Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kertről mindig egy vízszíntes felület jut eszünkbe, a domboldalon élők pedig jól tudják, hogy lejtős, esetenként egészen meredek felületekre is szép és használható kerteket lehet építeni. Ha fantáziánk elkalandozik, felmerülhet a kérdés, hogy függőleges falakon lehetséges-e növényeket tartani? Ha a kérdés becsapós lenne, rávághatnánk, hogy persze, ezek a futtatott növényekkel dekorált falak. Én most mégsem erre gondoltam, hanem a valódi kert illúziójára, mely 90 fokban elforgatott. Létezik ilyen, természetesen funkciója eltér a hagyományosétól, leginkább művészi produktumként, egyfajta installációként értelmezhetőek az ilyenek. A következő képcsokor ilyen csodakerteket mutat be, melyek városi környezetben meghökkentő, vidám díszletként funkcionálhatnak. Gyönyörködjünk hát együtt, és szurkoljunk, hogy egyszer nálunk is felbukkanjanak hasonló égbe törő kertek!

Toulouse, Francoiaország

Tbilisi, Grúzia

London, Anglia

Madrid, Spanyolország

Taipei, Nemzeti Színház

Bordeaux, Franciaország

Párizs, Quai Branley Museum

Párizs, Hotel Departement Hauts de Seine

Hong Kong, Icon Hotel

Szingapúr

Provence, Cote, d’Azue, Franciaország

A bemutatott függőleges kertek Patrick Blanc francia botanikus alkotásai, aki világszerte építi furcsa és lélegzetelállító zöld képződményeit. Több információ az alkotó honlapján. Magyarországon sajnos nem találunk tőle installációt, hozzánk viszonylag közel csak Bécsben, Pozsonyban és Kassán, így aki ezen városokban jár, feltétlen keresse fel őket! Térképes útmutató: ITT.

Képenk: innen.

Az őszi kertépítés folyamatába próbálom bevezetni olvasóimat, végigjárva az összes szükséges lépést, hogy birtokunk szép, harmonikus és élhető legyen. A cikksorozat Kéméndi Zsolt kollegám munkája, a mai részben pedig az ágyásszegélyek és a kerti tó építésének rejtelmeibe kalauzoljuk önöket!

Az utóbbi hetek időjárása többnyire kedvezett a kertépítésnek, és ha hihetünk az időjósoknak, még ez még egy darabig így is marad, tehát az elkezdett munkálatok folytatódhatnak. Két hete belekezdtünk az újjá álmodott kert kivitelezésébe. Ehhez eltávolítottuk és leaprítottuk a szükségtelen fákat és bokrokat. Előkészítettük a területet, majd a pontos terv alapján kitűztük a kert fontosabb vonalait. Most eljött az ideje, hogy a szó szoros értelmében az építésbe is belekezdjünk.

Szegélyvariációk

Első és rendkívül fontos teendőnk, az ágyásszegélyek elhelyezése. A választék széles, képzeletünknek csak a pénztárcánk szabhat határt. Ágyásszegélyt kétféleképpen lehet lerakni: szintben és kiemelve. Anyaga lehet kő, beton, fa vagy akár műanyag is. Úgy érdemes választani, hogy figyelembe vesszük hova és mihez szeretnénk használni. Pázsit szegélyezéséhez érdemes szintbeni szegélyt választani, ami van olyan széles, mint a fűnyíró kereke, így megspórolható a külön  szegélynyírás. Ez lehet általában bármilyen térkő, kisméretű tégla. Léteznek már könnyen hajlítható - ívre formálható műanyagok is, illetve fémből készült hajlítható szegélyek (bár ezek vékonyak, igazából csak elválasztásra alkalmasak, a fűnyíró kereke nem ezen halad, hanem lecsúszik mellé). Amennyiben egyenes szegélyről van szó, akkor készülhet akár kezelt, megfelelő méretű gyalult oszlopból is. A lényeg, hogy a szegélyt mindenképp 5-7 centiméter jól tömörített sóderágyba vagy betonba helyezzük. Lehet szimplán a földbe is ásni, viszont - főleg homokos, nem kötött talajoknál - így előbb-utóbb kimozdul, nem lesz tartós.

