Megyeri Szabolcs kertész blogja

Nem tudom, belegondolt-e már valaki önök közül abba, hogy mennyi egyetlen ember átlagos napi vízfogyasztása? Ha megvan a tipp, akkor mondom a helyes választ, körülbelül 150 liter. Első olvasatra ez túlzó adatnak tűnhet, de ebben természetesen nem csak az elfogyasztott víz szerepel, hanem a mosogatással, wc-öblítéssel, tisztálkodással, stb. elfolyatott mennyiség is, ami mind ivóvíz minőségű, utóbbi esetekben néha teljesen feleslegesen. Hogyan lehetne spórolni?

Merthogy spórolni mindenképpen kellene. Az ívóvíz nagy kincs, ezt itt mi Európa közepén nem érezzük, de a világ sok táján elképzelhetetlen luxus a csapból folyó, iható víz. Mi pedig locsoljuk szanaszét, autót, ruhát, edényt tisztítunk vele, elfürödjük, öntözünk vele, engedjük csordogálni a nagyvilágba. Ahogy a vezetékes víz egyre drágább lesz nálunk is, úgy gondolkoznak el egyre többen, hogy hogyan lehetne csökkenteni a fogyasztást és a kapcsolódó kiadásokat. A spórolásnak persze sok módja van, én most nem is folynék bele a különböző takarékos wc-öblítők, csaptelepek és társaik taglalásába, hanem a kerti vízfogyasztásra térnék rá.

Gyűjtőedények

Az öntözésről van szó természetesen, elképesztő mennyiségű vizet locsolunk el a kertekben, amire azonban nem mondhatjuk, hogy pazarlás lenne, növényeink igénylik a vizet. Az nem mindegy, hogy ez a víz honnan származik, a csapból, vagy természetes forrásból. Feltételezem többen már az elején rájöttek, hogy az esővíz felhasználása a hosszan bevezetett téma. Az esővíz nem ivóvíz minőségű, öntözésre azonban alkalmas lehet, nem terheljük vele a vízszámlánkat, nem az értékes, tisztított vizet pazaroljuk használatával. A természet eső formájában önként és dalolva is elvégzi ezt a feladatot, azonban az eső esetleges, jól tesszük, ha az égi áldást begyűjtjük, és akkor használjuk fel, amikor szükséges.

A legkézenfekvőbb egy hordó kihelyezése

Az esővíz természetesen nem mindig és mindenhol jó alternatíva. Városi környezetben szennyezett lehet, kémhatása a növényekre káros mértékűvé válhat, és keveredhet a városi levegő számtalan nemkívánatos anyagával, porral, mikroszemcsékkel. Vidéken más a helyzet, az esővíz itt könnyebben kiválthatja a kerti slagot. Ha öntözésre nem is, de egyéb célokra az esővíz bárhol alkalmas lehet, például az utcafrontok nyári hőségben való hűtésére, szeles időben a por megkötésére, a ház körüli betonfelületek tisztítására feltétel nélkül használható. Az esővíz előnye, hogy vezetékes párjánál jóval kevesebb kalciumot és magnéziumiont tartalmaz, vagyis lágy, így kevésbé okoz vízkövesedést. PH értéke viszont általában 7 alatti, tehát savas, ami szűretlenül/tisztítatlanul öntözésre már alkalmatlanná teszi. Kerti felhasználás esetén ezért érdemes kémhatást mérni, és az eredménynek megfelelő felhasználási területet választani.

Hatékonyabb az ereszcsatornához telepített edény

A gyűjtés módszertana fontos kérdés. A legegyszerűbb megoldás egy megfelelően nagy edény kihelyezése (vizeshordó), a többi az anyatermészet dolga. A műanyag és fémhordóknál jobb a betonfalú ciszterna, a víz ugyanis a betonból ásványi anyagokat old ki, így a PH-érték kedvezőbbé válik, és a poshadás is később következik be, ennek következtében a kerti felhasználás is szóba jöhet. A hordós módszernél hatékonyabbak a kiépített vízgyűjtők, melyek nagyobb felületről (például háztetőről) terelik az esőt a tárolóba. A szinte minden házon, épületen megtalálható ereszcsatornák alkalmasak erre a célra, bonyolultabb rendszereket azonban csak nagyobb anyagi ráfordítás árán lehet üzembe helyezni, de segítségükkel akár a wc-öblítést vagy a mosást is átállíthatjuk az ingyen vízforrásra. A befektetés viszonylag hamar megtérülhet, többek közt itt lehet tájékozódni felőlük.

