Megyeri Szabolcs kertész blogja

Ahol kert van, ott kutyának is lennie kell, tartja a közvélekedés, hiszen a többség amolyan kötelező kerti kelléknek tekinti a négylábút. Természetesen egyáltalán nem kell minden kertbe kutya, már csak azért sem, mert az általános tévhit szerint a kutyának elegendő, ha szabadon van engedve a birtokon, és ezzel véget is értek a tennivalók az állattal. Mivel ez egy kertészeti blog, a helyes és felelős kutyatartás rejtelmeit nem itt és most fogjuk taglalni, az azonban már nagyon is kertészeti vonatkozású téma, hogy mit lehet tenni az ágyásokat felforgató, a gyepet kaparó vagy éppen a dísznövényeket levizelő kutyákkal. Néhány praktikus változtatással vagy újítással a konfliktusok jelentősen csökkenthetők, és egy kis kitartással minden kert kutyabaráttá változtatható! Lássunk ehhez pár gyakorlatias tanácsot!

Adj neki utat!

A kutyák gyakran kötött útvonalakon járnak a kertben, aminek az eredménye egy csupasz, kitaposott ösvény lesz a gyepen vagy a virágágyásban. Az ebet erről a vonulási szokásától nehéz lenne eltántorítani, így a béke érdekében jobb, ha mi alkalmazkodunk. Mivel a kutya nem ott fog sétálni fel-alá, ahol mi szeretnénk, jobban tesszük, ha megfigyeljük a jellemző útvonalait a füves részeken, és azokat épített úttá alakítjuk, például lerakunk egy sor kültéri járólapot, tipegőt. A másik jellemző sétaösvény közvetlenül a kerítés belső oldalán húzódik, az ebek szeretnek a térhatároló mentén járőrözni, így hamar letapossák az ottani növényzetet. Hagyjunk kedvencünknek itt is 50-70 centiméternyi széles utat, amit szintén tegyünk dekoratívvá zúzott kővel, vagy járólapokkal.

Alakíts ki toalettet!

Na ez egy nehéz menet lesz, de a legtöbb kerti kutyát igenis rá lehet nevelni az ebtoalett használatára, főleg, ha kölyökként kerül a házhoz. A kert egy félreeső részén alakítsunk ki egy 1-2 négyzetméteres kutyavécét, alacsony peremmel, fa szegéllyel, a benti részen a talaj felső rétegét arasznyi vastagon távolítsuk el, és töltsük fel homokkal. Innen jön a bonyolultabb rész, a kutyát rá kell szoktatni ennek a használatára, ez biztosan nem könnyű, de szinte mindig sikeres. A másik dühítő kutyaszokás a jelöléses vizelés, főleg ha értékesebb dísznövényekre, zsenge fákra irányul. A legtöbb kutya eltéríthető csali jelölnivalóval, például egy farönkkel, amit helyezzünk a gyakran áldozatul eső növény mellé, majd a növényt vegyük körbe műanyag hálóval, vagy barikádozzuk el alacsony térhatárolóval (vagy szórjuk be irritáló szagú anyaggal, erről lesz szó lejjebb). Kis szerencsével és például jutalmazással a négylábú átszoktatható a rönkre vagy leszúrt rúdra, amit aztán már nyugodtan jelölhet. Kapcsolódó téma az ásóhely, ami kialakításában hasonló a toaletthez (de nem kell feltétlen homokot használni), a lényege pedig, hogy ide szoktatjuk az ásásmániás kutyát. Ehhez remek ötlet, ha húsos csontokat, jutalomfalatokat, játékokat ásunk el ide, amiket az eb lelkesen kikaparhat, így hamar megtanulja, hogy itt érdemes ásni. Persze a kiásott dolgokat (vagy újakat) rendszeresen újra el kell temetni.

Szabj határokat!