Kiemelt szegélyre akkor van szükség, ha szintkülönbséget szeretnénk áthidalni - például az ágyás magasabban van, mint a gyepünk - vagy egyszerűen csak nekünk jobban tetszik. Természetesen ez a fajta szegély ugyanolyan jól kivitelezhető térkőből, téglából. Vannak speciális, fából készült szegélyek illetve műanyagok is. Fontos, hogy a kiemelt szegélyek legalább magasságuk feléig a földben, vagy beton-, esetleg kavicságyazatban legyenek, enélkül instabillá válnak. Méretüket eszerint gondoljuk át: tehát ha szeretnénk egy 10 centiméter magas ágyást szegélyezni, akkor legalább 20 cm magas szegéllyel kell számolnunk.

Szegély hasábokból

Amennyiben nem okoz problémát, hogy nyírnunk kell a szegélyt is, illetve a fák kivágásából maradtak 5-10 cm átmérőjű fahasábjaink, akkor azok a földre fektetve - költségtakarékosan - megoldják a szegélyezés kérdését. Viszont ezek inkább díszítő szegélyek, sosem lesznek igazán stabilak.

Előkészületek tóhoz

Amennyiben terveztünk kerti tavat is, akkor eljött az ideje a megépítésének. A kerti tó - imitálva természetes párját - a telek legmélyebben fekvő részében kell elhelyezkedjen, formája ideális esetben elliptikus. Méretétől függően pontosan meg kell határoznunk, hogy mit szeretnénk látni benne. Ha például halakat is, akkor 1,5 méternél nem lehet sekélyebb a legmélyebb pontján, mivel odáig nem fagy be teljesen a víz, és a halak így odalent kibírják a telet. Élelemre természetesen szükségük van, ezért illetve az oxigénellátás miatt enyhébb időben törjük fel a jeget, gondoskodjunk a halak megfelelő táplálásáról télen is. Növényekből is válogathatunk: van amelyik a mélyvizet szereti, van, amelyik csak sekély vízben él. Sokan szembesülnek azzal, hogy meredek falú tavukon nem marad meg semmilyen aljzat, ezáltal folyamatosan a fekete fólia néz vissza rájuk a víz alól, ami nem éppen szívderítő látvány. Ezt kiküszöbölendő érdemes a tó oldalain viszonylag lankásabb rézsűt kialakítani. Szintén sokan elfelejtik, hogyan is kell lerakni a tóba a fóliát. A kiásás után a meder falát tömöríteni kell, erre pedig 5-10 cm vastagságban terítsünk homokot.

Geotextília-terítés

Ezután kell a geotextíliát elhelyezni, abból is a vastagabbat. Ennek mérőszáma általában g/nm. Ágyások gyom nélkül tartásához a 130 g/nm-es a megfelelő, viszont a tóban a fóliát kiszúrhatják a kövek és a gyökerek, ezért geotextíliából 200 g/nm-nél ne vegyünk vékonyabbat erre a célra. Ennek a tetejére kerül a tófólia, amire a későbbi problémák (szakadás, kilyukadás) elkerülése végett érdemes inkább kicsivel többet áldozni. Általában az 1 mm vastag fólia elegendő, de minél nagyobb tavat képzeltünk el, annál inkább szükséges szakember bevonása is, hogy az eredmény valóban ízléses és tartós legyen.

Tófólia

A tó szegélyének stabilnak kell lennie, meg kell tudnia tartani a víz és a fólia súlyát is, esetleg minket is, ha ráállunk. Emiatt betonba ágyazott kerti szegélyt ajánlok, ezen legalább fél méteren át kell hajtani a fóliát, amit csak akkor vágjunk körbe és rögzítsünk, ha végeztünk egy próbafeltöltést. Így a tóban lévő fólia biztosan elfoglalja a neki szánt területet, és elkerülhető, hogy káros feszültségek lépjenek fel később, lerögzítés után. A fóliát a szegélyen áthajtva kell rögzíteni föld vagy kavicstakarással.

