Megyeri Szabolcs kertész blogja

Tiltakozás a háborús helyzet ellen, békedemonstráció, művészet, emlékmű, vagy egyszerűen praktikus újrahasznosítás? Nehezen eldönthető, mindenesetre érdekes képek, érdekes helyzet. Az alábbi fotókon palesztin nők, férfiak, és gyermekek láthatóak, amint kiürült könnygáz gránátokba ültetnek virágokat. Ha más nem is szűrhető le tanulságként, az biztosan, hogy ahol váza lesz egy gránátból, ott van esély a megbékélésre.

Forrás: Daily Mail

Képek: innen és innen.

Ősszel a kertek többsége nyugalomba vonul, felkészül a téli álomra, jobban mondva gazdáik felkészítik azokat a hideg évszakok tétlen várakozására. Ilyenkor október tájékán még akad tennivaló, lehet cserjét, sövényt, fát ültetni, a meglévőket metszeni, az utolsó fűnyírások egyikét megejteni, vagy éppen a kivágásra ítélt fákat szanálni. Utóbbi három tevékenység közös eleme, hogy zöldhulladékot képeznek, és ha ez nem lenne elég, az ősz még rátesz erre egy lapáttal, az ilyenkor szokásos levélhullás képében. Végül az átlagos kertekben ősz derekára egy jó nagy adag zöldhulladék keletkezik, ami hozza magával a kérdést: mi legyen vele?

Az avarégetés rossz ötlet, káros, büdös, ráadásul sűrűn lakott övezetben tűzveszélyes mutatvány

A leggyakoribb megoldás általában a régről beidegződött avarégetés, aminek mondhatni már hagyománya van, kertvárosi övezetekben, vidéken, falun sorra gyúlnak ilyenkor a máglyák, amivel több probléma is van. Az azonnal jelentkező első gond ilyenkor rendszerint a felháborodott szomszéd(ok) fellépése, tegyük hozzá, érthető az indulat, a nagy füsttel égő nedves, nyirkos avar vitán felül zavaró, bebüdösíti a környéket, kaparja a torkot. A füst azonban nem csupán esztétikai probléma,  egészségügyi kockázata is van, magyarán káros. A kerti avartűz viszonylag alacsony hőfokon ég, füstje sokkal mérgezőbb, mint például egy tábor-, vagy kandallótűzé, emellett az elégetett anyagok is mások, mint a fűtési célú égésnél. Hogy kicsit tovább menjünk az üres szócséplésnél, tudni kell, hogy az avarégetés során számtalan veszélyes anyag szabadul fel, ezek közül a szén-monoxid nem szorul bemutatásra, a szabad ég alatt nem lehet tőle megfulladni, fuldokolni azonban igen. Nagyobb kockázatot rejtenek 10 mikrométernél kisebb lebegő részecskék (PM10), melyek lerakódhatnak a tüdőben, rákkeltő hatásúak, és szív-, és érrendszeri problémákat okozhatnak. A különböző szénhidrogének szintén rákkeltőek lehetnek, gyengítik az immunrendszert, és különösen veszélyesek az állapotos nőkre (mutagének). Az átlagos kerti hulladék égése során a levegőbe, és így szervezetünkbe juthat ezeken kívül az etil-benzol, a sztirén, a dibenzo-furán, a fenol, és a WHO által az I.-es veszélyességi kategóriába sorolt benz-a-pirén. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy ilyenkor - ha már úgyis lobog a tűz - egyéb dolgok is a máglyára kerülnek, a háztartási hulladéktól kezdve, a műanyag holmikon át, a törött bútorig. Ennek a gyakorlatnak a káros mivoltára talán ki sem kell térni külön. Természetesen mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy egy kerti avarégetés valójában halálcsapda, de tény, hogy egészségkárosító hozadékai vannak, és ha sorban gyúlnak a tüzek az utcában, az bizony már nem válik a javunkra. 

