Megyeri Szabolcs kertész blogja

A városi közparkok, kisebb-nagyobb zöld szigetek fontosságáról már számos alkalommal értekeztem, általában a növényzet állapotát, összetételét, a park hangulatát, funkcióit elemezve, az azonban szinte sosem került terítékre, hogy valójában miért is járunk parkba. A válasz kézenfekvőnek tűnik, kapásból olyanok merülhetnek fel, mint a megnyugtató környezet, a szép látvány, a fűben heverészés lehetősége, a kutyafuttatás, és hasonlók. Ugyanakkor mindenki mást szeret a parkokban, zöld terekben, de hogy mik az elsődleges vonzerők, az ritkán derül ki, pedig egy ilyen irányú felmérés fontos tanulságokkal szolgálhat, elsősorban a parkok építőinek, az önkormányzatoknak, és a fenntartóknak. Hogy ez a gondolatmenet nem badarság, azt igazolja a Főkert nemrégiben napvilágot látott reprezentatív elégedettségi felmérése, ami a pár hónapja megújult II. János Pál pápa teret monitorozza. 

A II. János Pál pápa tér tavaly szeptemberi állapota, a részleges felújítást követően. Jó kérdés, hogy az utólag elkészített felmérésben felmerült igényeknek és az ott közölt szokásoknak mennyiben felel meg. (A képre kattintva galéria nyílik)

A tavalyi év végén készült tanulmányra véletlenül bukkantam a napokban, és rögtön felkeltette a figyelmemet, mert fontos témát feszeget, az ilyen és hasonló vizsgálatok sora, melyekben az egyszeri parklátogató véleménye alapján formálódnak tanulságok, roppant hasznosak lehetnek. Apró mellékszál, hogy a fent említett (és innen letölthető) felmérés írója jó adag szöveget emelt át az én korábbi, szintén a II. János Pál pápa térrel foglalkozó bejegyzésemből, így - nagyképűség ide, vagy oda - kicsit magaménak is érzem az írást, bár a szerző egy apró hivatkozást azért megejthetett volna. Lássuk akkor, hogy mire vezetett a felmérés.

A tanulmány a rövid általános parkbemutató és a történeti áttekintés után a vizsgálat céljait rögzíti, mely így foglalható össze: "Munkánk eredményes és a parkok fenntartására fordított összegek optimálisabb felhasználásához elengedhetetlen a lakosság elégedettségének, igényeinek felmérése." Okos gondolat a lehetőségek és az igények, vagyis az elmélet és a valóság összefésülése, melynek hiánya nem egy esetben okozott már gondot, elég például a mostoha sorsú Erzsébet térre gondolni, mely díszparkként épült, de a spontán funkcióváltás (közösségi tér, kereskedelmi övezet) után gyakorlatilag összeomlott, sem a burkolatok, sem a növényzet, sem a köztéri bútorok nem bírták az intenzív terhelést. Egy ilyen vizsgálat segíthet az előkészületek, tervek ésszerű kialakításában, és "menetközben" is sokminden alakítható egy téren, ha a fenntartók tudatában vannak a napi igényeknek. Kérdés, hogy a most megújuló Erzsébet téren például milyen vezérelvek mentén történik a renoválás, ezt pár hét múlva megláthatjuk majd. Visszatérve a fenti vizsgálatra, az első fontos kérdéskör a parklátogatók nemi, életkori, és iskolai végzettségi eloszlását mutatja be. A II. János Pál pápa teret kicsit több nő (56%) látogatja, mint férfi, döntően fiatalok járnak ki (a 14-29 éves korcsoport összedva 59%-ot tesz ki), 42%-uk pedig tanuló. Érdekes, hogy a nyugdíjasok, akik aktív parklátogatóként vannak általában elkönyvelve, jelen esetben csak 8%-át adják a közönségnek. Ebből máris leszűrhető, hogy a II. János Pál pápa tér fiatalos park.

A metróépítés alkalmából megújult térrészen óriási kutyafuttató is kialakításra került. Érdekes, hogy a felmérés szerint viszont a kilátogatóknak csupán a 7%-a érkezik kutyasétáltatási céllal. Ha a felmérés a munkálatok előtt történik, az fontos tanulságokkal szolgálhatott volna ezügyben.

