De ha az egész világ nem is, a növényekkel benépesült erdő-mező biztosan. Persze manapság már ezt nehéz elhitetni a gyerekekkel, de mostani harmincasok (meg persze az idősebbek) még talán emlékeznek a régi játékokra, melyekhez nem kellett áram, joystick, vagy műanyag figurák, hanem például a szabadban töltött idő közben a kézközelbe kerülő növények is szolgáltak pár órányi játéklehetőséggel. A fiatalabbak, vagy a városban, betonon felnőttek kedvéért következzen most egy kis összeállítás olyan növényekről, melyek egykoron kedves mókák forrásaként működtek, de természetesen ma is meg lehet találni őket szerte az országban, csupán ki kell mozdulni a szobából, a városból. 

A gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale), közkedveltebb nevén pitypangot mindenki ismeri. Jellegzetes sárga fészkes virágzata április-májustól nyílik, virágszőnyeget alkotva a réteken. A virágzás ideje alatt készülhet a pitypangból korona, hajpánt, vagy nyaklánc, kislányoknak kiváló alapanyag a fonási technikák elsajátításához, ráadásul a végén királylánnyá koronázhatják magukat a sárga füzérrel. A virágzás után pedig virágszárain található repülőszőrös magjai adnak lehetőséget a játékra, ezeket ugyanis kiválóan lehet fújni, és nézni, ahogy a kis vattacukorszerű pihék tovaszállnak.

A pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozik, egy- vagy kétnyári gyom- illetve gyógynövényünk. Európában, így hazánkban is őshonos a főleg április-májusban, de még nyáron is virágzó növény. Virágai fehérek, négyszirmú laza fürtökben nőnek. Amiről nevét kapta, az a becőke termése, mely az éktől a szívig mindenféle alakot ölthet, de egyszerűen "táskának" is hívhatjuk. Ha ezeket a kis "táskákat" óvatosan, lefelé meghúzzuk, de teljesen nem szakítjuk le a szárról, akkor a sok kis lógó táska - rázásra - jellegzetes csörgő hangot ad ki. Érdemes kipróbálni, főleg, ha valaki olyan fiatal, hogy gyermekkorában ez már nem volt divat.

A csillagpázsit (Cynodon dactylon) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának tagja. Hazánkban gyomnövény, melegebb területeken gyepnek termesztik a megfelelően nemesített fajtáit; már alapfaja is jó taposás tűrő. Kerti pázsitunkból igazából kiirthatatlan, mert agresszíven, földalatti tarackokkal és föld felett minden szárcsomónál legyökeresedve terjed, akár több méteres telepeket létrehozva. Tavasz végétől szeptemberig hozza ujjas kalász virágzatát, ami miatt népiesen gólyalábnak is hívják: a fűben heverészve, kettőt leszakítva, gólya módra lehet "lépkedni" vele békára vadászva, de hazavíve akár nyomdázni is lehet vele, ha akad egy tintapárna, a lábacskákkal érdekes geometriai formákat lehet alkotni.

Ha már a játékos növényekről van szó, akkor muszáj szót ejteni a ragadós galajról (Galium aparine), ami a buzérfélék (Rubiaceae) családjának tagja. Hegyoldalakon, cserjésekben illetve árokpartokon gyakran előforduló egyéves növény. Teaként idegnyugtató, altató és vérnyomáscsökkentő hatású, emiatt virágzó hajtását gyűjtik. Apró, fehér vagy zöldes fehér virágai júniustól szeptemberig nyílnak bogas virágzatban. Kúszó szára akár másfél méter hosszú is lehet. Horgas tüskéi és szőrös levelei miatt nagyon jól ragad ruhába, tehát ha hazaérve ilyet fedezünk fel magunkon, akkor érthetővé válik a gyermekek kuncogása.

A réti perje (Poa pratensis) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának képviselője. Egyik legértékesebb takarmánynövényünk, természetes gyepben is előfordul, gyakori a nyirkos réteken, legelőkön, kaszálókon, illetve a kertünkben használt fűmagkeverékekben is megtalálható. Évelő pázsitfű, rizómával terjed. Bugavirágzata májustól júliusig nyílik, rövid szárral csatlakozik a szalmaszárhoz. Kirándulások vagy egy séta alkalmával rendkívül egyszerű, mégis szórakoztató játékot játszhatunk vele: Hüvelyk- és mutatóujjunkkal a szár tövét összeszorítjuk, majd felfelé húzva ujjaink között csokrot képez a leszakadt virágzat. Ha a kis csokorból jól láthatóan kiemelkedik egy szál, akkor "kakast fogtunk", ha pedig a csokor egyenletes, akkor "tyúkunk" van. 

Zárjuk a sort az egérárpával (Hordeum murinum), vagy vidékies nevén a cigánybúzával. Az egérárpa az egyszikűek osztályába és a perjefélék családjába tartozó gyomnövény, ami jó gazhoz illően rendkívül elterjedt, az egész országban előfordul, utak mentén, réteken, parlagon hagyott, elvadult városi területeken. A termést védő kalász leszakítva apró dárda módjára dobálható, jól lehet vele célbadobni, de egymást ne lőjük vele, hegyes vége fájdalmat okozhat. Az egérárpa kalásza még egy érdekes dologra képes, sajátos felépítése révén a kabátujjba, nadrágszárba rakva mozgás hatására "felmászik". Sajnos ugyanezen elv mentén a kiszáradt termés, a toklász a kutyákra veszélyes, a bőrükbe fúródva komoly gondot okozhat.  

Ha belegondolunk, akkor világunk tele van szórakozással, csak le kell hajolnunk érte. A sétát vagy a kirándulást könnyen feldobhatjuk az ilyen növények felfedezésével, a velük való játszadozással, segítségükkel gyermekeink közelebb kerülhetnek a természethez és nem feltétlen fogják lebecsülni a köznyelvben gyomokként emlegetett növényeket. Mivel maga a természet kifogyhatatlan, ezáltal a játékos növényekről sem most hallunk utoljára.

 
A bejegyzés vendégszerzőm, Kéméndi Zsolt írásának felhasználásával készült.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen