Egyes növényeket egyszerre lehet szeretni és utálni, mégpedig azért, mert vannak értékes és zavaró tulajdonságaik is. Iskolapélda erre az akác, mely alapvetően invazív faj, ugyanakkor kiváló mézelő, és hatékony talajmegkötő, nehéz tehát eldönteni, hogy jó vagy rossz növény, már ha egyáltalán vannak ilyen kategóriák. Most azonban nem az akácról lesz szó, hanem egy olyan növényről, melyet kevesebben ismerünk, ám aki kapcsolatban áll vele, heves érzelmekkel bír irányában. A méhészek nagyon is szeretik, a gazdálkodók, illetve akiknél kiskerti gyomként telepedett meg, érthető módon ki nem állhatják. A szóban forgó növény nem más, mint a selyemkóró.
Gyom létére kifejezetten mutatós!
Ki vagy te, selyemfű?
A selyemfű, vagy selyemkóró, esetleg vaddohány néven ismert növény (Asclepias syriaca) a meténgfélék nemzetségébe tartozik, ebből a csoportból nálunk egyedüliként található meg, főképpen az Alföld homokos talajú vidékein, ahol a leginkább otthon érzi magát. A selyemfű észak-amerikai eredetű, és kimondottan agresszíven terjeszkedő évelő gyom. A selyemfű ízig-vérig özönfaj, ha megjelenik valahol, kiszorítja az őshonos fajokat, megtelepszik a gabonafélék, haszonnövények között, és gyakorlatilag kiirthatatlan.
Hogyan lehet harcolni ellene?
A selyemfű irtását nagyban nehezíti, hogy rizómái akár két méteres mélységig is lehatolnak, így hiába a kaszálás, újra kinő, és vegyszeres irtása is igencsak nehézkes. Teljes irtása csak mélyre ható talajcserével, vagy radikális talajfertőtlenítéssel végezhető el, ám ez a gyakorlatban csaknem kivitelezhetetlen. Egyes tapasztalatok és tanulmányok szerint a selyemkóró kipusztítása oly módon lehet a legsikeresebb, ha a bimbózástól a virágzásig tartó időszakban vetnek be vegyszert (glifozát alapú szereket, amilyen például a Roundup), mert ebben az időszakban a növény a tartalékait a virágzásra, a hajtásnövekedésre fordítja, így a gyökerek ekkor gyengébbek.
Tudta-e?
A selyemfű nem volt mindig gyűlölt növény a mezőgazdaságban, a '70-es, '80-as években intenzív termesztés alá vonták, főleg textilipari hasznosíthatóságot remélve, ám a selyemkóró az ezirányú reményeket nem váltotta be, ellenben a terjedésére pozitív hatással volt, a termesztésből visszamaradt állomány inváziós gócpontokat alkotott. További veszélyt jelenthet dísznövényként való (virágkötészeti) alkalmazása, mivel így a még kevésbé fertőzött területekre is eljuthat.
Elszáradva tájidegen látványt nyújt
De akkor ki szereti a selyemkórót?
Szegény selyemkórót mindenki utálja, kivéve a méhészeket. A selyemkóró ugyanis elsőrangú mézelő, íze intenzív, egyedi, és nem csak magában használható, hanem gyengébb minőségű mézek feljavítására is kiválóan alkalmas. Ördögi kör, hogy a selyemkóróra állított méhek tevékenysége nyomán a növény az erőteljes beporzás miatt gyorsabban terjeszkedik, így állítva szembe egymással a méhészeket és a gyom ellen küzdő gazdákat. A selyemfűméz nem csupán ízletes, hanem jótékony élettani hatásokkal is bír. Pollentartalma alacsony, így allergiások is fogyaszthatják, vérnyomásszabályozó hatása is ismert, általános roborálószerként is bevethető, és klinikai kísérletek bizonyítják, hogy a mézek közül a selyemfű méze az egyik leghatékonyabb gyulladáscsökkentő. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a selyemkóró a méhészek szemszögéből is kétélű fegyver, ugyanis sok méh odaragad a ragacsos virágokhoz, és az alacsony pollentartalom miatt a méheknek élelmezési szempontból sem főnyeremény a vaddohány. Meg kell említeni azt is, hogy a selyemkóró javára írható még egy dolog, nevezetesen az, hogy jeleskedik a talaj megkötésében, ezért is érkezett a hasonló funkcióval bíró akáccal együtt az alföldi vidékekre. Az már csak egy szubjektív dolog mindennek tetejébe, hogy az illata mesés, ám ez természetesen nem lehet érv a hasznosságot illetően.
Kertekben is megjelenthet
Most akkor jó vagy rossz növény?
Skizofrén helyzet, de a selyemkóróval kapcsolatban mind az ellentábornak, mind a pártolóknak igazat lehet adni bizonyos szempontból. Az akáccal szemben az Unió valóságos hadviselést folytat, így az akácosállomány csökkenésével a selyemkóró idővel várhatóan felértékelődik, mind mézelő növény. Az akácosok adott esetben bekövetkező téli károk okozta gyengülése miatt a méhészeknek fontos lehet a selyemkóró támogatása, pár évvel ezelőtt már miniszteri szinten is szóba került, hogy esetleg leveszik az inváziós növények listájáról, ez természetesen nem következett be. Gyakori vélemény a selyemfű védelmében, hogy ez a növény csak ott él, ahol más növények nem telepednek meg, ami igazából egy kifordított logika, hiszen pont a selyemkóró szorítja ki az egyéb fajokat. A gazdáknak, termelőknek, és sok helyütt az egyszerű kertészkedőknek más a véleményük, nekik komoly ellenfél, a veteményesek, termőföldek ádáz ellensége, terjedése mérhető károkat okoz a mezőgazdaságban, emellett a honos fajok kiszorításával természetvédelmi aggályok is felmerülnek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.