A jogászkodás mára mintha szitokszóvá vált volna, és persze van az a helyzet, amikor a jogi okoskodás inkább zavaró, mintsem hasznos, ugyanakkor egy kertes ház tulajdonosának is számít a törvény szava. Az én házam, az én váram - tartja a mondás, és sokan akár szó szerint is veszik ezt, pedig a törvény hatálya nem áll meg a kerítésnél. Érdemes tehát az alapvető kérdésekben tájékozódni afelől, hogy mit mond a törvény, ezzel számos konfliktus elejét lehet venni, legyen szó szomszédokról, utcabeliekről, vagy éppen a hatóságokról. Példaképpen pár olyan gyakran előforduló helyzetet, szituációt gyűjtöttem össze, melyet a törvények viszonylag egyértelműen szabályoznak a kertgazdák azonban erről nem mindig tudnak, vagy éppen tudnak, csak rugalmasan tartják be az előírásokat.

(kép: innen)

Hangoskodás kerítésen belül 

A hangoskodás az egyik legalapvetőbb szomszédi konfliktusforrás a társasházakban és a kertes házaknál egyaránt. A legtöbben úgy tartják, hogy a saját területükön azt csinálnak, amit csak akarnak, ez pedig általában a nagy hanghatással járó cselekedeteket is érinti. Kerti viszonyokra értelmezve a munkagépek zúgása (a vidéken legendás hétvégi "flexelés"), a kerti partik zaja, vagy a sokat ugató kutyák nem ritkák, ezek pedig zavarhatják a szomszédokat, akik nem kötelesek mindent elviselni. Amennyiben valaki túlzónak ítéli meg a szomszédból átszűrődő zajt, elsőként a helyileg érvényben lévő csendrendeletet kutassa fel, már amennyiben van ilyen az adott településen (általában van). Tudni kell, hogy országos érvényű, egységes csendrendelet nincs, az egyes önkormányzatok saját hatáskörben állíthatnak fel erre vonatkozó szabályokat. Ezek a rendeletek jellemzően részletesen szabályozzák például a fűnyírás, hangos munkavégzés megengedett időszakait, az ezen kívül eső tevékenységek esetében hatósági intézkedés kezdeményezhető. A törvényi út választása előtt azonban mindig ajánlott a konszenzusra való törekvés, vagyis az érintett felek próbálják meg megbeszélni a helyzetet, mert miután már ráhívtuk a szomszédra a hatóságot, nagyon kicsi az esély, hogy megőrizhető a jó viszony.

Kié az utcára ültetett fa? 

Szinte minden utcafronti földes sávban vannak növények, többségében fák, legyen szó családi házas övezetről vagy éppen városi társasházas területről. Azt már kevesebben tudják, hogy minden, az utcafrontra tehát közterületre ültetett fa automatikusan a helyi önkormányzat tulajdonába kerül, függetlenül attól, hogy ki telepítette. Ezért nagyon alaposan át kell gondolni az ilyen ültetéseket, hiszen egy rosszul kiválasztott, a későbbiekben árnyékoló, a járdát rongáló, vagy a kilátást eltakaró fa nem vágható ki, csak jegyzői engedély birtokában, ezt pedig nem biztos, hogy megkapja a kérelmező. A kivágási kérelemnek alaposnak kell lennie, az elfogadható indokok köre szűk, és általában az anyagi károkozást vagy balesetveszélyt fogadják el, azt, hogy a fa árnyékol vagy levelet hullat, szinte sosem. Az önkényes utcai fakivágás több tízezer forintos büntetéssel járhat, az én környezetemben is akadt már, akinek bizony fizetnie kellett ilyen esetben.

A szomszédba átlógó fa esete 

Gyakori dolog, hogy a kerítéshez túlságosan közel telepített fa ágai átlógnak a szomszéd kertjébe, és az sem ritka, hogy a szomszéd ez ellen kifogást emel, akár valóban zavaró számára, akár csak indokot keres az összetűzéshez. Az ilyen viták nem ritkán elmérgesednek és a jószomszédi viszony teljes megszűnéséhez vezetnek, érdemes tehát eleve úgy ültetni, hogy a fa jövőbeli méreteit figyelembe vesszük, és megelőzzük az átlógást. Amennyiben már kész helyzettel állunk szemben, azt kell tudni, hogy az átlógó ágakat önkényesen nem szabad levágni, de a károsult fél a jegyzőtől kérhet birtokvédelmi eljárást, ami zárulhat az ágak levágásával. Az is érdekes, és kevésbé ismert tény, hogy gyümölcsfa esetén az átlógó ágakról leesett gyümölcs azon kert tulajdonosát illeti, ahová a fa átlógott, ugyanez a tulaj viszont magáról a fáról nem szüretelhet!

