Fonnyadt, lehangoló, vegyszerrel kezelt zöldségek a boltok polcain? Nem érint minket, ha kedvenceinket megtermeljük magunknak a kertben! Veteményes sorozatom mai epizódjában egy értékes, de manapság kissé népszerűtlen zöldségféle kerül sorra.

Múlt héten az elhanyagolt káposztatestvérről, a kelkáposztáról írtam, most pedig megint egy káposztaféle, a karalábé kerül sorra. Ha a kelkáposzta a fejeskáposzta mellőzött testvére, akkor a karalábé a kelkáposzta ikertestvére. A káposztafélék családja igen népes, ide sorolható többek közt a karfiol, a brokkoli, a bimbóskel, a botanikusok pedig a mai napig nem tudják, hogy alakult ki ennyi variáns a családon belül, de nekünk nem is ez az érdekes. A karalábé a kelkáposztához hasonlóan kissé mellőzött zöldségféle, pedig ugyanúgy magas vitamintartalommal, rengeteg hasznos ásványi anyaggal rendelkezik, és rostokban is gazdag, tehát kifejezettten egészséges, gyakori fogyasztásra javallott termény. Ezért érdemes tenni a népszerűsítéséért, főleg, hogy kiskertekben, házi veteményesekben sikerrel nevelhető, igaz nem tartozik a legigénytelenebb fajták közé, de mégsem állítja túlzó próbatétel elé a hobbikertészeket.

Családtagok

A karalábé a rövid tenyészidejű zöldségek közé tartozik, korai fajtáit tavasszal, a késeieket nyáron és ősszel is vethetjük, ültethetjük, így köztesterményként is alkalmazhatóak, ráadásul folyamatos vetéssel akár egész évben friss karalábéhoz juthatunk. Mivel június derekán járunk, most a nyári fajták jöhetnek szóba, melyeket a hónap végéig ültethetünk. A magvetés ideje május környéke lett volna, ez már elmúlt, de mint általában, most is az előnevelt palánták elültetését javaslom, ennek pedig épp itt az ideje. A palántákkal kapcsolatban fontos, hogy jó minőségű, ellenálló fajtát és egészséges, ép példányokat válasszunk, ha így teszünk, sok kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat a későbbiekben, főleg a betegségek tekintetében. 

Előnevelt palánták

A karalábé (Brassica oleracea var. gongyloides), sekélyre hatoló gyökérzete miatt fokozottan érzékeny a talajminőségre. Tápanyagdús, laza, vagy annál kissé kötöttebb szerkezetű, könnyen átmelegedő közeg szükséges neki, és a jó vízmegtartó képesség is elvárás. Mint általában, a szélsőségektől mentes, átlagos kerti föld az esetek többségében megteszi. A szokásos átmozgató ásást és a gyomtalanítást követően nitrogéndús (mű)trágyát helyezhetünk ki előkészületként. A veteményes kertben olyan helyet jelöljünk ki a növény számára, ami nem túl árnyékos, elegendő fény hiányában a karalábé megnyúlik, satnya lesz. A karalábé esetében gyakran előforduló palántadőlést (gombás fertőzést) talajfertőtlenítéssel előzhetjük meg. A palántákat a kiültetés előtt edzhetjük egy-két napig, vagyis a helyrekerülés előtt tartsuk azokat rövid ideig a szabadban. Kihelyezéskor a sor és tőtávolság kétarasznyi legyen, és az alapos beöntözésről se feledkezzünk meg, amit akár csalánlével dúsított vízzel is elvégezhetünk.

Hamarosan felszedhető méret

Az öntözésről később sem szabad elfeledkezni, a mindössze 5-10 centiméterre lehatoló gyökerek kis területről tudják csak felvenni a tápanyagot, így sose hagyjuk hogy növényeink földjének felszíne porossá, teljesen szárazzá váljon. Emellett a gyomosodásra is ügyelni kell, a nyár folyamán egy-két kapálással (talajlazítással) egybekötött gazolást ejtsünk meg. A talaj kiszáradása ellen mulcsolással is védekezhetünk, ez a gyomok ellen is biztonságot nyújt valamelyest. A növekedés közben fejtrágyázást is alkalmazhatunk, például lombtrágyával. A karalábé kártevői megegyeznek a többi káposztaféléével, így foltbetegségekkel (varasodás, szeptóriás, alternáriás betegségek) és a peronoszpórák jelenhetnek meg, ellenük egyfelől a jó minőségű palánta nyújt védelmet, másrészt a baj bekövetkeztekor az érintett levelek szanálásával, biokertészeti módszerekkel, vagy vegyszerekkel védekezhetünk. 

A betakarítás idejét két tényezőből állapíthatjuk meg, egyik az adott fajta feltüntetett időintervalluma, a másik a gumók (melyek botanikai értelemben igazából nem gumók) átmérőja, a kései fajtáknál ez jellemzően 10-12 centiméter. Mivel a gumók idővel biztosan fásodni fognak, ne hagyjuk őket ennél jelentősen nagyobbra nőni, mert veszteni fognak élvezeti értékükből. Felszedéskor gyökerestül emeljük ki a növényeket (könnyen megadják magukat), és lehetőleg frissen fogyasszuk, a tápérték ilyenkor a legmagasabb. A nyár végén betakarított karalábét télire is elrakhatjuk, a leveleitől és gyökerétől megtisztított gumókat 0-5 Celsius fokos hőmérsékletű, magas páratartalmú helyen (pince, vermelés) tárolhatjuk. A karalábé balkonon is termeszthető, a rövid gyökérzet miatt nem lesz szükség extra mély ültetőládára, azonban erkélykörülmények között is biztosítani kell a sok fényt, a megfelelő tápanyagokat, és a kerti öntözésnél gyakoribb vízutánpótlást.

Képek: innen, innen, innen, és innen.