Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az átlagember, még ha nem is gondolkodik rajta, sokféle fát ismer. Gyerekként mindenki gyűjtötte a gesztenyét és annak összetéveszthetetlen levelét; sokan csipegettek és akasztottak a fülükre cseresznyét, meggyet a kertben. A platánfát kérgéről a legegyszerűbb megismerni, viszont a kertünkben nem igazán találkozhatunk vele. Közparkjainkban, régi kastélykertekben tömegesen használt díszfáról van szó. Az 1900-as évek elején végzett út menti fásítások divatos fajtája volt, sajnos a legtöbb a közlekedés okozta szennyezés és az utak sózásának áldozata lett, de Budapesten is megmaradt még néhány emléknek (Andrássy-úton, Nagykörúton). A Margitszigeten vannak kisebbek-nagyobbak, átlagosak-különlegesek, viszont rájuk más veszélyek leselkednek. De ne szaladjunk ennyire előre, először nézzük mitől platán a platán.

A fa a platánfélék rendjébe tartozik (Platanaceae). Azt viszont kevesen tudják, hogy ősei a harmadidőszakban a Kárpát-medencében is összefüggő erdőségeket alkottak. Ennek ellenére a közönséges platán (Platanus x hispanica) hazánkban nem honos, a keleti- (P. orientalis) és a nyugati platán (P. occidentalis) feltételezett hibridje, de ez még ma is vita tárgya. Juharlevelű platánnak (P. x acerifolia) is hívják, ugyanis levele több juharfajtához hasonlóan három-öt karéjos. Április-májusban nyílik gömbös virágzata. Gyerekként sokan vágyakoztunk a magasból lecsüngő, "szőrös golyócska" termése után, mely aszmagcsoport terméságazat. A szülők segítsége nélkül azonban nem voltunk szerencsések, mert a termés egész télen a fán maradt, következő tavasszal pedig már csak abban gyönyörködhettünk, ahogy a szél repítette a szétesett golyócskát. Kérge sima felületű, amitől jellegzetes, hogy lapokban leválik, sárgás foltokat hagyva maga után.

A budapestiek legkedveltebb parkjában, a Margitszigeten még József nádor (1776-1847) korabeli ősplatánok is állnak. A fák igazi túlélők, átvészelték a szabadságharcot, területrendezéseket, a világháborúkat és árvizeket. A Palatinus strand bejáratával szemben álló platán az II. világháborúban bombatalálatot kapott. Ma "Hét vezér platánnak" hívják, mert a találat után 7 új hajtást hozott, ezek erősödtek meg és láthatók még a mai napig teljesen egyedi és utánozhatatlan formát kölcsönözve a díszfának, illetve nem elhanyagolható 300 nm-es árnyékot adva az alatta sétálóknak.

A szigeti kápolna és a romok között található a 200 éves, európai szinten is a legszebb koronával rendelkezők között nyilvántartott platán. Törzskörmérete eléri a 635 cm-t, ezzel a legnagyobb fák közé tartozik Budapesten. Érdekessége, hogy egytörzsű, legalsó oldalágai pedig majdnem földig hajolnak. Emiatt a gyerekek mászókának használják, a fiatalok ágain ülve fényképezkednek, sajnos sokszor többen egyszerre, így több száz kiló extra terhet jelentve a fának.

A fa kivételes korát és formáját a Főkert munkatársai is felismerték, ezért egy tábla jelzi jelentőségét és próbálja tiltani a fentebb felsorolt tevékenységeket, amint látszik kevés sikerrel. Nagy probléma még, hogy a tábla a fától elég messze van és csak az egyik sétány felől érkezve olvasható, ráadásul csak magyarul. Tekintve, hogy a szigeten jelentős számú turista is megfordul, elég fontos lenne legalább még angolul kiírni. Valamint mivel az emberek ott jártamkor is "egymásnak adták az ágat", érdemes lenne egy minden irányból jól látható, olvasható és egyértelmű jelzéseket adó figyelemfelhívó rendszert építeni. Nem teljesen zárt körbekerítésről van szó, csak egy táblánál kicsit több kellene.

