A címbeli pánikhangulatú kérdés persze kissé életszerűtlen, hiszen (a poszt írásakor) szenteste előestéje van, minden sarkon lehet még kapni karácsonyfát, így aki elmulasztotta eddig a beszerzést, könnyedén pótolhatja, legfeljebb már a kínálat aljából kényszerül szemezgetni. Tegyük fel azonban, hogy valaki nem tud vagy éppen nem akar hagyományos karácsonyfát venni, viszont szeretne valamilyen karácsonyfa-jellegű dekorációt a lakásba, hiszen mégiscsak nyakunkon a szenteste. Az alábbiakban ennek a furcsa, fiktív karácsonyozónak próbálunk meg segíteni, pár valóban használható, praktikus ötlettel, és néhány elrugaszkodott, furcsa, de akár meg is valósítható ideával!
Kezdjük a reálisabb alternatívákkal, amik elsősorban azoknak valók, akik a tradicionális fenyőket mellőznék, de valami karácsonyfa-szerűséget mégis a szobába tennének.
Ilyen lehet a grincsfa, ami több éve divatos, sőt, egyre trendibb, és bár akár másfél-két méteres is lehet, inkább kompaktabb méretben mutat jól, alkalmasint helyettesítheti is a lucot vagy az ezüstfenyőt. A grincsfa Dr. Seuss híres meséjéhez kapcsolódik, melyben a gonosz manóféle grincs próbált keresztbe tenni a karácsonynak, hogy aztán végül persze őt is meghódítsa a ünnep szelleme és a szeretet ereje. A grincsfa, vagy magyarosabban manófa ennek a mesének a világát idézi, maga a fa manósipka alakú, és feldíszíthető több, vagy akár egyetlen lelógó csúcsdísszel, égősor is tekerhető rá, méretét tekintve pedig, ahogy említettük, változatos lehet. A grincsfa mellett szól, hogy bár készen is lehet kapni, de házilag is elkészíthető, akár például némi zöldhulladékból (persze nem akármiből, fenyőágakból például, ilyesmit a karácsonyfa árusoknál is lehet szerezni fillérekért). Alapanyagként emellett hagyományosan a zanót vagy a leylandi ciprus jöhet szóba, de ilyenkor azzal kell kalkulálni, hogy a procedúrát az élő növény nem fogja valószínűleg túlélni. A készítés menete elviekben egyszerű, vékony dróttal vagy madzaggal összeszorítva a hajtásokat, felfelé vékonyodó csúcsos alakot kell kialakítani, úgy, hogy a vége lefelé kanyarodjon, a már említett manósipka formát felvéve. A díszítés teljesen egyéni ízlés kérdése, akár már a kötöző madzagra is lehet gyöngyöket fűzni, lehet gazdagon díszíteni, vagy minimál stílusban dolgozni.
Szintén érdekes, unortodox fapótlék lehet a rozmaring. Ha túl vagyunk az első sokkon, hogy miért tennénk pizzafűszert a nappaliba, akkor vizsgáljuk meg reálisan a felvetést! Az igazság az, hogy az idősebb, dúsabb (ezt jellemzően nyírással lehet elérni) cserepes rozmaring egy kis alakító metszéssel pompás fenyőfa alakzatra nyeshető, és máris kész az ünnepi növénydekoráció! A rozmaring fa nálunk még nem igazán ismert, az USA-ban viszont már bevált fahelyettesítő, így egy nem ismeretlen vizekre evezünk a használatával. A rozmaring egyébként hálás növény, igényei alacsonyak, szárazságtűrése kiváló, és mivel a mi klímánkon nem téltűrő, a cserepes példányokat különben is a lakásban kellene tartani a téli hónapokban. A rozmaring nem csak megjelenésével hódíthat, jellegzetes kámforos-tömjénes illatával érdekes adalék lehet a karácsonyi hangulatkavalkádban!
A cukorsüvegfenyő nem egy nagy találmány a témában, hiszen a faárusok már sok éve kínálják ezt a növényt is a hagyományos luc, ezüstfenyő és nordmann mellett, ugyanakkor kevesen ismerik, és van némi félreértés is körülötte. Utóbbi abban merül ki, hogy ez a pici, jellemzően 40-70 centi magas cuki fenyő a méretével azt sugallja, hogy szobai növény, pedig nem az, így a fűtött beltérben legfeljebb 7-10 napot maradhat, csakúgy, mint a többi élő, dézsás karácsonyfa. Ha ezt tudjuk vállalni, akkor cserébe egy roppant mutatós, a megszokott fenyőknél tömöttebb, üdébb (és persze kisebb) karácsonyfánk lehet, amit akár egy dohányzó-, vagy étkezőasztalra is állathatunk. Kiváló választás így azoknak, akik ugyan jelzésértékkel szeretnének karácsonyfázni, de nem kívánnak sem cipekedni, sem órákig díszeket pakolgatni, és nem is tervezik hosszúra a fa bentlétét. Az említett 7-10 nap leteltével a cukorsüvegfenyő tovább tartható a balkonon, teraszon, vagy akár kertben (cserépben vagy kiültetve).
A fentebb már szóba került fenyőágak nem csak grincsfa készítésre használhatók, hanem karácsonyi dekoráció is lehet belőlük, akár a karácsonyfa helyett is. Koszorú, csokorba szedett ágak, vagy figurás, geometrikus dísz, megannyi lehetőség. És hogy ágat honnan szerezzünk? Megint csak az a tipp, hogy a karácsonyfa árusnál vásároljunk olcsón lehullott, törött ágakat, de akár egy rossz állapotú, sérült fára is lehet alkudni, ami úgyis a darálóban végezné.
Végül pedig következzen egy csokor a többségében már ismert kreatív fapótlékokból, melyek egy része kifejezetten hóbortosnak tűnhet, ám a gyakorlatban ezek is megvalósíthatók, kérdés, hogy a háziak ingerküszöbe tolerál-e egy feldíszített létrát, vagy egy kartonból kivágott, stilizált fenyőt. Ezek előnye, hogy elkészíthetők, némelyikhez még barkácsmunka sem kell, míg másokat egy-két óra alatt össze lehet ütni. Általában a díszek és az égősorok viszik a hátukon a kompozíciót, így ha az alap kicsit gyengébb kivitelezésű, de a dekoráció dús és kreatív, akkor bizony akár egy létrából is extravagáns karácsonyfa-szerűség készülhet.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.