Ez már egy komolyabb rendszer

Lényeges az esővízzel kapcsolatban, hogy bár esőzéskor nincs ráhatásunk a minőségére, gyűjtésekor nem árt, ha szűrjük, tisztítjuk. Ennek több módja van. Első az ülepítés, vagyis a felhasználás előtti hosszabb tárolás, melynek során a szennyező anyaguk súlyuknál fogva a tározó aljára kerülnek. Végezhetünk mechanikai szűrést, a vizet átfolyatva egy nagyon sűrű szövésű szűrőn. A leghatékonyabb a vegyi-biológiai tisztítás, például az aktív szenes szűrő. Utóbbi módszerrel a kinyert víz már nem csupán öntözésre, de mosakodásra, mosogatásra is alkalmas lehet, ez egy vezetékes víz nélküli hétvégi telken például sokat számíthat.

A tároló lehet ízléses, stílusos is

Az esővíz felhasználása a kertben nem csak pénztárcakímélő praktikum lehet, hanem egy határozott lépés a környezettudatos gondolkodás és cselekvés felé. Ma még természetes dolog, hogy a csapból víz folyik, ám könnyen lehet, hogy pár generáció múlva ez már nem lesz ilyen egyértelmű, mindannyiunk érdeke az, hogy a pazarló felhasználás ellen tegyünk valamit.
 

Egy ilyen gyűjtő még az erkélyen, teraszon is elfér

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen. 

Az átlagember, még ha nem is gondolkodik rajta, sokféle fát ismer. Gyerekként mindenki gyűjtötte a gesztenyét és annak összetéveszthetetlen levelét; sokan csipegettek és akasztottak a fülükre cseresznyét, meggyet a kertben. A platánfát kérgéről a legegyszerűbb megismerni, viszont a kertünkben nem igazán találkozhatunk vele. Közparkjainkban, régi kastélykertekben tömegesen használt díszfáról van szó. Az 1900-as évek elején végzett út menti fásítások divatos fajtája volt, sajnos a legtöbb a közlekedés okozta szennyezés és az utak sózásának áldozata lett, de Budapesten is megmaradt még néhány emléknek (Andrássy-úton, Nagykörúton). A Margitszigeten vannak kisebbek-nagyobbak, átlagosak-különlegesek, viszont rájuk más veszélyek leselkednek. De ne szaladjunk ennyire előre, először nézzük mitől platán a platán.

A fa a platánfélék rendjébe tartozik (Platanaceae). Azt viszont kevesen tudják, hogy ősei a harmadidőszakban a Kárpát-medencében is összefüggő erdőségeket alkottak. Ennek ellenére a közönséges platán (Platanus x hispanica) hazánkban nem honos, a keleti- (P. orientalis) és a nyugati platán (P. occidentalis) feltételezett hibridje, de ez még ma is vita tárgya. Juharlevelű platánnak (P. x acerifolia) is hívják, ugyanis levele több juharfajtához hasonlóan három-öt karéjos. Április-májusban nyílik gömbös virágzata. Gyerekként sokan vágyakoztunk a magasból lecsüngő, "szőrös golyócska" termése után, mely aszmagcsoport terméságazat. A szülők segítsége nélkül azonban nem voltunk szerencsések, mert a termés egész télen a fán maradt, következő tavasszal pedig már csak abban gyönyörködhettünk, ahogy a szél repítette a szétesett golyócskát. Kérge sima felületű, amitől jellegzetes, hogy lapokban leválik, sárgás foltokat hagyva maga után.

A budapestiek legkedveltebb parkjában, a Margitszigeten még József nádor (1776-1847) korabeli ősplatánok is állnak. A fák igazi túlélők, átvészelték a szabadságharcot, területrendezéseket, a világháborúkat és árvizeket. A Palatinus strand bejáratával szemben álló platán az II. világháborúban bombatalálatot kapott. Ma "Hét vezér platánnak" hívják, mert a találat után 7 új hajtást hozott, ezek erősödtek meg és láthatók még a mai napig teljesen egyedi és utánozhatatlan formát kölcsönözve a díszfának, illetve nem elhanyagolható 300 nm-es árnyékot adva az alatta sétálóknak.

A szigeti kápolna és a romok között található a 200 éves, európai szinten is a legszebb koronával rendelkezők között nyilvántartott platán. Törzskörmérete eléri a 635 cm-t, ezzel a legnagyobb fák közé tartozik Budapesten. Érdekessége, hogy egytörzsű, legalsó oldalágai pedig majdnem földig hajolnak. Emiatt a gyerekek mászókának használják, a fiatalok ágain ülve fényképezkednek, sajnos sokszor többen egyszerre, így több száz kiló extra terhet jelentve a fának.

A fa kivételes korát és formáját a Főkert munkatársai is felismerték, ezért egy tábla jelzi jelentőségét és próbálja tiltani a fentebb felsorolt tevékenységeket, amint látszik kevés sikerrel. Nagy probléma még, hogy a tábla a fától elég messze van és csak az egyik sétány felől érkezve olvasható, ráadásul csak magyarul. Tekintve, hogy a szigeten jelentős számú turista is megfordul, elég fontos lenne legalább még angolul kiírni. Valamint mivel az emberek ott jártamkor is "egymásnak adták az ágat", érdemes lenne egy minden irányból jól látható, olvasható és egyértelmű jelzéseket adó figyelemfelhívó rendszert építeni. Nem teljesen zárt körbekerítésről van szó, csak egy táblánál kicsit több kellene.

Talán nem is táblákra, hanem ránk van szükség - gyerekekre, fiatalokra és felnőttekre, hogy ne csak egy fát, egy mászókát vagy tökéletes fényképhátteret lássunk abban a platánban, hanem a múltat - az elmúlt 200 évet, a jelent - amikor nyújtózkodva megpróbáljuk körbeérni és főleg a jövőt - amikor unokáinknak elmondhatjuk, hogy megőriztük nekik a mesterségesen épített természet eme fejedelmi darabját.

A poszt és fotók Kéméndi Zsolt munkái, köszönet jár érte!

Azt talán sokan tudják, hogy a paradicsom egy igen kezes növény, már ami a termesztését illeti. Igényei alacsonyak, sok törődést nem igényel, kezdő kertészkedőknek az egyik leginkább ajánlott zöldségféle, kudarcot vallani ugyanis szinte lehetetlen  vele. Divatos, és üzletben meglehetősen drága kistestvéréről azonban ritkábban beszélünk, pedig ugyanolyan sikeresen nevelhető otthon, kiskertekben, de akár erkélyeken is.

A koktélparadicsom pont úgy néz ki, mint a "rendes" paradicsom, ízében sincs különösebb eltérés, csak méretében kisebb, és felhasználási területe is eltér a nagyobbétól. Az aprószemű változatból nem lecsó készül, hanem sokkal inkább díszként funkcionál, salátákban, köretekben, szinte minden ételnek jópofa kiegészítője, és szó sincs arról, hogy ízben elmaradna a bátytól. Nassolnivalónak is kitűnő, nem kell szeletelni, gerezdekre vágni, hanem mosás után egyből dobálhatjuk a szánkba, jó és egészséges kiegészítője lehet például egy esti filmezéshez gyakran elővezetett chipsezésnek.

Konyhában

Ahogy említettem a koktélparadicsom nem olcsó, mint minden extravagáns - vagy annak kinevezett - terméknek, ennek is megkérik az árát, így sokan a luxuskategóriába sorolják, és nem veszik, fogyasztják. Pedig termesztése tényleg egyszerű, akár egy naposabb fekvésű panelház erkélyén, ablakában is megoldható. Ha apró paradicsomot szeretnénk otthonra, akkor magról vagy palántáráól nevelhetjük. A magokat magából a paradicsomból is kinyerhetjük (megvárjuk míg megszáradnak, és ültethetjük őket), de vásárolhatunk palántát is. 

