A következő pár bekezdésnyi íráshoz nem is szeretnék hosszadalmas bevezetőt írni, a rövid, élvezetes beszámolónak nem kell reklám. Az azonban megér pár gondolatot, hogy bár sokat látjuk a romos, lehangoló, szürke társasházi belső udvarokat (és gyakran halljuk a panaszokat az áldatlan, rosszkedvű látványról), mégis kevésszer hallani, hogy a helyben lakók a sült galambra várás helyett a kezükbe vették volna az ügyet, és megszépítették volna lakókörnyezetüket. Kifogást mindig lehet találni, a változtatáshoz pénz kell, a fizikai munka nem kapós (pláne szabadidőben, ingyen végezve), a szekértelem nem mindig adott, de mint azt hamarosan olvasni fogják, minden nehézség áthidalható. Pénzt lehet pályázati úton szerezni, a kétkezi munka csak elhatározás és energia kérdése, a szakmai segítség pedig mindig megoldható. Lássunk akkor egy követendő példát, hogy miként kell egy szomorkás, lepusztulóban lévő társasházi belső udvarból kellemes, látványos, vidám teret faragni!

A budapesti Városmajor utca 18. társasház udvarának felújítása

2013-ban találtunk egy jó pályázatot, - a MOL Zöld Udvar pályázatát - ami a társasházak belső udvarainak zöldítésére adott támogatást, és így elhatároztuk mi lakók, hogy teszünk egy próbát. Először a lakók többségének a beleegyezését kellett megszerezni, ami nem volt nehéz, az már sokkal nehezebb volt, hogy olyanokat is találjunk, akik a munkálatokban is részt akarnak venni. A Körülbelül 20 lakásból 4-5-ből jelentkeztek, hogy segítenének, és így vágtunk bele.

Először látványterveket rajzoltunk, még 3D-s tervek is készültek egy építész ismerős segítségével. A pályázaton túljutottunk az első fordulón, utána költségvetést és részletes terveket kellett leadnunk. Nagyon örültünk, amikor januárban kiderült, hogy 500.000,- Ft támogatást nyertünk! Márciusban neki is kezdtünk lehangoló udvarunk felújításának. Először felszedtük a sárga keramit köveket, volt amikor könnyen ment, de sok helyen betonba volt lerakva, itt csákánnyal kellett felbontani a burkolatot. Utána egy pár hétvégén keresztül ástunk, mert a régi esővíz elvezető csövek elöregedtek, azokat műanyag csövekre kellett cserélni, hogy a vízelvezetést megoldjuk. A vízszerelésben egyik lakótársunk szakértelme segített nekünk. Mindeközben lebontottuk a régi kerítést, ami a szomszéd udvartól elválasztott minket, mert nagyon romos állapotban volt már. A kovácsoltvas elemeket kiemeltük, és a talapzatát elbontottuk. Itt zsalukövekből új kerítést építettünk, amit bontott téglával burkoltunk, majd ebbe ültettük bele a régi vaskerítést, amit rozsdaálló festékkel végigfestettünk.

A vízelvezetés megoldása után betemettük az árkokat, a kiásott sziklákból sziklakertet állítottunk össze. A többi felesleges anyagot a hátsó kertbe hordtuk, és a támfal elé raktuk le őket, ahol majd szintén egy szép sziklakert lesz később. Így környezetbarát módon megoldottuk a hulladékok újrahasznosítását, nem kellett konténert rendelnünk, pedig jó pár köbméterről volt szó. Egy ismerős autókereskedés felajánlásából kaptunk egy traktorgumit, ami a kis tavunk keretét adta. Kövekkel kijelöltük először az ágyások és a tó helyét, aztán kiástuk őket. A traktorgumiba fólia került több rétegben, majd a tó szélére helyi kövekből raktunk keretet, amik az udvar felásása során kerültek elő. Az ágyásokat bontott téglákból falaztuk fel. Nagy kaland volt, mert sokan most vettünk először kőműves szerszámokat a kezünkbe, de ennek ellenére egészen jól állnak a falak.

Az udvar alapjához 4-5 köbméter sódert kellett belapátolnunk, és felhordanunk az utcáról az udvar szintjére. Nálunk, mivel egy domboldalba épült a házunk az utcaszintről 18 lépcsőfok vezet fel a földszintre, ahol az udvar található. Az ágyásokba több köbméter virágföldet is hozatnunk kellett, melyet marhatrágyával kevertünk. Az udvart keresztülszelő utat viacolor kövekből raktuk ki, a többi részre visszakerült a korábbi keramit burkolat persze mindegyik kockát egyenként meg kellett tisztítanunk, és a széleken méretre vágnunk.

Az egyik lakó édesapja felajánlott több szobrot a kert díszítésére, így lett vízköpőnk a tónál, illetve egy hatalmas kővázát is kaptunk, amibe később növény került. Az íves ágyásokba kőoszlopokkal tagoltuk a sövényt, ezek adják majd meg a magasságát.

2014. egész nyarat végigdolgoztuk, és a nyár végére olyan állapotban volt az udvar, hogy végre elkezdődhetett az ültetés. Egy kertészetből rendeltük a növényeket, ők szállították házhoz őket, így egy nap alatt minden a helyére került. A sziklakertbe pozsgás növényeket, évelőket, fűszernövényeket és kövirózsákat ültettünk. A tó mellé többféle bőrlevél, és színes levelű évelő növények kerültek. A tóba vízinövényeket raktunk, amiket télen beviszünk majd. A magasított ágyásba hortenziákat és rododendronokat, és árnyékliliomokat ültettünk, a kerítés mellé és az íves ágyásokba bukszus kapott helyet. A fal mellé két ládába és az oszlophoz kúszónövényeket raktunk, amik majd később jótékonyan eltakarják a falakat. 130 tő növényt vettünk, és még legalább 50 tő érkezett a lakók felajánlásából.

A legnagyobb feladat a keramit burkolat visszarakása volt, ami nagyon nehéz munka, hiszen minden követ, ami a szélén van méretre kell vágni. Ezzel a munkával még nem végeztünk teljesen, de úgy gondoltuk, hogy már késznek nyilvánítjuk az udvart, és szeptember 27-én megtartottuk a megnyitót. Sok lakó mellett a szomszéd házakból is eljöttek többen, hogy megnézzék, hogy sikerült a felújítás. Több szomszédos ház is kedvet kapott a pályázaton való részvételhez, a példánkat látva.

Az egész munka összesen kb. 700.000,- Ft-ba került a házunknak, amiből 500.000-et pályázaton nyertünk, és persze nem számoltuk bele a kapott felajánlásokat: traktorgumit, köveket, szobrokat, és a sok növényt.

Sok szabadidőt, erőt és energiát fektettünk ebbe a munkába, de úgy érezzük, hogy megérte, mert minden nap többször látjuk munkánk gyümölcsét, az újjá varázsolt udvart, ami mindig boldogsággal tölt el minket. A felújítással úgy gondoljuk, hogy lakásaink értéke is növekedett, hiszen az udvar látványa sokat javít a ház összképén. Ugyanakkor a munkák során megismertük egymást, sokat beszélgettünk, nevettünk, és egy jó kis közösség alakult ki a házban. Lehet, hogy jövőre a hátsó kertet is felújítjuk

A beszámolót és a képeket a társasházi közösségtől kaptam, köszönet értük!