Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az új év beálltával a karácsonyi szezon nagyjából véget ért, azért csak nagyjából, mert az ünnep fő szimbóluma, a karácsonyfa még január elején is velünk van (általában). A feldíszített fenyő bontásának hagyományos időszaka vízkereszt napja, vagyis január hatodika, a többség azonban igyekszik kitolni a szezont, egyfelől mert a fa hangulatos és szép dísz, másrészt mert ha már jelentős összegbe került a dekoráció, maradjon, ameddig csak lehet. A végső időpontot elsősorban a fa állapota határozza meg, a lucok már az év első napjaiban rossz állapotba kerülhetnek, de az ezüstfenyők, nordmannok akár január végéig is bírják. Ne felejtsük ki a sorból az élő fenyőket sem, melyeket már rég ki kellett telepíteni a fűtött lakásbelsőből, de továbbra is kérdés lehet, hogy mit kezdjünk velük, főleg ha ez volt az első év, hogy ilyen fát választottunk. Következzen tehát egy rövid útmutató, segédlet a karácsonyfák utóéletének kezeléséhez!

Mi is az a vízkereszt?

 

 

A vízkereszthez kapcsolódó hagyományok régebbiek magánál a karácsonynál is. A háromkirályok, vagy epifánia néven is ismert keresztény ünnep az újszülött Jézust meglátogató királyokról (bölcsekről) emlékezik meg, kiknek január hatodika a névnapjuk is (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A keleti kereszténység pedig ezen a napon Jézus Keresztelő Szent János által történt megkeresztelését ünnepli, sok helyen január 19-én, ugyanis a Julianus naptár ennyivel késik a mi Gergely naptárunkhoz képest. Vízkeresztkor a templomokban vizet szentelnek, melyből a hívők haza is visznek, hogy egészséget kérve megigyák azt, de vidéken a jószág is kaphat belőle, hogy elkerüljék a betegségek, valamint házszentelések is zajlanak ilyenkor. A vízkereszt jelzi a folklórban a vidám, farsangi időszak kezdetét, ezért is kell a bensőséges ünnepet jelző karácsonyfának kikerülnie a lakásokból ilyenkor.

Városi környezetben a vágott fenyőket igyekezzünk a kijelölt gyűjtőhelyekre vinni. Ezekről általában plakátok, hirdetmények tájékoztatják a lakókat, de ennek hiányában a közös képviselő adhat felvilágosítást a gyűjtőpont helyéről.

A vágott fenyő

A hagyomány mellett praktikum is vezérli a fa kilakoltatását, az átlagos lucfenyő mostanra már általában siralmas állapotban van, levelei tömegesen hullanak. A strapabíróbb fajták még bírják, így azok még bent tarthatóak, főleg ha kisgyermek is van a háznál, ők szeretik minél tovább élvezni a látványt. Az elszáradt fenyőről bontáskor csak a legszükségesebb díszeket ajánlott leszedni, az üres cukrospapírok például ráérnek, mikor már az udvaron, vagy a gyűjtőhelynél van a fa, a tűleveket ugyanis nagyon nehéz eltüntetni a szőnyegből, bútorból. Nem rossz ötlet egy erős metszőollóval, éles, de nem sajnált késsel már bent levagdosni a nagyobb ágakat, így ugyan jelentős lesz a levélhullás, de csak egy helyen, nem pedig az egész lakásban, lépcsőházban kell majd söpörni. A nyesedéket aztán be lehet pakolni egy nagyobb papírdobozba vagy erősebb nejlonzsákba, így a szállítás máris egyszerű és koszolásmentes lesz. Szintén bevált trükk, hogy fogunk egy régi lepedőt, leterítjük a fa mellé, majd erre rádöntjük, és a lepedőbe becsavarva visszük le. Ha már lent van a fenyő, mindenképp alkalmas helyre tegyük, ne csak egyszerűen a kapu elé, vagy a járdára. Társasházaknál vagy egy kupacba gyűjtsük, vagy a már kihelyezett tárolókba helyezzük, ne legyen bosszankodás, konfliktus a száraz fák útakadályai miatt. A közterületet kezelő cégek ilyenkor már bőven működtetik a fabegyűjtő körjáratokat, tehát ne a kukákba próbáljuk betömni a fát, vagy annak maradványait.

Alternatívák: vidéken sokan egyszerűen tűzre dobják a kiszáradt fát, ez azonban nem feltétlen jó ötlet. A modern vegyes tüzelésű kazánokban a fenyő magas gyantatartalma okozhat gondot (károsíthatja a berendezést), kandallóban pedig a pattogás, durrogás okozhat kellemetlenséget. A komposztálás is megoldás lehet, ám a fenyő nagyon lassan bomlik le, így a vegyes komposzthoz csak kisebb adagokban (vékony rétegben) ajánlott adni, és számolni kell a szokásosnál hosszabb komposztálódási idővel. Ahol van kert, ott a háziak is hasznosíthatják az ágakat, például takaróanyagként, mulcsként beválhatnak a nem teljesen kopasz ágak a hidegre érzékenyebb növények tövéhez halmozva, arra azonban ügyelni kell, hogy a tűlevelek savanyítják a talajt, így olyan növényekhez kerüljön fenyőmulcs, mely kifejezetten kedveli a savanyú közeget.

A vágott fa sorsa: begyűjtés, aprítás, szállítás, égetés

Az élő fa

A dézsás fenyőt főszabály szerint már legalább egy hete ki kellett költöztetni, mivel legfeljebb tíz napot bír lakáskörülmények között. Ha még esetleg bent van, sürgősen vigyük ki, de ne rögtön a hidegbe, hanem fél-egy napos szoktatással, úgynevezett zsilipeléssel előbb a lakásnál hűvösebb folyosóra, garázsba, lépcsőházba helyezve, aztán ki a kertbe. Hozzá kell tenni, hogy a még most is a lakásban lévő dézsás fenyők valószínűleg visszafordíthatatlan károsodást szenvedtek, így ha még rendelkeznek díszítőértékkel, akár maradhatnak is, hiszen túlélési esélyük csekély. A szobából már korábban kitelepített fenyőt papírforma szerint akár rögtön el is ültethetjük, mostanában azonban kemény éjjeli mínuszok járnak, a talaj napközben is alig enged fel, így az ültetés egy darabig nem igazán aktuális. A dézsás fenyőt azonban nem kell félteni, szépen elvan akár hetekig, hónapokig az edényében odakint, feltéve ha egy kicsit védelmezzük az időjárás viszontagságaitól. Ebben az esetben napos, huzatmentes helyre állítsuk, például a terasz védett részére, edényét pedig tekerjük körbe vászonanyaggal, buborékfóliával szigetelésképpen (a cserép alját és tetejét sose fóliázzuk le!). A dézsás fenyő a szabadföldi társainál kicsit több öntözést kíván, földjét pedig mulcsolással óvhatjuk meg a kiszáradástól. A teraszra, betonfelületre állított dézsás fenyő alá érdemes tenni pár réteg vastagabb kartonpapírt vagy egy darabka hungarocellt, így alulról kevésbé, illetve lassabban hűl át a növény közege.

Képek: innen, innen, innen, és innen.