Tószegély-kialakítás

A már korábban említett aljzat a tóban lehet kavics, kisebb-nagyobb sziklák esetleg homok is, 5-10 cm vastagságban. A növényeket akár a homok aljzatba elszórva vagy a nekik kialakított ültetőgödrökben helyezhetjük el. A tavunk akkor lesz a legszebb, akkor ad majd természetközeli hatást, ha nem látszik a fólia, még a szegélyen is takarjuk, a szegélynek nem kell kilátszódnia, csak szintje legyen a tó vízszintje felett. A partra ültessünk ún. vízpart-imitátor növényeket (különböző sásfélék - Cyperaceae család megfelelő tagjai illetve különböző díszfüvek).

És kész

Elkészültünk tehát a kert fontos vonalaival, a tavunkba is engedhetjük már a vizet. Ezáltal célegyenesbe érkeztünk, a cikksorozat záró részében pedig megismerkedünk a geotextília és a vakondháló helyes terítésmódjával, a különböző ágyástakarásokkal, a pázsitvarázslás fortélyaival és elültetjük a növényeket is.

Képek: innen, innen, tóépítés: innen, valamint a szerző képei.

Lassan el kell gondolkodnom azon, hogy külön rovatot szenteljek a gerillakertészet témájának, hiszen annyiszor foglalkoztam már a kérdéskörrel, hogy jelentős számú anyag gyűlt össze. Olvasóim talán emlékeznek még a Blaha Lujza téri gerillakertész akcióra, melynek bemutatásával kissé felkorbácsolódtak a kedélyek. Az akció szervezői a poszt megjelenése után jelentkeztek, válaszlevelüket közzé is tettem. Most újabb levelet kaptam tőlük, jobban mondva egy videót, mely magát az akciót mutatja be, a hangulatos kisfilmet alant indíthatják el. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy nemrégiben készült rádiós interjúban pont erről a témáról (is) kérdeztek, így nem írott formában, hanem szóban reagálhatok most még egyszer a jelenségre, ezt a második videó elindításával hallgathatják meg.

Továbbra is szeretném, ha beszélgetnénk, eszmét cserélnénk a gerillakertészet áldásos és hátrányos hatásairól, lehetséges alternatíváiról, ezért örömmel veszem olvasóim kommentjeit, megjegyzéseit a témában!

Az akciót megörökítő videóért köszönet Gárdosi Viviennek, csoportjukról továbi információk ITT.

Az őszi kertészeti vásárok, vagy épp az őszi kertrendezéshez kapcsolódó kertészeti bevásárlókörutak egyik slágernövénye a pampafű. Sokan első látásra beleszeretnek ebbe az igen dekoratív növénybe, amit rendszerint az azonnali vásárlás követ. Sajnos gyakran éri csalódás aztán a mutatós kertdi díszre vágyó gazdákat, mert tavaszra csak egy elszáradt, megcsúnyult, netán elpusztult fűféléjük marad. Hogy megelőzzük a csalódást, álljon itt egy rövid útmutató a pampafű helyes kezeléséről.

Bírja a telet, a fagyokat, de odafigyelést igényel

A pampafű (Cortaderia selloana) őshazája Dél-Amerika, elsősorban Brazíliában, Chilében, Argentinában honos ez a különleges megjelenésű, nagyra növő szoliternövény. Akár három méter magasra is megnő, tekintélyes megjelenéssel bír, telepítésekor ezért mindenképp fontos átgondolni, hogy van-e a kertben elég hely számára. Kisebb, szűk területen ugyanis korántsem mutat olyan jól, ráadásul idővel igen terebélyessé is válhat, amit ugyan lehet orvosolni, de tény, hogy ez a díszfű akkor lesz éke a kertnek, ha helyet adunk neki a kibontakozáshoz. A pampafű tartásával kapcsolatban két alapvető hibát szoktak elkövetni a kertészkedők. Az egyik probléma, vagy inkább teendő nemsokára aktuálissá válik. A növény leveleit ugyanis október végén, november elején össze kell kötni, különben a közéjük beeső, ott megrekedő hó (hólé), vagy jég beindítja a rothadást. A másik általános gond pedig, hogy sokan nem tudják mekkora lesz a növényük, ezért túl közel ültetik egymáshoz őket, utána meg nem merik szétszedni.

Elburjánzott példány

A pampafű tehát igencsak látványos kiegészítője lehet egy kertnek, de akár az utcafrontot is díszítheti ez a télálló díszfű. Virágzata miatt feltűnő, szó szerint kiemelkedő szépsége lehet a birtoknak. Méretei miatt sok esetben szoliter csoportnak, általában 3 darabot telepítenek a kertekbe, így pár év alatt öles gömbbé tudja magát kinőni. Általánosan 1,5-2 méter magasra nő, bugáit akár 2 méter fölé is növesztheti, kimagasodva a környező növények közül. A magas díszfüvek, mint a pampafű akár a tér tagolására, térhatárolásra is alkalmasak lehetnek. 

Itt tökéletes elrendezésben látható

A pampafüvek között már több színváltozatot is találhatunk, az általános a krémszínű, ez kapható a legtöbb helyen. Sövényként ritkán kerül telepítésre, mivel lombozatát télre is célszerű fenthagyni, majd csak tavasszal lehet visszametszeni. A probléma ott kezdődik hogy a növényt így össze kell kötözni, hogy a hó ne tegyen benne kárt, ne nyomja szét a töveket. Sövényként ezt nehézkes megoldani, de karózással akár még ez is kiküszöbölhető. A téli hó, és az annak olvadásával keletkező, távozni nem tudó hólé okozza a legtöbb esetben a növény pusztulását, mivel gyakran nem elég jó vízáteresztő képességű talajba ültetik. Ezért csak jó vízáteresztő képességű talajba célszerű telepíteni, melyet kis homok bekeverésével tovább javíthatunk. A pampafű tőosztással szaporítható, ezért az elburjánzott, bebokrosodott töveket bátran szét lehet választani, át lehet őket ültetni. A téli pihenés után, a visszametszést követően, a napsütés hatására a növény újra növekedésnek tud indulni.

Az összekötözés fontos

Ültetésre váró tövek

Ha mindenképp sövényként szeretnénk ültetni ezt a díszfüvet, akkor a pampafű helyett jobb választásnak bizonyulhatnak az erre alkalmas fajták, azok, melyek inkább térhatároló sövények. Ilyenek például a Pennisetum sp - tollborzfű, Carex sp - sás félék, Miscanthus sp - japánfüvek, alacsony térhatárolónak pedig a Festuca sp-t, vagyis a csenkeszt ajánlom. A díszfüvek telepítésekor mindenképp napsütötte területre, üde, laza talajba ültessük őket, tavasszal, vagy ősszel. Az ültetést követően bőséges öntözést igényelnek, így könnyebben be tudnak gyökersedni a növények, viszont semmiképp sem állhat meg a víz a töveknél. Sokszor ezért lejtőre ültetik őket. Mindezen növények közül kilóg a csenkesz, mivel ő száraz, napos helyen érzi csak jól magát, ezért a sziklakertek tökéletes kiegészítője lehet. Amennyiben minden körülményt számba véve a pampafű mellett döntöttünk, a töveket 50x50x50 centiméteres gödörbe célszerű ültetni, egymástól legalább 30 cm távolságra, de az igazán ideális az 50 cm-es tőtávolság. A növények hamar összenőnek, a telepítést követő első évben még nem virágoznak, erre csak a második évtől számíthatunk.

Téli pompában, de helytelenül tartva

Bár még odébb a tavasz, aki jó előre szeretne az akkor időszerű metszésről tájékozódni, kattintson az alábbi videóra:

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Egy kedves olvasóm keresett meg egy yuccás kérdésekkel, és mivel a válasz reményeim szerint másoknak is hasznos lesz, így nyilvánosan próbálok megoldást találni a gyakori yuccaproblémákra.