Az őszi máglyarakás valóságos népszokás, ám a rossz fajtából

Mivel az avarégetés káros és zavaró mivolta nem csak afféle városi legenda, törvényi szabályozása is van, legalábbis Budapesten 2011 december elseje óta avart és kerti hulladékot égetni egyszerűen tilos, mind a magántulajdonú kertekben, mind közterületen, utóbbi kitétel azt jelenti, hogy a ház előtti árokban sem szabad a gyújtogatás (69/2008. (XII.10.) sz. Fővárosi Közgyűlés rendelete) A renitensekre maximum 30 ezer forintos büntetés szabható ki, mivel azonban ehhez tettenérés szükséges, a szabályozás a gyakorlatban nem feltétlenül visszatartó erejű.  Budapesten kívül a települések saját hatáskörben rendelkezhetnek az avarégetés tilalmáról, így érdemes tájékozódni erről. 

A nyesedék, lehulott lomb kimondottan olcsón elszállíttatható, a fővárosban például ilyen zsákokban

Azt mostanra talán egyértelmű, hogy miért nem jó ötlet az avarégetés, ez azonban nem oldja meg a kupacokban álló zöldhulladék kérdését. Mik tehát az alternatívák? Amennyiben a nyesedéket, lombmaradékon kapun kívül szeretnénk tudni, jó megoldás az elszállíttatás, ami egyszerűbb, mint gondolnánk. Budapesten ezt a Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt. (FKF) végzi, idén egészen december hatodikáig. Ehhez először vásárolnunk kell az FKF valamely kirendeltségén felcimkézett gyűjtőzsákot, melyet megtöltve a szemétgyűjtők mellé kell kihelyezni, a kukások pedig elviszik. A zsákok ára tartalmazza a fuvart, az összegek pedig kimondottan barátiak, a kisebb (60 literes) 190, a nagyobb (100 literes) pedig 230 forintba kerü. A zsákokba falevél, bokornyesedék, levágott fű és gyomok pakolhatók, azonban mivel a zöldhulladék komposztálásra kerül, dió és tűlevelű nem rakható bele. A favágás, csonkolás maradéka, a nagyobb ágak is elvitethetőek, ebben az esetben a legfeljebb egyméteres vágatokra rá kell tűzni a megvásárolt zsákot. Ilyen módon egy átlagos pesti kert őszi zöld feleslege akár egy ezresből elüntethető, ami mindenképp megfontolandó ajánlat. Természetesen hasonló szolgáltatás csaknem minden településen elérhető, így érdemes tájékozódni erről.

A komposztálás menete

Az imént szóba került a komposztálás, aki otthon szeretné ezt elvégezni, természetesen e célra is bevetheti a zöldhulladékot, azonban a diómaradványt és tűlevelű ágakat ebben az esetben se használjunk fel. A komposztálás során a szerves eredetű anyagok (például kerti zöldhulladék, gyümölcs, kávézacc, teafű, kartonpapír, elhervadt, elhalt szobanövények, vágott virág, növényevő állatok ürüléke) értékes, a kertben használható tápanyaggá bomlanak le. Mindehhez csupán komposztálóláda, komposztanyag, víz, és egy vasvilla szükségesek. Praktikus a komposztálóhelyet a kert egy ritkábban használt, félárnyékos szegletében kijelölni, maga a komposztálóláda pedig lehet előregyártott, vagy házilag készített alkalmatosság is. A feltöltés után már csak arra kell figyelni, hogy a komposzt ne száradjon ki, de ne is legyen túl nedves, valamint egy-két havonta tanácsos a kupacot átforgatni. Ha most ősszel állunk neki a komposztálásnak, ne tömjük meg az egészet falevéllel, inkább fokozatosan adagoljuk a leveleket a vegyes komposzthoz (míg el nem fogynak, addig a leveleket nejlonzsákban is tárolhatjuk). Sose rakjunk a komposztba nem növényevő állattól származó ürüléket, háztartási szemetet, építési törmeléket. Igazság szerint a diólevél és a tűlevelű ágak is komposztálhatóak, ezeket azonban ehhez nagyjából két évig külön kell tárolni, csak utána kerülhetnek a ládába. Nem kell félni, a komposzt nem lesz büdös, a látványa sem zavaró, ellenben a komposztálással tavaszra már használható bio-tápanyaggal fogunk rendelkezni.

