Ha bringákról és növényekről van szó egyszerre, akkor mindkét oldalról érintett vagyok, a növényi részt nem kell magyarázni, a bringázás pedig hobbi, amire sajnos a kelleténél sokkal kevesebb időm jut. Ettől még nyitva tartom a szemem olyan helyzetekben, ahol a két téma összeér, ezek pedig jellemzően az olyan bringautak, melyek környezetében elhanyagolt, vagy nem szakszerűen kialakított növényzet található. Ismerősöktől, kerékpáros hobbitársaktól kaptam nemrégiben pár olyan fotót, melyek mindenképpen szót érdemelnek, és ha már témánál vagyunk, egy mostanában aktuális kártékony bringarém gyom is szóba kerül, szóval vessük bele magunkat a kétkerekű zöldellésbe!

Örvendetes, hogy Budapesten belül egyre több helyen találunk bringautakat, most abba ne menjünk bele, hogy ezek hány százaléka keletkezett némi sárga festék felkenésével, az olyanokat szeretjük, mint ami alant látható. Persze akkor szeretnénk igazán, ha járható is lenne, ez a csepeli bringasáv ugyanis két héttel ezelőtt a látható módon nézett ki. Azonkívül, hogy a látvány nem ideális, a belógó növény akadályozza a haladást, a helyzet bemutatásának konkrét apropója az volt, hogy elesett itt egy kislány, aki kezét törte.

Mi itt a hiba igazából?

Elsősorban az, hogy a közterület kezelője rosszul választott növényt, a kihelyezett díszfű ugyanis alkalmatlan arra, hogy az úttest és a bringaút közötti viszonylag vékony sáv díszítője legyen. Ez a díszfű (mint a díszfüvek általában) terebélyes, oldalirányba hamar terjeszkedik magas, szétterülő hajtásaival, éppen ezért szokás az ilyen dísznövényt tágas terekre, parkokba, kastélykertekbe ültetni. Arról már ne is beszéljünk, hogy a díszfüvek télen kötözést kívánnak, a szétbomló hajtásokat ilyenkor vastag, erős kötéllel össze kell fogni, a tövekhez csorgó, és a téli fagyban jéggé dermedő hólé, eső ugyanis komoly kárt tehet a növényben. Vagyis a díszfű csak akkor jó választás, ha telente szakszerűen kezelik, ami a budapesti közterületi növények általános gondozási szintjét tekintve egy ilyen mondhatni félreeső bringaút melletti sávban minimum kérdéses. Mindemellett a díszfű ritkítást is igényel, szakszerű kezelés hiányában esztétikáját veszti, "kócos" lesz, rendezetlen képet mutat. Tudni kell, hogy a díszfű a klasszikus értelemben nem nyírható, zavaró hajtásait le lehet vágni ugyan, de ilyenkor dekorációs értéke nagyban csökken, pont lényegi elemét, a szép, szétbomló, kerek alaprajzú formáját veszti el. Az inkriminált szakaszon egyébként - mivel bejelentésre nem történt semmi - egy önként jelentkező bringás levágta a belógó hajtásokat, így a szakasz újra rendesen járható, a növény nyilván nem örül ennek, de a hibás az, aki őt idetelepítette.

 Mivel az illetékesek nem tettek semmit, egy gyakran arra járó bringás orvosolta a problémát:

Mi lett volna a helyes növényválasztás itt? Tulajdonképpen bármely népszerű sövény növény megfelelő, praktikusan a nem tüskés fajták a jobbak, hiszen a bokorba bedőléskor jobban jön, ha nem tucatnyi tüskével találkozunk. A puszpáng (bukszus) a mezei juhar, a somfélék, a hamisciprus, a leylandi ciprus, a sövénynek való tiszafa mind megfelelőek lennének, de például az oszlopos tujafélék is alkalmasak a célra, ami feltételezem egyszerre a díszítés és az autós-biciklis sávok biztonságos elválasztása.

És akkor most térjünk is át a másik bringarémre, ő a királydinnye: 

Szintén a bringautakkal kapcsolatos növény a mostanában szezonját élő királydinnye, mely egy rettentően makacs gyom, és hiába tartja számon a népi gyógyászat gyógynövényként, a kétkerekűek sokkal inkább a defektet okozó terméséről ismerik. A királydinnyét természetesen nem direkt telepítik bringautak közelébe, jó gazként magától jelenik meg szinte mindenhol. Magyarországon főleg az Alföldön elterjedt, szinte bárhol előfordul, művelt területeken, tarlókon, és gyümölcsösökben is, de a királydinnye igazi terepe a laza, homokos talaj, ha pedig hosszan tartó meleg időben növekszik, terjedése nagyarányúvá válik. Kertekben kapával, vagy a talaj kötöttebbé tételével, humusszal gazdagításával lehet védekezni ellene. A királydinnye természetesen nem csak kertekben és mezőgazdasági területeken él meg, alkalmazkodóképessége kiváló, mint általában a gyomoké, így városokban, utak, vasúti és villamos sínek mentén, parkokban is előfordul, de a legtöbb gondot olyan bicikliutak mentén okozza, ahol az utat övező zöld sávok nem állnak rendszeres gondozás alatt. Ilyenből pedig sajnos bőven akad, a problémát pedig fokozza, hogy amikor időnként a közterület fenntartója munkásokkal lekaszáltatja a kerékpárutak melletti sávokat, akkor a királydinnye termései szőnyegszerűen lepik el a betonsávot, a defekt így garantálható.

 Friss fotó egy budapesti bicikliút melletti fűnyírásról. A nyesedék egyfelől csúszásveszélyes lehet, másfelől ha tüskés gyom is volt a fű között, akkor az most a bringaúton várja áldozatait...

A királydinnye termését védő tok tüskés, ráadásul több, ellentétes irányba álló tüske alkotja a tokot, így egy tüske szinte mindig felfelé áll, ami a bicikligumikra nézve igencsak rossz hír

Mi a megoldás?

Egyfelől praktikusan a munkálatokat végző munkásoknak jelezni kéne, hogy a nyesedéket ne az útra terítsék, vagy legalább a nyírás végeztével seperjék vissza a földsávra. Célravezetőbb lenne persze, ha eleve az lenne a cél, hogy ne legyen királydinnyével fertőzött az adott terület, ez a fentiek értelmében viszonylag egyszerűen elérhető, ha a földsáv aktív művelés alatt áll, vagyis ha gondozzák, felügyelik az oda telepített dísznövényeket. Természetesen nem lehet rózsaágyás minden bringaút mellett, de remek áthidaló megoldás lehet például terülő cserjefélék, vagy talajtakaró növények telepítése, melyek nem engedik a gyom megtelepedését. A cserjefélék közül a terülő madárbirs, a kecskerágó, a hanga, vagy akár az örökzöld orbáncfű is beválhat, a talajtakaró növények közül a varjúhájfélék ajánlhatóak. Persze megoldás lehet kisebb szakaszokon mulcsolt, strapabíró dísznövényekkel beültetett díszágyások kialakítása is, ezekkel azonban rendszeresen foglalkozni kell.

Képek: innen, és innen, a kerékpárutakat ábrázoló fotókat pedig a facebook tematikus bringás csoportjainak tagjaitól kaptam kölcsön, köszönet értük!