Megyeri Szabolcs kertész blogja

A tavasz már itt van a kanyarban, mi sem jelzi ezt jobban, mint az épp most is ragyogó napsütés, és a kellemes tizenpár celsiusos hőfok. Persze a kerti munkákhoz még korán van, de pár alapozó műveletnek már akár most is neki lehet veselkedni. Az egyik ilyen a kerti eszközök, szerszámok átnézése, javítása, szerelése, szezonra való felkészítése. Azon most már felesleges elmélkedni, hogy mit kellett volna tenni ősszel, az időben visszautazni nem tudunk, így a jelen állapotokkal kell kezdeni valamit. Ha az eszközök megtisztítva, átolajozva, száraz, fedett helyen töltötték a hideg hónapokat, akkor nagy valószínűséggel nem sok feladat lesz. Amennyiben nem voltunk ilyen előrelátóak, biztos lesz tennivaló. Lássuk, mik lehetnek ezek!

Az első lépés a tisztítás! A felületeket (ásó, kapa, gereblye feje) mossuk le, majd egy erős gyökérkefével dörzsöljük le az esetlegesen ott ragadt szennyeződéseket. A rozsdafoltokat drótkefével vagy csiszolással tüntethetjük el. Ásó, kapa esetén fontos az élesség, az egyenes felület, így a csorbákat kalapáljuk ki. Üllő persze nincs a legtöbb háztartásban, de helyette megteszi egy balta tompa fele is, vagy egy olyan masszív betonfelület, amire rá tudjuk illeszteni a kezelni való részt. A kovácsmunkához egy méretesebb kalapács kell majd, maga az egyengetés nem agysebészet, bárkinek menni fog egyből. Ha már egyenesek az élek, következzen az élezés. Ehhez nedvesített köszörűkövet vegyünk elő, de a géppel szívesebben dolgozók egy sarokcsiszolóval is dolgozhatnak, ehhez a művelethez azonban használjunk vastag védőkesztyűt és védőszemüveget. 

Hasonlóan fontos az eszközök nyeleinek karbantartása, hiszen ez a rész találkozik a kezünkkel, nem mindegy tehát, hogy milyen. A fanyelek tartóssága nem örökkévaló, ezért ezeknél keressünk repedéseket, korhadásnyomokat (főleg közvetlenül a szerszám fejénél), ha pedig vannak ilyenek, inkább cseréljük, a munka közben eltörő nyél nem csak bosszantó, de balesetveszélyes is. Amennyiben cserére lesz szükség, érdemes alaposabban körülnézni, ugyanis számtalan fajtából választhatunk. Fa és műanyag nyelek is kaphatók, fából is többféle áll rendelkezésre, vannak fémmel megerősített végű fanyelek, és népszerűek a különféle módon hajlított, ergonomikus nyelek. Sokan szeretik a markolatban végződő ásónyeleket, én magam is az ilyenre esküszöm, a nyél így a szokásosnál rövidebb, vagyis könnyebb, a végén található markolat pedig az eszköz kihúzását, valamint gödörásásnál a nyélvég lenyomását is sokkal könnyebbé teszi. 

A nyél rögzítése is fontos tényező. Főleg az öregebb, örökölt eszközöknél ez egyszerűen egy szeg, jó ötlet ezeket facsavarra cserélni, melyek erősebbek, de a szaküzletekben fillérekért kaphatóak direkt szerszámfejek ékelésére való kisméretű fém ékek, ezek is jó választások. A magam részéről azokat a szerszámfejeket szeretem a legjobban, melyeknél a fém részen egy átmenő csavarral lehet rögzíteni a fejet, így a legkisebb annak az esélye, hogy munka közben leessen, lerepüljön a fejrész.

A korróziót egy olajos ronggyal való átkenéssel előzhetjük meg, de az elfekvő gépzsír is bevethető. A fanyeleket mossuk le, dörzsöljük át mosogatószeres vízzel, majd finom csiszolópapírral tüntessük el a szálkákat. A műanyag nyelek csupán egy zsírtalanító, alapos, mosószeres lemosást igényelnek. Különösen fontos a balta vizsgálata, ez a legsúlyosabb, ezért a legbalesetveszélyesebb eszköz, sose lötyögjön, járjon le a feje. Ha nem rögzül biztosan a nyélen, és nem is tudjuk megszorítani, inkább vásároljunk újat, tudom ajánlani az egy idomból készült baltát, ezzel sosem lesz gond.

Szinte minden szerszámféléből lehet kapni rozsdamentes acélból készült változatot. Ezek jellemzően drágábbak, ugyanakkor a feledékeny vagy kissé rendetlen hobbikertészeknek jó választások, mert nem indul meg a rozsdásodás, ha párszor a szabad ég alatt marad az eszköz. 

Ideig-óráig megteszi az ékeléses rögzítés is

Az ilyen állapotút már felesleges javítgatni

Az élezés még fontosabb a metszőollóknál, az életlen vágófelület nem csupán a munkát nehezíti meg, de szinte biztosan kárt tesz a növényekben is (a roncsolt felületek egyenes utat jelentenek a megbetegedésekhez). Élezni fenőkővel, vagy drágább, de hatékony, külön erre a célra készült szerszámélezővel is lehet. A metszőolló rugója is kardinális kérdés, a márkásabb daraboknál ez cserélhető, ami rövid úton megoldhatja a gondokat. A vágóéleket összeszorító csavart húzzuk meg, hogy precíz lehessen a vágás. A spirálrugókat elég kis kefével megtisztítani, ha szennyezettek, a lemezrugóhoz a petróleumos áztatás az üdvözítő.

