A muskátli kicsit olyan, mint annak idején az első valóságshow-k, amiket saját bevallása szerint senki nem nézett, valahogy mégis mindenki naprakész volt a történésekből. A muskátli hasonlóan lesajnált, sokak által régimódinak, unalmasnak, fantáziátlannak tartott dísznövény, ám mégis alig találni ablakpárkányt, balkont, vagy kertet nélküle. Ha pedig ez a helyzet, akkor foglalkozni kell a jó öreg muskátlival, most éppen annak apropóján, hogy lassan leáldozik a szezonja, és elérkezik a teleltetés ideje.

Angol muskátli

A muskátli teleltetése azonban sokaknak valójában nem is kérdés, mert van egy másik egyszerűbb módszer is a szezonzárásra, mégpedig az, hogy fogjuk az elvirágzott töveket, és egy elegáns mozdulattal a komposztra, vagy a szemeteskukába hajítjuk azokat. A muskátli nem a legrágább és legegzotikusabb növények között foglal helyet, így sokan úgy gondolkodnak, hogy sokkal szimplább ügy megszabadulni a dolgukat végzett növényektől, mint teleltetni őket. Vajon ez jó ötlet? A válasz ízlés kérdése, a tavasszal majd megvásárlásra kerülő tövek ugyanúgy díszesek lesznek, ez igaz, azonban a teleltetésnek vannak előnyei is. Az első a spórolás, mert hiába nem drága a muskátli, azért mégiscsak pénzbe kerül, így pár évig költséghatékony lehet az aktuális állomány megtartása. A másik ok, hogy a teleltetett muskátlik színét már ismerjük, ha azokat például tudatosan a falhoz, vagy egyéb növényekhez választottuk színben, akkor a tél után biztosak lehetünk benne, hogy a kompozíció változatlan marad. A végső indok pedig az lehet, hogy rengetegen kötődést alakítanak ki a növények felé, magyarán szeretik őket, és nem akarják a jó szolgálatot tett virágokat a szemétre dobni. Aki tehát a muskátlik teleltetése mellett döntött, olvasson tovább, a többiekkel tavasszal találkozunk újra a témában!

                                                                 Teleltetésre készülő muskátlik

Elsőként nem lehet véka alá rejteni, hogy a teleltetés hátrányokkal is jár, például növényünk nem április végén-májusban virágzik majd, hanem csak június-július tájékán, a folyamat több munkát igényel, mint a tavaszi új adag beszerzése, továbbá télen is figyelni kell a növényekre, ugyanis könnyen pusztulnak a teleltetés alatt, legyengülhetnek, gombásodhatnak a nem megfelelő tartási technika miatt. A fajtákat tekintve főleg a futó muskátlit, az angol muskátlit szoktuk telelteni, de tulajdonképpen bármelyik fajta teleltethető. Fontos megemlíteni, hogy csak a három évnél fiatalabb növényeket célszerű elpakolni a hideg hónapokra, az ennél idősebb példányok veszítenek a színintenzitásukból, kevesebbet virágoznak, satnyulnak, felkopaszodnak, vagyis dekorációs értékük csökken. Konkrét teendőink a futó muskátli esetében a következők: októberben érkezik el az ideje növény visszametszésének, visszatördelésének, nagyjából 10-20 centiméterig. Így csak a tövek maradnak meg,  ezeket a csonkokat teleltetjük át, melyeket elég havonta egyszer-kétszer öntözni, tavasszal pedig majd mehetnek napos, meleg helyre. Ha a szerencse is mellénk áll, a tél elmúltával új hajtások növekednek majd rajtuk, ezekből lesz csak virág, a tavalyiakat meghagyva nem igazán várható virágzás. A téli tárolás körülményei fontosak, betartandó a maximum 12 Celsius fokos hőmérséklet, (az optimális 8-10 Celsius között van), és fagymentes, nem túl párás helyre lesz szükség, különben gombásodás léphet fel. Mindenképp világos telelőhelyen tároljuk növényünket, az ablaktalan pince, padlás, kerékpártároló stb., nem megfelelőek.

Papírba csomagolva

Sima, álló, vagy angol muskátli esetében már több variáció létezik a teleltetésre. A biztos, bevált módszer szerint a növényeket virágládástól, mindenestől vigyük be a teleltető helyiségbe, amely legfeljebb 6-8 Celsius fokos, nem nyirkos, és valamennyi beszűrődő fénnyel is bír. A növényen két héttel a teleltetés megkezdése előtt kell hajtásritkítást végezni, így a sebfelületek még be tudnak száradni, a növény regenerálódni tud, és télen nehezebben gombásodik be. A gombásodást az összeérő levelek is előidézhetik, így ezt előzzük meg. Ha ez a megoldás valamiért nem kivitelezhető, akkor a töveket friss földbe rakva, egy ládába összeültetve, gyökeret-lombozatot erősen visszametszve, homokba vermelve helyezzük el a növényeket. Ebben az esetben kicsi az esély a kiszáradásra és gombásodásra, öntözni pedig egyáltalán nem kell. Újabb alternatíva a föld teljes letakarítása a gyökerekről, majd a csupasz tövek újságpapírba csomagolása. ha így járunk el. akkor a gyökérnyaknál megkötözve rakjuk el a növényeket, de a párás-nyirkos helyet ilyenkor is kerüljük. Végül pedig akad még egy lehetőség, melyet bevallom, én magam még nem próbáltam a gyakorlatban, de érdekesnek hangzik. Eszerint a muskátlikat a földtől meg kell szabadítani, és visszametszés nélkül, levelesen, virágosan szárítókötélre felkötözni, gyökérrel felfele. A módszer ismert hátránya, hogy könnyen kiszáradnak a növények, ezért tavasszal, az ültetés előtt 1-2 órára langyos vízbe kell áztatni azokat.

Lógatott tövek

A teleltetéssel kapcsolatban fontos körülmény, hogy beteg növényt sose rakjunk el, ugyanis könnyen megfertőzheti a többit. Amennyiben nem egészséges valamelyik tő, vagy permetezéssel kezeljük, de inkább szabaduljunk meg tőle, mert tönkreteheti a hosszadalmas procedúra eredményét. Tudni kell azt is, hogy sajnos nincsen garancia arra, hogy minden növény túl fogja élni a teleltetést, főleg hogy a folyamat végeztével, tavasszal még vissza kell szoktatni majd őket régi-új közegükhöz. Számoljunk azzal, hogy össze kell szedjék magukat, ami legalább 1-2 hét késést jelent majd a frissen beszerezhető muskátlikhoz képest, ráadásul a virágzás is legalább 2 héttel később fog beindulni. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.