Az őszi komor idő beálltával (amit tudvalevőleg a még barátságtalanabb tél követ) lassan felértékelődnek a szobanövények, hiszen akinek kertje van, egyre ritkábban megy ki, akinek meg nincs, az eleve a benti növényekre kénytelen támaszkodni, már ha szereti a növényeket. Szóval mostanság biztosan sokan agyalnak azon, hogy milyen érdekes, jópofa szobanövényekkel dobhatnák fel a lakást, melyek nem csak szépek, de könnyen tarthatóak, és nem is túl drágák. Ők kapnak most három tippet!
Gyakran szempont, hogy a szobanövény szép, díszes, de leginkább strapabíró legyen, vagyis ne reagáljon azonnali elhalással ha kimarad egy öntözés, és ne legyen olyan kényeskedő, hogy lekonyuljon a meleg, száraz levegőjű fűtött szobában. Ezeket a feltételeket remekül teljesíti a zamioculcas, ami szokatlanul sok (ámbár hasonló) néven ismeretes, említhetjük zamio, zámia, zamiopálma zamion pálma, vagy akár agglegényvirágként is. Hívjuk bárhogy, egy kelet-afrikai eredetű növényről van szó, mely kiválóan bírja a téli szobakörülményeket is, mivel nem zavarja a meleg (akár fűtőtest közelében is lehet), ritkán kell öntözni, és kifejezetten nem szereti a tűző napot, úgyhogy szépen elvan félárnyékban (téli félhomályban) is. Ezen tulajdonságai miatt (nem teljesen sötét) előszobában, naposság szempontjából kedvezőtlen fekvésű szobában, vagy akár nem túl fényes irodában, munkahelyi helyiségben is biztonsággal tartható. Öntözése hetente egyszer esedékes, óvni kell a túlöntözéstől és a pangó víztől, húsos száraiban, leveleiben, és főleg megvastagodott gyöktörzsében sok nedvességet tárol, így kiszárítani kis túlzással művészet. A zamiopálma jó ütemben növekszik, akár 1.5-2 méter magasra is megnőhet, szerteágazó hajtásaival és élénkzöld, vastag leveleivel igazi dzsungel hangulatot áraszt, méretes színfoltként jóleső látvány a téli szürkeségben. Az arasznyi magas fiatal példányokat jóval egy ezres alatt megkaphatjuk, így kiadásként sem jelentős a beszerzése.
Ez itt éppen egy mini lepkeorchidea változat, ami kisebb helyeken is elfér!
A második tipp legyen első blikkre kicsit meglepő, ugyanis a lepkeorchideáról (Phalaenopsis) van szó. Az orchideákat sokan kezelhetetlenül kényes növényeknek tartják, pedig ez nem igaz, csupán a megfelelő környezeti körülményeket kell eltalálni, és onnantól könnyű az egész. A lepkeorchidea hőmérsékleti optimuma 20-22 Celsius (télen az alsó határ 15 C, nyáron legfeljebb 28 C) vagyis akár a fűtött szobában is megél, de a száraz levegőt nem tolerálja, ezért mindenképp párásítani kell a közelében. Ez nem ördöngösség, egy zúzott kővel 2-3 centi vastagon felszórt alátét tálca a megoldás, melyre vizet öntünk, és erre állítjuk a növényt. Így a gyökerek nem érintkeznek a vízzel (ezt az orchidea nem tűri) viszont folyamatos lesz a párolgás a növény közelében. Az öntözés is kulcskérdés, a hideg hónapokban elég 10 naponta nedvesíteni, nyáron akár hetente 2-3 alkalommal. Fontos tudni, hogy ezek a növények eredetileg fákon élnek, vagyis gyökereik szabadon lógnak, így nem szoktak hozzá ahhoz hogy cserépben, főleg, hogy földben legyenek. Ezért ne is telepítsük őket földbe (vagyis az sem baj, ha gyökerek "kimásznak" az edényből), a tápanyagok bevitelét az öntözéssel egy menetben biztosítsuk, megfelelő orchidea tápoldat használatával. Végül a fény. Az orchideák fénykedvelőek, de a tűző napsugarakat nem bírják (hiszen élőhelyükön a lombszint alatt élnek), ennek megfelelően helyezzük el őket. Összességében a lepkeorchidea az alapok betartásával igenis könnyen tartható, és kiemelkedően magas esztétikai értékkel bíró növénydísz, ami a téli hetekben hatékonyan feldobja a szobabelső hangulatát! Phalaenopsist már 1500 forint alatt is beszerezhetünk, az élelmiszer áruházas példányoknál figyeljünk arra, hogy ne kókadt, virágait vesztett (ezért gyakran leakciózott) példányokat vegyünk, ezeket nehéz újra életre kelteni. Kertészetben kicsit drágábbak, de szakszerűen tartottak, egészségesek az orchideák.
A harmadik tipp a zöldike, más nevén csüngő csokrosinda. Ennek a vidám zöldnek az az extrája, hogy ha fellógatott kaspóba, vagy magas, vékony edénybe, padlóvázába ültetjük, akkor csüngő hajtásaival nagy, élénkzöld zuhatagot alakíthatunk ki, ami egyfelől remekül néz ki, másfelől szokatlan látványelem, úgyhogy variálhatunk egy kicsit az unalmas szobanövény képen. Öntözési igénye alacsony, mindig hagyjuk kiszáradni földjét, az újabb nedvesítés előtt, mert egyrészt bírja a szárazságot, másfelől a pangóvíz kárt tehet benne. Fényigénye közepes, a tűző napsugarakat nem szereti, világosabb helyeken gyorsabban fejlődik, és virágot is hoz, félárnyékban a virágzás elmarad, de baja nem lesz. Télen nem szükséges tápoldatozni, tavasztól a nyár végéig heti egy alkalommal adagoljunk általános szobanövény tápoldatot az öntözővizéhez. Évente érdemes átültetni, általában hamar kinövi az edényét, így biztosítsunk számára kényelmesebbet. Talajigénye átlagos, a sima virágföld éppen megfelelő lesz. Válasszuk inkább a csíkos levelű változatot, ennek vidámabb, játékosabb megjelenése jobban feldobja a belső teret. A zöldike is pénztárcabarát növény, bő egy ezresért szerezhetjük be a fiatalabb példányokat.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