A nagyon rossz állapotban lévő ollókat inkább nyugdíjazzuk, és szerezzünk be helyettük újakat. Metszőollóra ne sajnáljuk a pénzt, főleg ha gyakran kell majd használnunk, a pár ezressel többe kerülő, márkanévvel is ellátott darabok általában jobbak, és rendszerint lehet hozzájuk alkatrészt kapni, így később egy hiányzó rugó vagy csavar nem jelenti az olló pályafutásának végét.

Talán felesleges bohém ötletnek tűnik, de érdemes megfontolni az elektromos metszőolló beszerzését, ha a kertészkedő idős, vagy gyenge kezű (például hölgy), de akkor is jó ötlet az ilyesmi, ha valakinek a keze betegség, ízületi probléma miatt erőtlen. Ezek az ollók egy akkumulátor működtette motorral operálnak, egy ravasz meghúzásával történik meg a vágás. Az áruk persze nem alacsony, de ha valakinek nem bírja a keze a hagyományos metszőollót, próbáljon ki egy ilyet!

Kisebb kéziszerszámoknak ideális választás a mágneses tartó!

Külön kategóriát jelentenek a motoros kerti gépek, a fűnyírótól a láncfűrészen keresztül a sövényvágóig. Mivel magam sem vagyok gépész, az ilyen berendezések karbantartásához gyakorlati tanácsot nem tudok adni, azt viszont melegen ajánlom, hogy aki nem szakképzett szerelő, az inkább vigye ezeket a gépeket szervizbe, az otthoni (mekk-)mesterkedésnek ugyanis gyakran nagyobb károkozás a vége, mintha szaki nézte volna át elsőre. Arról nem is beszélve, hogy ezek a gépek balesetveszélyessé válhatnak, ha szakszerűtlenül vannak karbantartva, így még egyszer: irány a szerviz gond esetén. Mivel a műhelyeken a szezon elején lerohanják a hobbikertészek, érdemes minél hamarabb sort ejteni a reparálásra, aki még februárban adja le a fűnyírót, rotakapát, az jobb eséllyel használhatja azt már márciusban. 

Ne csak javítsuk a meglévőt, hanem még időben gondoljuk át, mire lehet majd szükség tavasszal, és a hiányzó darabokat szerezzük be mihamarabb! A tél végi  leárazásokon gyakran jóval kedvezőbb áron lehet hozzájutni a boltok tavalyról maradt elfekvő készletéhez, márciustól kezdve beindul a szezon, így a kerti felszerelések ára is biztosan megemelkedik majd!

Kihagyhatatlan még a tárolás kérdése. Ha eddig nem tettük, jelöljünk ki az eszközöknek egy fedett, ideális esetben zárható helyet, ahol sem illetéktelenek, sem gyerekek nem férnek hozzájuk. Munka után mindig szedjük össze a szerszámokat, és legalább egy öblítéssel tisztítsuk meg azokat, majd rakjuk a helyükre. 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kora tavaszi kertbeindító munkák közül a legnépszerűtlenebbek a talaj kondicionálásával kapcsolatos teendők, vagyis a kapálás, az ásás, a gyommentesítés, tehát a közeg előkészítése. A hagyományos kézi eszközzel végzett kapálás és ásás ugyan hatékonyak, de kifejezetten fárasztóak, ezek a munkák akár már egy átlagos nagyságú kiskertben is komoly fizikai erőkifejtést jelentenek. Mi lehet a megoldás az idő és az energia megspórolására?

Természetesen a rotációs kapa, vagy rövidített nevén rotakapa, ahogy ezt már a cím is elárulta. A legtöbb kertészkedő a hobbicélokra fenntartott kertekben felesleges eszköznek tartja a rotakapát, azonban jó tudni, hogy vannak akár egészen apró ágyásokban is bevethető modellek, és úgy általában is, bármilyen körülmények között jól jöhetnek ezek a gépek! De vajon fussunk-e a boltokba rotációs kapát vásárolni, vagy felesleges úrizálás az ilyen eszköz, netán elegendő a bérlés? Megpróbálok válaszokat adni!

Nézzük először, hogy miről is van szó, vagyis hogy hogyan működik a rotakapa, mire jó? Ezt az eszközt kisméretű, de erős benzinmotor hajtja (jellemzően 5-10 lóerő), de ma már léteznek csendes, kevesebb gondoskodást igénylő villanymotoros változatok is. Utóbbiak kifejezetten a kisebb kertekbe valók, hiszen az akkumulátor nem biztosít hosszú üzemidőt, ugyanakkor nagyon halkak, és apró területen is lehet velük dolgozni.

Akár benzines, akár villanyos, a rotakapánál a motor egy olyan tengelyt hajt meg, melyre változó számú és méretű ún. kapafejek erősíthetők fel, attól függően, hogy milyen mélyen szeretnénk átforgatni a talajt, vagy éppen hogy milyen szélességben szeretnénk egy menetben kapálni. A modernebb gépeken lehetőség van arra is, hogy olyan csekély szélességben rögzítsük a fejeket, hogy például egy egészen kisméretű ágyásban is kényelmesen tudjuk használni az eszközt! A kapafejek fel-, és leszerelése jellemzően egyszerű, sok esetben szerszám nélkül is megoldható, így szaktudást nem igényel, kezdők is elboldogulnak vele. 

Milyen munkákra alkalmas ez a gép? A kézi kapáláshoz vagy ásáshoz hasonlóan a rotakapa is a talaj fellazítására és a gyommentesítésre hivatott eszköz. Az igazi szezonja éppen most közeledik, hiszen a tavaszi vetés, veteményezés, vagy akár díszágyás készítés, füvesítés előtti kötelező talajelőkészítés fő eszköze. Ugyanakkor persze máskor is bevethető,  például az őszi talajrendezés elvégzéséhez, hiszen a veteményezés, az ültetés, vagy akár a füvesítés szeptemberben, októberben is időszerű lehet.

