Megyeri Szabolcs kertész blogja

Mikor kertről beszélünk, akaratlanul is vízszintes felületre gondolunk. Ez az esetek többségében így is van, de a kertek egy nem elhanyagolható hányada egyáltalán nem követi a hagyományos horizontális kialakítást, hanem kisebb-nagyobb lejtéssel bír. Ez a leggyakrabban adottság, vagyis nem szándékos a lejtős elrendezés, hanem a terepviszonyok határozzák meg a dőlésszöget. Szép és használható kert azonban ilyen felületen is kialakítható.

Hegyes, dombos vidékeken óhatatlanul előfordulnak lejtős kertek, de nem kell messze menni, hogy lejtős élettérrel találkozzunk, budapestieknek például elég Budán körbenézniük. Ezeknek a birtokoknak előnyeik is vannak, általában szebb panorámát, jobb kilátást biztosítanak (a környező tájra, és magára a kertre is), és a magasabban fekvő területeken a levegő is érezhetően tisztább. Ugyanakkor kihívásokat is rejt magában a nem vízszintes kert, és ilyen esetben a tervezés és kialakítás is másfajta módszereket kíván meg, mint a lapos birtokokon. Mit tehetünk hát, ha a kert lejt?

Rézsű sziklakert designnal

Első lépésben választás elé kerülünk. Vagy az elképzeléseinket alakítjuk át a rendelkezésre álló tér sajátosságaihoz, vagy fordítva, a kertet szabjuk át az ötleteink mentén. Kézenfekvő megoldás, hogy a meredekebb lejtőből enyhébb esésű felületet építsünk, teraszos, lépcsőzetes kertet hozva létre. Falak segítségével laposabb és meredekebb oldalakat hozhatunk létre, az előbbiek a hagyományos célokra lesznek jók (általános értelemben vett kerti tartózkodás, hobbikertészkedés, játszófelület, pázsitos tér például napozáshoz), míg utóbbiakat díszként, látványelemként hasznosíthatjuk. A lépcsőzetesen épített kert nagyobb esésű részeit növényekkel ültethetjük be, így ezek a rézsűk nem maradnak parlagon, hanem dekorációs célokat fognak szolgálni, de például sziklakertet is álmodhatunk a két enyhébb lejtős rész közti meredek felületre. Ha a kert esése túl nagy ahhoz, hogy egyszerű földből épített rézsűvel hidaljuk át a teraszokat, akkor nagyobb teherbírású támfalat kell építeni. A támfal megakadályozza, hogy a föld megcsússzon, viszont megváltoztatja a terület vízelvezetési tulajdonságait, így a lecsurgó csapadék útját biztosítani kell, például kavicsból készült vízelvezető réteggel. Támfal készülhet téglából, terméskőből is, ezek mutatósabbak, természetközeliebbek, de a megfelelő választáshoz kérjük szakember segítségét, aki a teherbírás alapján megfelelő megoldást javasol. Tudni kell, hogy a rézsű kialakítása ugyan olcsóbb, de passzív felületet eredményez, vagyis jobbára csak talajtakaró növényeket telepíthetünk ide, míg a támfalas megoldás többe kerül, de növeli a hasznosítható területet a kerten belül.

 Magas támfalak

A létrehozott közel vízszintes teraszokon a későbbiekben ugyanúgy kertészkedhetünk vagy tevékenykedhetünk, ahogy azt a lapos kerteknél megszoktuk. A meredekebb részek pedig kiváló lehetőséget adnak arra, hogy egyedi megjelenésű birtokot készítsünk. A rézsűkre nem ültethető bármilyen növény, az őket érő fénytől függően a következő fajták alkalmasak az ilyen részek beültetésére:

-napos rézsűkre:  

keskenylevelű ezüstfa - Eleagnus angustifolia "Umbellata";
borbolya - Berberis vulgaris;
homoktövis - Hipopphae rhamnoides;
törpe mandula - Prunus tenella;
 rózsa - Rosa canina "Rugosa";

-félárnyékos rézsűkre:

iszalag - Clematis vitalba;
tollas gyöngyvessző - Sorbaria sorbifolia;
orgona - Syringa vulgaris (kislevelű fajok is, mycrophilla, meyeri palibin);
ecetfa - Rhus typhina, glabra;
madárbirs - Cotoneaster horizontalis