Lehet vásárolni műanyag, a kert világától kissé elütő komposztládákat is, de sokkal ízlésesebbek az ilyen, házilag is összedobható tárolók

Az őszi lombtalanítást tehát ne a legegyszerűbb módon próbáljuk elvégezni, tartózkodjunk az égetéstől, és ha a szomszédnak ez szokása, finoman hívjuk fel rá a figyelmét, hogy ez nem jó ötlet, sem az egészségre nézve, sem a törvényi szabályozás miatt. 

Budapestiek ITT tájékozódhatnak a lombelszállításról, a komposztálásról pedig ITT tudhatnak meg mindent.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

-Édesem, isteni volt ez a gombapörkölt, csinálsz jövő héten is?

-Nem drágám, tudod gyilkos galócát csak egyszer eszik az ember!

Talán nem ízléses egy morbid viccel kezdeni egy komoly témát, de a közismert tréfa jól rámutat arra, hogy a gyilkos galóca eredményesen beágyazódott a köztudatba halálosan mérgező gombaként, mégis minden évben beszámolnak a híradások végzetes esetekről. Mivel a gombaszezon mostanában indul, nagyon is érdemes pár szót szólni a gombászás, és főleg a gyilkos galóca veszélyeiről. Lássuk hát a gyilkos galóca legfontosabb ismérveit és tudnivalóit, pontokba szedve.

Gyilkos galóca

Hogy néz ki a gyilkos galóca?

Nagyon fontos, hogy nem pöttyös és piros. Elsősorban a képes mesekönyvek jellemző ábrázolása ez a színösszeállítás, talán azért, mert a piros az tilos - ahogy azt a gyerekeknek tanítjuk -, így az illusztrációk feltűnő, élénk színű gombaként festik le a mérges gombákat, sokszor a gyilkos galócát is. Lényeges rögzíteni, hogy a gyilkos galóca semmilyen extravagáns külső jeggyel nem rendelkezik, és egyáltalán nem piros. A gyilkos galóca (Amanita phalloides) a nagyobb gombák közé tartozik, magassága 7-20 centiméter lehet, karcsú, fehér tönkje van, kalapja fehéres, barnás, olíva-,esetleg sárgászöld színű. Gallérja és bocskora is van, de a fiatal gyilkos galóca tojáshéjszerű és alakú burokkal rendelkezik. A galóca bocskora a földhöz nagyon közel helyezkedik el, a bocskor, a gallér, és a lemezkék együttes megléte egyértelműen a gyilkos galócára utalhatnak.

A gyilkos galóca vázlatos ismérvei

Hol találkozhatunk gyilkos galócával?

Egész Európában, így Magyarországon is előfordul ez a gomba, elsősorban tölgyesekben, fenyvesekben, fák tövében található meg, de tulajdonképpen bárhol összefuthatunk vele, ahol számára megfelelő fafajok élnek, tehát területi alapon nem érezhetjük biztonságban magunkat gombászás közben. A gyilkos galóca szimbiózisban él a fákkal, és már egy-két fa esetén is megjelenhet, akár a kertekben is. Amennyiben a kertben gyanús gombát találunk, mindenféleképpen távolítsuk el!

Mivel téveszthető össze könnyen a gyilkos galóca?

A gallér és bocskor miatt hasonlíthat az ehető erdei csiperkére, azonban fontos különbség, hogy a galóca lemezei mindig fehérek, míg a csiperkének korától függően rózsaszínes, vagy barnás lemezei vannak. A fiatal gyilkos galóca tojásszerű burka a pöffeteghez teszi hasonlóvá. Máskor a külsőre sokban egyező tarlógombával téveszthető össze a galóca, ám itt lényeges eltérés, hogy a tarlógombának nincs bocskora. Gyakori eset azonban, hogy a gombászók a gombát késsel vágják el a szár közepén, ilyenkor ez a különbség utólag már nem látható. 