A veteményes ágyásokban nyáron is bevethető, például a tavaszi termények felszedése után, mikor a másodveteménynek készítjük elő az ültetési területet, így májusban, júniusban is elővehetők a rotakapák. A kapafejek méretétől és beállításától függően elvégezhető sekélyebb vagy mélyebb talajátmozgatás, attól függően, hogy mennyire gazos az adott terület, vagy hogy mit szeretnénk telepíteni a kiszemelt kertrészre.

Fontos észben tartani, hogy a rotakapa, amennyiben  gyommentesítési céllal kerül  bevetésre, addig használható, míg a gazok legfeljebb 10-15 centiméteresek, az ennél magasabb növényeket a forgó kések már feltekerik magukra, így a munka nagyjából lehetetlenné válik velük. A tavaszi használatkor ezért leginkább március első felében vessük be a gépet! Az is lényeges, hogy a már felmagzott gyomok esetében a rotakapálás nem hatékony, hiszen ezzel a magok szétszóródását és beásását, vagyis pont az intenzívebb gyomosodást segítjük elő, ez megint csak azt jelenti, hogy a kikelet korai szakaszában lépjünk akcióba. 

Tipp: kaphatók olyan kombinált gépek is, melyeknél a motoros szegmensre többféle "feltét" erősíthető, így a rotakapa átalakítható fűnyíróvá, szivattyúvá, hóekévé, vagy épp permetezővé. Az ilyen kombinált készülékek előnye, hogy tárolásuk helytakarékosabb, és egyetlen fő egység beszerzésével változatos feladatokra alkalmazhatók a különféle "perifériák" csatlakoztatásával. 

Egy vidéken jól ismert felhasználási mód: rotakapából kisteherautó!

Érvényes kérdés, hogy kinek ajánlható a rotakapa beszerzése? Ez a mindeképpen praktikus kerti gép a nagyobb, drágább eszközök táborába tartozik, így megvásárlása jelentősebb kiadást jelent, ráadásul mivel összetettebb motoros berendezés, javítási, karbantartási költségekkel is számolni kell, mindezek mellett a tárolásról is gondoskodni kell, tehát jó, ha rendelkezünk zárható, megfelelő méretű kerti tárolóval, garázzsal, vagy a célra alkalmas pincével, és így tovább. 

A kisebb vagy átlagos méretű kertek esetében jobb ötletnek tűnik a bérlés, főleg, hogy kisebb területen jellemzően egy nap alatt is lehet végezni a feladatokkal, így ez pár ezer forintos kiadással (és szinte biztosan némi letét kifizetésével) fog csak járni. Nagyobb birtokok, méretesebb zöldségágyások, vagy gyümölcsösök esetén már a vétel is kifizetődő lehet, hiszen a kapálási munka ideje a töredékére esik vissza, a megspórolt idő pedig még a hobbigazdálkodás területén is forintosítható előny.

Kompakt méretű, villanymotoros, de hálózatról működő rotakapa. Remek megoldás kisebb kertekbe, kisebb veteményesekbe, vagy olyan birtokra, ahol szempont, hogy ne legyen hangzavar!

Bonyolult- kezelni? A rotakapa teljesítményét a motoroknál megszokott gázkarral szabályozhatjuk, így alkalmas lehet homokos, lazább talajokhoz, és kötöttebb, agyagos közeghez is. A legtöbb típusnál cserélhető elemekkel szabályozható a kapálórész szélessége, akinek pedig kisebb kertje van, olyan típust válasszon, melynél van hátrameneti funkció is. Ez azért fontos, mert ha a sűrűn beültetett, kis mozgásteret adó területen a gép elé egy növény kerül, nem mindig lehet könnyen kikerülni, ilyenkor remek funkció a hátrahaladás, mellyel az útban lévő növény megóvható, kikerülhető.

A forgó kések sebességét a talaj minőségéhez, jellegéhez szükséges beállítani, a lényeg, hogy a közeg átmozgatása mellett az eszköz folyamatosan haladjon előre is. Kötött talajnál nagyobb fordulatszám szükséges, laza, homokos közegnél a lassabb forgás az ideális. A gép megtartásához és vezetéséhez olykor jelentősebb fizikai erő szükséges, ezért hölgyek először óvatosabban próbálkozzanak, vagy válasszák inkább a szelídebb, könnyebben kezelhető elektromotoros változatokat, főleg, ha kisebb veteményesről, kertecskéről van szó. A gyakran nehéz berendezést nem szükséges felemelve átcipelni két ágyás között, például a gyepes területen, alacsony fordulatszámon tartva a rotakapa egyszerűen átgördül a pázsiton, annak károsítása nélkül.

 Mint minden motoros kerti eszköz, a rotakapa is igényel karbantartást, ápolást. Mivel nem mindennap használt eszközről van szó, ne tegyük el úgy, hogy benzin maradt a tartályában, 1-2 hónap alatt ugyanis az üzemanyag kárt tehet a vezetékekben, porlasztókban. Használat után takarítsuk le az eszközt, ne maradjanak rajta földdarabok, növényi részek. A tárolást száraz helyen oldjuk meg. Évente, kétévente érdemes kisgépekkel foglalkozó szervizben átnézetni az eszközt, a szakszerű karbantartás sok évvel megtoldhatja a gép élettartamát. 

Képek: innen.

