Megyeri Szabolcs kertész blogja

Kora tavasszal egyik leglátványosabb eredménnyel járó kerti munkánk a különböző díszfüvek visszavágása. Persze, ehhez szükség van sikeresen átteleltetett növényekre. Díszfüveinket, például a pampafüvet november tájékán, egy puha, de erős zsineggel összekötjük, lehetőleg két helyen, és csak a nagyon kiálló, vagy kajla leveleket vágjuk le. Ezzel a módszerrel ugyanis, elkerülhetjük a téli csapadék megfagyását a növényen, ami a pusztulásához vezetne. A pangó víz megfagy, és a jég szétroncsolja a növényt, elrothasztja annak tövét. Számtalan pampafű végezte már be így kerti pályafutását. Ha azonban a fent leírt módszerrel összekötjük, nem adunk lehetőséget a víznek, hogy megálljon és megfagyjon a növény felületén. 

A tél elmúltával a pampafüvet és egyéb díszfüvet szabadítsunk ki a kötöző zsinegek szorításából. A tavaszi visszavágás legfontosabb kérdése: hol metsszük vissza pontosan? Érdemes megvárni a márciust ezzel a munkával, mert a növény ekkor már szinte „mutatja”, a helyes visszametszési magasságot. Ha friss, üde zöld hajtásai már megjelentek, biztosak lehetünk abban, hogy elérkezett a metszőolló ideje. Ekkor a tapasztalatok alapján, a talajtól számított 15–30 centiméteres magasságban vágjuk vissza növényünket! Igyekezzünk egyenesen levágni a szálakat! Többen, esztétikai megfontolásból, domború alakúra vágják a díszfüveket, ez azonban nemcsak felesleges, de nem is szakszerű.

Amikor „még nyílnak a völgyben a kerti virágok”, azaz szeptember végén, legkésőbb október hónapban kell elültetnünk a tavaszi hagymásokat. 

Tavaszi kollekció 

Tavasszal nem csak mi, hanem a kertünk is előveszi tavaszi „ruháit”, színeit. A virágzási sort a Téltemető, és a Hóvirág nyitja. Őket sokszor már január végétől láthatjuk. 

Ha kertünket tervezzük, vagy újratervezzük, mindig hagyjuk helyet a tavasszal virágzó hagymásainknak. Ők a számukra tervezett ágyást ősz elején, közepén foglalják el, és legkésőbb április végén már át is adják a helyüket az akkor már széles választékban kapható, és a fagyveszély elmúltával biztonságosan ültethető egynyáriknak. Egy ilyen egynyári – hagymás ágyást sose tervezzünk túlságosan nagyra! Mindig igazodjon a kert méretéhez. Ha száz négyzetméterenként 2 négyzetméternyit alakítunk ki az éppen kezelhető méret, és a szemnek is kellemes. Ügyeljünk a szezonalításra! A legtöbb kora tavasszal nyíló hagymásunkat még csak az ablakból szemléljük, vagy esetleg hazafelé, vagy reggel, munkába menet. Így semmiképpen ne tegyük őket a kert egyik eldugott, mindennap nem látogatott sarkába.

Ez persze legtöbbször csak kora tavasszal jut eszünkbe, mikor meglátjuk a már bimbódzó, vagy éppen teljes virágpompájukkal díszítő szebbnél szebb Tulipánokat, Jácintokat. Ilyenkor már késő, de ma már szerencsére minden megoldható. Be is csaphatjuk a hagymáinkat, és korábban is hajtathatjuk, virágoztathatjuk őket! Ezeket, a kis virágokat persze többnyire szobanövényként használjuk, és elvirágzás után fokozatosan szoktassuk ki őket a kinti környezetbe. Különös óvatossággal járjunk el, ha hipermarketben vásárolunk, ahol többnyire külföldről behozott, import hajtatott hagymásokat árulnak. Nekik még az akklimatizálódással is meg kell küzdeniük.

Miután a lakásban elvirágzott egy hagymás, gondozása, kezelése megegyezik a kertben lévőkével.  