Talán nem is táblákra, hanem ránk van szükség - gyerekekre, fiatalokra és felnőttekre, hogy ne csak egy fát, egy mászókát vagy tökéletes fényképhátteret lássunk abban a platánban, hanem a múltat - az elmúlt 200 évet, a jelent - amikor nyújtózkodva megpróbáljuk körbeérni és főleg a jövőt - amikor unokáinknak elmondhatjuk, hogy megőriztük nekik a mesterségesen épített természet eme fejedelmi darabját.

A poszt és fotók Kéméndi Zsolt munkái, köszönet jár érte!

Azt talán sokan tudják, hogy a paradicsom egy igen kezes növény, már ami a termesztését illeti. Igényei alacsonyak, sok törődést nem igényel, kezdő kertészkedőknek az egyik leginkább ajánlott zöldségféle, kudarcot vallani ugyanis szinte lehetetlen  vele. Divatos, és üzletben meglehetősen drága kistestvéréről azonban ritkábban beszélünk, pedig ugyanolyan sikeresen nevelhető otthon, kiskertekben, de akár erkélyeken is.

A koktélparadicsom pont úgy néz ki, mint a "rendes" paradicsom, ízében sincs különösebb eltérés, csak méretében kisebb, és felhasználási területe is eltér a nagyobbétól. Az aprószemű változatból nem lecsó készül, hanem sokkal inkább díszként funkcionál, salátákban, köretekben, szinte minden ételnek jópofa kiegészítője, és szó sincs arról, hogy ízben elmaradna a bátytól. Nassolnivalónak is kitűnő, nem kell szeletelni, gerezdekre vágni, hanem mosás után egyből dobálhatjuk a szánkba, jó és egészséges kiegészítője lehet például egy esti filmezéshez gyakran elővezetett chipsezésnek.

Konyhában

Ahogy említettem a koktélparadicsom nem olcsó, mint minden extravagáns - vagy annak kinevezett - terméknek, ennek is megkérik az árát, így sokan a luxuskategóriába sorolják, és nem veszik, fogyasztják. Pedig termesztése tényleg egyszerű, akár egy naposabb fekvésű panelház erkélyén, ablakában is megoldható. Ha apró paradicsomot szeretnénk otthonra, akkor magról vagy palántáráól nevelhetjük. A magokat magából a paradicsomból is kinyerhetjük (megvárjuk míg megszáradnak, és ültethetjük őket), de vásárolhatunk palántát is. 

Erkélyen

Az ültetéshez a sima virágföld is megfelelő, de használhatunk palántaföldet is. A paradicsom tulajdonképpen két dolgot igényel, napsütést, és öntözést, na meg egy karót a palánta mellé leszúrva, amibe kapaszkodhat. Aki biztosra akar menni, a kétnaponta történő locsolás mellett körülbelül kéthetente folyékony trágyával is táplálhatja a veteményét. 

Salátában

Természetesen balkonkörülmények között nem tudunk annyit termelni belőle, ami kielégítené egy család igényeit, de a saját termesztésű zöldség mindig öröm, ráadásul a koktélparadicsom nem csak a tányéron mutat jól, hanem növényként is vidám, jópofa dísz.

Kertben

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen. 

A közösségi kert csudajó dolog, és még örvendetesebb, hogy lassan - azért valljuk be, kis túlzással - tényleg mozgalmi jelleget ölt a dolog, egyre-másra nyílnak a kertek, így mostanra nem csupán ritka hóbortról, hanem valóságos lehetőségről beszélhetünk a community gardenek kapcsán. Természetesen jelenleg ez még nem alternatíva a bolti zöldségek kiváltására, de talán nem is ez a cél. A közös tevékenység, a levegőn tartózkodás, a könnyű, de átmozgató munka, és a barátkozás, ismerkedés lehetősége első körben pont elegendőek. Azért persze a saját nevelésű paprikából és paradicsomból készült lecsó ígérete is csábító.

