Májusra már dübörög a kerti szezon, épülnek-szépülnek a birtokok, és sajnos a problémák is kezdenek sokasodni, nincs ugyebár rózsa tövis nélkül. Gyomok, növényelhalások, rovarkártevők, növénybetegségek, és persze az elmaradhatatlan vakondtámadás. A vakond azért az egyik legbosszantóbb kerti ellenfél, mert ott támad, ahol a legjobban fáj, a szépérzékünknél. Egy tetves rózsabokor vagy egy sor kidőlt palánta még nem vágja haza a látványt, de mikor reggel arra ébredünk, hogy nyolc túrás éktelenkedik a pázsiton, nos akkor már nem kell kávét inni. A vakonddal és az elűzésével kapcsolatban számos tévhit és legenda kering közszájon (meg az interneten), ezért érdemes a tisztánlátás érdekében összefoglalni a főbb információkat, és a kezelési, elűzési lehetőségeket. Ezért most következzen egy kérdezz-felelek típusú gyorstalpaló azoknak, akiknek már kijutott az áldásból, vagy még nem vakondosak, de szeretnék tudni mik a lehetőségek, hogy ne is legyenek azok!

Védett-e a vakond?

Igen, a vakond, pontosabban a közönséges vakond (Talpa europea) Magyarországon védettséget élvez, ugyanakkor nem számít veszélyeztetett fajnak. Eszmei értéke példányonként 25 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy a hatályos törvény szerint a vakond irtása, elpusztítása nem engedélyezett, ami mondjuk egyébként sem szép dolog, de mindannyian tudjuk, hogy szokás. Olvasóimat ezért arra biztatom, hogy ha vakond jelenik meg a kertjükben, mindenképp az elűzéssel próbálkozzanak, ha pedig más nem mutatkozik hatékonynak, akkor becsapdázással ejtsék foglyul és eresszék szélnek ott, ahol nem okozhat kiskerti károkat.

A vakond tényleg megrágja a növények gyökereit?

Nem. Ez egy régi vád a vakond ellen, ami azon alapszik, hogy vakondos kertekben előfordulnak növénypusztulások, főleg a zsenge palántákat, friss ültetéseket érintve. Ez azonban nem azért van, mert a vakond eszi a gyökereket, hanem azért, mert a járatok fúrásakor felsérti a gyökérzetet, vagy a talajt fellazítva egyszerűen kidönti a palántát. Ettől még persze bekövetkezik a növénykár, de nem azért, mert a kisállat rágja a növényi részeket.

Igaz, hogy a vakond hasznos, mert elpusztítja a talajban élő kártevőket?

Hát ez sajnos csak félig igaz. Az tény, hogy a kis állat nagy számban pusztítja a növényeket ritkító föld alatti rovarokat, így például a cserebogár pajorokat vagy a lótetűket. Eközben azonban - mivel nem válogat emberi mérték szerint - a talajt javító gilisztákat is tizedeli, és más hasznos rovart is elfogyaszt, valamint a csigákat sem kíméli, ha ez valakinek szempont bármilyen kicsengéssel. Viszont ha már hasznosságról beszélünk, megemlítendő, hogy a járatok ásása jótékony hatású talajlazítás, ami a talaj vízgazdálkodását is javítja. Az is tény, hogy a felszíni túrások földje jól jöhet a kertészkedőnek, ez ugyanis mélyről származó közeg, ami nem tartalmaz gyomokat, gyomkezdeményeket, így akár cserepes növényeknek is megfelelő talaj!

A mélyre ásott kerítés megakadályozza, hogy bejöjjön a vakond?

Sokan gondolják úgy, hogy kertjük megvédhető, ha kerítésük mélyen fekszik a talajban. Sajnos ez nem járható út, ugyanis a vakond akár két méter mélyre is le tud ásni, ilyen mélyre alapozott kerítés pedig nehezen kivitelezhető. 

Vízzel lehet a legjobban elűzni!

Ez egy súlyos tévhit, illetve inkább drága. A vakond járatai ugyanis összetett rendszert alkotnak, számos kijárat és menekülőút van az alagutakban, így ha az egyik bejáratba kerti slagot dugunk, és megeresztjük a vizet, a vakond könnyedén távozik valahol odébb, mi pedig több köbméter vizet is feleslegesen a talajba pumpálhatunk (amit ráadásul a talaj könnyedén elnyel, így észre sem vesszük a mennyiséget). Végeredményben a vizes árasztással csak a vízszámlánk fog nőni, a vakond nem veszi igazán zokon a dolgot.

Szöges, üveges torlaszt a járatokba!

