Gyakran kapok kérdéseket a kiviről, ugyanis sok a félreértés ezzel a gyümölccsel kapcsolatban, ráadásul aki bevásárol és ültet, nem ritkán csalódik a növényében, aminek tulajdonképpen egyszerű oka van, de kevesen tudnak róla. Hogy ne bonyolódjak rébuszokba, meg persze, hogy a kivivel egyelőre hadilábon álló hobbikertészeknek némi segítséget nyújtsak, egy zanzásított kivi-kalauzt teszek közzé, amiből a legfontosabb kérdésekre választ kaphatnak az érdeklődők.

Ültethető, termeszthető-e a kivi nálunk?

Röviden igen, de van hosszabb válasz is. A kivi a köztudatban, mint déligyümölcs él, azonban ez nem igaz. A kivi ugyanis Kelet-Ázsiából származik, így a magyar klíma megfelelő a számára. A kivi tehát nem a mediterrán narancs, vagy citrom rokona, melyeket csak körülményes teleltetéssel lehet életben tartani egész évre, hanem egy a mi éghajlatunkon szépen megélő gyümölcs, melyet nagyüzemi, és kiskerti körülmények között is sikerrel lehet nevelni.

Milyen kivifajták léteznek?

A kivifélék az Actinidiaceae család Actinidia nemzetségéhez tartoznak. A termesztett fajták többségükben az Actinidia deliciosa, kisebb részben az A. chinensis fajhoz tartoznak. Érdekesség, hogy az egyéb Actinidia fajoknak (A. kolomikta, A. arguta, A. callosa, A. melanandra, azaz a minikiviknek) csekély kereskedelmi jelentőségük van, gyümölcsük apró, bár szintén kellemes, ízletes, és helyük lenne a ház körül a „nagy” kivi mellett. Az általában olvasható, közkeletű információk jellemzően az A. deliciosa ’Hayward’ fajtára vonatkoznak, ugyanis messze ez a legsikeresebb, a legnagyobb gyümölcsű típus, piaci részesedése 90% fölötti. Fontos, hogy más fajokra és fajtákra gyakran teljesen eltérő termesztéstechnológiai ismeretek vonatkoznak.

Felnőtt kivik, az elmaradhatatlan támasztékkal

Sok kivitulajdonos azért adja fel a nevelést, mert a növénye nem hoz gyümölcsöt. Miért lehet ez?

A termés elmaradásának oka döntően arra vezethető vissza, hogy a kivi esetében kétlaki növényről van szó, vagyis külön töveken fejlődnek a porzós és a termő virágok. Sok kertészet, faiskola egyszerűen nincs tisztában az általuk árult növények nemével és fajtájával, pedig a gyümölcsöző kivihez mindig szükség van porzó és termő egyedekre. Előfordulhat az is, hogy összekeverednek a címkék, így a kertészetek porzót adnak el termőként, vagy fordítva. Az is előfordul, hogy tévesen önporzós kivit ígérnek az árudák, pedig az ilyen növény kifejezetten ritka (de azért kapható), és általában kisebb mennyiségű gyümölcsöt hoz, a jól termő, szép gyümölcsű kivihez mindig szükséges porzó és termő tő. 

Kiwi vagy kivi?

A kivivel kapcsolatban a botanikai kérdéseken felül általában felvetődik a helyesírás mikéntje is, vagyis, hogy kivi vagy kiwi? Anélkül, hogy egy nyelvészeti témába laikusként túlzottan belemélyednék, rövid kutatás után a kivi változat tűnik helyesnek, mégpedig két okból kifolyólag. Az egyik, hogy idegen szavak magyarításánál az átírás egy-egy szón belül következetes abban az értelemben, hogy ha sor kerül rá, akkor a tipikusan idegen betűket, betűkapcsolatokat mind kiküszöböljük (kivéve az x-et és a ch-t, amelyek noha a szűkebb magyar ábécének nem részei) .(wikipedia). A másik magyarázat szerint az angol kiwi és a magyar kivi esetében teljes fonemikus helyettesítésről beszélhetünk, hiszen az angol w bilabiális zöngés réshangot jelöl, amit a magyar nyelv a labiodentális v-vel helyettesít. (Vörös Éva, Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára)

Hogyan válasszak akkor megfelelően kivi töveket?