Elhull a virág, eliramlik az élet…

Ha tehát elvirágzik hagymás növényünk, semmiképpen se vágjuk vissza! Várjuk meg míg, magától szépen visszaszárad, és az idén termelődött tápanyag mennyiség, visszajut a hagymába, így gazdagítva azt. Ezt a visszaszáradási folyamatot természetesen nem kell „végignéznünk”. Miért is tennénk? Hiszen ha ültetőkosárba tettük tavaly ősszel a hagymáinkat, akkor most egyszerűen csak kiemeljük őket, és elvisszük a kert egy félreeső sarkába. A hagymások elvirágzása, díszítő értékeinek elvesztése – időjárástól, évjárattól függően – március végén, áprilisban következik be. Ez után még hetekig, sőt igazából június elejéig, közepéig is eltarthat, míg a szár teljesen visszaszárad. A hagymákat az ültetőkosárból csak ezután szedhetjük ki, ekkor választhatjuk le róluk a fiókhagymákat, így biztosítva jövőre is a fajtára jellemző virágzást. A nyári szünidő után, melyet a hagymáink szeretnek a pincében, száraz, hűvös helyen (hálós krumpliszsákban) tölteni, jöhet a szeptemberi iskolakezdés, és indulhat a tavaszi hagymások új szezonja! 

Amint véget érnek a fagyos, hideg nappalok, és már éjszaka sem lehet számítani komolyabb fagyokra a kertünkben, egyre inkább szeretnénk siettetni a tavaszt. A cserjék, fák kirügyezésére, lombfakadásáig bizony még aludnunk kell néhányat. Aki bölcsen tavaly ősszel ültetett tavaszi hagymásokat, az most már tudja: minden egyes napsütéses óra, neki dolgozik.Ezek a hagymások ugyanis a kora tavasz legkisebb melegére is centimétereket képesek hajtani napok alatt, és hát persze nincs is izgalmasabb, mint a földből előbújó tulipánok megfigyelése. Az igazi virágözönre azonban még jócskán várni kell. A legszebb évelőink még a föld alatt vannak, vagy alig mutatnak magukból valamit is. Az egynyáriak pedig legkorábban április közepe után ültethetőek biztonsággal. 

 Navigare necesse est

Hajózni muszáj, élni nem, mondták talán egy gyönyörű ókori kertben sétálgatva is. A hosszú, szürke sivár téli hónapok után bármi áron, de valami színeset, üdét szeretnénk a bejárati ajtónkba, az utcafontunkra, vagy a kiskertünkbe ültetni. A lehetőségeink azonban meglehetősen szűkek: árvácska, százszorszép, krizantém, díszkáposzta, Erika… Ők a legismertebb, legtöbb helyen megvásárolható egynyáriaink (kétnyárink). A krizantém, inkább az őszi hangulat virága, a díszkáposzta ma még csak a közterületeket hódította meg, az Erikával csak kevesen mernek barátkozni. Marad hát a százszorszép és az árvácska. A százszorszépet én azonban későbbi ültetésre javaslom. 

Viola x wittrockiana

Ha ősszel nem ültettünk volna, vagy a hosszú és kemény tél megártott szépségének, most eljött az ideje, hogy megmutassa, mit tud! Az árvácska akkor tud igazán díszíteni, amikor más virágok még javában alszanak, és várnak a szezon kezdetére. Az árvácska okos felhasználásával pontosan azt az időszakot „vészelhetjük át” amíg már nincs, illetve tavasszal még nincs más használható egy vagy kétnyári növény a kertünkben, vagy a balkonon. Apropo balkon! Itt egy remélhetőleg mosolyrafakasztó ötlet: 

Ha már nem győzzük kivárni a tavaszt, fogjunk hozzá a metszéshez!

Bár a metszések hagyományosan a tél legvége és a tavasz legelejére időzített szezonális szakmunkák, akinek sok dolga van, vagy nagy a kertje és sok a metszenivaló az akár már most is elkezdheti. A kertünkben ilyenkor a fás szárú cserjék, és a  fák láthatóak. Az évelők még bőven téli álmukat alusszák, visszafagytak, és most a talaj közelében lévő, vagy magában a talajban elhelyezkedő áttelelő szerveikkel várják a nyugalmi, hideg időszak végét.