Lecsóskerti találkozó

A budapesti közösségi kertek egyik első fecskéje a Millenárison található Lecsóskert, melyet a KÉK hívott életre. Nem csupán művelhető parcellákat kínálnak az érdeklődőknek, hanem szakmai segítséget, családi programokat is, ez történt e hónap elején is, a Lecsóskert nyílt napján (mondjuk egyébként is nyitottak folyamatosan...). Konyha-, és balkonkertészetről, házi gazdálkodásról esett szó, a növénytermesztés alapjaival ismerkedhettek meg a kilátogatók, és a kreatív vállalkozók vizeshordókat is mázolhattak. 

Az alábbi képgalériában az esemény hangulatát csíphetik nyakon azok, akik ki-, és lemaradtak, és megszemlélhetik magát a kertet is, amit aztán tessék meglátogatni egy napsütéses hétvégén! 

A képekért köszönet a KÉK-nek, aki pedig tovább ismerkedne a kerttel, és szívesen hallgatna kertészeti tanácsokat a veteményesekről, az bátran indítsa el az alábbi videót, mely hosszában vetekedik ugyan egy esti sorozatepizóddal, de több hasznos információ van benne, mint egy fél szezonnyi Helyszínelőkben:

 Újonnan nyílt kertek, friss infók és hírlevél feliratkozás itt. 

Gyepszőnyegről már esett szó korábban, igaz akkor a fűmag vetéssel összevetve, nem pedig a lerakás mikéntjét ecsetelve. Most utóbbi téma kerül terítékre, mégpedig azért, mert a napokban volt alkalmam egy kifejezetten rosszul leterített területet megszemlélni, és ez eszembe juttatta, hogy aki házilag próbálkozik, esetleg nincs teljesen tisztában a dolog módszertanával. 

A fenti képeket Kőbányán készítettem, ahol egy igényesen felújított üzemcsarnokot az utcafronti részen is meg kívántak szépíteni, oly módon, hogy a feltehetően ápolatlan és gazos földcsíkot gyepszőnyeggel vonták be. A művelet azonban láthatóan nem sikerült a legjobban, megjegyzem nem mások munkáját szeretném minősíteni, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy a gyepszőnyeg lefektetésénél be kell tartani bizonyos szabályokat. A gyepszőnyeg egyébként sok esetben jó választás, főleg kisebb kertekben, vagy ilyen utcafronti részeken, ahol csak a füvesített terület a lényeges, és a házigazda, vagy a lakók nem kívánnak vesződni a hetekig tartó növekedéssel, ami alatt a birtok nem vehető használatba károkozás nélkül.

Ilyen formában érkeznek a tekercsek

Tévhit azonban, hogy a gyepszőnyeg leterítése abból áll, hogy kigörgetjük a rolnikat, és máris kész a füvesített udvar, szőnyegezésnél is jelentős előkészület és több fázisból álló munka vár ránk. Épp ezért azt szoktam tanácsolni, hogy főleg az első alkalommal kérjük szakember segítségét. Aki mégis önerőből birkózna meg a feladattal, annak a következőket javaslom.

A gyepszőnyeg tekercsek megérkezése előtt készítsük elő a talajt. A lefektetés előtt körülbelül két héttel javallott egy teljes gyomirtást elvégezni. Ez történhet kapálással vagy vegyszeres kezeléssel, erősen gyomos, főleg tarackos terület esetén inkább utóbbi eljáráshoz folyamodjunk. Ezután talajfertőtlenítést is végezhetünk. Érdemes a földfelület felső pár centiméteres rétegét eltávolítani és újjal pótolni. A talaj ne legyen túl kötött, mert az gátolhatja a legyökeredzést, tőzeggel például lazíthajuk a felső réteget.

