A gömb nemcsak pár árnyalatot tud megjeleníteni, hanem kis túlzással élve az összeset, hiszen az app-ban egy színskálán csúsztatva az ujjainkat tulajdonképpen bármilyen árnyalatot elő tudunk állítani! Az első pár alkalommal már magában ez a játék is leköti az embert, főleg, hogy a gömb szinte azonnal, pár tizedmásodperces késéssel reagál a színkeverő mozdulatokra. Ez persze még mindig csak jópofaság és nem az okosfunkciók területe, de vannak olyanok is!

Az applikációban szabályokat is beállíthatunk, hogy a lámpa mikor és milyen módon működjön, például meghatározhatjuk, hogy mikor kapcsoljon be vagy ki, milyen hosszan és milyen színnel világítson, ráadásul az app-ban többféle szcenáriót beállíthatunk, így például hozzárendelhetjük a parancsokat az „Elindulás otthonról” (például fények és konnektorok kikapcsolnak) vagy a „Jó reggelt” profilokhoz, de sajátot is létrehozhatunk.

Eddig nem esett szó a kerti vonatkozásról, pedig ennél a lámpánál akad bőven ilyen. Elsőként az IP65-ös védelem a megemlítendő, ez a kód magyarra fordítva annyit tesz, hogy az eszköz a pornak teljes mértékben ellenáll, valamint minden irányban védett a kisnyomású vízsugártól. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kert bármely pontjára bátran kitehető, hosszabb időn keresztül is használható kültéren, ha pedig ráfröccsen a víz, nem lesz baja, sőt, nedves ruhával vagy akár lassú folyású vízsugár alatt is tisztítható. A kinti használat mellett szól az is, hogy a lámpa szépsége elsősorban akkor érvényesül, ha félhomályban, sötétben, egyéb mesterséges fény nélkül használjuk, a fényerő kifejezetten magas, de ez az érték is állítható, így teljesen szolid háttérvilágításként is használható. A talpban egy kihajtható dróthurok is helyett kapott, így a lámpa fel is akasztható, faágra, kampóra, vagy akár a balkon korlátjára. A beépített akkumulátor hat órányi működést ígér, a töltő használata pedig roppant kényelmes, hiszen a gömböt csak a dokkolóra kell helyezni. A Flare is beilleszthető egy nagyobb okosotthon rendszerbe, sőt, úgy nyeri el az igazi értelmét. Például a mozgásérzékelő kütyüvel (szóba kerül ez is lejjebb) párosítva éjjel biztonsági lámpaként működhet, hogy le ne essünk a lépcsőn, vagy a gyermekszobában biztosítható az, hogy ha a poronty éjjel felébred és felkel, akkor rögtön barátságos fény fogadja. Kültéri jellegénél fogva hasonló célokra az udvaron, a kertben is bevethetjük, akár olyan módon, hogy mozgásra hangulatos fény gyúljon, akár úgy, hogy illetéktelen belépéskor is jelezzen! 

Az Eve Flare pusztán hangulatlámpaként is kiemelkedő, a remek anyagminőség, az IP65-ös védelmi szint, a könnyű tölthetőség, és a széleskörű kül- és beltéri felhasználhatóság mind-mind mellette szólnak, de az igazi lehetőségeket a programozhatóság adja, és az a tény, hogy egy komplexebb rendszerbe integrálva igazi okosotthon eszköz válhat belőle!   

*****

A második termék már egy száz százalékosan kerti okoseszköz, ami a keresztségben az Eve Aqua nevet kapta. Mivel hosszú fejtörés után sem sikerült egyszerű magyar elnevezést párosítanom hozzá, fogalmazzunk úgy, hogy egy intelligens vízszabályozóról van szó, vagy ha mindenképp röviden akarom elnevezni, akkor legyen okoscsap.

Az Eve Aqua egy igazán szemrevaló eszköz, melyből alul és felül is egy-egy csatlakozó áll ki: a fentivel rögzül a csaphoz, a lentihez pedig a tömlőt, vagy vidékiesen a slagot lehet illeszteni. Az eszköz két ceruzaelemmel működik, ezeket egyszerűen lehet behelyezni. A vízállóság itt kifejezetten fontos, hiszen ez az eszköz konkrétan a csapra fog csatlakozni, ráadásul tartósan a kertben marad, ahol pedig érni fogja az eső. Ennek megfelelően a védelmi szintje IPX4, tehát a hosszabb ideig tartó közvetlen vízzel érintkezést is tolerálja. Nálam a kertben már túl van az Eve Aqua két heves viharon, és jelentem, meg sem kottyant neki!