Nyugalmi időszak

Talán kevesen tudják, de kertészeti szempontból érdemes elkülöníteni a biológiai nyugalmi állapotot, és a kényszernyugalmi időszakot. Ez azt jelenti, hogy például a szőlő nyugalmi állapota október közepétől március közepéig tart. Ez azonban két szakaszra oszlik: A mély nyugalmi, vagy biológiai nyugalmi szakasz január közepén véget ér, és innentől kezdve többnyire március közepéig már csak kényszernyugalmi állapotban vannak egyes növények. Ebben a második szakaszban már megindulhat a nedvkeringés, ha az időjárás kedvezőre fordul, és megteremtődnek a kihajtáshoz a környezeti feltételek. Persze az időjárás akár a bolondját is járathatja velünk, illetve a növényeinkkel. Január végén egy felmelegedésre, sok növény rügypattanással válaszol, majd egy – két enyhébb hét után jön több hét kemény fagy, és bizony a növényeink visszafagynak.

Várni vagy nem várni? 

Sok növény elfagyhat tehát, hiszen senki sem időjós, hogy biztosan meg tudja állapítani, mikortól nem jön már komolyabb hideg. Bizony kertkultúránknak szerves része több olyan növény, amelyik igencsak hajlamos az idő előtti indulásra, és így az elfagyásra. Persze ettől a növény még túléli, esetleg csak elbukjuk az azévi virágot vagy termést, és ez pont elég csapás a kertbarátnak. Orgona nélküli májusok és barack, meggy nélküli évjáratok jutnak ilyenkor eszünkbe. 

Ősszel metsszük vissza a rózsát vagy tavasszal? 

Érdemes látni, hogy az ősz végi metszés vagy nem metszés kérdésére ugyanaz a válasz, mint a január végi, februári metszésekre. Ilyenkor azt javaslom, hogy a „nagyját” távolítsuk el a lemetszeni való ágaknak, vesszőknek. A „pontosítást”, különösen szőlő, rózsa esetében pedig elegánsan elvégezhetjük márciusban is. Így nem kell aggódnunk, hogy kifutunk az időből. Amikor ugyanis beköszönt a tavasz, sokszor napok alatt elkezdenek hajtani a növények, és a már kihajtott növényeket metszeni sok hátránnyal járhat, például kései terméssel, vagy termésaprózódással. Tehát a metszéssel igyekeznünk kell, mert csak rövid idő áll a rendelkezésünkre, éppen ezért érdemes előre dolgoznunk. Ha egy rózsatövet 3 -5 rügyre metszünk vissza, akkor az őszi, téli metszésnél nyugodtan hagyjunk többet rajta, például 6 – 8 rügyet, és így ha esetleg vissza is fagy egy kicsit, lesz még miből levágni. 

Személyes tanácsom  a témában

Ha egy bizonyos fajta növény metszését befejezte, mielőtt neki kezd egy következő növénynek, mindenképpen fertőtlenítse metszőollóját! Ahogy Semmelweis óta tudjuk, hogy a fertőzések megelőzésének olcsó és preventív módja a kézfertőtlenítés, úgy ezt a gyakorlatot alkalmazzuk kertünkben is.

A latin neve, a "primus" szóból kicsinyítő képzővel ellátott "primula" azt jelenti, "első", ebből arra következtethetünk, hogy korán nyílik. És valóban, a nemzetség mintegy háromszáz fajának többsége kora tavasszal virágzik, a hóolvadás után az elsők között bontják virágaikat.

Férfias dilemma 

A kankalin többnyire az újév kezdetekor kerül otthonunkba, üde színfoltként. De kedvelt Valentin napi, vagy éppen nőnapi cserepes virág is. Mivel visszafogott, letisztult növényről van szó, így bátran minden kockázat nélkül adhatjuk kolléganőknek, vagy olyan ismerősnek, akivel nem szeretnénk közelebbi kapcsolatba kerülni. Sok férfinak okoz ám fejtörést, hogy nőismerősének milyen virágot adjon? Ha túl egyszerűt, túl semmitmondót választ, azzal megsértheti a hölgyet. Ha viszont kirívó szépségűt, azzal óhatatlanul üzen is. Természetesen nincs kínosabb, például egy munkahelyen, vagy egy nagy családi összejövetelen, az adott hölgynek a nem megfelelően választott virág átadása. 