Látható a gondos előkészítés

A megfelelő tápanyag ellátást gyepindító műtrágya kihelyezésével biztosíthatjuk. Az alaposan előkészített felületet ezután hengereljük, és hozzuk szintbe. Ne feledkezzünk el a szegélyek kialakításáról, így a gyepszőnyeg szélei nem fognak kiszáradni. Ha előfordult már a területen vakond (vagy tartunk a megjelenésétől), akkor az előkészítés során leteríthetünk vakondhálót, ezt a földre tegyük, közvetlen a gyepszőnyeg alá. A vakondháló egy szinte mindenhol kapható műanyag háló, segítségével a vakond megjelenése teljesen kiküszöbölhető, a kis ásógép ugyanis nem tud tőle a felszínre jutni, így kénytelen lesz továbbállni.

A vakondháló

Ha mindezzel kész vagyunk, előöntözhetjük a területet, de ügyeljünk arra, hogy szőnyegünknek a szárazabb, ún. földnedves talaj a megfelelő ágy. Ha jól időzítettünk, ekkorra érkezik meg a gyepszőnyeg, amit mihamarabb fektessünk le, ugyanis élő áruról van szó, a késlekedés végzetes lehet. Leterítésnél a csíkokat passzentosan illesszük egymáshoz, majd hengereljük le (átlósan), hogy ne maradjanak levegős területek a két felület között.

A hengerelés fontos

Ezzel tulajdonképpen véget is ért a füvesítés, ezek után már csak a megfelelő öntözésről kell gondoskodni, első alkalommal alaposan tegyük, ezután pedig két-három héten keresztül naponta legalább 5 liter vizet kapjon a gyep négyzetméterenként, később ritkíthatjuk az öntözést, mindig ügyelve arra, hogy elkerüljük a túllocsolást. Az első nyírást a fűszálak megerősödésekor, nagyjából húsz nap elteltével ejtsük meg, és jót tehet az utólagos műtrágyázás is. A frissen lefektetett fűfelület tulajdonképpen azonnal használatba vehető, de az elején bánjunk vele óvatosan, csoportosan ne járjunk rajta, és érdemes a kutyát is eltiltani erre az időre a kert látogatásától.

Kis kertrészekbe ideális választás

Ha a leírtakat betartjuk, nagyon jó eséllyel szép, egyenletes pázsit lesz a jutalmunk, de ne feledkezzünk el arról, hogy a gyepszőnyeg is csak fű, ugyanarra a gondoskodásra, nyírásra, tápanyag ellátásra szorul, mint a vetéssel kialakított pázsit.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A zöldséget, gyümölcsöt szeretjük, ha kedvünk szottyan hozzájuk, akkor pedig elmegyünk értük a boltba, hipermarketbe, esetleg a piacra. Van azonban, aki inkább magának termelné meg az egészséges étkeket. A kereskedelemtől való elszakadás nem egyszerű dolog, főleg városban, de azért van, aki megpróbálja. Ezt teszik Gyapán is, az Életkertben, ahol minden az önfenntartásról, önellátásról szól. Az élelem önerőből való előteremtése nem csupán hobbi vagy praktikum, hanem életfilozófia is. Ebbe kóstolhatunk bele az alábbi gyapai beszámolóban is, melyet köszönök vengégposztolómnak, Fritz Petrának!

 

 

 

 

 

La Fontaine meséje óta tudjuk, hogy a hangya egy szorgalmas és kedves élőlény, szemben a hedonista tücsökkel, aki csak a zenére tud gondolni, de az előtakarékosság nem jellemző rá. A hangya megítélése ebből kifolyólag kiváló, mindenki szeretettel gondol rá, egészen addig, míg meg nem jelenik a kertben, aztán viharos gyorsasággal a lakásban is. Ezen a ponton már szorgalom ide, vagy oda, szeretnénk megszabadulni tőle. Ami egyáltalán nem egyszerű.

A tücsök hegedül valahol...

