Megyeri Szabolcs kertész blogja

Dübörög a tavasz, a napokban már tűző napsütés és kellemes kikeleti langyos szellők kényeztetnek minket, így már semmi akadálya, hogy a kiskertek gazdái elkezdjék benépesíteni a veteményeskertet. A tavaszi hetekben minden héten többször fogok jelentkezni kiskerti tippekkel, igyekszem majd sok olyan zöldséget bemutatni, melyek nem a legmegszokottabbak, legelterjedtebbek, ellenben valamilyen szempontból kifejezetten érdekesek, különlegesek, nevelésük pedig nem nagy kihívás. Az idei szezonindító kiskerti sorozat első darabja most a pasztinák lesz!

A furcsa nevű pasztinákot egyéb neveken is ismerhetjük, például paszternákként, olaszrépaként, fehérrépaként, botanikai nyelven pedig Pastinaca sativa-ként hivatkozhatunk rá. A pasztinák nem újkeletű haszonnövény, már az ókorban is ismerték és termesztették, aztán a burgonya terjedése ugyan a háttérbe szorította, de manapság újra divatossá vált, főképpen a reformétkezés kapcsán, ugyanis a pasztinák magas szárazanyag tartalma miatt értékes étel, íze izgalmasan fűszeres, gyökere akár kiválthatja a sárgarépát vagy a zellert, magját pedig a kaporéhoz hasonlóan használhatjuk fel. A veteményesek kedvencévé teheti az is, hogy nevelése egészen problémamentes, kezdők is sikerrel próbálkozhatnak vele. 

Az ilyen szép, dundi gyökerek az igaziak

A pasztinákot magról szaporítjuk, a vetőmagot a szokásos úton, gazdaboltokban, piacokon szerezhetjük be. A vetés ideális ideje március második fele és április első napjai között érkezik el, tehát akár a mostani hétvégén is nekiállhatunk a dolognak. A pasztinák talajigénye igencsak szerény, gyakorlatilag bármilyen típusú kerti talajban megél, csupán a nagyon kötött közeget kell kerülni, az ilyen talajt például homokkal, komposzttal lazíthatjuk. A sárgarépát ezért a leves mellett a kiskertben is pótolhatja, ahol ugyanis a kényesebb sárgarépa nem él meg, ott a pasztinák vidáman növekszik. Az előkészületek egyszerűek, főleg ha oda vetjük, ahol tavaly paradicsom, paprika nőtt, ez ugyanis azt feltételezi, hogy ott az előző évben szervestrágya került kihelyezésre, amit a pasztinák értékelni fog. Ha szűz területre vetjük, enyhe trágyázást alkalmazhatunk, és ne feledkezzünk el a talaj gyommentesítéséről, alapos átforgatásáról sem. A pasztinák kedveli a napfényt, de a félárnyék sincs ellenére, ennek figyelembevételével jelöljük ki az ültetvény helyét.

Pár hetes magoncok

A magokat másfél arasznyi sortávolságban, két ujjpercnyi mélységben helyezzük ki, majd tömörítsük a talajt felettük, akár a kapát, akár a lábunkat (finoman, óvatosan) használva. A pasztinák kezdetben szomjas termény, ezért ültetés után egy beöntözés szükséges lehet. A magok nem sietik el a dolgukat, hetekbe telhet, míg a hajtások kibújnak, ezért jó praktika egy kis táblával, vagy más jelölőeszközzel behatárolni a veteményt, nehogy később elfeledkezzünk róla, és felülvessük mással. Ha mindez készen van, a hajtások megjelenéséig csak alkalomszerű öntözés, és a megjelenő gyomok eltüntetése lesznek a teendők. Mikor a fiatal növények már 3-4 levelet hoztak, nekiláthatunk a ritkításnak (egyelésnek), ekkor úgy szedjük ki az egyes példányokat, hogy végül egymástól félarasznyi távolságban elhelyezkedő pasztinákokból álló sort kapjunk. 

A nyár közepi-végi virágzáskor dísznövényi magasságokban szárnyal!

A későbbiekben sem ad majd sok dolgot a pasztinák, a fiatalabb növények csupán rendszeres gazolást kérnek, és a nagy nyári melegekben jó, ha időnként öntözzük a veteményt. A pasztinák a betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, ennek ellenére előfordulhat rajta lisztharmat, peronoszpóra, esetleg levéltetű, ezek ellen előre védekezni nem szükséges, ha megjelennek, a szokásos módokon vehetjük fel velük a harcot. A felszín alatt a gyökereket csócsáló cserebogár okozhat problémát, ellene még a vetés előtt lehet intézkedni, a gazdaboltokban kapható, általában granulátumos szerekkel. 

Felszedhető állapotban

A pasztinák nem sieti el a dolgokat, kifejlődéséhez körülbelül öt hónap szükséges, így a betakarítás majd ősszel válik esedékessé, de a növény jó fagytűrő képessége miatt egészen késő őszig a földben hagyhatjuk, sőt, a legjobb, ha bevárjuk, hogy az első fagyok megcsípjék, ettől fűszeresebb ízű lesz. Felszedéskor a legjobb, ha ásóval forgatjuk ki, a levélzet félárnyékos helyű termesztés estén gyenge, szakadásra hajlamos lehet, és emellett zöldje enyhébb allergiás reakciókat válthat ki a kéz bőrén, így minél kevesebbet markolásszuk, főleg, ha bőrünk érzékenyebb. A felszedett termény sokáig eltartható, ha egy száraz homokkal töltött ládában helyezzük el, hűvös, sötét helyen, péládul garázsban, pincében.  Amennyiben minden akadályt sikeresen vettünk, a pasztinák-ültetvényről négyzetméterenként 4-5 kg gyökeret takaríthatunk be.

A gyökér akár egy méter mélyre is lenyúlhat, ezért a pasztinák jól tűri a szárazságot, persze az öntözést azért ne hanyagoljuk el

Természetesen a pasztinák termesztésével balkonon is megpróbálkozhatunk, csupán egy alkalmas (kifejezetten mély) ültető-, vagy virágláda szükséges, és a kerti tennivalókhoz hasonlóan kell eljárni, ráadásul erkélyen a kártevőkkel sem kell számolni, ellenben a kisebb térfogatú közeg miatt gyakoribb öntözés lehet szükséges. Mivel a félárnyékot is jól tűri, akár a nem teljesen napfényes körgangon is sikert érhetünk el vele.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.