Régi népi módszer, hogy üvegcserepet, szögeket, éles tárgyakat (kőtörmeléket, zsilettpengét, stb) tömnek a járatba, mondván ez megöli, előzi a föld alatti kártevőt. Ez azonban nem igaz, egyfelől a vakond nem buta, ha fájdalmas akadályba ütközik, hátraarcot vesz, és ás másmerre. Ráadásul az ilyen akadály legfeljebb megsebzi, a lassú ásási sebesség miatt halálos nem lesz a torlasz, annak meg semmi értelme, hogy megsebesítsük szegény jószágot. Plusz a kert talajába tömködött éles holmik végül csak ránk lesznek veszélyesek, de az ásásra hajlamos kerti kutyákat is komoly veszélynek teszi ki az így eljáró gazda.

Bevethető éghető vagy mérgező gáz?

Számos fórumon olvasni gázosításról, de ez olyan rossz ötlet, hogy inkább le se kéne írni, nehogy valaki fejében szöget üssön a gondolat. A mérgező gáz azért rossz ötlet, mert a talaj nem légmentesen szigetel, tehát amit lejuttatnánk, abból jutna a felszínre is, ez pedig fokozottan ön (és köz) veszélyes. Kaphatóak direkt erre a célra készült, járatba dugható, mérgező gázt eregető kapszulák, ezek azonban nehezen beszerezhetők, kimondottan drágák, és hatásfokuk is gyenge, lévén a járatok hatalmasak is lehetnek, a gáz pedig hamarabb illan el, mint hogy végigjárná a rendszert. Az éghető gázos ötlet eredménye pedig az alábbi videóban látható, sok kommentár nem kell hozzá:

Jó, ez mind rossz ötlet, de akkor mik a jó megoldások?

Sokféle többé-kevésbé bevált vakondűző praktika van, ilyen a talajba kétharmadig leásott sörös (vagy egyéb palackszerű) üveg, melyet a szélfújás búgó hangra gerjeszt, ami irritálja a vakondot. Kaphatóak ultrahangos riasztók, melyeket csak le kell szúrni, és az emberi fül számára hallhatatlan frekvenciájú hanggal zavarják a vakondot. A közepesen hatásos, de legalább olcsó (és a kertre nézve nem kártékony) módszerek közé tartozik a vakondfű, vagyis a hasindító kutyatej (Euphorbia lathyris) ültetése, melynek a gyökere irritáló szagot áraszt, ha a vakond megsérti azt, így hatékonyan téríti el a kis ásógépet, csak sajnos nevezett növény tejnedve is mérgező, ezért kisgyermekes kertekbe nem való. És ugye csak akkor ér valamit, ha a vakond pont eltalálja ásás közben a gyökeret. Az ideális, ha a módszereket vegyesen és váltogatva vetjük be, a vakond ugyanis rugalmas, és hozzászokhat az először zavaró körülményekhez. Ultrahangos készülék használata esetén ne egy darabot vásároljunk, hanem annyit, amennyi a teljes kert felületét lefedi!

Hogy tudom elkapni a vakondot? 

Aki befogással és kitelepítéssel oldaná meg a helyzetet, az könnyen beszerezhet vakondcsapdát. Ez egy arasznyi hosszú pár centi átmérőjű cső, amit a járatba kell helyezni, a vakond (kis szerencsével) belemászik, de a csapóajtónak köszönhetően ki már nem tud jönni belőle. Az így elkapott kisállatot aztán egy közeli mezőn, réten el lehet engedni, remekül fogja érezni magát a kerten kívül is. A régi falusi "állok egy lapáttal/vödörrel a túrás fölött" módszer nem igazán célravezető, a vakond nem fog a kedvünkért felbukkanni, a hallása ugyanis kiváló, így könnyen felfigyel ránk.

Létezik egyáltalán 100%-os védelem?

Igen, van ilyen. Ez nem más, mint a vakondháló. Sajnos ehhez a teljes kertet fel kell ásni, majd bő tíz centivel a talajszint alá speciális műanyaghálót kell lefektetni. Félarasznyi talaj négyzetméterenként nagyjából 160-180 kg-ot jelent, így a vakond a hálóval elzárt földet már egyszerűen nem tudja megemelni, a hálót pedig nem tudja átszakítani, így a védelem teljes lesz. A lefektetéshez célszerű szakembert hívni, a hálót ugyanis a fák, szegélyek, oszlopok, kerítés mellett körültekintően fixálni kell a teljes hatékonyság érdekében. Mint az sejthető, mindez jelentős kiadással, nagy munkával, és azzal jár, hogy a gyepfelületet teljes egészében meg kell semmisíteni, aztán újravetni, vagy gyepszőnyeget lefektetni. Ezért a vakondhálót szezon elején vagy végén érdemes lerakni, tehát a tavasz eleje vagy az ősz vége az ideális, de akár még most, május végén is elvégezhető a művelet, főleg, ha utána azonnal teljes értékű pázsitot nyújtó gyepszőnyegezést hajtunk végre.

 Képek: pixabay.com