 Kell engedély a kútásáshoz? 

Általános tévhit, hogy a kerti kút ásásához semmiféle engedély nem szükséges, pedig a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V.22.) kormányrendelet alapján minden ásott vagy fúrt kút kialakítása engedélyköteles, az eljárás pedig az önkormányzat jegyzőjénél kezdeményezhető, ráadásul jelentős adminisztrációval és anyagi kiadásokkal is jár. Az illegálisan ásott vagy fúrt kutak tulajdonosait pénzbírsággal is sújthatják! Hozzá kell tenni, hogy a lebukás esélye kicsi, és az ellenőrzés is marginális ezen a területen, talán éppen ezért számít természetesnek a nem hivatalos úton történő kútásás. Ezzel persze senkit nem bátorítani szeretnék, a legtisztább mindig az, ha a hivatalos utat járjuk végig.

Frissítés: több kommentelő megjegyezte, hogy a fúrt kutakról szóló fejezet már nem aktuális, illetve helytelen, ezért alaposabban utánanéztem a dolognak. Annyiban mindenképpen hiányos a bejegyzés, hogy nem szól az illegálisan fúrt kutak legalizációjáról, ez ugyanis lehetséges egy utólagos - bírságmentes - engedélyeztetési eljárással, ám az engedély nem automatikus, bizonyos feltételeknek meg kell felelnie a meglévő kútnak. A vonatkozó jogszabályt és annak értelmezéseit áttanulmányozva ugyanakkor nem találtam annak nyomát, hogy az utólagos legalizáció azt vonná maga után, hogy a jövőben is engedély nélkül fúrható kút, a legalizáció a már meglévő kutakra vonatkozik.

Aki tovább szeretne kutakodni a témában, ezeken a webhelyeken teheti meg:

A vonatkozó törvényi passzus

Tájékoztató az utólagos engedélyeztetési eljárásról

Részletek a kutak engedélyeztetéséről

Égetés és füst

Szintén nagyon gyakori problémaforrás a kerti égetés. Tulajdonképpen az év bármely szakában fellobbanhatnak a kerti tüzek, hol a metszés maradéka, hol a favágás hulladéka kerül a máglyára, de sajnos az is előfordul, hogy egyesek szemetet égetnek. A kerti égetésnek jellemzően minden településen megvannak a szabályai, ezeket az adott falu vagy város hivatalos honlapján szinte mindig megtalálni. Általában a hét egy adott napján kerül kijelölésre pár órányi intervallum a kerti hulladék égetésére, ám ez csak a kerti hulladékra vonatkozik és rendszerint csak a kerítésen belül engedélyezett. Amennyiben valaki ezen időszakon kívül éget, vagy jól érezhetően olyat éget, amit nem szabad (sőt veszélyes anyagot, például műanyagot, gumit) tegyünk bejelentést a jegyzőnél vagy a területi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon, ha pedig az égetés nem csupán zavaró, hanem veszélyesnek ítélhető, akkor a 112-es telefonszámon kérjünk segítséget.

Nem szeretném azonban, ha írásomnak olyan kicsengése lenne, miszerint probléma esetén rögvest a feljelentéshez kell nyúlni, csupán a lehetőségeket igyekeztem feltárni. Én magam azt javaslom, hogy probléma esetén mindig először hagyjunk időt magunknak kicsit lehiggadni, majd utána próbáljuk meg a szomszéddal, érintettel normális hangnemben megbeszélni, megoldani a konfliktust. Sokat számít az prevenció is, elejét vehetjük a haragnak, ha előre szólunk egy-egy buliról, hangos munkával járó hétvégéről, füstölésről. Az eseti jellegű zavaró bulikat, munkálatokat próbáljuk elfogadni, és a vidéki lét természetes velejárójaként kezelni, mindig gondoljunk bele, hogy fordított esetben mit tennénk mi magunk.