Erkélyen

Az ültetéshez a sima virágföld is megfelelő, de használhatunk palántaföldet is. A paradicsom tulajdonképpen két dolgot igényel, napsütést, és öntözést, na meg egy karót a palánta mellé leszúrva, amibe kapaszkodhat. Aki biztosra akar menni, a kétnaponta történő locsolás mellett körülbelül kéthetente folyékony trágyával is táplálhatja a veteményét. 

Salátában

Természetesen balkonkörülmények között nem tudunk annyit termelni belőle, ami kielégítené egy család igényeit, de a saját termesztésű zöldség mindig öröm, ráadásul a koktélparadicsom nem csak a tányéron mutat jól, hanem növényként is vidám, jópofa dísz.

Kertben

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen. 

A közösségi kert csudajó dolog, és még örvendetesebb, hogy lassan - azért valljuk be, kis túlzással - tényleg mozgalmi jelleget ölt a dolog, egyre-másra nyílnak a kertek, így mostanra nem csupán ritka hóbortról, hanem valóságos lehetőségről beszélhetünk a community gardenek kapcsán. Természetesen jelenleg ez még nem alternatíva a bolti zöldségek kiváltására, de talán nem is ez a cél. A közös tevékenység, a levegőn tartózkodás, a könnyű, de átmozgató munka, és a barátkozás, ismerkedés lehetősége első körben pont elegendőek. Azért persze a saját nevelésű paprikából és paradicsomból készült lecsó ígérete is csábító.

Lecsóskerti találkozó

A budapesti közösségi kertek egyik első fecskéje a Millenárison található Lecsóskert, melyet a KÉK hívott életre. Nem csupán művelhető parcellákat kínálnak az érdeklődőknek, hanem szakmai segítséget, családi programokat is, ez történt e hónap elején is, a Lecsóskert nyílt napján (mondjuk egyébként is nyitottak folyamatosan...). Konyha-, és balkonkertészetről, házi gazdálkodásról esett szó, a növénytermesztés alapjaival ismerkedhettek meg a kilátogatók, és a kreatív vállalkozók vizeshordókat is mázolhattak. 

Az alábbi képgalériában az esemény hangulatát csíphetik nyakon azok, akik ki-, és lemaradtak, és megszemlélhetik magát a kertet is, amit aztán tessék meglátogatni egy napsütéses hétvégén! 

A képekért köszönet a KÉK-nek, aki pedig tovább ismerkedne a kerttel, és szívesen hallgatna kertészeti tanácsokat a veteményesekről, az bátran indítsa el az alábbi videót, mely hosszában vetekedik ugyan egy esti sorozatepizóddal, de több hasznos információ van benne, mint egy fél szezonnyi Helyszínelőkben:

 Újonnan nyílt kertek, friss infók és hírlevél feliratkozás itt. 

Gyepszőnyegről már esett szó korábban, igaz akkor a fűmag vetéssel összevetve, nem pedig a lerakás mikéntjét ecsetelve. Most utóbbi téma kerül terítékre, mégpedig azért, mert a napokban volt alkalmam egy kifejezetten rosszul leterített területet megszemlélni, és ez eszembe juttatta, hogy aki házilag próbálkozik, esetleg nincs teljesen tisztában a dolog módszertanával. 

A fenti képeket Kőbányán készítettem, ahol egy igényesen felújított üzemcsarnokot az utcafronti részen is meg kívántak szépíteni, oly módon, hogy a feltehetően ápolatlan és gazos földcsíkot gyepszőnyeggel vonták be. A művelet azonban láthatóan nem sikerült a legjobban, megjegyzem nem mások munkáját szeretném minősíteni, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy a gyepszőnyeg lefektetésénél be kell tartani bizonyos szabályokat. A gyepszőnyeg egyébként sok esetben jó választás, főleg kisebb kertekben, vagy ilyen utcafronti részeken, ahol csak a füvesített terület a lényeges, és a házigazda, vagy a lakók nem kívánnak vesződni a hetekig tartó növekedéssel, ami alatt a birtok nem vehető használatba károkozás nélkül.