Nemrégiben érdekes hír került napvilágra, egyes információk szerint bizonyos budapesti kerületekben az új illetve felújított buszmegállókra a tervek szerint méhkasok kerülnek telepítésre. Hamar érkezett a cáfolat, mely szerint erről szó sincs, csupán európai trendeket követve a megállók tetejére növényi beültetés, vagyis zöldtető kerülne, ami persze nyilván vonzaná a rovarokat, köztük akár a méheket is. Ebből a hírből két izgalmas téma is kikerekedhetne, mégpedig egyfelől a zöldtetőkről való értekezés, másfelől pedig a rovarok közelségének következményeiről való gondolkodás. Jelen esetben az utóbbi kerül terítékre, illetve pontosabban a kerti rovarokkal való szoros szomszédság egy igen újszerű és valóban érdekfeszítő lehetősége, de akit inkább a zöldtetők hoznak lázba, ne keseredjen el, IDE KATTINTVA ugyanis egy korábbi írásom olvasható ebben a témában.

Na de vissza a rovarokhoz! A klímaváltozással kapcsolatban rengeteg rémisztő jóslat kering, ezek közül a közvélemény valószínűleg a kevésbé felzaklatók közé helyezi a rovarok pusztulásával kapcsolatos híreket, hiszen az élőlények ezen csoportja az átlagembernek vagy zavaró vagy legfeljebb semleges, ráadásul a rovarfajok egyre gyorsuló kipusztulásában nem is csak a klímaváltozás játszik szerepet, hanem például a erdők, rétek felületének csökkenése, a mezőgazdasági vegyszerhasználat, vagy a vízfelületek csökkenése. Így szegény rovarokra csupán derengő reflektorfény vetül, ráadásul eleve sokkal hátrányosabb helyzetből indulnak, mint mondjuk a koalák. 

Ugyanakkor a rovarokra igen nagy szükségünk van, hiszen ezek az élőlények végzik a növényi beporzás döntő részét, hatalmas szerepet játszanak a talajminőség javításában, emellett az ökológiai lánc kihagyhatatlan szereplői, többek közt élelemforrásként más fajoknak. Hogy végre a globális problémákról a kézzelfogható kerti teendőkre terelődjön a szó, lássuk, mivel lehet a saját birtokunkat rovarbaráttá tenni? Az egyik legkecsegtetőbb lehetőség a rovarhotel létrehozása! 

A rovarhotel egy igen egyszerű építmény, egy szekrényszerű valami, melynek polcai, fakkjai vannak, amikbe különböző tárgyak kerülnek, olyanok, melyek élőhelyül, búvóhelyül szolgálnak az apróságoknak. Hogy mindez mire jó? Egyfelől a sokszor túl steril, a rovarok számára nem megfelelő életteret jelentő kertekben remek lehetőség, hogy a rovarok otthonra leljenek. Másfelől az is hatalmas pozitívum, hogy a segítségével akár a felnőttek, akár a gyerekek közelebbről szemrevételezhetik, megismerhetik ezeket az élőlényeket, így a későbbiekben kevesebb előítélettel és rossz érzéssel gondolhatnak rájuk. 

A rovarhotel építése nem különösebben nagy kihívás, felhasználható hozzá akár egy régebbi, rozoga bútor, például egy szekrény, de némi faanyagból a nulláról is összeeszkábálható pár óra alatt. A lényeg, hogy több emeletes legyen, és több osztott rekesszel rendelkezzen, a különböző részekben ugyanis különböző anyagokat kell helyezni, számolva azzal, hogy többféle rovar fog megtelepedni, melyeknek különbözőek az igényeik, és nem feltétlen akarnak vegyülni a szomszédokkal. A rekeszekbe kerüljön lyukacsos tégla vagy cserép (törött, csorba darabok is pont jók), különböző méretű fúrószárakkal megfúrt fatörzs darabok, vastagabb ágak, használhatunk még összekötözött nádat vagy bambuszt, halmozhatunk kupacba vagy cserépedénybe fakéreg zúzalékot, tobozokat, szalmát. Fontos, hogy az építménynek legyen teteje, lehetőleg méretes peremmel, hogy a "szobák" ne ázzanak át esőben sem, valamint a hotel legyen szilárdan rögzítve, hiszen súlyos tárgyak is kerülhetnek bele. 

A rovarhotelt érdemes a kert egy kieső, hátsó részébe helyezni, hiszen nagy lesz a sürgés-forgás körülötte, ne legyen a játékra, pihenésre, közlekedésre használt területek közvetlen közelében. Nagyban növelhetjük a lakók beköltözési hajlandóságát, ha egy elemes UV-fényt kibocsájtó lámpát akasztunk rá. A rovarhotel lakóit aztán meg lehet figyelni, lehet róluk feljegyzéseket, fotókat, katalógust készíteni, persze kisebb gyerekek esetében szülői felügyelettel. Az ilyen alkalmatosság nem pusztán arra jó, hogy életteret, szaporodásra, elbújásra alkalmas szegletet biztosítson a kertekből gyakran kiszoruló rovaroknak, de kiváló lehetőséget jelent kicsiknek és nagyoknak egyaránt a természettel való közelebbi ismerkedésre, a környezettudatosságra való nevelésre.

A rovarbarát kerthez persze ennyi nem elegendő, a fent vázolt ötlet inkább csak egy ízelítő lehet a rovarokkal való ismerkedéshez. Aki ténylegesen szívén viseli ezen élőlények sorsát, az alábbi támpontok szerint alakíthat ki rovarbarát kertet:

- a kert egyes részein magasra nőni hagyott pázsit, illetve szabad út engedése a burjánzó aljnövényzetnek.