A fentieknek megfelelően tehát mindenképpen porzó és termő növényre is szükség lesz. Elvileg bármely porzós Actinidia megfelelő bármely termőfajta beporzásához, de csak abban az esetben, ha a nőivarúval azonos időben virágzik. Ebből adódóan a virágzási idő határozza meg a párosítást. A legelterjedtebb és legérdemlegesebb ’Hayward’ fajta esetében a ’Tomuri’ porzófajta a legáltalánosabb. Bizalomkeltő jel lehet, ha a kertészetben (vagy webáruházban) egymástól teljesen elkülönítve tárolják/kínálják a különböző nemű növényeket. A címkéken, leírásokban a’Hayward’ (termő) és a ’Tomuri’ (porzó) neveket keressük.

Már van több kivim, de nem teremnek. Valószínűleg csak porzó, vagy csak termő növényeim vannak, de hogy állapítsam meg a nemüket?

Legkönnyebben virágzáskor állapítható meg a különbség, a termős virág közepében nagyon jellegzetes formát alkotó, kerékküllőre emlékeztető, sugaras alakzatban elhelyezkedő bibeszálak láthatóak, a porzós virágban ellenben nincs bibe, virágpora viszont megtermékenyítőképes. A ’Hayward’, és a ’Tomuri’ páros esetében már nyílás előtt is egyszerűen megállapítható a növények neme: a nőivarún egy száron jellemzően egy virág van, a hímivarún három. A porzós a vessző tőközeli részén is hoz virágot, a termős inkább a negyedik - ötödik rügytől kezdődően. A lehullott virágok porzós növényre utalnak, az apró, később lehulló gyümölcskezdemények pedig beporzás hiányában nem termő, nőivarú növényre.

Ez a termő...

Ez pedig a porzó

Hova és mikor lehet/kell ültetni a kivit, milyen igényei vannak?

A híresztelésekkel ellentétben a kivi nem kimondottan napfényigényes, inkább árnyékkedvelő, a félárnyék különösen kedvező számára. Nincs különleges talajigénye, de általánosságban a kémhatást tekintve inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét tekintve előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. A kivi a tápanyag-utánpótlást meghálálja, megfelelő megoldás lehet szerves trágya kiszórása, ugyanakkor hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolása miatt. Az ültetés legjobb időpontja a tavasz, vagy a késő ősz. Vásárláskor fontos szempont lehet, hogy egyetlen porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához. Az egyes töveket semmiképpen ne ültessük két/két és fél méternél közelebb egymáshoz, mert így nem lesz elég helyük a normális vegetációhoz. A kivi a későbbiekben mindenképpen támrendszert fog igényelni, ennek későbbi könnyebb kialakítása érdekében célszerű a csemetéket sorba ültetni.   

Milyen növényvédelmi feladatokat kíván meg a kivi?

Az egyik legjobb hír a kivivel kapcsolatban, hogy roppant ellenálló és strapabíró növény, így növényvédelmi feladatokkal (kórokozókkal, élősködőkkel) optimális esetben nem kell foglalkuznunk.

Hogyan kell metszeni a kivit?

A metszéssel kapcsolatban gyakori, és végzetes hiba, hogy sokan a vesszők rövid csapra történő metszését alkalmazzák, ezzel pedig jó eséllyel az összes termőrügyet eltávolítják. Ennek a téves gyakorlatnak az lehet az oka, hogy a kisszámú, magyar nyelven elérhető szakirodalmak rendszerint azt javasolják hogy a metszést a szőlőhöz hasonlóan kell elvégezni, ami rossz irány. A kivi metszése valójában csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll, alapvetően csak a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Tavaszi ültetés esetében a következő évben, őszi ültetésnél a következő tavasszal egy ígéretes, erőteljes rügy fölött kell visszametszeni a növényt, nagyjából 20-30 cm-es magasságban, és az ebből előbukkanó hajtást kell használni a leendő törzs kialakításához. Ehhez egy hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra lesz szükség, ami mentén növényeket egy törzsön, minél magasabbra kell növesztenünk.

Nagyjából féléves tövek

Ha minden jól ment, és terem a növény, mikor lehet szedni a gyümölcsöt?

A kivi szedésének időpontját az első komolyabb fagyok határozzák meg. Szedéskor még nem érett, mivel utóérő gyümölcs. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, zárt helyen, alma mellett tárolva, az abból kiszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérlelhető. Akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz hasonló. Meg kell említeni, hogy a kivi viszonylagos népszerűtlensége abból ered, hogy a bolti darabok gyakran savanykás, fanyar ízűek, azonban tudni kell, hogy a saját termesztésű kivi, mely megfelelően utóérlelt (szemben a boltival), sokkal édesebb és finomabb. 

Ha minden jól ment, ez lesz a végeredmény

Kivi ajánlat ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.