Ilyen formában érkeznek a tekercsek

Tévhit azonban, hogy a gyepszőnyeg leterítése abból áll, hogy kigörgetjük a rolnikat, és máris kész a füvesített udvar, szőnyegezésnél is jelentős előkészület és több fázisból álló munka vár ránk. Épp ezért azt szoktam tanácsolni, hogy főleg az első alkalommal kérjük szakember segítségét. Aki mégis önerőből birkózna meg a feladattal, annak a következőket javaslom.

A gyepszőnyeg tekercsek megérkezése előtt készítsük elő a talajt. A lefektetés előtt körülbelül két héttel javallott egy teljes gyomirtást elvégezni. Ez történhet kapálással vagy vegyszeres kezeléssel, erősen gyomos, főleg tarackos terület esetén inkább utóbbi eljáráshoz folyamodjunk. Ezután talajfertőtlenítést is végezhetünk. Érdemes a földfelület felső pár centiméteres rétegét eltávolítani és újjal pótolni. A talaj ne legyen túl kötött, mert az gátolhatja a legyökeredzést, tőzeggel például lazíthajuk a felső réteget.

Látható a gondos előkészítés

A megfelelő tápanyag ellátást gyepindító műtrágya kihelyezésével biztosíthatjuk. Az alaposan előkészített felületet ezután hengereljük, és hozzuk szintbe. Ne feledkezzünk el a szegélyek kialakításáról, így a gyepszőnyeg szélei nem fognak kiszáradni. Ha előfordult már a területen vakond (vagy tartunk a megjelenésétől), akkor az előkészítés során leteríthetünk vakondhálót, ezt a földre tegyük, közvetlen a gyepszőnyeg alá. A vakondháló egy szinte mindenhol kapható műanyag háló, segítségével a vakond megjelenése teljesen kiküszöbölhető, a kis ásógép ugyanis nem tud tőle a felszínre jutni, így kénytelen lesz továbbállni.

A vakondháló

Ha mindezzel kész vagyunk, előöntözhetjük a területet, de ügyeljünk arra, hogy szőnyegünknek a szárazabb, ún. földnedves talaj a megfelelő ágy. Ha jól időzítettünk, ekkorra érkezik meg a gyepszőnyeg, amit mihamarabb fektessünk le, ugyanis élő áruról van szó, a késlekedés végzetes lehet. Leterítésnél a csíkokat passzentosan illesszük egymáshoz, majd hengereljük le (átlósan), hogy ne maradjanak levegős területek a két felület között.

A hengerelés fontos

Ezzel tulajdonképpen véget is ért a füvesítés, ezek után már csak a megfelelő öntözésről kell gondoskodni, első alkalommal alaposan tegyük, ezután pedig két-három héten keresztül naponta legalább 5 liter vizet kapjon a gyep négyzetméterenként, később ritkíthatjuk az öntözést, mindig ügyelve arra, hogy elkerüljük a túllocsolást. Az első nyírást a fűszálak megerősödésekor, nagyjából húsz nap elteltével ejtsük meg, és jót tehet az utólagos műtrágyázás is. A frissen lefektetett fűfelület tulajdonképpen azonnal használatba vehető, de az elején bánjunk vele óvatosan, csoportosan ne járjunk rajta, és érdemes a kutyát is eltiltani erre az időre a kert látogatásától.

Kis kertrészekbe ideális választás

Ha a leírtakat betartjuk, nagyon jó eséllyel szép, egyenletes pázsit lesz a jutalmunk, de ne feledkezzünk el arról, hogy a gyepszőnyeg is csak fű, ugyanarra a gondoskodásra, nyírásra, tápanyag ellátásra szorul, mint a vetéssel kialakított pázsit.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A zöldséget, gyümölcsöt szeretjük, ha kedvünk szottyan hozzájuk, akkor pedig elmegyünk értük a boltba, hipermarketbe, esetleg a piacra. Van azonban, aki inkább magának termelné meg az egészséges étkeket. A kereskedelemtől való elszakadás nem egyszerű dolog, főleg városban, de azért van, aki megpróbálja. Ezt teszik Gyapán is, az Életkertben, ahol minden az önfenntartásról, önellátásról szól. Az élelem önerőből való előteremtése nem csupán hobbi vagy praktikum, hanem életfilozófia is. Ebbe kóstolhatunk bele az alábbi gyapai beszámolóban is, melyet köszönök vengégposztolómnak, Fritz Petrának!