Megyeri Szabolcs kertész blogja

Sajnos ahhoz már hozzászoktunk, hogy kertünkben háború dúl, melyet mi, gazdák vívunk a mindenféle kártékony betolakodókkal, a vakondtól a levéltetűig. A legtöbbüket már ismerjük, mint a rossz pénzt, sok esetben a hatékony védekezés módszerei is nyilvánvalóak. Most azonban egy eddig nem ismert gonosztevővel kell megbarátkozni, ugyanis új, a növényekkel, kiváltképp a gyümölcsökkel nem éppen kesztyűs kézzel bánó rém jelent meg, a foltosszárnyú muslica.

Foltosszárnyű muslinca

Muslicából eddig is bőven akadt, senki nem akart újat, persze a foltosszárnyú muslica nem igazán törődik az efféle igényekkel. A tudományos körökben Drosophila suzukii néven ismert rovar ázsiából származik, mint az a nevéből is kiolvasható, némi fekete humorral pedig akár azt is mondhatnánk, hogy "A mi autónk" szlogen mintájára "A mi kártevőnk" is lehetne, de könnyelműség lenne elviccelni a dolgot. A Távol-Keleten őshonos faj kis időbeli különbséggel bukkant fel Észak-Amerikában és Európában. Legelső ázsián kívüli észlelése 2009 őszén, Kanadában történt, British Columbia tartományban, Fraser Walley-ben, egy cseresznyefán. Ezután az USA-ban kezdett hódítani, a nyugati parttól indulva egészen a földrész túloldáláig eljutva. Ezzel párhuzamosan Európában is megvetette a lábát (valószínűleg az Egyesült Államokból érkezve), elsőként Olaszországban és Franciaországban (2009-ben), majd sebesen terjedt mindenfelé, 2011-ben észlelték többek közt Spanyolországban, Svájcban és Szlovéniában is. Az első magyarországi randevú tavaly ősszel, az M7-es autópálya egyik rovarcsapdájában jött létre, köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének, akik a azonosították a fennakadt példányokat. A folytatás borítékolható, a foltosszárnyúak vélhetően előbb-utóbb megjelennek a kertekben, elsősorban ott, ahol gyümölcsöt találnak.

A Drosophila suzukii lárvája

A Drosophila suzukii azért méltó az említésre, mert roppant gyorsan szaporodik és terjed, valamint azért, mert a többi muslicától eltérően nem csak a sérült termést támadja, hanem a teljesen ép gyümölcsöt is az étlapjára teszi. Nem válogat, vadon élő, és kerti termesztésű gyümölcsre egyaránt (szó szerint) rárepül, így a szeder, bodza, áfonya és társaik mellett a cseresznye, a barackok, a szilva, és a szőlő sincs biztonságban tőle, de a sérült almát és körtét is célba veszi. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NEBIH) közleményt adott ki, melyben felhívják a gazdák figyelmét, hogy amennyiben észlelik a kártevőt, haladéktalanul értesítsék az illetékes megyei növényvédelmi hatóságot, melyek listája ITT található (a lap alján található legördülő menüből lehet megyét választani). Mivel nem honos, vagy ismert, új fajról van szó, fontos a beazonosítás, melyben a NEBIH útmutatója is segíthet, IDE kattintva pedig egy angol nyelvű, de alaposan illusztrált dokumentum tájékoztat a kártevő jellegzetes ismertetőjegyeiről. sajnos a muslicafélék apró élőlények, roppant nehéz megkülönböztetni őket, nagyító, éles szem, és persze egy rabosított példány szükséges a fajta pontos felderítéséhez.

Árulkodó nyomok

Lényegi kérdés a védekezés mikéntje, ebben egyelőre szintén a NEBIH útmutatója tekinthető irányadónak, melyet honlapjukról átemelve az alábbiakban olvashatnak:

"Védekezési lehetőségek 

Megelőzés: Szüreteljünk a lehető legkorábban és ne komposztáljuk a gyümölcsöket, mivel az a muslica átteleléséhez ideális körülményeket teremt. Az erjesztett gyümölcsöt borítsuk be tüll hálóval, hogy megakadályozzuk a legyek kirepülését.

Csapdázás: A rovar megjelenése és fertőzése jól jelezhető és nyomon követhető sárga ragacsos lappal és almaborecettel kiegészített csapdák kihelyezésével. A 0,5-0,7 l űrtartalmú, fedett palackok oldalába vájt 3-4 mm átmérőjű lyukakkal ellátott csapdák használata alkalmas a kártevő egyedszámának gyérítésére is. 

A fertőzött gyümölcsök begyűjtése és megsemmisítése. Nagyon fontos a megtermett összes gyümölcs betakarítása és a fertőzött termések megsemmisítése talajba forgatással vagy a fentiek szerinti erjesztéssel. Súlyos fertőzéskor a teljes termésmennyiség megsemmisítésére is szükség lehet. A fertőzött gyümölcsöket nem szabad komposztálni.

Kémiai védekezés: A gyümölcsérés kezdetén kémiai módszerek javasoltak az adott kultúrában engedélyezett hatóanyag tartalmú készítményekkel: piretroidok (cipermetrin, deltametrin, lambda-cihalotrin), spinozad az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával. Ezek kijuttatásával 5-14 napig biztosítható a gyümölcsök megvédése e kártevőtől. Az eredményességhez azonban szükséges, hogy a termelők védekezése terjedjen ki nagyobb, összefüggő területre, mivel a károsító repülési aktivitása miatt egyetlen elhagyott magányos ültetvény vagy magánkert is fertőzési forrásul szolgál a fogékony növények számára."

Almaborecetes csapda

Érdemes tehát a későbbiekben nyitott szemmel járni a kertben, és időről-időre rászánni pár percet a vizsgálódásra, nehogy féltve gondozott fáink az egzotikus kártevő áldozati legyenek!

Egy kiváló angol nyelvű tanulmány az érdeklődőknek ITT.

Hírforrás: MTI

Képek: innen, innen, innen, és innen.