-árnyékos rézsűkre:

lonc - Lonicera caprifolium (kúszó);
borostyán - Hedera helix (kúszó);
hóbogyó - Symphoricarpos x chenaultii (szinte az összes hóbogyó féle);
som - Cornus sanguinea;
vadszőlő - Parthenocissus quinquefolia "Inserta"

-és ne felejtsük ki az örökzöldeket sem: 

kék kúszó boróka - Juniperus horizontalis;
terülő boróka - Juniperus x media "Pfitzeriana";
szagos boróka - Juniperus sabina (fajták is);
virginiai boróka - Juniperus virginiana (fajták is);
keleti tuja - Thuja orientalis (szoliternek);

 Lépcső rézsűvel, ritkásan beültetve

Amennyiben az egyes teraszokat hasonló, egymással harmonizáló, de a többi teraszrésztől elütő megjelenésű növényfajokkal ültetjük be, egészen különleges látványt hozhatunk létre. Bizonyos esetekben az alacsonyabb, terméskövekből (kötőanyag nélkül, vagyis szárazon) kirakott támfal is elegendő, az ilyen építmény sziklakertekhez hasonlóan alakítható ki, és a résekben, üregekben biztos meg fognak jelenni apróbb gyíkok, de akár békák és sünök, így kertünk életre kel.

 Dekorált támfal

Lejtős kert építésekor tanácsos a kitermelt földet félretenni, mert később a rézsűk kialakításánál jól jöhet, és különösen előrelátó dolog a felső, termékeny földréteget annak felszedése után a kész felületre visszahelyezni. Meredekebb dőlésszögű területen kertet kialakítani nem egyszerű feladat, és szinte biztos, hogy kertépítő szakember segítsége szükséges hozzá. Az sem mellékes körülmény, hogy a lejtős kertek építése körülbelül 20-30%-os többletköltséggel jár a sík udvarokhoz képest. Amennyiben azonban kellő gondossággal járunk el, a fenntartás a későbbiekben nem lesz bonyolultabb, mint más esetekben, emellett több lehetőségünk lesz egyedi, különleges és változatos birtok létrehozására.

 Ízléses, lépcsőzetes kialakítás

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Kertünket védhetjük kerítéssel, áthatolhatatlan betonfallal, mégis lesz aki, gond nélkül bejut. Nem a tolvajok elleni védekezésről szóló biztonságtechnikai poszt következik, hanem a birtokon megtelepedő rovarfajtákról lesz szó. A kártékony, elűzni való apróságokról sokan, sokszor tesznek említést, de ne gondoljuk, hogy minden rovar az ellenségünk. Lássuk tehát a bajnokcsapatot, minek tagjait mindig szívesen látjuk.

Legtöbbünk, és hát lássuk be, főleg a lányok, hölgyek, alapvetően irtóznak a rovaroktól, bogaraktól, amik csípnek, szúrnak, repülnek, zizegnek, jobb lenne nélkülük. Kertünk, illetve annak növényei azonban biztos nem így gondolnák, ha tudnának gondolni, sokukat örömmel látják. Mivel lehetne hatásosabban kezdeni a rovar-ember barátság kiépítését, mint a katicabogár méltatásával?

A hétpettyes katica gyakori vendég, ha szaporodnak a kertben, az azt jelenti, hogy a levéltetű populáció is növekedésnek indult, pettyes kis barátaink ugyanis miattuk csoportosulnak. A levéltetűvel fertőzött növény nekik terített asztal, így rögtön meg is nyugodhatunk, a probléma kezelése megkezdődött. (Természetesen gyakran nem elegendőek az orvosláshoz, nekünk is be kell segíteni a tetvek irtásában.) A katica a szövőatkát és a pajzstetveket is örömmel fogyasztja, amerikai, sárga páncélú rokona pedig a lisztharmat eltüntetésében jeleskedik.

A futrinka udvarias lakó, éjszaka aktív,  nappal meghúzza magát kőrepedésekben, fákban, vagy az avarban, így alig zavarja köreinket. Ha akcióba lép, akkor a különféle csigák, hernyók, cserebogárpajorok és a krumplibogár retteghetnek, ők szerepelnek az étlapon. A futrinka saját tömegének akár háromszorosát is bekebelezi naponta, ráadásul már lárvái is ragadozók.

