Augusztusban már viszonylag keveseknek jár a fejében a veteményeskert, meg az is igaz, hogy kevés nyárvégi vetnivaló akad, magunk mögött hagytuk a klasszikus kiskerti szezont. Aki azonban még szívesen bíbelődne vetéssel, zöldségneveléssel, találhat alanyt, nem is akármilyet, hanem egy érdekes, ízletes, kissé mellőzött zöldséget, a kínai kelt. Ez a növény a késő nyári időszakban vethető, egészen augusztus közepéig-végéig, tehát még most sincs késő, de az is elegendő, ha előnevelt palántákat használunk.
Mielőtt a tényleges teendőkre térnék, nem árt pár szót szánni a kínai kelre, úgy általánosságban, mert ez az ázsiai származású zöldségféle nem igazán ismert és elterjedt nálunk. A kínai kel a keresztesvirágúak rendjébe és a káposztafélék családjába tartozik, utóbbi tény a megjelenéséből is kilogikázható. Kínában és Japánban körülbelül a mi időszámításunk kezdete óta termesztik, ehhez képest nagyon későn, a múlt század első felében érkezett Európába, népszerűsége pedig csak az utóbbi pár évtizedben ívelt felfelé a kontinensen. Magyarországon ma sem tartozik a divatos zöldségfélék körébe, de például az USA-ban, Németországban vagy Svájcban igen közkedvelt, ebben a tekintetben a mángoldhoz hasonlítható.
Kínai kel-tető
Egyéves növény, erős karógyökere biztosan tartja, szára alig láthatóan rövid. Gyökérzetének oldalelágazása csekély, így a kiszáradásra fokozottan érzékeny, nedvességet felvenni ugyanis csak korlátozottan tud, ezért gyakori öntözést kíván. Hőigénye összetett, ugyanis míg a kifejlett növény az enyhébb fagyokat is zokszó nélkül tűri, a magoknak körülbelül 20 Celsius szükséges a fejlődéshez (ezért is lehet próbálkozni a nyárvégi vetéssel). Rövidnappalos, vagyis fényigénye nem túl nagy, ami szintén az őszies jelleget erősíti, bár meg kell említeni, hogy Ázsiában léteznek nyári fajtái a kínai kelnek.
Fólia alatt
Kifejezetten kedvelt földtípusa nincsen, ahol egyéb zöldség megterem, ott a kínai kellel is sikert érhetünk el, tápanyagigénye azonban magas, így erősen igénybe veszi a közeget, ahol növekedik, ebből kifolyólag a közelében élő gyomokat is elsorvasztja, ami viszont jó hír. Ha segíteni akarjuk a növekedésben nitrogénnel és káliummal lakassuk jól, és a szerves trágyát is szívesen fogadja. Legfőbb kártevői a meztelencsigák és a levéltetvek, rothadással pedig mészhiányos talaj esetében találkozhatunk. Tenyészideje 60-80 nap, így attól függően, hogy a nyár végének mely időszakában, és hogy magvetéssel vagy palántázással telepítettük, akár szeptember végén is szedhetjük már. Eltarthatósága kiváló, a leszedett fejek gyökértelenítve, és a takaróleveleket lefejtve pincekörülmények között (5-8 C) 5-6 hétig fogyaszthatóak maradnak, fagypont környékén pedig hónapokig őrzi frissességét.
Kínai kel saláta
Maga a zöldség C-vitaminban dús, aminosavakat tartalmaz, és fehérjében a fejeskáposzta háromszorosát adja. Bár íze kevésbé karaketeres utóbbihoz viszonyítva, kiváló saláta alapanyag, főzelék is készíthető belőle, de nyersen rágcsálva is egészséges nassolnivaló. A téli időszakban, mikor kevesebb zöldségfajtából válogathatunk, a kínai kel roppant hasznos kiegészítője lehet az étrendünknek, érdemes tehát beépíteni az őszi-téli menükínálatba.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.