A yucca lassan növő, tőlevélrózsás növény, mely hosszú életű, jól bírja a tűző napot, a szárazságot, de még a keményebb teleket is takarás nélkül átvászeli. Eredetileg az amerikai kontinensen őshonos évelőről van szó, a kevés csapadékal bíró, sivatagos tájak jellemző növénye. Terebélyessége miatt elsősorban szoliterként ajánlható. A yuccák helyzete nálunk sajnos gyakran problémás, mivel tűrőképességük miatt sokszor ültetik kevésbé előnyös helyekre is őket, később aztán, mire megnőnek, a ritkítás, tisztítás elmarad, így dekorációs értékük nagy részét elvesztik, és könnyebben megbetegednek. A yuccát manapság a legrosszabb körülmények közé is telepítik, mivel jó várostűrő, akár az utak elválasztósávjaiban is megállja a helyét, és a kemény mínuszokat is kibírja, de a tűző nap, és a 40 fok sem jelent gondot neki. A yuccák legnagyobb hátulütője a baktériumos levélfoltosság, mely sajnos pár év után minden példányt megtámad, hatására a levelek foltosak lesznek, beteges külsőt kölcsönözve a növénynek. Az alattomos szépségkárosító a Coniothirium concentricum nevű baktérium, mely a foltosodást okozza. Terjedését segítheti a túl gyakori öntözés, és az esősebb, párás időjárás, megteremtve a megfelelő körülményeket a baktériumok elszaporodásához, melyet általában a különböző gombák megtelepedése követ, tovább rontva a helyzetet. Az ifjítás ilyenkor az egyik megfelelő megoldás a növények számára, vagyis a fiatal hajtások áttelepítése, de lehetséges egyszerűen új növényt ültetni a régi helyére, esetleg a kémiai védekezés (permetezés) is szóba jöhet.

                                                         Beteg, foltos, elhanyagolt növény

 Levélfoltosság közelebbről

A (más nevén) pálmaliliom kiültetéskor karcsú, elegáns gömb alakú növény, melynek két fajtája van forgalomban, egyik a Yucca filamentosa, a másik a Yucca recurvifolia. A kerti pálmaliliom (Y. filamentosa) az a fajta, mely gyakoribb vendég a családi házak kertjeiben. A beteges, esetleg elöregedett, elburjánzott növények megifjítására, átültetésére a legjobb időszak a tavasz, még a vegetációs időszak beindulása előtt célszerű a növényt bolygatni. Leginkább a fiatal, de már beérett hajtásokat érdemes leválasztani, és belőlük új növényeket telepíteni. Az idősebb növényeket meg lehet tisztítani, és visszametszeni, vigyázva a tőlevélrózsára, ugyanis ha a tőlevélrózsa megsérül, akkor hajlamos lesz a rothadásra. A leválasztott hajtásokat érdemes egy-két napig szárítani, így nehezebben rothadnak be, mikor elültetjük őket.

Yucca recurvifolia

Fontos, hogy a yuccát sose öntözzük szórófejes öntözőrendszerrel, vagy felülről, mivel ez kedvez a gombák elszaporodásának. Ha a gomba már megjelent a növényünkön, akkor gombaölőszerrel lehet ellene védekezni, melyet permetként kell kijuttatni a gyengélkedő példányra. (Bárki által vásárolható szer a Mankoceb, mely kertészeti áruházakban, kertészetekben kapható.)

Mutatós szoliter

Olvasómnak és minden yuccabarátnak sok sikert kívánok a neveléshez, gondozáshoz!

A szakszerű válaszadás kollegám, Kocsis Martina dísznövénykertész érdeme, köszönet érte!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A róka általánosságban kedves, szeretnivaló állatként él a köztudatban, ami nagyban köszönhető a számtalan mesének, rajzfilmnek és filmnek, melyek a vörös kis ragadozót így ábrázolják. Mint sokaknak, nekem is gyermekkori kedvencem Vuk története, a Kis Herceg rókáját is a szívébe zárta mindenki, de ajánlom a könnyekig megható Helen, a rókabébi című filmet, és a Fantasztikus Róka úr című bábfilm a saját műfajában szintén a legjobbak egyike. A róka mindennek ellenére nem ennyire egyértelmű megítélésű állat, a helyzetet pedig árnyalja, hogy ravaszdi őkelme gyakran kalandozik lakott területeken is.