Laikusok képzeletében gyakran feltűnő színnel párosul a mérgezőség. A fenti képen látható, a meseábrázolásokhoz nagyon hasonlító gomba azonban nem a gyilkos galóca, hanem a légyölő galóca (Amanita muscaria), mely ugyan mérgező, de végzetes eseteket csak extrém esetben okoz. 

Hogyan mérgez, mik a tünetek és teendők mérgezés gyanúja esetén?

A gyilkos galóca fő méreganyagai az amatoxinok és fallotoxinok. Az emberi szervezetben az amatoxinok okozzák a nagyobb bajt, ezek a fehérjeszintézishez szükséges enzimet gátolják, így főképpen a májban fejtik ki hatásukat, de a veséket is károsítják. A gyilkos galóca nagyon kis adagja is roppant veszélyes, ám sokkal rosszabb, hogy a mérgezés lefolyásának sajátosságai miatt az érintettek rendszerint későn kerülnek orvoshoz. Ennek oka, hogy az első tünetek csak az elfogyasztást követő 8-24 órában lépnek fel, általában heveny hányás és erős hasmenés formájában, melyet a kiszáradás miatt fejfájás, gyengeség és általános rosszullét kísér. A bajt az okozza, hogy tünetek ezután átmenetileg enyhülnek, ezért a mérgezést elszenvedők sokszor megnyugszanak, és egyszerű gyomorrontásnak tudják be a tüneteket, ugyanakkor a mérgezés éppen ebben a szakaszban válik súlyossá. Ha a beteg az első fázisban, rögtön a gyanús tünetek jelentkeztekor nem fordul segítségért, akkor jellemzően csak 2-3 nap múlva kerül orvoshoz, ekkorra azonban már végzetes is lehet a mérgezés. A statisztikák szerint manapság a gyilkos galóca mérgezéseknek 10-15 %-a végződik halállal, ez egyébként jelentős javulás, a múlt század első feléig  60-70%-os volt ez a szám. A túlélők sajnos gyakran maradandó károsodást szenvednek, egyes esetekben csak májátültetés mentheti meg őket.

Fiatal gyilkos galóca, vagy ahogy a népnyelv hívja: boszorkánytojás

Mik a legjellemzőbb tévhitek a gyilkos galócával kapcsolatban?

A gyilkos galócát sajnos kíséri pár meglehetősen káros tévhiedelem. Egy népszerű hiedelem szerint forrázással a gomba mérge semlegesíthető. Ez azonban csupán a galóca 5 toxinjából az egyikre igaz, így a forrázás, főzés egyáltalán nem "hatástalanítja" a gombát. Hasonló rossz beidegződés, hogy a kalap bőrének lehúzása kiiktatja a veszélyes mérget, ez sem igaz. Tévhit az is, hogy a csigarágta gomba nem lehet mérgező. A csigák nem érzékenyek a galóca mérgére, így a csiganyomos gomba még ugyanúgy lehet mérgező. Szintén alaptalan elképzelés a kanálpróba, mely során a gomba főzővizébe fém kanalat kell dugni, melynek elszíneződése jelzi a veszélyt. Ez a módszer sem hatásos, bár a kanál elszíneződhet, de ez a jelenség nem áll kapcsolatban a gomba mérgező mivoltával. Egészen morbid az az elképzelés, miszerint a mérgező gombák rossz ízűek, így könnyű felismerni őket, ha már a tányéron vannak. A gyilkos galóca a beszámolók szerint kifejezetten ízletes, így ez a gondolat totálisan hibás. A gomba fajtáját és mérgezőségét csak képzett szakember állapíthatja meg teljes biztonsággal, ezért a szelektálást, az azonosítást sose bízzuk közszájon forgó, az interneten olvasott, vagy állítólagosan bevált módszerekre!

A sajátkezűleg szedett gombát mindig szakértővel vizsgáltassuk meg, erre ingyenes lehetőség van!

Hogyan lehet akkor biztonságosan gombászni?