Az Eve Aqua tudása tulajdonképpen arcpirítóan egyszerű, valójában egy távirányítású csaptelep, ami képes a vizet kiengedni, illetve elzárni. Ezzel azonban igencsak hasznosnak bizonyul, hiszen az app-on keresztül rém egyszerűen beállítható a működése, rövid tekergetés és pötyögés után megszabhatjuk, hogy mikor induljon el az öntözés, és mikor legyen vége. Apropó app, ugyanarról az Eve alkalmazásról van szó, mint az Eve Flare esetében, vagyis a környezeti profilok ugyanúgy széles spektrumon variálhatók, és beállítgathatunk eltérő napi öntözési intervallumokat, így az is megoldható, hogy hétközben és hétvégén más periódusokban induljon az öntözés, és így tovább. Sőt, a kicsit lejjebb terítékre kerülő mozgásérzékelő készülékkel kombinálva például az is beprogramozható, hogy ha kilépünk a bejárati ajtón, vagy éppen belépünk a kertkapun, akkor az öntözés leálljon!

Az eszköz gyakorlati beüzemelése egyszerűnek bizonyult, szerencsére a rendelkezésemre álló kerti csapra átalakító nélkül, közvetlenül rá lehetett tekerni az Eve Aqua felső csatlakozóját. Elsőre némi szivárgást tapasztaltam, aztán hamar kiderült, hogy én hibáztam, mert a csomagolásban lapult még egy gumi tömítőgyűrű is, amit elmulasztottam a helyére tenni, ezt pótolva a szivárgás rögtön megszűnt. Megemlítendő, hogy a nagy recékkel ellátott rögzítőgyűrű kézi erővel is felhelyezhető volt, vagyis nem kellett szerszámért nyúlni, ez előny azoknak, akiknek nincs otthon kézközelben csőfogójuk. Mellesleg mivel ez az elem műanyag, nem is jó ötlet fogóval megszorítani. A kimeneti nyílásra a tömlőt fogadó elemet kellett ugyanilyen egyszerűen feltekerni, majd ennek a kiálló végére lehetett rögzíteni a slagot. A biztos rögzüléshez nem árthat egy csavaros bilincset beszerezni, a nagyobb nyomás ledobhatja a tömlőt, de az ilyen bilincses rögzítés minden más esetben is indokolt.

Érdekes körülmény, és mindenképp pozitívum, hogy az Eve Aqua vezérlő okoseszköz nélkül is működtethető, na persze így az időzítéseket és a profilokat nem kezelhetjük, de a készülékházon lévő egyetlen gomb megnyomásával nyithatjuk és zárhatjuk a vizet, ami nem csupán egy jópofa funkció, de roppant hasznos például akkor, ha a csap saját forgantyúja nehezen jár, vagy ha mindig ugyanazon az előre beállított nyomáson szeretnénk használni a vízsugarat. A gomb megnyomását fél-egy másodperces érces motorhang nyugtázza, ez a belső mechanika zaja, majd egy-másfél másodperc után meg is indul a vízsugár.

Természetesen mivel az eszközhöz csak egy tömlő csatlakoztatható, az öntözési terület korlátozott, bár ha víznyomás engedi, a tömlőbe lehet elágazásokat, elosztókat építeni, így végül akár 3-4 végponton is öntözhet a rendszer. Az okoscsap rettentő hasznos lehet kánikula idején, vagy például nyaraláskor, hosszabb távollétkor, hiszen a segítségével egyszerűen és üzembiztosan megoldható az öntözés. Én inkább kisegítő rendszerként jellemezném, nagyobb kertek átfogó automata öntözésére biztos nem megfelelő, de kiváló eszköz lehet kisebb kertekben, társasházi kertekben, vagy bármilyen méretű birtokon alkalmi bevetésre. További fantázia is van a dologban, egy csepegtető öntözéshez való lyuggatott tömlő csatlakoztatásával irodaházi belső kertek, vagy akár fedett aulák, open space irodabelsők nagyobb növénybeültetései esetében is biztosíthatja az Eve Aqua, hogy a zöldek rendszeresen vízhez jussanak, akkor is, ha a dolgozók vagy a személyzet például rendszertelenül vagy egyáltalán nem végzi el az öntözéseket.