Ha máshol nem, állatkertben mindannyian láttunk már rókát élőben, így különösebb bemutatásra nem szorul. A vörös róka (Vulpes vulpes) az egyik legelterjedtebb ragadozó, az ázsiai sztyeppéktől Közép-Amerikáig mindenhol előfordul. Ausztráliába a kártékony üregi nyulak ritkítása miatt telepítették be, ami később rossz ötletnek bizonyult, mert a rókák több erszényes fajt a kihalás szélére sodortak. A rókák elterjedésének, és az egyedszám növekedésének több oka van. Egyrészt nálunk nem élnek, vagy csak elenyésző számban találhatóak természetes ellenségei (medve, hiúz, farkas), másrészt az új almot az anyaállat az előző évi kölykökkel (nagytestvérekkel) közösen neveli, igen hatékonyan. Az is előfordul, hogy a rókákat az aranysakálok (toportyán) , vagy maga az ember szorítják ki területükről. Ragadozóként tartjuk számon, ám nem válogatós vad, dögöt is fogyaszt, de madártojást, gyümölcsöt, sáskát, gilisztát is eszik, ha a szükség úgy hozza. A rókák alkalmazkodóképessége legendás, élelem hiányában bemerészkednek a városokba, lakott részekre, és ott keresnek táplálékot, kertekben, kukákban, vagy épp a baromfiólakban, utóbbi eset főleg a kölykes anyaállatoknál fordul elő. Gyakran pedig a háziállatok számára kihelyezett eledelt dézsmálják meg. Természetvédelmi és vadgazdálkodási károkat is a róka számlájára írhatunk, ugyanis étlapjukon veszélyeztetett fajok is szerepelnek, például az ürge, a túzok, a fogoly, vagy a haris.

Rókakölyök a kotorékban

A rókát régebben prémjéért is vadászták, ám a divat később más irányba fordult, a rókaprém keresettsége visszaesett, ráadásul a tenyésztett ezüstrókák bundája szebb, és értékesebb, így a hazai rókaállomány az elmúlt másfél évtizedben gyarapodásnak indult. A legfőbb gond a rókákkal közegészségügyi, mert a veszettség terjesztői lehetnek, ezért bájos imidzsük ellenére mégsem szívesen látott vendégek a kertek közelében, de sok esetben még kert sem szükséges a megjelenésükhöz, az urbanizálódott rókák ritkásan lakott településrészeken, parkokban, ipari létesítmények közéleben is letáboroznak, de akár beljebb is merészkednek. Én magam pár éve Szombathely belvárosában találkoztam éjjel egy anyarókával és kölykével. Az emberre közvetlenül nem veszélyesek, ha összefutunk eggyel, elég pár hangos kiáltás, vagy az állat felé dobott tárgy, és máris elszaladnak. A veszettséggel fertőzött róka azonban kezes és simulékony, hagyja magát megsimogatni, nem riad meg az ember közelségétől. Amennyiben olyan rókával találkozunk, mely láthatóan cél nélkül lődörög, nekimegy tereptárgyaknak, nyáladzik, esetleg látszólag barátságosan közelít felénk, semmiképp se lépjünk vele fizikai kontaktusba, és értesítsük a hatóságokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy a barátságosan viselkedő róka nem feltétlen veszett, az urbanizáció, és az ember közelségének megszokása a rókákat kezesebbé, bátrabbá tették, egyes egészséges példányok is egészen közel engedhetik magukhoz az embert.

Kerti róka

Ha a környékünkön már láttunk rókát, tegyünk pár óvintézkedést. A szemetet, hulladékot lezárt, összecsomózott zsákban helyezzük a gyűjtőbe, amit szintén csukjunk le. A kutya-, és macskaeledelt éjszakára ne hagyjuk kint, és a gyermekeknek tanítsuk meg, hogy még az aranyos kölyökrókákhoz se közeledjenek. Érdemes a kerítés átjárhatatlanságát biztosítani, és ha fennáll a veszély a rókák beköltözésére, akkor a nagyobb udvarokban ajánlott a kotoréknak alkalmas sűrű, eldugott, bozótos részeket kitisztítani. Fontos a házikedvencek oltásainak beadatása is!

Gyakran kukáznak

A rókák által is terjesztett veszettség ellen a hatóságok vakcinát tartalmazó eleség kihelyezésével védekeznek (orális immunizáció). Ennek köszönhetően a hazai állomány fertőzöttsége minimálisra csökkent, 2009-ben egy, 2010-ben 8 regisztrált eset fordult elő, a tavalyi év első felében pedig egy veszett állat sem került felderítésre, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a veszély nem áll fenn. Aki alaposabban tájékozódna a veszettség és a rókaállomány kapcsolatáról, IDE kattintson. 

Kotorék

Képek:, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.