Mielőtt a kitessékelés módszertanára térnék rá, merüljünk alá kicsit a hangyák munkás világába, amolyan ismerd meg az ellenséged megfontolásból. A hangya igazából egy gyűjtőnév, a család igen népes, a városokban a fáraóhangya (Monomorium pharaonis) a gyakoribb, kertesházak környékén pedig többek közt a házi hangya (Lasius emarginatus) és a kis fekete hangya (Lasius niger) található meg. Az apró, átlagosan 5-9 mm-es termetű rovarok roppant jól szervezett kolóniákban élnek, rétegzett társadalomban, melyben minden egyednek megvan a maga helye és feladata. Telepeikben (ez a hangyaboly) akár több millió példány is élhet, közülük általában a szárnyatlan dolgozókkal találkozunk, akik fáradhatatlanul szállítják a bolyba az élelmet. Akit bővebben érdekel a hangyák összetett univerzuma, döbbenetesen részletes leírást találhat róluk itt.

Invázió!

Az átlagembert a rendszertani fejtegetésnél sokkal jobban izgatja, hogy miként lehet védekezni ellenük. Tudni kell, hogy a hangyák megjelenése a kertben azt jelzi, hogy a növényeink valószínűleg tetvesek, a kis rovarok ugyanis a levéltetvek nedvét fogyasztják - remélem senki nem étkezik éppen. A kertből aztán élelmet kutatva jutnak be a házba, és ha találnak valamit - elsősorban az édes dolgok érdeklik őket - akkor megindul az offenzíva, és jönnek seregestül. Most már végre jöjjön a hadviselés módszertana.

Ha ételt találnak, rohamoznak
 

Ha már bent vannak a kis piszkok, tengernyi természetes eljárással riaszthatjuk el őket. Sokan a fokhagymára esküsznek, gerezdeket helyeznek el az útvonalukon, ezt nem szeretik. Hasonló hatás érhető el a küszöbre és ablakpárkányra helyezett szegfűszeggel, levendulakivonattal, terpentinnel, ecettel, továbbá állítólag sikert lehet elérni a szegfűszeggel, élesztővel, sütőporral, fahéjjal. Ha utóbbiak nem válnak be, mézeskalácsot még süthetünk belőlük.

Van aki viszont házikedvencnek tartja őket

Az ablakba kiültett paradicsom is környezetbarát hangyaűző, ha pedig már a kertben megállítanánk őket, ültessünk zsályát, levendulát, izsópot, ezektől is irtóznak. Ha a riasztás már nem elég, jöhetnek a keményebb fegyverek. Vidéki praktika a sós, vagy timsós vízzel való alapos felmosás, az egyszerűbb megoldások hívei pedig fel is porszívózhatják az apróságokat, igaz ez főleg tüneti kezelés, utánpótlás akad bőven. Csapdákat is állíthatunk, a cukros vízzel átitatott szivacs hangyamágnes, ha ellepték a csalit, máris lehet megszabadulni tőlük. Hasonló elven működik a sekély tálban kihelyezett cukros víz, vagy cukros sör, belemásznak, megfulladnak, agyő.

Előregyártott hangyacsapda

Ha semmiképp nem jutunk dűlőre, akkor jöhet a vegyszeres irtás, például a különféle bolti hangyacsapdák, melyek mérget tartalmaznak, a dolgozók ezt beviszik a bolyba, így ott is pusztít, de rovarirtó szakembert is hívhatunk, aki körbepermetezi a lakást, utóbbi már nem filléres, de elég biztos megoldás. Ha sikerült a kilakoltatás, akkor ügyeljünk arra, hogy az újabb próbálkozók ne találjanak eleséget, vagyis morzsát, ételmaradékot, szétszórt cukrot, ennek hiányában ugyanis önként távoznak. A kertben hasonló elvet követve a tetvek irtásával előzhetjük meg a hangyák elszaporodását.

Ha van holtbiztos megoldása hangyariasztásra, segítsen az invázió alatt állóknak, és adjon tanácsot kommentben!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.