- fatuskók, rönkök kihelyezése a kert több pontján

- komposztálás, ami nagyban elősegíti az elbomlott növényi részek feldolgozásával foglalkozó rovarok elszaporodását

- rovarirtószerek, talajfertőtlenítószerek mellőzése

- biokertészeti módszerek használata

- honos növényfajok előnyben részesítése

- zaj és fényszennyezés csökkentése

- dús lombozatú cserjék és fák telepítése

- színes, illatos, mézelő virágok telepítése

A rovarbarát kert természetesen kompromisszumokkal is jár, hiszen az apróságok megjelenése és jelenléte olykor kényelmetlen lehet számunkra. Kielégítő köztes megoldás lehet, ha a rovarbarát elemeket a gyakran használt, játékra, pihenésre kijelölt területektől messzebb vetjük be. A rovarok remekül terelhetők, többek közt a már említett UV-fénnyel, vagy erős aromájú növényekkel, virágokkal. Kis tervezéssel és átgondolt kialakítással könnyen elérhető, hogy kertünk rovarbarát, de közben emberi szempontból is teljes értékű legyen. Nem szabad elfelejteni, hogy minden változásnak kis lépés a kezdete, így ne gondoljuk azt, hogy egy átlagos kertben bevezetett rovarbarát intézkedések cseppet jelentenek a tengerben, és ennél fogva haszontalanok! 

Képek: innen, innen, és innen.

A januári holtszezonban jut idő a növényekkel kapcsolatos gondolkodás szokatlan módjaira is, a minap például az jutott eszembe, hogy milyen érdekes lenne összegyűjteni pár olyan mozit, melyekben valamilyen növénynek központi, vagy legalábbis hangsúlyos szerep jutott. A listát persze erősen korlátozza az, hogy csak az általam látott és ismert filmek közül tudok válogatni, így már most biztatom az olvasókat, hogy ha olyan alkotásokat is ismernek, amik nem szerepelnek itt, akkor kommentben bátran írják meg. A filmek mindenféle időrendi vagy egyéb sorrendet mellőzve kerülnek terítékre, lássuk is tehát, hogy mik a legizgalmasabb növényes mozik!

Szökés az Alcatrazból, krizantém

A világ egyik legbiztonságosabb börtönéből megszökni szinte lehetetlen, Clint Eastwoodnak és barátainak ez mégis sikerül ebben az alapműnek számító börtönfilmben. A film záró jelenetében a börtön igazgatója egy krizantémot talál a parton, ami magától biztosan nem kerülhetett oda, feltehetőleg a lelépett rabok hagyták ott fricskaként, a filmben korábban is feltűnő közönséges kis virág így a szabadság egyértelmű szimbóluma.

A gyilkos paradicsomok támadása, paradicsomok

Aki nem ismeri ezt a filmet, annak bizonyára nehezen hihető, hogy valóban arról szól, amit a címe ígér, vagyis mutáns, nagyra nőtt, vérszomjas paradicsomok támadják meg az emberiséget. Teljesen őrült film, amihez jó adag türelem, és az abszurdhoz való erős vonzódás szükséges.

Fehér leander, leander

Ez a kevésbé ismert fimdráma egy tragikus szerelmi történetet jár körül, melyben a csalódott és becsapott nő a kedvenc virágából, leanderből készült méreggel gyilkolja meg párját. A film maga nem igazi klasszikus, abból a szempontból viszont kifejezetten hasznos, hogy megismerteti a nézőt a leander mérgezőségével, amit manapság sem mindenki ismer.

A kaktusz virága, kaktusz

Ebben az időtlen vígjátékban központi szerepet kap egy kaktusz, mely szúrósságával, dísztelenségével a főnökébe szerelmes fogászati asszisztenst (Bergman) jelképezi. A kaktusz a végén természetesen virágot hoz, hiszen a fogorvos (Matthau) is észreveszi asszisztensét.

Dennis, a komisz, éjkirálynő kaktusz

Újabb Matthau film, melyben szerephez jut egy növény, megint egy kaktusz. Bár a filmbeli ritka növény fikciós, fő tulajdonságai alapján leginkább az éjkirálynő kaktusszal (Selenicereus grandiflorus) rokonítható. A ritkán virágzó növény a filmbéli öregúr hobbikertész munkásságának fő ékessége, azonban a komisz szomszéd kölyöknek köszönhetően lemarad az egyszeri és megismételhetetlen virágzásról, ez pedig furcsa események láncolatát indítja el.

Ádám almái, almafa

A remek, egyedi humorú északi vígjátékban egy próbaidőn lévő elítélt sorsa fonódik össze egy, a pártfogó tiszteletes kertjében cseperedő almafával. 

Az esemény, minden növény

A Hatodik érzék egykoron ünnepelt rendezőjének kevésbé sikerült, ám ambiciózus filmjében a komplett növényvilág lázad fel az emberiség ellen, minek következtében a növényfajok furcsa, öngyilkosságot okozó méreganyagot bocsájtanak ki. A korát megelőző módon ökotémát feszegető film sajnos semmilyen módon nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Testrablók támadása, idegen növények

A klasszikus inváziós filmben a világűrből érkezett mikroorganizmusok veszik át az emberek irányítását. Kimondva ugyan nincs, de a megjelenésük alapján leginkább növényként azonosíthatók a lények, persze ha űrlényként kezeljük őket, nehéz a bekategorizálásuk földi fogalmak szerint.

Adaptáció, szellemorchidea

A titokzatos szellemorchidea áll a középpontjában annak a regénynek, amiből a film készül, jobban mondva a regény megfilmesítésének a történetét láthatjuk. Az extravagáns, különösen csavaros felépítésű filmet nem csak az orchideabarátoknak merem ajánlani.

Leon a profi, rákvirág

A filmbéli bérgyilkos gyökértelenségének szimbóluma az életében egyetlen állandó pontként jelen lévő cserepes szobanövény, melyet a legélesebb helyzetben sem hagy magára. A rákvirág (Aglanomea) jó választás volt a készítőktől, hiszen ez a dísznövény a valóságban is átlagon felül strapabíró!

