Kétféle ember van, az egyik, akinek a vakondról a kertésznadrágos cuki mesefigura ugrik be, a másik, akinek a randa földhalmok a kertjében. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy a kert nélkülieknek a vakond egy aranyos kisállat, a kerttulajdonosoknak meg ádáz ellenség, a két csoport között pedig csak felsorolás sorrendje szerint van átjárás. A kerti színtéren zajló vakond-ember párviadal ősidők óta tart, a bevetett fegyverek változatosak, hol mi, hol a kis ásógépek nyernek egy csatát, de a háborúnak sosincs vége. Utóbbi kitétel ugyan nem teljesen igaz, mert van holtbiztos, és éppen tavasz elején aktuális módszer a vakond ellen, csak ez jelentős munkát, és némi anyagi befektetést is igényel, de mielőtt erre rátérnénk, fussuk át, mik lehetnek hatékony vakondűzők, és mely módszereket felejtsük el inkább.
Kezdjük a közszájon forgó, állítólag holtbiztos, azonban bizonyosan rossz metódusokkal. Ide tartozik a vakondtúrás nyílásának olajjal, benzinnel, petróleummal való nyakonöntése (vagy ezen anyagokkal átitatott rongyokkal való betömése) ami rövidtávon beválhat, mert a vakondot irritálják ezek a vegyi anyagok, na de hát ki az a józan ember, aki kőolajszármazékokkal locsolná a kertjét? Ezt felejtsük is el gyorsan, ahogy a vakondjáratba tömködött üvegszilánkot, marék szöget, kőtörmeléket is hanyagoljuk, ezek legfeljebb megsebesítik az állatot, ami aztán egy egy másik nyíláson keresztül kisurran, vagy egyszerűen más irányba kezd el ásni, ráadásul az üveg-, vagy kőtörmelékkel meghintett kert se nem szép, se nem biztonságos. A kiöntés sem ötcsillagos ötlet, ugyanis a talaj iszonyatos mennyiségű vizet képes elnyelni, így a járatok vízzel való elárasztását inkább csak a helyi vízművek fogja értékelni számlázáskor, a vakond meg angolosan távozik egy távolabbi kijáraton, a legtöbbször észrevétlenül.
Felesleges...
Élve vagy halva?
Az elfogott vakondnak a legtöbbször nincs nagy jövője, általában a lapát vagy az ásó vége az, amit utoljára még lát (bár a látása pont nem a legjobb). Ennek azonban nem kell így történnie, a vakond tulajdonképpen nem kártékony, hiszen a közhiedelemmel ellentétben nem a növények gyökereit eszi, hanem föld alatti (sokszor a növényekre kártékony) rovarokat keresi és fogyasztja, bár igaz, hogy munka közben felsértheti a facsemeték gyökerét, kidöntheti a zsenge zöldségeket, meg persze elrondítja a pázsitot. Tehát ha van bennünk egy szikrányi állatbarátság, válasszunk nem halálos vakondűző módszert, a befogott állatokat pedig szállítsuk a kerttől messzebbre lévő rétre, mezőre, ahol boldogan élhetnek.
A közepesen hatásos, de legalább olcsó (és a kertre nézve nem kártékony) módszerek közé tartozik a vakondfű, vagyis a hasindító kutyatej (Euphorbia lathyris) ültetése, melynek a gyökere irritáló szagot áraszt, ha a vakond megsérti azt, így hatékonyan téríti el a kis ásógépet, csak sajnos nevezett növény tejnedve is mérgező, ezért kisgyermekes kertekbe nem való. Sokan esküsznek a leásott sörösüvegre, melynek a földből kiálló nyaka a szél hatására "fütyül", ezt szintén nem díjazza a vakond, és menekülni fog. Persze ha nincs szél, a vakond fog fütyülni ránk meg a sörösüvegünkre. Remek vakondűző lehet egy jó ösztönű kotorékeb, ami levadássza, kiássa, megfogja a vakondot, így ha vakond problémáink vannak, és épp kutyát vennénk, ezt is illesszük az egyenletbe.
Védett vagy nem?
A vakond védett állat, eszmei értéke 2000 Forint, ezért vadászata nem szabályszerű, de ez a kitétel csupán a természetre vonatkozik, a kertekben ilyen védelmet nem élvez a vakond, így a halálos módszerek nem tiltottak, legfeljebb nem etikusak, és én sem ajánlom a kegyetlenkedést.
A kifejezetten jó hatásfokú eszközök közé tartozik az ultrahangos riasztó, amit csak leszúrunk a gócpontokba, és máris elzavartuk a vakondot, sajnos azonban előfordul, hogy a vakond hozzászokik az elsőre zavaró hanghatáshoz, és a későbbiekben már nem hat rá a riasztó. Jól beválnak a vakondcsapdák, melyek trükkös ajtajú kis hengerek, amik a járatba csúsztatva befogják a kisállatot, amit aztán máshol szabadon ereszthetünk. A vastagabb pénztárcájú, elszántabb vakondharcosok gázkapszulát is bevethetnek, mellyel a járatokat fullasztó gázzal áraszthatják el, az eredmény azonnali és halálos. Itt jegyzem meg, hogy előbbi célra a pb-gáz nem alkalmas, főleg nem az elárasztás utáni begyújtással, aki azt hiszi, hogy ez az eljárás vicc, keressen csak rá a youtube-on, horrorisztikus felvételeket találhat.
A tapasztaltabbak szerint azonban egyetlen módszer sosem elegendő, mindig több metódus párhuzamos vagy váltott bevetése szükséges a sikerhez.
A végső megoldás: a vakondháló
És akkor most értünk el a beígért, 100%-os vakondvédelemhez, melyet a bevezetőben ígértem, és ami nem más, mint a vakondháló. A vakondháló egy műanyag háló, szemre hasonló a csirkehálóhoz, ezt a gyep alá kell leteríteni, így a vakondnak esélye sincs a felszínre bukkanásra. A vakondháló hátránya, hogy használatához a komplett kert mélyreható felásása, a talaj felső rétegének elhordása, majd a háló lerakása után a föld visszaterítése szükséges, tehát nem egydélutános dologról van szó. Előnye a biztos siker, a háló nem engedi felszínre törni a vakondot, így az másfelé halad majd. Most azonban éppen jókor vagyunk, a tavaszi kertfelújításba különösebb zavar nélkül beilleszthető a háló lerakása, még a füvesítés, kertrendezés előtt, de melegen ajánlom a művelet elvégzését újépítésű házak kertjének kialakításakor, mert később, ha megjelenik a vakond, csak nagyobb költségek és bosszúságok árán pótolható a háló lefektetése.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.