A rebarbara a sóskafélékkel áll rokonságban, tehát a zöldségek közé soroljuk, mégis leginkább édes süteményekben használjuk fel, mint egy gyümölcsöt. A rebarbara amellett, hogy a konyhában is kiválóan hasznosítható, egy könnyen nevelhető, problémamentes, és nem mellesleg nagyon dekoratív haszonnövény!
A rebarbara szaporítása két módon lehetséges, tavasszal magvetéssel, vagy ősszel tőosztással, dugványozással. Mivel most határozottan nem tavasz van, foglalkozzunk az őszi rebarbarázással. Az októberi ültetéshez nem kell más, mint előkészületként egy kétarasznyi mélyre ható átforgató ásás, és négyzetméterenként 4-5 kilogramm marhatrágya vagy komposzt kihelyezése, hogy a gyökerek szabadon terjeszkedhessenek, és tápanyaguk is legyen. A rebarbara terebélyes gyökérrendszert fejleszt, ezért vízigénye alacsony, viszont jó vízgazdálkodású, nem kötött talajt igényel, ha a kerti föld túlságosan kötött, agyagos, akkor homok, komposzt, tőzeg kihelyezésével lazíthatjuk. A rebarbara kedveli a fényt, de félárnyékos területeken is megél, mélyárnyékba, teljes takarásba azonban ne helyezzük. Már csak azért sem, mert a rebarbara évelő növény, tehát 5-7 évig az adott területen marad, ezért telepítéskor hosszútávra számoljunk vele! Az előkészített talajba október folyamán helyezhetőek el a dugványozásra szánt tövek, melyeket egy bő arasznyi gödörbe ültessünk el. Aki félne esetleg a téli kifagyástól, annak jó hír, hogy a rebarbara kiválóan tűri a téli hideget, a magyar klímán gond nélkül átvészeli a telet, ráadásul speciális betegségei vagy kártevői sincsenek, így növényvédelmi feladatokkal nem számolni az esetében, vagyis a bátortalanabb kezdő kertbarátoknak is remek választás sikerélmény generálásra!
A rebarbara helyigényes növény, ezért ültetéskor a dugványokat egymástól legalább egy méterre helyezzük el! Egy átlagos család rebarbaraigényét már 2-3 tő fedezheti, így túlzásba sem kell esni az ültetéssel.
Na de mire jó ez a hálás és mutatós zöldségféle? A rebarbarát elsősorban levélnyeléért ültetjük, a húsos szárat tavasztól egészen az ősz közepéig takaríthatjuk be, hogy a konyhában változatos módokon használjuk fel. A szár íze az almáéhoz hasonló, így készülhet belőle kompót, befőtt, lekvár, de számtalan édes sütemény hozzávalója, vagy torta alapanyaga is lehet! Lombozata is hasznosítható, például levesek, főzelékek elkészítéséhez, de csak a növény fiatal, zsenge korában, később ugyanis a levelek magas oxálsav tartalma miatt a vesékre károssá válik nagymennyiségű fogyasztása (nem kell megijedni a közkedvelt spenót oxálsava is rejt hasonló veszélyeket, de olyan mennyiségben kevesen fogyasztanak ezekből a zöldségekből, hogy bajuk lenne tőle). A rebarbaraszár élettani hatásai igencsak kedvezőek, a levélnyél magnézium-, kálcium, és foszfortartalma magas, valamint gazdag B5-vitaminban és folsavban.
Rebarbara érdekesség:
A rebarbarát sokáig nem zöldségként, hanem dísznövényként ültették, hiszen mind fejlődő, mind virágos állapotában átlagon felül dekoratív! Aki a régi, paraszti kertek hangulatát szeretné megidézni, vagy a naturális, mesterkéltségtől mentes kerti látképet szereti, ma is telepítheti egyszerűen díszként ezt a zöldségfélét, a hatás pedig fokozható, ha kasvirágot, napfényvirágot, dísznapraforgót, vagy egyéb látványos egynyári virágokat ültet össze a rebarbarával!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