Mars mentőakció, veteményes Mentőexpedíció, burgonya

A szakértők szerint is kifejezetten hiteles túlélőfilmben fontos szerephez jut egy burgonyával benépesített veteményes, mely a Marson egyedül rekedt főhős túlélését biztosítja.

A kukorica gyermekei, kukorica

Stephen King ijesztő történetében központi szerepet kap a félelmetesnek ábrázolt kukoricamező. Aki járt már olyan kukoricás belsejében, ami magasabb volt nála, könnyen átérezheti, hogy milyen kiszolgáltatott szituáció úgy bezárva lenni, hogy közben bármerre lehet menni. Hasonló alapvetésre épül egyébként a szintén King könyvből készült Magas fűben című alkotás, amiben kukorica helyett valamilyen magasra növő fűféle (talán rozsnok) adja a rémisztő terepet.

 Utoljára pedig egy találós kérdés, melyik filmben játszik fontos szerepet ez a csodás tulajdonságokkal bíró kék virág?

Idén eddig nem kegyes velünk az időjárás, szürke, ködös napok járnak, ráadásul a hőmérséklet tartósan fagypont alá ereszkedik, mindemellé még egy sajátos időjárási jelenség, a hidegpárna is súlyosbítja a helyzetet. Mindennek következtében a növényekre jégréteg rakódik le, ami veszélyeket is rejthet magában, hogy ne is beszéljünk az egyéb kísérőjelenségekről, mint a lefagyott utakról és járdákról, a ködről, és a betegségeknek kedvező párás hidegről. Természetesen nem vagyunk teljesen védtelenek a jeges időjárással szemben, így most következzék egy gyors útmutató, hogy mit kell és lehet megtenni a kertben és környékén az ilyen időszakban!

Elsőként ismerjük meg a hidegpárna jelenséget, melyről az elmúlt napokban többször is lehetett hallani. A met.hu meghatározása szerint:

A Kárpát-medencében a téli félévben fellépő tipikus időjárási jelenség, amikor a medence alján több napon keresztül rétegfelhőzet, hideg, párás, ködös idő alakul ki. Hidegpárna kialakulásakor rendszerint tartósan anticiklon uralja a térséget, a talaj közelében hőmérsékleti inverzió alakul ki.  A tipikus forgatókönyv szerint kezdetben csak a felszín közelében sűrű köd fokozatosan megvastagszik, majd megemelkedik, és rétegfelhőzetté alakul át. A felhőzet teteje rendszerint 400 és 1000 méter között stabilizálódhat. A felhőzet alatti egyhangú, hideg, párás, szürke idővel szemben a felhőzet fölé nyúló hegycsúcsokon derült, napos, a lentinél melegebb időt tapasztalhatunk. A felhőzet vastagságától és hőmérsékletétől függően kisebb mennyiségű csapadék: szitálás, ónos szitálás, hószállingózás is előfordulhat.

A sűrű köd tulajdonképpen apró, túlhűlt vízcseppekből áll, melyek ha mozgásba lendülnek a szél hatására, előbb-utóbb nekiütköznek valaminek, ha pedig ez történik, azonnal szilárd, fagyott csapadékká válnak, így alakul ki a növényi részeket (és persze minden mást) beborító hószerű, jeges réteg. Gyakran igen látványos az eredmény, mert ha a szél iránya állandó, akkor a tereptárgy egy irányból kapja az apró szemcséket, így végül csak az egyik oldalon alakul ki, adott esetben egészen nagy jegesedés. Nézzék csak: 

Na de visszatérve a kertre és környékére, mit lehet tenni, ha beütnek a tartós mínuszok, és még a jeges köddel is harcolni kell?

- Az eljegesedett növényi ágakat óvatos rázással jégmentesítsük. Ne üssük a hajtásokat erősen (például egy hosszú fával, seprűnyéllel) mert ilyen hidegben könnyen letörhetnek. Inkább óvatos sepregetéssel, himbálással próbálkozzunk.

- A sokszor elhanyagolt utcafronti fák esetenként kifejezetten rossz állapotúak, törékenyek (különösen ha törésre kifejezetten hajlamos fajba tartoznak). Az ezekre lerakódó jég (vagyis súly) fokozza a törésveszélyt, ezért érdemes ezeket jégmentesíteni, vagy lehetőség szerint elkerülni őket autóval és gyalogosan is. Szakemberek általában az erdei sétákat sem javasolják ilyen időben, mivel a törésveszély, ághullás nagy kockázatot jelent.

- Különösen fontos a jégmentesítés az örökzöldek esetében. A hajlékonyabb ágakra nehezedő súly tartós deformálódást is okozhat, így a tuják például alakjukat veszthetik.Az örökzöldek ráadásul télen is vegetálnak, így például a gázcserét akadályozhatja náluk az ágakat teljesen beburkoló lerakódás. Ez aztán részleges elhaláshoz, barnuláshoz vezethet. 

- Aki eddig nem tette sürgősen burkolja be a kerti csapot, és szigetelje a vízaknát, az éjjeli mínusz 6-8 fokos hidegek már komoly károkat okozhatnak a csövekben, szerelvényekben. Ha a kerti csapnak van külön elzárási lehetősége, használjuk ezt is, a föld alatti csőben is megfagyhat a víz, szétrepesztve a csövet, ezt pedig nehéz később helyreállítani. Ilyen elzárás esetén a csapot nyissuk meg, hogy legyen útja a táguló jégnek.

- Itt az ideje a rózsák fagyvédelmének is, a visszavágott töveket vagy takarjuk be komposzt (föld) halommal, vagy az érzékenyebb fajtákra borítsunk rá egy felfordított vödröt. Utóbbi óvintézkedést tartalékoljuk a leghidegebb időszakokra, ugyanis az ilyen fedés csak pár napig alkalmazható a rózsa károsodása nélkül. Nem minden rózsafajta fagyérzékeny, számos típus akár a -10 Celsiust is kibírja, de a komposztos takarás ezek esetében sem haszontalan.

