A tavaszra a naptár szerint már csak pár napot kell várni, ám a türelmetlenebb kertbarátok már elkezdhették a munkálatokat, például a szerszámok átnézésével, vagy a palántázással, amiről már én is értekeztem több esetben, és a sort folytatni is fogom. Most azonban nem egy palántáról lesz szó, hanem az egyik első kerti vetésről, melynek alanya a fokhagyma. A fokhagyma legendás jó tulajdonságairől, egészségmegőrző/gyógyító szerepéről, és fantasztikus ízéről, aromájáról felesleges lenne áradozni, ezeket szerintem mindenki ismeri. Így inkább a szaporításról, a saját fokhagymaveteményről szólnék, lépésről-lépésre bemutatva az ültetés folyamatát, egészen a betakarításig. 

A fokhagyma (Allium sativum, vidékiesen foghagyma) termesztésébe tavasszal és ősszel is bele lehet fogni, de mivel most tavasz van, vagy legalábbis mindjárt az lesz, a kora márciusi vetés kerül terítékre. Első a szaporítóanyag kérdése, vagyis hogy mit dugjunk a földbe, és honnan szerezzük be azt. Az egyik opció, hogy elmegyünk egy gazdaboltba, vagy egy piacra, és dughagymát vásárolunk, melyet kifejezetten ültetési célból árulnak, a siker így a legbiztosabb.  A másik megoldás, hogy közönséges, most vásárolt, vagy a kamrában elfekvő (lehetőleg minőségi, hazai) hagymákat használunk. Utóbbiak közül csak az ép és egészséges, nem kiszáradt, megpuhult darabok jók, ne essünk abba a hibába, hogy a konyhába már nem megfelelő gerezdeket szánjuk ültetésre, mert ilyenkor a növény a betegségek ellen kevésbé ellenálló, a termés pedig szegényes lesz. Hogy tudjuk, mivel számolhatunk, egy bő kiló fokhagymából nagyjából 150 ültetésre alkalmas gerezdet tudunk kinyerni, miután a satnyábbakat, és a középső gerezdeket a kiszemezgettük. Minden elültetett gerezdből egy új fej növekedik, így ekkora mennyiség szaporításával egy család egész éves fogyasztását fedezhetjük. A gerezdeket bontsuk le a fejről, és a héjukat hagyjuk rajtuk, ezzel az előkészületek egyik felével készen is vagyunk. Az ültetés március első napjaiban kezdődhet. 

Ültethető, ép gerezdek

Fejlődésben...

Ez már felszedhető, fel is szedték!

A talajt tekintve a legjobb a humuszos, agyagos közeg, de a fokhagyma nem kényeskedő növény, amelyik kertben az egyéb zöldségfélék megélnek, ott a fokhagymával is jó eredményt érhetünk el. Frissen elvégzett trágyázásra nincs szükség, ezt a növény kifejezetten nem szereti, az viszont jót fog tenni neki, ha olyan helyre ültetjük, ahol az előző évben volt tápanyag kihelyezés. A művelet előtt egy szokásos mély, átforgató ásással kombinált gyommentesítést is ejtsünk meg. Az előkészített felületen egy langyos márciusi napon elkezdhetjük az ültetést, a sortávolság egy arasznyi legyen, a tőtávolság ennek a fele. A dugványozás helyszíne nyugodtan lehet félárnyékos terület, akár gyümölcsfák lombja alá is elhelyezhetjük a gerezdeket. A tavaszi ültetés után az első hajtások kibújása, és a késő júliusi érés között rendszerint 4-5 gazoló, porhanyító kapálásra lesz szükség, ezek ideje akkor jön el, mikor a gazok is megjelennek, és biztosan meg is fognak. A márciusi fokhagyma jobban tűri a szárazságot, mint őszi társai, ezért öntözni kifejezetten ritkán kell. Kártevők nemigen támadják, betegségei pedig alig akadnak, főképpen, ha a vetőanyag jó minőségű volt, így növényvédelmi feladatokkal nem kell számolnunk. A beérés ideje július vége, augusztus eleje, amit a növény sárguló, száradó szárai megbízhatóan jeleznek majd. Ilyentájt a fokhagyma már magas szárba szökik, arra csábítva a gazdát, hogy egy jól irányzott mozdulattal kihúzza az egészet a földből, de mégse így járjunk el. Eredményesebbek leszünk, ha ásóval, óvatosan kiforgatjuk a földből a fokhagymát a gumók megsértése nélkül. Praktikus tipp, hogy a szárat ne vágjuk le azon nyomban, jót tesz az eltarthatóságnak, ha a hagyma magától záródik be. A tapasztaltabbak felszedés után egy-két napig a szabad ég alatt szétterítve utóérlelik a hagymákat, ezután jól szellőző, meleg, sötét helyre teszik azokat. Tárolás közben - ahogy azt sok helyen látni - akár díszként is funkcionálhat a fokhagyma, ha koszorúba, füzérve fonba lógatjuk fel a lakásban, vagy a veranda sarkában.

Mielőtt a fazékba kerül, dísz is lehet belőle

A fokhagyma balkonon is termeszthető, már csak azért is, mert viszonylag kisméretű veteményből is használható mennyiségű termés nyerhető ki. Erkélyeken mélyebb ültetőládára lesz szükség, és a szabadföldi ültetésnél kicsit több öntözésre, ráadásul ezen a helyen még a gazoktól sem kell tartani. Még egy tipp: a fokhagyma ültetése akár családi programmá is alakítható, mivel a gerezdeket a kis magokkal ellentétben gyerekek is meg tudják fogni, és el tudják ültetni. Így egy kora tavaszi hétvégi délutánon érdekes és hasznos programot szervezhetünk a kicsiknek, később pedig ők is segíthetnek a fokhagyma gondozásában, ami a fentieknek megfelelően igen kevés elfoglaltsággal jár.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.