A szentjánosbogárról mindenki tudja, hogy világít, ez az extrája igen népszerűvé is teszi, gyermekként biztos sokan próbálkoztak szentjánosbogarakat dunsztosüvegbe gyűjteni, így készítve lámpást (ez persze nehezen lehetséges). Arról már kevesebbeknek van tudomása, hogy a világító bogarak mérgező harapással végzik ki a csigákat, amiket aztán rejtekhelyükön falnak föl.

A bájos nevű fátyolkát célirányosan is használják (vagyis tenyésztik) kártevőmentesítés céljából, mivel lárvái élen járnak minden, a növények nedvét szivogató haszontalan betolakodó pusztításában, így például természetes - és hatékony - ellensége a levéltetűnek, atkának és kabócának. Egyetlen lárva napi félszáz levéltetűt is el tud tüntetni, ezért egy fátyolka-sereg vetekszik a vegyszeres irtás hatékonyságával.

A zengőlégy zavarba ejtő lény, szemre olyan, mintha egy légy és egy méh szerelemgyermeke volna, ezen hasonlóság miatt gyakran áldozatául esik téves irtásnak. Fura kinézete ne tévesszen meg senkit, roppant hasznos kerti lakó, elsősorban levéltetvekkel táplálkozik. Sőt, petéit általában rögtön a tetvek közé rakja le, így a kikelő lárvák azonnal nekilátnak az állomány gyérítésének.

A kártevők szempontjából különösen aljas a fürkészdarázs, de a kertészkedők segítségre lelhetnek bennük. Ez a rovar lárvaállapotban gazdaállatok testébe furakodik be (lepke-, légy-, és bogárlárvákba), majd azokat belülről fogyasztja el. Üvegházakban gyakran tenyésztik őket.

A csapat legcsúfabb, és egyben kissé kétes hasznú tagja a fülbemászó. Széles körben ismert az a téves elképzelés, miszerint a fülbemászó bogár, a nevéhez híven fülekbe mászik, hogy ott - a városi legendák horrorisztikus fokozatainak megfelelően - fertőzést okozzon, lepetézzen, vagy egyéb borzalmakat tegyen. Természetesen erről szó sincs, a fülbemászó békés állat, már ha emberről van szó, a levéltetvek, hernyók, és a lerakott peték viszont retteghetnek tőle. Kissé árnyalja a képet, hogy gyakran a gyümölcsöt is megrágja, ezzel erősítve az őt egyébként is övező ellenszenvet.

Természetesen a lista nem teljes, a kert - és a növényvilág - legjobb barátja a méh például most kimaradt, igaz a méhek elsősorban nem a kártevőmentesítésben jeleskednek. A rovarokat nagy általánosságban kevesen szeretik, de ne feledjük, hogy a Földön élő fajok közel fele a rovarok osztályába tartozik, így statisztikai alapon ők a bolygónk urai. Ha megszeretni nem is tudjuk őket, legalább az emberi szempontból hasznos bogarakat és rovarokat próbáljuk megkedvelni, de legalábbis elviselni. Ahogy Karl Vogt természettudós mondta: "Ha a rovarok nem lennének kártékonyak, a madarak sem lennének hasznosak."

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Hétvégére lehűlést ígértek az időjárás-előrejelzések, nos ez érezhetően nem történt meg, a 35 Celsius fok nem éppen langyos hőmérséklet. Szombaton némi naptejjel és védőitallal felszerelkezve jókora sétát tettem a városban, nem csupán a szabad levegőn való tartózkodás öröméért, hanem azzal a céllal, hogy feltérképezzem, a forróságtól kókadt egyszeri városnéző hol, mire tud leülni, ha már a hőguta kerülgeti. Az alábbi fotósorozat ezt örökítette meg.

 Kreatív, olcsó fejlesztés: hatalmas raklapokból ácsolt napozófotelek a Lánchíd tövében. 