Az őszi természetjárások, túrák gyakran párosulnak gombagyűjtő körutakkal, sokan úgy gondolják, hogy van valami romantikus bája a saját kézzel szedett gomba elfogyasztásának, vagy egyszerűen elcsábulnak egy-két szebb példány láttán. A gombagyűjtés kellemes elfoglaltságnak tűnhet, mégis azt javaslom, inkább csak csodáljuk, fényképezzük a gombákat. Aki mégis gyűjtene, annak az alábbi ökölszabályokat ajánlom:

-Szaktudás nélkül sose gyűjtsünk vadon gombát!

-A saját szedésű gombát MINDEN esetben szakértővel vizsgáltassuk be, erre a piacokon és egyéb kijelölt helyeken ingyenes lehetőség kínálkozik! Ne próbáljuk könyvek, vagy internetes segítség alapján beazonosítani a gombákat! (Ezen írás sem azért készült, hogy a gyilkos galóca beazonosításában segítséget nyújtson!)

-Sose fogadjunk, készítsünk és fogyasszunk el ismeretlen forrásból szerzett, vagy kapott gombát!

-Ha súlyos hasmenéssel és hányással járó rosszullét alakul ki, és az elmúlt egy napban fogyasztottunk gombát, haladéktalanul kérjünk orvosi segítséget!

Figyelem! A poszt ismeretterjesztő jelleggel íródott, és nem célja a gyilkos galóca és az egyéb veszélyes gombafajták beazonosításában való segítség! Amatőr gombászoknak a fenti négy pontot tudom csak ajánlani!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az előrelátó, és igazán motivált hobbikertészek ősszel is tesznek-vesznek a kertben, annak ellenére, hogy munkájuk gyümölcsét - vagy inkább virágját - csak hónapok múlva, tavasszal élvezhetik. Aki úgy érzi, hogy efféle elkötelezett kertbarát, mostanában ültetheti el a tavasszal virágzó hagymásokat, mert aki ezt elmulasztja, a jó idő elérkeztével csak csodálhatja a szomszéd pompás virágait, ő maga már elkésett velük. Az ősszel elültetendő hagymások sokan vannak, ezért a következő hetekben rendszeresen szóba hozom majd őket, a sort pedig az egyik személyes kedvencem, a nevében és megjelenésében is királyi fenségként tündöklő császárkorona nyitja.

Császárkoronák a Himalája tövében...

Kevés olyan virág van, melynek neve ennyire szemléletesen tükrözi a külalakját, a császárkorona ugyanis uralkodói méltósággal, és királyi főre passzoló koronához hasonló virággal rendelkezik, A Fritillaria imperialis nagy utat tett meg, míg a honi kertekbe jutott. Az egyik legősibb termesztett dísznövényről van szó, melynek hazája Irán vidéke és a Nyugat-Himalája. Magyarországra török közvetítéssel érkezett, és divatját az osztrák főúri kertekben való elterjedése alapozta meg, de a kolostorkertek különösen kedvelt dísznövénye is volt hosszú ideig. A liliomfélék családjába tartozó császárkorona akár másfél méter magas szárat is növeszthet, melyen örvökben helyezkednek el a lándzsaformájú levelek. A szár csúcsán találhatóak a hatos vagy nyolcas csoportban csüngő virágok, melyek felett kócos levélfrizura oldja kissé az ünnepélyes kinézetet. Szoliterként is roppant mutatós, a kertnek emelkedett hangulatot kölcsönöz, de társítható alacsonyabb tavaszi színes virágokkal is (például árvácskával), ha pedig az egész növényegyüttes köré kőből kirakott keretet készítünk, és az ágyást mulcsoljuk, máris egy falatnyi főúri kertrészletet alkottunk. A császárkorona nem csupán szépségével hódít, régóta ismert hatékony vakondűző növény és az egerek sem szeretik (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vakondot csak akkor riasztja el, ha az állat ásás közben a gyökereit, a hagymáját felsérti, de a védendő ágyás, vagy pázsitrász köré ültetve biztosan beválik). Ügyelni kell azonban arra, hogy a császárkorona hagymája erősen mérgező, így azokat gyermekektől távol kell tartani.