Egyáltalán nem mellékes, hogy az Eve Aqua, ugyanúgy, mint a termékcsalád többi eleme, egy nagyobb rendszerbe is integrálható, vagyis egyáltalán nem önmagában kell értelmezni ezt (és a többi Eve) eszközt, hanem egy okosotthon komplett rendszerének részeként. Izgalmas lehetőségeket rejt többek közt az Eve Degree  időjárásállomással való kombináció, ebben az esetben ugyanis a mért hőmérséklethez vagy páratartalomhoz lehet kötni az öntözést, ami például egy távollét, nyaralás idején megsokszorozza az automata öntözés hatékonyságát! 

*****

A harmadik terítékre kerülő ketyere az vezeték nélküli Eve Motion, ami tulajdonképpen egy vezérelhető vezérlő, hiszen önmagában egy mozgásszenzor, ami mozgás érzékelésekor többféle, előre meghatározott dolgot tud véghezvinni. Elsősorban világítótestekkel párosítható (de például ventillátorral vagy a fent tárgyalt okoscsappal is összekapcsolható) és ilyen módon nagyon hasznos lehet beltéren és kültéren egyaránt. A felhasználási lehetőségek változatosak, az eszköz kihelyezhető például autófeljáróra, garázskapuhoz, hogy hazaérkezéskor fényt gyújtson, elhelyezhető a bejárati ajtónál, hogy ne kelljen sötétben keresgélni a kulcslyukat. Elhelyezhető a kerti út mentén, hogy este arra haladva automatikusan fény gyúljon, felhelyezhető a lépcsőforduló melletti falra, hogy ne sötétben kelljen lebotorkálni éjszaka, és így tovább.

Ahogy az előbbi termékeknél, itt is érdemes nagyobb szisztémában gondolkodni, az okoseszközök rendszerbe szervezése adhatja meg az igazi hasznot! A Motion párosítható például a Flare lámpával, így őrfény lehet akár a lakásban, akár a kertben, vagyis a biztonsági rendszert is kiegészítheti. Mivel szabadon elhelyezhető zsinórok és rögzítőelemek nélkül, így az is kikerülhető, hogy a kerti háziállat mozgása hozza működésbe, elég például 120-140 centi magasra elhelyezni, és máris kivontuk a kutyát az aktiválók köréből! A kompatibilis izzók használatával a bejárati ajtó, a kertkapu, a garázsajtó is fényárba borítható. Ha elutazunk, akkor az Eve Motiont beállíthatjuk, hogy értesítést küldjön a telefonunkra, ha mozgást érzékel az otthonunkban.)

Az Eve Motion mellett szól, hogy működéséhez nem kell wifi-hálózat, bluetooth-on kapcsolódik a párosított eszközökhöz, így mind a beállítása, mind a használata nagyon egyszerű. A Motion tápellátását két ceruzaelem (vagy ugyanilyen mérettű akkumulátor) biztosítja, így az eszköz teljesen szabadon elhelyezhető bárhol (polcon, padlón, asztalon) de a hátoldalán lévő akasztó segítségével egy falba ütött szögre, kampóra is helyezhető. Mivel a bluetooth kapcsolat alacsony energia igényű, a két elem sokáig fogja működtetni az érzékelőt.

Az IP védelmi szintről is szó esik, ez IPX3, ami a fröccsenő vízzel szembeni ellenállóságot jelenti, tehát némileg időjárásálló a készülék, ami annyit tesz, hogy nyugodt szívvel használható a kertben eseti jelleggel, száraz körülmények között, vagy éppen olyan kültéri helyszínen, ahol az időjárás viszontagságaitól védve van, és ha mindenközben egy kevés víz éri, nem lesz baja.

Az Eve Motion félúton helyezkedik el a mobil és a fix helyre telepíthető mozgásérzékelők között, utóbbi célra sokkal olcsóbban is beszerezhetők például mozgásérzékelős lámpák, melyek tartósan a rögzített helyre kerülhetnek, viszont azok tudása összehasonlíthatatlanul korlátozottabb. Tudni kell ugyanakkor, hogy ahhoz, hogy az applikációban beállított szcenáriók és szabályok következetesen működjenek és használhatók legyenek, fontos, hogy ugyanazon a helyen legyen elhelyezve az eszköz. Ez persze nem zárja ki a mozgathatóságot, de egy fix helyen sokkal inkább kihasználhatók az okosfunkciók. Az áthelyezés nem probléma, csak ilyenkor a szcenáriót is újra kell írni, de éppenséggel a szcenárió épülhet a mozgathatóságra is.

A bejegyzés megjelenését az EVE termékcsalád forgalmazója támogatta.

A képek a szerző fotói.