Forrás: radaykonyveshaz.hu/helyettem-kis-virag

A tavaszi hagymások ültetésének ideális időszaka egybeesik az iskolakezdéssel.

Alexandre Dumas főhősét is rabul ejtette a fekete tulipán csodája

A kertben mindig csak azok a virágok, növényágyások fognak díszíteni, amelyeket gondosan megterveztünk, előre megalapozzuk egyenletes fejlődésüket. Legyen szó akár egy gyümölcsfa csemetéről, akár egy különleges rózsatőről, a kívánt díszítő hatásért sokszor már hónapokkal, de inkább évekkel előtte tennünk kell. Nincs ez másképp a tavasszal nyíló, és minden szemet magára irányító hagymásokkal sem! Gondoljunk csak a krókuszokra, tulipánokra, császárkoronákra. Legbölcsebb, ha kertünk egy feltűnő, mindenki számára látható, lehetőleg déli - délkeleti fekvésű ágyását választjuk. A talaj legyen porhanyós és tápanyagokban gazdag. Semmiképp se legyen rajta pangó víz, mert ez a hagymák rothadásához vezethet. A jó szerkezetű termőföld a siker vagy sikertelenség fokmérője is lehet.

 Megszívlelendő tanácsok

- amikor a diákok számára megkezdődik az iskola, érdemes a tavaszi hagymásokat is a földbe tenni.
- Ugyanígy, amint a következő évben véget ér a tanítás, legkésőbb júniusban a hagymákat ki kell szednünk a földből.
- Ha bizonytalanok vagyunk az ültetési mélységben, legegyszerűbb, ha mérőszalaggal megmérjük az épp ültetendő hagymánk körméretét, és aztán ezt a méretet vesszük ültetési mélységnek. Vigyázzunk! Gyakori hiba, hogy fordítva, fejjel lefelé ültetik el szegény tulipán hagymákat.

A tulipánhagyma ültetés igazi élmény gyermekeinknek

- Ha gyermekünket is bevonjuk a munkába, ezzel egy életre meg tudjuk őt tanítani a türelemre és a szépre. Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy türelmesebb felnőtté válik az a gyermek, akivel gyerekkorában tulipánt ültettek és tavasszal együtt várta a család a kihajtást.
- Ha túl sokféle hagymással dolgozunk, érdemes kis jelölőtáblákat alkalmaznunk, hogy tavasszal tudjuk majd, melyik virágunkat hol várjuk.

Az ültetőkosárral az öröm megmarad, míg a felesleges munkát elfelejthetjük.

És a legfontosabb: ma már szinte bárhol kapható elérhető áron, mégis csak kevesen alkalmazzák. Az ültető kosár, egy olyan többnyire műanyag, vagy erős rostokból font lapos tálca, amelybe földet töltünk, és azzal együtt ültetjük el a hagymásainkat. Egy - egy tálcába akár 8 - 10 hagymát is tehetünk. Az ültető kosár jelentősége csak következő év április végén vagy májusban mutatkozik meg. Ekkor ugyanis elvirágoznak már a legkitartóbb tulipánok is, és bizony a lassan száradó elhervadt virágszálak nem a legszebb látványt nyújtják. Viszont a hagymásoknál kiemelten fontos megvárni, amíg maguktól visszaszárad a száruk, mert az itt képződő tápanyag vissza tud húzódni a hagymába, erősítve, növelve azt. A hagymásoknál ez többnyire nyár elejére, tehát az iskolai tanítás befejezésére tehető. Addig viszont van legalább két csodálatos tavaszi hónapunk. Ilyenkor a már elvirágzott hagymásokat tálcástul kiemeljük az ágyásból, és egy hűvösebb sarokba tesszük, hogy itt várjuk be velük a júniust. Nyár elején pedig kiszedjük őket a földből, és száraz hűvös helyen egy szellős, lyukacsos zsákban várjuk meg velük az újabb őszt.