...és a kertben. Mindenhol jól mutat

Kerítés mellé, sorban telepítve a szomszédból átjáró vakondok ellen is véd

Mostanra már valószínűleg sokaknak megjött a kedvük a császárkorona telepítéséhez, ami nem bonyolult feladat, az egyik langyosabb októberi hétvégén hamar elvégezhető (sőt, akár még november első felében sem késő). A napos, legfeljebb félárnyékos helyeket kedveli, ennek figyelembevételével jelöljük ki az ültetés helyét, a talajt tekintve pedig a tápanyagban gazdag, laza-középkötött közeget kedveli. A kihelyezést megelőző átforgató ásás során jó ötlet érett komposztot keverni leendő földjébe. A hagymákat arasznyi (20-25) centiméter mélyre helyezzük el, egymástól legalább ugyanekkora távolságra. Triviális dolog, de ügyeljünk a helyes irányra, vagyis a hagymát fejjel (csúcssal) felfelé helyezzük el, különben a "fordulás" túl sok energiát vesz ki a növényből. A császárkorona teljesen télálló, de a friss ültetvényt a csikorgó téli időszakokban érdemes talajtakarással óvni. Ha mindent jól csináltunk, tavasszal kibújnak a hajtások, és idővel ragyogó virágokat fognak hozni. Kártevői, betegségei alig ismertek, szívós, életerős dísznövény, így különösebb gondozást nem kíván. A császárkorona tavasszal nem szorul öntözésre, forró, száraz nyarakon azonban itassuk. Elvirágzás után a hagymák maradhatnak a földben (kivéve, ha szaporítani akarjuk őket, ami bonyolultabb művelet, és a hagymák könnyű beszerezhetősége miatt az esetek többségében felesleges is), ugyanis 4-5 évig újra és újra kihajtanak majd. Jövőre ősszel így újabb ültetésre nem lesz szükség, csupán az elszáradt részeket kell lemetszeni, és egy talajfelszíni trágyázással pótolhatjuk majd a tápanyagokat. A császárkoronának több nemesített fajtája van, érdemes az "Auróra" (narancssárga), "Lutea" (citromsárga) vagy "Rubra" (vörös) változatokkal is próbát tenni. 

Ügyes társítással roppant díszes ágyások alakíthatóak ki a császárkoronából

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Pár héttel ezelőtt Japánból kaptam nagyon szép turistafotókat, melyeket egy régi barátom kifejezetten a blog számára készített, és akkor meg is jegyeztem, hogy ilyen messzi és egzotikus vidékről ritkán érkezik beszámoló. Egy kedves olvasóm mintha csak ezt akarta volna megcáfolni, illetve mintegy rálicitálni a felkelő Nap országából érkezett képekre, és egyenesen Vlagyivosztokból küldött fotókat. Természetesen ez a sorozat is célzottan ide készült, vagyis elsősorban a helyi, városi növényzetet, a parkokat, az ottani utcafrontokat örökítette meg. 

Vlagyivosztok a távolságot tekintve Japánnal mérhető össze, a kínai és az észak-koreai határhoz közel található, az orosz város neve pedig annyit tesz: urald a keletet. A képekhez kapott rövid leírás szerint a közel hatszázezres lélekszámú kikötőváros nem tartogat különösebben érdekes turisztikai látnivalókat, olvasóm szerint a belvárosi rész is mindössze pár utcányi területet tesz ki, és az összkép meglehetősen sivár. Ennek ellenére mutatós parkok, növényekkel díszített előkertek, utcafrontok itt is vannak, és persze az ikonikus emlékművek környéke is beültetett, gondozott. Az alábbi képek tehát az egyhetes vlagyivosztoki tartózkodás sétáinak kivonatát tartalmazzák, különös tekintettel a helyi, városi növényzetre. Gábornak nagyon köszönöm a képeket, olvasóimat pedig biztatom arra, hogy amennyiben hasonlóan érdekes, ritkán látott helyeken járnak, készítsenek képeket, és küldjék el nekem, örömmel közzéteszem azokat!

