Még tombol a nyár, sőt, a következő napokra ígérkeznek a nyár legmelegebb napjai, így teljesen aktuális a kérdés, hogy hogyan ápoljuk szakszerűen a gyepet, illetve ha kánikulai öntözésről van szó, akkor mindig felmerül a kiégés veszélyének lehetősége. Ez utóbbi kerül először terítékre, utána pedig pár hasznos tanács következik a forró augusztusi gyepápolást illetően! 

Ne öntözz melegben napközben, mert kiég a fű! – Ezt a tanácsot talán nincs is, aki ne hallotta volna még, a kertápolással kapcsolatos általános javaslatok egyik legismertebbike. De vajon igaz is?

Elsőként lássuk, miért égetné ki a víz a füvet? Az elmélet lényege, hogy a fűszálakon megmaradó vízcseppek nagyítólencseként működve összegyűjtik, fókuszálják a napsugarakat, ezáltal számtalan pontszerű égési sebet ejtenek a növényi részeken, mely az ezernyi mini nagyító áldatlan hatásának következtében hanyatlásnak indul, elpusztul, a végeredmény pedig kisárgult, foltos, vagy teljesen elhalt gyepfelület lesz. 

Mindez azonban nem igaz, és ezt nem én mondom, hanem szerencsére volt, aki olyan komolyan vette a dilemmát, hogy tudományos alapossággal járt utána a kérdésnek, a matematikai számításokon és valós kísérleteken alapuló vizsgálat eredménye pedig az lett, hogy a fűszálakon megtapadó vízcseppek nem képesek érdemi égési sérülést okozni a fűnek. ERRE a linkre kattintva máris elolvasható a gazdagon illusztrált, és némi fizikai előképzettséget igénylő remek tanulmány. 

Ennyivel azonban még nem intéztük el a témát, mert a gyepet nyáron valóban fenyegeti veszély, még ha nem is a vízcsepp-lencsék. A pázsit kiégése valós jelenség a meleg évszakban, ráadásul az öntözés is kardinális kérdés, lássuk, mik az alapok. 

Az öntözés helyes ideje a kora reggel, mégpedig azért, mert nyáron ebben a napszakban van a legideálisabb hőmérséklet ahhoz, hogy a kijuttatott víz hatékonyan hasznosuljon. A párolgás ilyenkor még alacsony, a víznek van ideje a mélyebb talajrétegekbe is eljutni, a pár óra múlva melegedő idő pedig elpárologtatja a felesleget, így nem alakul ki pangóvíz, és nem alakulnak ki dunsztos, befülledő részek sem, amik egyébként a gombás megbetegedéseknek kifejezetten kedveznének. Az esti öntözés ezüstérmes, ebben az időszakban a gombás fertőzések jobb eséllyel hódíthatnak, de a hőmérséklet már csökkenőben van, és a Nap lenyugvásával a párolgás sem rontja a hatékonyságot. Napközben, tűző napon egyébként akár lehet is öntözni, nem a kiégés a gond ilyenkor, hanem hogy a kijuttatott víz nem hasznosul, szinte azonnal elpárolog, valamint nem kedvez a felforrósodott fűszálaknak a hideg víz okozta hősokk sem. Ugyanígy nem pozitívum a fizikai behatás, a melegben a fűszálak érzékenyebbek az esetlegesen erősebb vízsugárral okozott sérülésekre. Ha már itt tartunk, más napszakban sem ajánlott nagyobb nyomással kezelni a gyepet, sokkal célravezetőbb az esőt imitáló permetező öntözés (ezt teszik az automata rendszerek is, de hasonlóan működnek a gyepre kitett öntözőfejek is). A másik végpont az árasztásos módszer, vagyis ha letesszük a tömlőt a földre, és hagyjuk, hogy a víz szétterüljön, ezt se alkalmazzunk, ugyanis a túlöntözés sem hasznos, illetve így könnyebben alakulnak ki káros pangóvizes területek. Végeredményben ha valakinek valamiért mindenképpen a nap közepén kell megejtenie az öntözést, megteheti, de módjával és finoman spriccelve. 

Szóba kerültek az imént az automata öntözőrendszerek (értsük ide azokat a bólogató vagy forogva spriccelő öntözőfejeket is, melyeket a gyepre helyezünk ki), melyek esetében az a legfontosabb, hogy figyeljünk a teljes lefedettségre. gyakori eset, hogy a fejek úgy vannak beállítva, hogy üresen hagynak bizonyos területeket (akár sarkokat, vagy éppen a fej közvetlen közelében lévő részeket), amik lassan hanyatlásnak indulnak, és csúnya, sárguló foltokként jelzik majd, hogy hibáztunk. A most kialakított rendszeréknél figyeljük meg, vannak-e ilyen holtterek, ha pedig vannak, akkor módosítsunk a fejek kihelyezésén, vagy manuálisan öntözzünk ezeken a részeken. 

A gyep öntözése során azt is vegyük figyelembe, hogy a kert egyes részei eltérő sajátosságokkal rendelkeznek, így előfordulhat, hogy ugyanaz a vízmennyiség az egyik helyen sok, a másikon viszont kevés. A takarásban, lombok alatt, kerítés fedésében lévő pázsit kevesebb vizet igényel, illetve hajlamosabb a túlöntözést követő gombásodásra. A nyílt, árnyékmentes gyepfelület pedig az égési ártalmaknak van fokozottabban kitéve. Az öntözőrendszer kialakításakor vagy a kézi öntözés elvégzésekor ezeket a paramétereket se hagyjuk ki a számításból. 

A még nem barnuló, sárguló gyep tesztelése egyszerűen elvégezhető, ha a fűre lépve majd a lábunkat elvéve azt látjuk, hogy a szálak lassított felvételként egyenesednek ki, vagy fekve maradnak, akkor a nedvességhiány miatt a szövetekben alacsony a belső nyomás, ergo a pázsit szomjazik. Ilyenkor a kijuttatott vízmennyiséget növeljük! 

Mivel már a nyár vége felé járunk, borítékolható, hogy az aktív használatban lévő kertek talaja tömörödött, ez pedig rosszat tesz a vízgazdálkodásnak (nehezebben szivárog a talajba a víz). Ezért érdemes lehet a pázsit talajának javítása. Ez rém egyszerűen elvégezhető, egy vasvilla leszúrásával és nyelének erőteljes előre-hátra mozgatásával. A műveletet 20-30 centinként végezzük el, egy átlagos kert gyepfelülete egy-két óra alatt fellazítható ezzel a módszerrel. 

Végül pedig pár szó a fűnyírásról! Ezt a műveletet is lehetőleg reggel vagy este végezzük (talán inkább este, elsősorban a szomszédok miatt, mivel jellemzően hétvégén kerül sor a műveletre). A kánikulai időszakban ne vágjuk katonásan rövidre a pázsitot (ez is egy rossz beidegződés), a hosszabbra hagyott szálak ugyanis árnyékot biztosítanak a töveknek, így a gyep melegtűrése javul.

 Képek: innen, innen és innen.