Perzselő nyáridőben sokan választják a városban való ténfergést, a Budapest szívében élőknek sajnos ritkán adatik meg a kert öröme, így ha a négy fal közül ki kívánnak mozdulni, akkor kézenfekvő, hogy tesznek egy nagy sétát, lehetőleg a Duna közelében, itt mindig kicsit hűvösebb van, és ha már csobbani nem lehet benne, hát a víz látványa is elég illúzióként. Persze az olvadozó emberfia strandra, tavak mellé, vidékre is mehet, az én előfeltételezésem azonban most az volt, hogy csak egy belvárosi, fagylaltozással összekötött andalgásra futja időből, energiából, netán pénzből. Ilyenkor felértékelődnek a köztéri bútorok, melyeken a megfáradt vándor megpihenhet, ráadásul ezek a tereptárgyak a városképet is alapvetően befolyásolják. Lássuk, mi a helyzet ülőhelyfronton.

Innen a szemközti Dunakorzót lehetne csodálni, a hátradőlés kizárt.

A Rudas mögötti buszmegállóban inkáb a fűben, árnyékban várnak a buszra.

A szépen felújított Március 15.-e téren foghíjas a bútorzat.

Ugyanott a legmókásabb köztéri ülőalkalmatosságok, a forgószékek. Kár, hogy nagyon átforrósodnak.

Még mindig Március 15.-e tér, a csobogók hűsító padokká válnak.

Ezt a masszív padot sikerült valahogyan szétszedni. Erzsébet tér.

A második legjobb dolog: fűben hűsölni, a naptól védve. A parkok ilyen időben aranyat érnek.

A legjobb: lábáztató, igaz árnyék nélkül.

A Bazilika népszerű lépcsőit végleg elzárják a megpihenni vágyók (és az esti bulitömeg) elől.

A Pesti Broadway hullámpadjai kényelmetlenek, de jól néznek ki.

Vasárnap beköszönt az év leghosszabb nappalja, vagyis a legrövidebb éjszakája, melyet a hagyomány Szentivánéjnek nevez. A tradíció bár a kereszténységhez is kötődik, eredete sokkal  régebbi, a mítikus, történelem előtti korokban gyökeredzik. Szentivánéj az élet ünnepe, a fény sötétség fölött aratott győzelmének diadala.

Június 21-e szinte minden kultúrában ünnep, a Nap és a fény dicsőítésének napja, bár a tropikus időszámítás és a naptárreformok miatt június 24-én tartjuk, vagyis most, a szombatról vasárnapra virradó éjszakán időszerűek a Szentivánéji mulatságok és népszokások. Maga az elnevezés keresztény eredetű, Keresztelő Szent Jánoshoz köthető, a János név régi magyar alakjából (Jovános, Ivános), illetve a szláv Iván névből származik. Európaszerte időtlen idők óta ülik meg a nyári napfordulót a szláv, germán, és északi népek, de a druidák számára is jelentős esemény volt a legrövidebb éj, amit az Ég és a Föld nászának tartottak, ennek megfelelően tisztelegtek előtte.

Számtalan misztikus rituálé és szokás kapcsolódik eme varázserejű éjszakához, mely a régi korok emberének különösen jelentős volt. Pogány spiritiszták úgy tartották, ezen az éjen olyan révületbe lehet esni, melynek segítségével a Tejúton keresztül lehetőség nyílik az alsó világba való utazáshoz, ahol is a holtaktól segítséget, útmutatást lehet kérni, például a terméssel, gyermekáldással, törzsi viszályokkal kapcsolatban. Szokás még a napforduló éjszakáján tüzeket, máglyát rakni, így segítve a Napot, a fényt a sötétség legyőzésében. A Szentivánéjhez termékenységi, szerelmi mítoszok is kapcsolódnak, így a társra, vagy a gyermekáldásra váróknak a hagyomány szerint ekkor érdemes akcióba lépni.

 Tűzzsonglőrök is segíthetik a Nap harcát

A magyar falusi, vidéki emberek is ápolnak régi, szép szokásokat ilyenkor. Sok helyütt úgy tartják, hogy a napfordulót megelőző éjjel virágzik a páfrány, aki pedig tanúja a ritka eseménynek, megérti majd a növények és állatok nyelvét, így rejtett kincsek nyomára bukkanhat. Szintén a jeles nap előtti éjszakán ildomos friss, zöldellő faágakat akasztani az ajtókra, ablakokra (akár tyúk-, és disznóólakra), így a boszorkányok elűzhetők, a rontás kivédhető. Pikáns tradíció, miszerint a Szentivánéjen meztelenül szakajtott gyógynövény hatása erősebb, de talán ez a fejezet inkább termékenységi, szerelmi dolgokkal hozható kapcsolatba. Szintén ismert az a szokás, mely során az éjjelen a tűz körül táncoló lányok később a vetésbe fekszenek, és aki után a lehajtott növény felkel, az egy esztendőn belül megtalálja a párját. Aki türelmetlen volt, nyilván rögtön a kiszemelttel is a kender közé fekhetett. A legelterjedtebb hagyomány mégis a tűzrakás, és a máglya körül való táncolás, sőt, a tűz átugrása után a lángok közé vetett gyümölcsnek szintén mágikus erőt tulajdonítottak.

Tűzugrás régen és ma

Manapság, főleg a vidéktől elszakadt nagyvárosokban a Szentivánéj másféle programokat hoz magával, zenés előadásokat tekinthetünk meg, népszerű színművek kerülnek - jellemzően - szabadtéri színpadra, koncertek és bulik övezik a misztikus éjszakát. Aki még nem választott Szentivánéji vigasságot magának, kattintson ide, ide, és ide, vagy egyszerűen szervezzen magának romantikus randevút szombat éjjelre! (Esetleg gyógynövénygyűjtéssel egybekötve.)

Sok egyéb Szentivánéji érdekesség ITT. 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Első hallásra roppant hóbortos gondolatnak tűnik növényzetet telepíteni a tetőre, és a laikusoknak is nyilvánvaló, hogy nem is minden épület alkalmas ilyesmire. És egyáltalán, miért tennénk ilyet? Divatos manapság az ökobarát tervezés, hallani sörkollektorról, geotermikus energiáról, víz-újrahasznosításról, de a zöldtetők csak nem akarnak elterjedni, pedig látványelemként, és környezetbarát megoldásként is remek választás a növényekkel fedett ház. Hátha most kedvet csinálhatok hozzá.

 Nem kell magyarázni, hogy mit kell nézni

Kezdjük a régmúlttól, a zöldtető ősi találmány, mindenki hallott már róla, akinek megvolt ifjúkorában a Világ hét csodája című pazar képeskönyv (azért máshonnan is lehetett értesülni), melyben az egyik csoda Szemiramisz királynő babiloni függőkertje volt. Ez a piramisszerű épület birtokolta az ókor leghíresebb tetőkertjét, mely elsősorban reprezentációs célokat szolgált, vagyis le akarta nyűgözni az embereket, ami bizonyára sikerült is. A földdel, borított, növényekkel beültetett tető később Izlandon vált különösen népszerűvé, a helyi mesterek ezzel a furmánnyal spóroltak a ritka és drága faanyagon. A '80-as évektől kezdve Nyugat-Európában az épületfizikai és ökológia előnyök miatt vált kedveltté a zöldtető, alkalmazása tőlünk nyugatra a mai napig bevett szokás. Ha már tűkön ülnek, lássuk végre, miért is jó ez.

 Pazar intenzív tetőkert

A zöldtető előnyeit többfelől közelíthetjük meg. A növénnyel borított felületek városi környezetben a legpraktikusabbak, megkötik a levegő szennyeződéseinek egy részét (szálló por, mikroszemcsék), a lehulló csapadék közel háromnegyedét megfogják, és természetes úton (párolgással) juttatják vissza a körforgásba, ezáltal csökkentik a csatornahálózat terhelését, egyúttal jótékony hatással vannak a terület mikroklímájára. Az épület hőháztartását természetes módon szabályozza a zöldtető, leegyszerűsítve télen bent tartja a meleget, nyáron pedig nem engedi annyira felforrósodni. Végül pedig ne felejtsük ki az esztétikai élményt, nincs az a míves tetőcserép, vagy burkolóanyag, melyre ne verne köröket szépségben, harmóniában az élő borítás. Az ember ösztönös igénnyel bír a természetes környezet iránt, és városban szűkösen elférő zöldet pótolhatja, egészítheti ki ez a magasba telepített kert, mező.