- A fiatalabb, tavaly, különösen a tavaly ősszel telepített facsemeték jellemzően szintén védelemre szorulnak. Hiába lesznek fagytűrő növények felnőtt korukban, zsenge csemeteként minden fa érzékeny az erős hidegre, és főleg a jégre. A nappal megolvadó jég ugyanis a törzs repedéseibe szivároghat, éjjel megfagyva pedig szétfeszítheti a növényi részt, komoly kárt okozva. Ez ellen kartonpapíros, nádfonatos betekeréssel, vagy egy régebbi módszert követve meszes festéssel lehet védekezni. Ezt a már nagyobb, de fagyzugos helyre telepített fákkal, és a gyümölcsfákkal is meg lehet tenni. Hasznos kiegészítés, ha a csemete tövéhez arasznyi magasan komposztot, avart halmozunk, majd könnyű, légáteresztő hálóval fixáljuk azt, hogy a szél ne fújja el.

- Amennyiben nagyobb területen, egybefüggően helyezkednek el a védendő növények (nagyobb rózsaágyás, érzékenyebb évelők csoportja, gyümölcsfa csemete sor) egy huszáros vágással úgy is meg lehet oldani a védelmet, hogy szalmát terítünk szét, legalább 40-60 centiméter vastagon. Tavasszal majd újra jó szolgálatot tesz a védőréteg a komposztra helyezve!

- Ha még nincs, szerezzünk be gyorsan egy jó adag csúszásmentesítő szóróanyagot. A sót az ismert káros hatásai miatt mellőzük, ez az anyag egyébként is csak az autóutakon engedélyezett. Használjunk faforgácsot, kőzúzalékot, vagy az üzletekben kapható szóróanyag mixek valamelyikét. Vidéken gyakori szokás fahamu használata, melynek előnye, hogy fafűtés esetén ingyen rendelkezésre áll, ám nagyon piszkol, így a kinti járdákra nem a legjobb választás. A szórás preventív jelleggel is hatékony, tehát még a jegesedés előtt is ki lehet helyezni egy adagot!

- A kültéri, tehát a mozgatható kerti, vagy állandóan a balkonon tartott növényeket ne vigyük be a fűtött lakásba, ezzel legalább olyan rosszat teszünk, mintha hagynánk őket védtelenül megfagyni.  Ugyanakkor az érzékenyebb fajok a rendkívüli fagyok idején beköltözhetnek a fűtetlen (huzatmentes) lépcsőházba, üvegezett verandára, vagy akár a dupla ablak üvegtáblái közé. A társasházi folyosókon első a biztonság, ezért tartsuk szem előtt a tűzvédelmi előírásokat, ne szűkítsük le az átjárókat a növényekkel.

- A balkon növényeit helyezzük védett helyre (fal mellé, vagy az üvegezett korlát védelmébe), ahol a szél által hordott túlhűlt vízcseppek nem tapaszthatnak rájuk jégréteget. A kisebb edényű, vagy fagyra érzékeny példányok cserepét tekerjük be buborékfóliával vagy vászonanyaggal, a földjük tetejére szórjunk mulcsanyagot. Az edényeket jó ötlet egy hungarocell táblára állítani.

- Ne feledkezzünk meg a kert állatairól sem! A kutyaházat, macskalakot szigeteljük, ehhez vészmegoldásként pár, bent már nem használt pléd, lepedő is megteszi, de hasznosíthatjuk a karácsonyról maradt, még ki nem dobott csomagolóanyagokat is (kartonpapírt, hungarocellt). A négylábúak előtt mindig legyen friss víz (hamar befagy), és kedvenceink bizonyára hálásak lesznek, ha langyos, vízzel hígított tejet kaphatnak néha. A madarak most szorulnak a leginkább etetésre, hiszen a jégpáncél miatt a lehetőségeik erősen szűkültek. Kínáljunk nekik magkeveréket, gyümölcsöt, zsíros szalonnadarabkákat. A madáreleséget mindig úgy helyezzük el, hogy az étkező madarak ne legyenek prédái a szintén éhes kóbor macskáknak.

Képek: pixabay.com

Az új év beálltával a karácsonyi szezon nagyjából véget ért, azért csak nagyjából, mert az ünnep fő szimbóluma, a karácsonyfa még január elején is velünk van (általában). A feldíszített fenyő bontásának hagyományos időszaka vízkereszt napja, vagyis január hatodika, a többség azonban igyekszik kitolni a szezont, egyfelől mert a fa hangulatos és szép dísz, másrészt mert ha már jelentős összegbe került a dekoráció, maradjon, ameddig csak lehet. A végső időpontot elsősorban a fa állapota határozza meg, a lucok már az év első napjaiban rossz állapotba kerülhetnek, de az ezüstfenyők, nordmannok akár január végéig is bírják. Ne felejtsük ki a sorból az élő fenyőket sem, melyeket már rég ki kellett telepíteni a fűtött lakásbelsőből, de továbbra is kérdés lehet, hogy mit kezdjünk velük, főleg ha ez volt az első év, hogy ilyen fát választottunk. Következzen tehát egy rövid útmutató, segédlet a karácsonyfák utóéletének kezeléséhez!

Mi is az a vízkereszt?

