A bejegyzés címe eredetileg olyasmi lett volna, hogy "három olyan kiskerti termény, melyek március környékén esedékesek, és melyek azért figyelemre méltóak, mert ugyan értékes, ízletes zöldségek, mégsem gyakori vendégek a hazai veteményesekben", ez azonban vállalhatatlanul hosszú cím lett volna, ezért átcsúszott ide a bevezetőbe. Ezek után hosszas magyarázatra azonban már nincs is szükség a folytatást illetően, ezért kertelés nélkül vágjunk is bele a tárgyalásba!

Én őszintén megvallom, hogy életemben nem ettem még borscsot, pedig állítólag roppant finom levesféle, az alapanyagául szolgáló céklát ellenben nagyon szeretem, sőt szerintem az egyik legízletesebb zöldség. A finom íz mellett a cékla élettani hatásai is kedvezőek, ásványianyag tartalma magas, 6-10 % cukrot és kiemelkedően sok C-vitamint rejt, tulajdonképpen csak az szól ellene, hogy leve makacs foltokat hagy, úgyhogy a fehér abroszt és az ünneplő ruhákat ne engedjük a közelébe! A cékla igénytelen növény, túl sok követelménye nincs, kifejezetten kedveli vályogos-homokos-humuszos közeget, de csak a túl kötött talajokon lesz vele gond. A legjobb, ha a tavalyi paradicsom, paprika helyére vetjük, de a korai zöldségek után is telepíthető másodveteményként. Földjét frissen ne trágyázzuk. A céklát magról vetjük, a vetés ideje április elejétől-közepétől időszerű. A gyomtalanított, átforgató ásással meglazított talajba 40 centiméteres sortávolságban szórjuk ki a magokat, félujjnyi mély barázdába. A cékla vízigényes növény, a fejlődés kezdeti és korai szakaszaiban az öntözés legyen rendszeres, később csak a nagy nyári forróságok idején kell öntözni, nagy szárazságban ugyanis fás, rossz állagú lesz a gumó. Hőigénye közepes, a gyökeresedés optimuma 15-22 Celsius, fényigénye közepes, tartós árnyékba ne kerüljön. A hajtások kikelése után 15 centi távolságra egyeljük a palántákat, az öntözés mellett pedig a gyommentesítés lesz még rendszeres feladat. A cékla fejlődési ideje nagyjából három hónap (90-100 nap), így ha egész őszig szeretnénk betakarítani, akkor a nyár közepén (június-július fordulója környékén) egy másodvetéssel biztosíthatjuk az ellátmányt.

A következő alany a pasztinák, amiről fogadjunk, hogy azt se tudja mindenki, hogy egyáltalán hogy néz ki! A  pasztinákot egyéb neveken is ismerheti, aki ismeri, például paszternákként, olaszrépaként, fehérrépaként. A pasztinákot már az ókorban is ismerték és termesztették, aztán a burgonya terjedése a háttérbe szorította, manapság is a  B-ligába sorolható, pedig a pasztinák a magas szárazanyag tartalma miatt értékes étel, íze izgalmasan fűszeres, gyökere kiválthatja a sárgarépát vagy a zellert, és még a magja is hasznosítható, utóbbit a kaporéhoz hasonlóan lehet felhasználni. A veteményesek kedvencévé teheti az is, hogy nevelése egészen problémamentes, kezdők is sikerrel próbálkozhatnak vele. A pasztinák vetésének ideális ideje március-április fordulója. Talajigénye szerény, csupán a nagyon kötött közeget kell kerülni. Az előkészületek egyszerűek, főleg ha oda vetjük, ahol tavaly paradicsom, paprika nőtt, ez ugyanis azt feltételezi, hogy ott az előző évben szervestrágya gazdagította a közeget, amit a pasztinák értékelni fog. A pasztinák kedveli a napfényt, de a félárnyék sincs ellenére, ennek figyelembevételével jelöljük ki az ültetvény helyét. A magokat másfél arasznyi sortávolságban, két ujjpercnyi mélységben szórjuk ki, majd tömörítsük a talajt felettük. A magok lassan fognak kihajtani, nem kell megijedni, ha egy-két hétig sem történik látszólag semmi. Mikor a magonc már 3-4 levelet hozott, 10 centi tőtávolságra egyeljük a növényeket. A betakarításra általában öt hónapot kell várni, így ősszel kell felszedni majd a mélyre nyúló gyökereket.

A trió utolsó tagja a torma, ami a mostanában aktuálissá váló húsvét okán szinte mindenhol előkerül, persze már mint kész sonkaízesítő, nem mint vetemény. Pedig a torma termesztés kezdete is éppen most van, ezért lássuk, mit tegyen, aki saját tormát szeretne majd. A tormát dugványról szaporítjuk, vagyis az ültetésre alkalmas gyökereit "vetjük" a földbe, a művelet egészen május elejéig elvégezhető. Ültetéshez a legideálisabbak a kisujjnyi (8-10 mm) vastagságú, és bő arasznyi hosszú (20-25 cm) példányok. A gyökéren található sarjrügyeket vágjuk le, hogy a gyökér ne az oldalhajtások növelésére pazarolja energiáit, legfeljebb alul és felül hagyjuk meg azokat. A legjobb torma termés humuszos, laza öntéstalajokon várható, sem a túl száraz, sem a pangóvizes területeket nem kedveli. Kötött, nyirkos földben  elfásodik a gyökér, íze túl csípőssé válik, ehetetlen lesz. A tormát a legjobb bakháton nevelni, nem kell megijedni, ez csupán annyit jelent, hogy bő másfél arasznyi magas, hosszanti elrendezésű földsáncot kell kialakítani (lejjebb megfigyelhető a képen), és ebbe kell a dugványokat ültetni, így a mélyre hatoló gyökerek könnyebben terjeszkedhetnek lefelé, és a felszedés is könnyebb lesz! A bakhátba 20-25 centiméterenként fúrjunk egy lyukat (egy szerszámnyéllel például), ebbe helyezzük a gyökereket, és végezzük el az első beöntözést. Bő egy hónap múlva kibújnak az első hajtások, ilyentájt érdemes egy szűk arasznyi magasan kibontani a földhalmot, és a gyenge oldalgyökereket, rügyeket ledörzsölni, majd visszatakarni a növényt. Ezt a nyár derekán még egyszer jó ötlet megtenni. A kártevők elleni védekezés elhanyagolható, viszont fontos a gyakori gyommentesítés, és sűrű öntözés. A betakarítás ideje az ősz, a gyökereket októbertől kezdve egészen a tél lejéig lehet felszedni, a növény fagyállósága kiváló!

Képek:  innen, innen és innen, és innen.