A budapesti Westend intenzív zöldtetőjeKecskékkel kombinálva garantáltan extravagáns

A gyakorlatban a zöldtető két fő típusa ismert. Az intenzív zöldtető talajvastagsága elérheti az egy métert is, ezért ennél a kialakításnál a tetőszerkezet megerősítése szükséges. A telepíthető növények köre széles, az egyszerű pázsittól a színes virágágyásokon át egészen a dús, bokros látképig minden belefér. Az intenzív zöldtető folyamatos gondozást igényel, pont úgy, mint egy hagyományos kert, vagy park, és igazából úgy is néz ki. Ezt a fajta tetőkertet elsősorban nagyobb épületeken, irodaházakon, plázák tetjén találjuk. Az extenzív zöldtető jóval egyszerűbb, szerkezeti erősítést nem igényel, mivel a földréteg ebben az esetben 6-8 cm-től indul(jellemzően 10-15 cm), ami négyzetméterenként körülbelül ugyanennyi terhelés jelent kilogrammban. Az extenzív tető inkább látványelem, mint használatba vehető kert, szárazságtűrő, kevés törődést igénylő növényekkel telepített, tulajdonképpen a csapadék elegendő gondozás neki. Ebből fakad, hogy a fenntartási költségek gyakorlatilag elhanyagolhatóak. Jellemző növényei a varjúhájfélék, a különböző kakukkfűfajok, és például a madárhúr, de a hideget tűrő kaktuszok is jó választások.  Az extenzív típus esetében a csapadéktól megnőtt súlyú felület sem jelent statikai veszélyt, egy kiadós eső nagyjából 30%-os tömegnövekedést jelent. Míg az intenzív tetőkert jellemzően a lapos, az extenzív akár a 30 százalékos lejtéssel bíró tetőnél is kialakítható, de lapos tető, egy méretes tetőterasz, vagy annak egy része is megszépíthető ilyen módon. 

 Extenzív tetőkert - nyugtató látvány

Zöldtető házilagos barkácsolását nem javasolnám senkinek, mert épületgépészeti szempontból ugyan nagy bakot nem lehet lőni extenzív kerteknél (magyarul biztos nem fogjuk magunkra dönteni a házat), de a tető növényzetének kialakítása aprólékos, több fázisú, szakmai alaposságot igénylő munka, mely csak szakszerűen elvégezve biztosít kielégítő és tartós végeredményt. Nem titok, hogy a zöldtető nem éppen olcsó mulatság, kedvező hatásait és szépségét tekintve ugyanakkor a befektetés megtérül, ráadásul az ilyen felépítmény még az átlagos épületekből is extravagáns otthont varázsol.

 Itt csak dekoráció, de milyen!

Akit bővebben érdekel a téma, a kialakítás módja, és az árak, ide és ide kattintva tájékozódhat.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Pár napja teljes erővel tört ránk a nyári hőség, amivel a többségünk úgy van, hogy addig kívánja, míg el nem érkezik, aztán az aszfaltolvasztó forróság idején már visszasírjuk a hűvösebb napokat. De kitartás, akklimatizáció kérdése az egész, pár nap alatt megszokható a kánikula, persze a 30 Celsius fölötti hőmérsékletet akkor is nehéz lesz elviselni. Ha van kert, és szándék a vizes hűsölésre, többféleképpen hűthetjük a kedélyeket.

Nyári meleg, kert, víz - elsőre nyilván a medence ugrik be mindenkinek megoldásként. Egy hagyományos kerti medence azonban roppant nagy befektetés, ráadásul nem lehet hipp-hopp elkészíteni, mellesleg a pázsitos területből is jókora darabot kell feláldoznunk, ha ilyesmiben gondolkodunk. Ezért most ezt a lehetőséget tegyük félre, és gondolkodjunk azon, hogy mit tehet a vízben hűsölni vágyó kerttulajdonos.