Ahelyett, hogy a kutyát zárnánk kennelbe (vagy láncra vernénk, amit nem is szabad valójában), zárjuk el a védendő veteményest vagy díszágyást! Ennek több módszere akad. Használhatunk magasabb deszka vagy drótháló kerítést, melyet ugyan a nagyobb kutyák át tudnának ugrani, de megintcsak nevelés kérdése, hogy erről leszoktassuk őket. A fakerítés lehet kifejezetten esztétikus, a vékony fémrúd és könnyű csirkeháló párosa pedig közel láthatatlan is lehet. A térhatároló lehet egészen alacsony, szinte jelzésszerű, hogy a kutya tudja, hogy hol húzódik a határvonal. A kerítés fölé egy madzagot feszítve, arra pár csengőt akasztva egyszerű jelzőkészülékhez jutunk, ami nem csak nekünk árulkodik a behatolásról, de a kutyának is tanítható, észlelhető jelzés, miszerint innentől nem szabad a belépés. Professzionálisabb és drágább módszer a föld alatti vezetékből és jelzőnyakörvből álló rendszer. Az ilyen eszköz a speciális nyakörvön keresztül hanggal vagy gyenge csípéssel jelez a kutyának, ha rossz helyre tévedt. Van további szelíd metódus is, a leginkább védendő növények tövét híg almecetes, ecetes oldattal vagy csípős paprika őrleménnyel lehet kezelni, ezek az irritáló szagok elűzik a kutyát a közelből.

Telepíts ásásbiztos növényeket!

Valójában nem a növények lesznek ásásbiztosak, hanem az elrendezésük miatt lesz lehetetlen, vagy legalábbis nehéz az ásás, kikaparás. Az egyik opció a magaságyás, ami egyébként is egy remek dolog, hiszen majdnem biztosan gyommentes lesz a vetemény vagy a virágos beültetés, nem kell hajlongani az ápoláshoz, és a talajt is kedvünk szerint állíthatjuk össze. A magaságyás egy 50-80 cm magas keret, általában fából, amibe föld kerül, és így lehet ültetni bele. A magassága miatt a kisebb kutyák fel sem érik, de a nagyobbaknak sem lesz túl vonzó felugrálni rá, ha pedig mégis, könnyebb erről leszotatni őket, mint a sima kerti veteményesbe való belógásról. A másik lehetőség, hogy a kert növényeinek egy részét cserepes tartásúvá alakítjuk (vagy egyszerűen az új zöld jövevényeket a szabadföld helyett ládába, nagyobb kaspóba ültetjük). Ennek előnye, hogy az elsőre rossz helyre (túl árnyékos, huzatos vagy éppen erősen napos) kerülő növényeket különösebb bolygatás nélkül át lehet helyezni, de az is pizitívum, hogy az ebeknek kisebb ingerenciájuk lesz ezeket piszkálni. Ha pedig mégis, ezekről könnyebb lenevelni őket, de akár át is helyezhetjük egy semlegesebb vagy például magasabb helyre a cserepest, és máris biztonságban lesz.

Játék minden mennyiségben!

Ha a kutya játszani akar, akkor legyen neki mivel! Ez ugyanis lefoglalja, leköti az energiáit, és nem fogja keresni a lehetőséget, hogy rombolhasson a kertben (persze a rombolás a mi nézőpontunk, neki az is játék, ezért nem mindegy, mi a játék!) Főleg fiatalabb korban a kutya számára elengedhetetlen mindez. Ha a kutya kint van a kertben, akkor ne az legyen a koncepció, hogy nem érhet hozzá semmihez, ne vegyük totálisan körbe tilalmakkal és átléphetetlen vonalakkal, vagyis ne vegyük el tőle a mozgás örömét. Legyen kint számára néhány labda, rágócsont, vastag kötéldarab, gumifigura, vagy bármi, amivel eltöltheti az időt. Kis ráhatással meg fogja tanulni, hogy ezeket csócsálhatja, a növényeket pedig nem, és nem utolsósorban, ha elvan a játékaival, akkor talán nem is fogja érdekelni a levélrágcsálás és az ásás. Mindemellett a közös folgalkozás, a lefárasztás se maradjon ki, vagyis ne legyen amolyan szőrös mostohagyerek a kutya, hanem rendszeresen, lehetőleg naponta foglalkozzunk vele, tanítsuk, játsszunk vele! Nem rossz ötlet pár tereptárgyat, kis akadálypályát építeni, egyszerű dolgokra kell gondolni, bólyákból álló szlalompályára, átugorható lécekre, karikákra, egy elfektetett vagy éppen pár arasznyi magasra emelt gerendára, amin végigfuthat. Az ilyen foglalkozás lemeríti a kutyát, és nem fog azon mesterkedni, hogy a növényeket vagy a gyepet pusztítsa. Végül pedig ott a séta, amit a kerti ebek is igényelnek, hiszen már egy rövid sétán is rengeteg ingerhez jutnak, amik szintén levezetik a fölös energiákat.

Képek: innen.