Egy olvasóm keresett meg a napokban egy érdekes kérdéssel. Elmondása szerint kertszomszédja nem rendelkezik szennyvízcsatorna csatlakozással, és ahogy az emésztőgödre megtelt, nemes egyszerűséggel kiszivattyúzta annak tartalmát a felszínre, nyilván arra számítva, hogy így megspórolja a szennyvíz szippantásának költségét. A konkrét kérdés az volt, hogy károsítja-e ez a cselekedet a levélíró és a többi szomszéd kertjét, veteményesét, ivóvizét. 

A szennyvíz tárolása jellemzően a hétvégi házak, nyaralók problémája

Sajnos pontos választ nem tudok adni, már csak azért sem, mert ahhoz tudni kellene, hogy a - finom jelzővel - felelőtlen szomszéd szennyvize mit tartalmazott, mekkora területen jutott a talaj felszínére, és milyen mennyiségben került szétszórásra. Általánosságban azonban elmondható, hogy a szennyvíz mindenképpen káros a talajéletre, károsítja a növényeket, az azzal érintkező állatokat, jó eséllyel beszivárog a fúrt kutak vízgyűjtőibe, és akár az emberre is kifejtheti nem éppen áldásos hatásait, többek közt fertőzések formájában. Így az elmesélt eset mindenképp környezetszennyező, mi több, közegészségügyi kockázatot hordoz, tehát törvénybe ütköző (lásd: Btk. 281/A. § (1)), így javaslom a levélírónak, hogy a helyi önkormányzat illetékesénél és a rendőrségen is tegyen bejelentést.

Szennyvízcsatorna épül - ha kész, megéri csatlakozni rá

Ha már a házi, kerti szennyvíztározókról van szó, nem árt röviden áttekinteni a kérdést, már csak azért is, mert a vonatkozó jogszabályok változtak az idén, egészen pontosan a 2011. évi CCI. törvény 234. §-a módosította a környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény 12.§ (3) bekezdésében foglaltakat. Talán van, aki emlékszik, hogy február környékén bejárta a sajtót a hír, miszerint az ún. talajterhelési díj a tízszeresére emelkedett. Ez így, ebben a formában nem helytálló, lássuk tehát, hogy miről van szó.

Házilag barkácsolt emésztőgödör - minden szempontból rossz

A talajterhelési díj a környezetterhelési díjak körébe tartozik, és azokra vethető ki, akik annak ellenére nem csatlakoznak rá a csatornahálózatra, hogy ezt megtehetnék, vagyis a kiépített csatornahálózat mellett vannak, mégis alternatív módon, például emésztőgödörbe gyűjtik a szennyvizet. A csatlakozás mellőzése a legtöbb esetben spórolásra vezethető vissza, a művelet ugyanis jelentős befektetést, adott esetben több százezer forintot is jelenthet (ám részletfizetésre minden esetben van lehetőség). Így sokan a kerti emésztő, vagy ülepítőgödröt választották/választják, ami véges befogadóképessége okán időnként ürítésre, szippantásra szorul. Akad olyan tulajdonos is, aki még ezt a költséget is vonakodik kifizetni, ilyenkor fordul elő az, amit levélíróm is említett, de sajnos bevett szokás a gödör falának, bélelésének (beton, vagy fém) megfúrása is, miáltal annak tartalma lassan a talajba szivárog, így mérsékelt használat esetén szippantásra sincs szükség. Talán nem kell hosszasan fejtegetni, hogy a vázolt gyakorlat milyen felbecsülhetetlen károkat és veszélyeket okozhat, de a rendszeresen ürített emésztők sem környezetbarátak, ezért a korábban viszonylagosan alacsony díj jelentősen megemelkedett, arra szorítva a tulajdonosokat, hogy csatlakozzanak a kiépített rendszerhez és az ökológiailag jobb hatásfokkal működő központi víztisztítókhoz.

Ez a megoldás február óta drága, és azelőtt sem volt környezetbarát

A talajterhelési díj tízszeres növekedéséről szóló hírek ugyanakkor pontatlanok voltak abban a tekintetben, hogy nem részletezték az új szabályozást. Ennek értelmében az emelt díjat azon vízmennyiség után kell megfizetni, mely a fogyasztott (vagyis bejövő) köbméter és az elszállíttatott, kiszippantott (vagyis kimenő) köbméter közti különbség. Egyszerűsített példával élve, ha egy csatornahálózatra nem csatlakozott háztartás éves fogyasztása 100 m3, az ugyanezen idő alatt szakszerűen, számlával igazolt elszállított szennyvíz mennyisége pedig 80 m3, akkor 20 m3 után kell fizetni, vagyis 20x1200 Forint az adó mértéke. Bonyolítja a helyzetet, hogy ebből levonásra kerülhet a locsolási kompenzáció, vagyis az öntözésre felhasznált víz mennyisége, már amennyiben ehhez külön mérőóra tartozik. Az 1200 forintos köbméterenkénti árhoz azonban még közigazgatási területenként eltérő területérzékenységi szorzó is járulhat, így a végső összeg pontosan nem számolható ki általánosságban. Érdemes tudni arról, hogy amennyiben a felhasznált ivóvíz nem mérhető forrásból (például fúrt kútból) származik, akkor sem mentesülünk az adótól, ebben az esetben az ingatlanban lakók száma alapján fejenként és naponként 0.1 m3 átalánnyal számol a szabályozás.

Szennyvíztisztító telep, hatékony, ökobarát megoldás

A vázolt probléma leginkább a hétvégi házak és a nyaralók esetében merül fel, így aki olyan hobbitelket, ingatlant birtokol, ahol a lehetőség ellenére nem rendelkezik szennyvízcsatorna-csatlakozással, jól teszi, ha mérlegeli a várható kiadásokat, a megnövekedett díj mellett ugyanis gyakorlatilag képtelenség olcsón, szabályszerűen, és ami fontosabb, környezetbarát módon fenntartani a régi és elavult emésztőgödröket. Az új rendelkezés alapján a csatornadíj anyagilag kifizetődőbb, és a funkció nélkül maradt emésztőt kitisztítva például elsőrangú esővízgyűjtőhöz jutunk, mellyel további megtakarításra nyílik lehetőség.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.