 Klasszikus darab

A pénztárcakímélő ötletek mentén haladva az első szóba jöhető variáció a jó öreg kerti zuhany, természetesen házilag barkácsolva. Ehhez nem kell más, mint egy nagy fém vagy műanyag hordó, melyet fém, esetleg fa állványzatra rögzítünk, aljára pedig egy gumicsövet csatlakoztatunk, a végén esetleg egy csapszerkezettel. Főleg hétvégi házak, nyaralók kedvelt megoldása ez, vidéken az alapanyagok minimális ráfordítással beszerezhetőek, és segítő kéz is mindig akad egy helyi mesterember személyében. Hátránya, hogy beletöltött víz hamar felmelegszik, így leginkább esti hűsölésre használható, előnye viszont, hogy akár esővizet is használhatunk hozzá, és a vezetékes vizet is pótolhatja fürdés, illetve mosogatás céljára.

 Ez még egyszerűbb: csak csatlakoztatjuk a kerti slagot, és kész a hideg fürdő

Szintén nem jár nagy kiadással egy felfújható medence beszerzése, bármely hipermarketben találunk ilyet nyáron. A mindössze pár ezer forintos pancsolók nem az örökkévalóságnak készültek, de egy szezont általában kibírnak, és kilyukadásuk esetén alkalmasint még javíthatók, ragaszthatók. Ezek inkább a kicsiknek jelentenek örömet, de felnőttek is használhatják csobbanásra, gyors merülésre őket. Emlékszem, pár éve divatja volt a lakásban elhelyezett kismedencéknek is, de jól gondoljuk meg, ha ilyesmit tervezünk, mert nem tűnik veszélyesnek, de a feltöltött medence akár több száz kilogramm terhelést is jelenthet kis alapterületen, (30 cm víz tömege 3 kN/m2, ez közel dupája az átlagos födém tervezett terhelési maximumának) előfordulhat, hogy hirtelen az alsó lakónál találjuk magunkat, ami könnyen véget vethet a jószomszédi viszonynak. 

 Felül: jó ötlet, alul: rossz ötlet

A felfújható darabok mellett merev falú változatok is kaphatóak, ezek nagyobbak, mélyebbek (vagy inkább magasabbak), vásárolhatunk hozzájuk belépő létrát, de akár vízforgató szivattyút is. Drágábbak, de ezek már felnőtteknek is szórakoztatóak, akár pár tempót is lehet úszni bennük. Hátrányuk, hogy sérülés esetén nehezebben hozhatóak rendbe, és élettartamban ezek sem érnek az ásott medencék közélébe sem.

Ez már majdnem otthoni strand 

Van még egy alternatíva, mely nem a legolcsóbb, viszont tartós, akár télen is használható és szépségénél fogva kerti díszként is funkcionál. Ez a dézsa. A fából készült, felületkezelt, galvanizált fémpántokkal keretezett merülő-, és fürdődézsák eredetileg távol-keleti találmányok, de a skandináv országokban is nagy divatjuk van, persze ott inkább a szauna kiegészítőjeként, vagy fűtött téli csobbanóként. Léteznek egy-, és többszemélyes dézsák, van amelyikben ülőpad is van, és a luxus kedvelői jacuzzis dézsát is vehetnek. Dézsát házilag nehézkesen tudnánk készíteni, így előregyártott darabot kell beszerezni, ha megtetszett az ötlet, de kezdetnek megteheti egy méretes, kiszuperált (boros)hordó is, vidéken, falun bizonyára olcsón lehet ilyesmit szerezni, csak kicsit kutatni kell utána.

 Elegáns, örök darab, nyárra, télre

Amennyiben kerti kismedencét telepítünk birtokunkra, ne feledjük, hogy a pázsitot biztosan terhelni fogjuk vele. Azzal is számolni kell, hogy a medence körül egy jó fél méteres sávban a víz és a közlekedés miatt szintén sérülni fog a pázsit.  Ha mozgatható a hűsítő alkalmatosságunk, időnként helyezzük át, hogy az alatta rekedő fű lélegzethez jusson. A dézsa nem könnyen helyezhető át, így érdemes körültekintően elhelyezni, nem baj ha néha árnyék vetül rá, és jó, ha nem akadályozza a közlekedést. A medencéből biztosan fröcsögni, löttyenni fog a víz, így ne helyezzük olyan növényzet mellé, amiben kárt tehet. Érdemes használaton kívül fóliával, vagy akár egy régi lepedővel lefedni, mert szennyeződések juthatnak bele, és kis elővigyázatossággal elkerülhetjük, hogy pár naponta újra kelljen tölteni, ami nem olcsó mulatság. 

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.