A poszt még nem ért véget, kattintson a tovább gombra!

Érdekes, és szokatlan kérdéssel szembesültem a minap, mert általában az ültetéssel, növénytelepítéssel kapcsolatban keresnek meg, most mégis az ellenkezője, egy növény eltávolítása került szóba. Egész pontosan arról van szó, hogy adott egy társasház, melynek egyik falán több emelet magasságban vadszőlő kapaszkodott fel, mégpedig a szomszéd telekről indulva. A vadszőlővel borított épület egyik lakója azt szerette volna tudni, hogy okozhat-e kárt növényborítás, és kinek a dolga azt eltávolítani, mert a lakóközösség attól fél, hogy a futónövény tönkreteszi tesz a falat, az ereszcsatornát, ráadásul az elmondás alapján az indák és levelek az esővizet is nem kívánt helyekre vezetik, így a vadszőlő kellemetlenségeket okoz.

Sok vagy kevés, zavaró vagy tetszetős? Ízlés kérdése

A kérdés jogos, és azt hiszem a helyzet nem egyedi, így talán érdemes pár gondolatot közzétenni a témában. Próbálok lépésről lépésre haladni a válasszal, hogy minden körülményre fény derülhessen. A felvetett problémának elsőként van egy jogi vetülete, lássuk ezt először. A ház fala a házhoz tartozik, a háznak pedig van egy tulajdonosa (jelen esetben több), akik a saját falukkal azt tesznek amit akarnak, így a futónövényt természetesen belátásuk szerint leszedhetik. A növény ugyanakkor egy másik telken gyökeredzik, így a vadszőlő annak a tulajdona, akinek a telkén a földben van. Mindenképp érdemes tehát az eltávolítás előtt a szomszéddal egyeztetni a műveletről, azt is kalkulálva, hogy hiába távolítjuk el az indákat, a növény hamarosan újra növekedésnek indul majd, így a teljes szanálást is szóba lehet hozni, mint végleges megoldást. Amennyiben hozzájárul, sima az ügy, ha nem, akkor bonyolultabb a helyzet. Kert-, és telekszomszédoknál mindig az egyik leggyakoribb problémaforrás a kerítésen, telekhatáron átnyúló növény, és a fenti esetben említett  kapaszkodó növény is ebbe a kategóriába tartozik. Sajnos azonban a kertekbe való ültetés jogszabályi környezete meglehetősen zavaros. A kérdéskörben irányadó 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendelet 5. sz. melléklete szűk másfél évtizede hatályon kívülre került, pótlása pedig elmaradt. Az egyes önkormányzatok saját rendeletekben szabályozhatják az ültetési rendet, azonban ezt a települések többségén nem teszik meg. Ahol mégis, ott egyéb előírások híján a fent említett rendeletet tekintik alapnak, vagyis kisebb-nagyobb változtatásokkal azt veszik át. Ebben viszont fákról, cserjékről és élősövényről esik szó, futónövényről nem. Ugyanakkor a magát károsultnak érző fél a helyi jegyzőtől birtokvédelmi eljárást kérhet, az eljárás lefolytatása során pedig a Ptk. vonatkozó rendeletei az irányadóak. Ezek értelmében például a közlekedésben, kerti munkában akadályt jelentő átnyúló növényi részeket, vagy balesetveszélyes ágakat a szomszéd levághatja, a területére hullott termést pedig megtarthatja. (részletes törvényszöveg: itt, a 98. paragrafussal kezdődően.). Mindezek alapján - visszatérve a konkrét esetre - amennyiben a szomszéd a vadszőlő leszedését sérelmezi, és a helyzet elmérgesedni látszik, van törvényi megoldás. Ennyit a jogászkodásról, remélhetőleg idáig nem jut el a szituáció, lássuk a további részleteket.