 

 

A vízkereszthez kapcsolódó hagyományok régebbiek magánál a karácsonynál is. A háromkirályok, vagy epifánia néven is ismert keresztény ünnep az újszülött Jézust meglátogató királyokról (bölcsekről) emlékezik meg, kiknek január hatodika a névnapjuk is (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A keleti kereszténység pedig ezen a napon Jézus Keresztelő Szent János által történt megkeresztelését ünnepli, sok helyen január 19-én, ugyanis a Julianus naptár ennyivel késik a mi Gergely naptárunkhoz képest. Vízkeresztkor a templomokban vizet szentelnek, melyből a hívők haza is visznek, hogy egészséget kérve megigyák azt, de vidéken a jószág is kaphat belőle, hogy elkerüljék a betegségek, valamint házszentelések is zajlanak ilyenkor. A vízkereszt jelzi a folklórban a vidám, farsangi időszak kezdetét, ezért is kell a bensőséges ünnepet jelző karácsonyfának kikerülnie a lakásokból ilyenkor.

Városi környezetben a vágott fenyőket igyekezzünk a kijelölt gyűjtőhelyekre vinni. Ezekről általában plakátok, hirdetmények tájékoztatják a lakókat, de ennek hiányában a közös képviselő adhat felvilágosítást a gyűjtőpont helyéről.

A vágott fenyő

A hagyomány mellett praktikum is vezérli a fa kilakoltatását, az átlagos lucfenyő mostanra már általában siralmas állapotban van, levelei tömegesen hullanak. A strapabíróbb fajták még bírják, így azok még bent tarthatóak, főleg ha kisgyermek is van a háznál, ők szeretik minél tovább élvezni a látványt. Az elszáradt fenyőről bontáskor csak a legszükségesebb díszeket ajánlott leszedni, az üres cukrospapírok például ráérnek, mikor már az udvaron, vagy a gyűjtőhelynél van a fa, a tűleveket ugyanis nagyon nehéz eltüntetni a szőnyegből, bútorból. Nem rossz ötlet egy erős metszőollóval, éles, de nem sajnált késsel már bent levagdosni a nagyobb ágakat, így ugyan jelentős lesz a levélhullás, de csak egy helyen, nem pedig az egész lakásban, lépcsőházban kell majd söpörni. A nyesedéket aztán be lehet pakolni egy nagyobb papírdobozba vagy erősebb nejlonzsákba, így a szállítás máris egyszerű és koszolásmentes lesz. Szintén bevált trükk, hogy fogunk egy régi lepedőt, leterítjük a fa mellé, majd erre rádöntjük, és a lepedőbe becsavarva visszük le. Ha már lent van a fenyő, mindenképp alkalmas helyre tegyük, ne csak egyszerűen a kapu elé, vagy a járdára. Társasházaknál vagy egy kupacba gyűjtsük, vagy a már kihelyezett tárolókba helyezzük, ne legyen bosszankodás, konfliktus a száraz fák útakadályai miatt. A közterületet kezelő cégek ilyenkor már bőven működtetik a fabegyűjtő körjáratokat, tehát ne a kukákba próbáljuk betömni a fát, vagy annak maradványait.

Alternatívák: vidéken sokan egyszerűen tűzre dobják a kiszáradt fát, ez azonban nem feltétlen jó ötlet. A modern vegyes tüzelésű kazánokban a fenyő magas gyantatartalma okozhat gondot (károsíthatja a berendezést), kandallóban pedig a pattogás, durrogás okozhat kellemetlenséget. A komposztálás is megoldás lehet, ám a fenyő nagyon lassan bomlik le, így a vegyes komposzthoz csak kisebb adagokban (vékony rétegben) ajánlott adni, és számolni kell a szokásosnál hosszabb komposztálódási idővel. Ahol van kert, ott a háziak is hasznosíthatják az ágakat, például takaróanyagként, mulcsként beválhatnak a nem teljesen kopasz ágak a hidegre érzékenyebb növények tövéhez halmozva, arra azonban ügyelni kell, hogy a tűlevelek savanyítják a talajt, így olyan növényekhez kerüljön fenyőmulcs, mely kifejezetten kedveli a savanyú közeget.

A vágott fa sorsa: begyűjtés, aprítás, szállítás, égetés

Az élő fa

A dézsás fenyőt főszabály szerint már legalább egy hete ki kellett költöztetni, mivel legfeljebb tíz napot bír lakáskörülmények között. Ha még esetleg bent van, sürgősen vigyük ki, de ne rögtön a hidegbe, hanem fél-egy napos szoktatással, úgynevezett zsilipeléssel előbb a lakásnál hűvösebb folyosóra, garázsba, lépcsőházba helyezve, aztán ki a kertbe. Hozzá kell tenni, hogy a még most is a lakásban lévő dézsás fenyők valószínűleg visszafordíthatatlan károsodást szenvedtek, így ha még rendelkeznek díszítőértékkel, akár maradhatnak is, hiszen túlélési esélyük csekély. A szobából már korábban kitelepített fenyőt papírforma szerint akár rögtön el is ültethetjük, mostanában azonban kemény éjjeli mínuszok járnak, a talaj napközben is alig enged fel, így az ültetés egy darabig nem igazán aktuális. A dézsás fenyőt azonban nem kell félteni, szépen elvan akár hetekig, hónapokig az edényében odakint, feltéve ha egy kicsit védelmezzük az időjárás viszontagságaitól. Ebben az esetben napos, huzatmentes helyre állítsuk, például a terasz védett részére, edényét pedig tekerjük körbe vászonanyaggal, buborékfóliával szigetelésképpen (a cserép alját és tetejét sose fóliázzuk le!). A dézsás fenyő a szabadföldi társainál kicsit több öntözést kíván, földjét pedig mulcsolással óvhatjuk meg a kiszáradástól. A teraszra, betonfelületre állított dézsás fenyő alá érdemes tenni pár réteg vastagabb kartonpapírt vagy egy darabka hungarocellt, így alulról kevésbé, illetve lassabban hűl át a növény közege.

Képek: innen, innen, innen, és innen.