A vadszőlő hálás futó, törődést nem igényel, lombhullató, és csodás színekben pompázik

A futónövények megítélése általában nagyon visszás, míg sokak szerint szép látvány, és a csúnya, elhanyagolt fal esetében kifejezetten praktikus a futtatás, addig mások kártékony, falromboló, rovar-, és egérmágnes ellenséget látnak a futónövényekben. Az igazság valahol a két ellenpólusú vélemény között van. Egy futónövény ugyanis - legyen bármilyen agresszív terjeszkedésű - egy jól megépített, karbantartott épületben nem tud kárt tenni, nem fogja lebontani a falat, nem dönti el az ereszcsatornát, nem tolja el a tetőcserepeket. A rossz kondiban lévő, elhanyagolt, öreg falak esetében esetleg tapasztalható vakolatpergés, mállás a  kapaszkodó növény alatt, ám ilyenkor inkább a fal leromlott állapota felelős, nem pedig a futónövény. Az is igaz természetesen, hogy ahol növény van, ott az egyéb élővilág is megjelenik, lesznek rovarok (bár általában nem olyan mennyiségben, ahogy azt sokan gondolják), és tény, hogy előfordulhat, hogy rágcsálók fogják lajtorjának használni az indákat. Egértámadáskor azonban nem a növény hibás, a rágcsálók elűzésével a probléma orvosolható. Futónövények esetében fel szokott merülni a nedvesedés kérdése is, van, aki úgy tartja, hogy a zöld burkolat alatt vizesedésnek indulhat a fal. Ennek pont az ellenkezője az igazság, a növényi borítás felfogja és elvezeti a vizet, sőt, az épület hőháztartását is kedvezően befolyásolja, vagyis szigetelőként, szélfogóként működik. Mindezek ellenére a futónövény elsősorban ízlés kérdése, ha valakinek nem tetszik a zöld borítás, vagy hátrányosnak találja, egyszerűen tüntesse el.

A trombitafolyondár már problémásabb, agresszívan terjeszkedik, és a súlya is gondot okozhat

Fontos tudni azt is, hogy jelentős különbségek vannak az egyes kapaszkodó növények között. A lombhullató fajták lombozata alatt nehezebben telepednek meg (telelnek át) a rovarok, a tapadókorongos vadszőlő pedig gyakorlatilag nyom nélkül távolítható el a falról. Így amennyiben tudatosan telepítünk a fal mellé futónövényt, alaposan gondoljuk át, hogy melyik fajtát, változatot választjuk. A mutatós, ám agresszívan terjeszkedő trombitafolyondár (Campsis radicans) például kifejezetten kerülendő, a támrendszert igénylő lilaakácot (Wisteria sinesis) csak az válassza, aki vállalja a rendszeres metszést és permetezést, a hálás és szép borostyán (Hedera helix) pedig minden résben megkapaszkodik, így rossz állapotú falak esetében a leszedés biztos vakolathullással fog járni. A sima vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia, brewii, tricuspidata) sok jótulajdonsága mellett a szanálás után biztosan csíkokat, foltokat fog hagyni a falon, míg a tapadókorongos vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata Veitchii) nyom nélkül eltávolítható, és ugyanolyan színes, gyorsan terjeszkedő, valamint nagy felületek takarására alkamas mint a "sima" változat. 

Panelházaknak kifejezetten jól áll a zöld borítás, és az ilyen épületek falaiban nehéz kárt okoznia a növénynek

Az alapfelvetéshez visszatérve a vadszőlő leszedése a vázolt helyzetben törvényileg megtehető, a gyakorlatban nem bonyolult művelet, és kis eséllyel fog kárt okozni a falban, így amennyiben az érintett ház lakói szükségesnek tartják az eltávolítást, mindenképpen megtehetik . Személyes véleményem ugyanakkor az, hogy a jól megválasztott fajtájú (ez esetben készen kapott, de jó fajtájú) futónövény inkább díszes és hasznos, mintsem káros, ezért én a vadszőlőt egy jó állapotú falról nem venném le, legfeljebb a zavaró, erkélyre, ablakokba belógó hajtásokat vágnám vissza. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.