A parklátogatás célja a fentieknek megfelelően döntően a másokkal való találkozás (42%), és a sétálás, pihenés (29%). A parklátogatók 51%-a barátokkal, társasággal érkezik, ami szintén a diákok dominanciájára utal. Furcsa, hogy a kutyasétáltatás, mint cél, ami állandó vitatéma a parkok esetében, itt csak 7%-ot ért el. A "Parkfelújítás esetén változnának-e parklátogatási szokásai?" kérdésre 53% adott igenlő választ, ami kevésnek tűnik, de itt azt mutatja, hogy az emberek nagyjából felét nem különösebben érdekli a felújítás (ami részben már meg is történt egyébként). A mi hiányzik kérdésre adott válaszok között a három dobogós a szemetesláda, a pad, és az ivókút, a növények viszont a középmezőnyben helyezkednek el (gyep 9%, fa 4%). Ezek szerint a II. János Pál pápa tér sokkal inkább aktív közösségi térként, találkahelyként él a kilátogatók szemében, mintsem városi zöldövezetként, ami nem feltétlen probléma, a tér elhelyezkedésének, adottságainak, a környéknek ez az igény megfelel. A megkérdezettek közel fele hiányolja az illemhelyet, ami a budapesti közterek egyik kritikus pontjára mutat rá, a toalettek hiánya csaknem az összes parkot jellemzi.

Az Erzsébet tér az elmúlt években közparkból nyári fesztiválhelyszínné vált. Kérdés, hogy a hamarosan befejeződő felújítás ennek megfelelően zajlik-e, vagy más arculatot kap a tér. Itt is hasznos lett volna egy előzetes felmérés, ami segíthette volna a gyakorlati kialakítást.

Még egy érdekes felvetés, a kutyasétáltatással kapcsolatban a válaszadók 35%-a közömbös, 21%-uk ellenzi, míg 44%-nyian helyesnek tartják az ebek sétáltatását a parkban. Kimaradt viszont a szóban forgó térrel kapcsolatban a közbiztonság kérdése, ami az elhelyezkedést, a kerület hírét figyelembe véve elméletileg kardinális kérdés, ám erre vonatkozóan nem történt információgyűjtés, igaz, a tanulmány végén megemlítésre kerül, hogy a fővárosi közparkokkal kapcsolatban általánosságban a közbiztonság az egyik legnegatívabban megítélt körülmény. 

A II. János Pál pápa tér felújítás előtt álló része jó esetben a vizsgálatra épülve alakulhat át egyszer. Ez a nagy nyitott tér a megkérdezettek válaszai alapján ideális esetben padokkal, asztalokkal lenne tele, virágágyásokat, díszfákat kevésbé igényelnek a kilátogatók.

Mik lehetnek a tanulságok? A konkrét vizsgálat alapos kiértékelése inkább szociológiai feladat lenne, részleteiben nem is vállalkoznék ilyesmire, leginkább az szűrhető le, hogy ez egy döntően fiatalok által látogatott park, melyet a többség találkahelyként, közösségi térként használ, ennek megfelelően a növények száma és állapota a többséget kevésbé érdekli, ellenben szívesen látnának olyan dolgokat (ivókutat, illemhelyet, padokat), amik megkönnyítik az itteni szabadidős elfoglaltságot. Sokkal fontosabb maga az a tény, hogy a vizsgálat megszületett, ez (és a hasonló felmérések) ugyanis sorvezetőként funkcionálhatnak a jövőbeli parképítéseknél, felújításoknál. Nagyon fontos, hogy a parkok, terek a várható, vagy már tapasztalható funkciójuknak megfelelően épüljenek meg. Egy fiatalos, kvázi bulihelyként létező park esetében felesleges, sőt, akár pazarló lehet a nagyméretű díszágyások, drága díszburkolatok, egyéb díszelemek kihelyezése, egy idősebbek, vagy családok által látogatott téren pedig nagyobb igény mutatkozhat a változatos, színes növényvilágra, játékokra, és az árnyékot adó fákra. Ami biztos, hogy egyöntetű kívánság az illemhelyek kialakítása, és a közbiztonság javítása. A Főkert kezdeményezése a felméréssel mindenképpen üdvözlendő, a sikerhez azonban a konzultáció folytatása, a leszűrt tanulságok gyakorlatba ültetése szükséges.

Mivel a Főkert egyszer már biztos megtalálta a blogomat, bízva a folytatásban, mondják el önök is kommentben, hogy mit szeretnek, mit nem szeretnek, és mit szeretnének a parkokban!

A képek a szerző 2013-as felvételei.

A bejegyzésben idézett tanulmány a Főkert honlapjáról, vagy ERRŐL a linkről tölthető le.

Vannak zöldségek, termények, melyek érdemtelenül koptak ki a köztudatból, vagy esetleg be sem kerültek igazán, utóbbira jó példa a mángold, a méltatlanul mellőzött kategória dobogósa pedig a csicsóka. A mókás nevű gumós haszonnövény rengeteg előnnyel rendelkezik, bár termesztésének hátulütői is akadnak. Vessük bele tehát magunkat a csicsóka fortélyaiba.

Igen, ő a csicsóka. Fiatal korában összetéveszthető a napraforgóval, ami nem véletlen, mert rokonok, de később már láthatóak a különbségek, a csicsóka bokrosodik, magasabbra nő, és szára is vékonyabb.

A csicsóka (Helianthus tuberosus) az őszirózsafélék családjába tartozó gumós növény, egyes irodalmak gygynövényként is említik. A csicsóka gumója körülbelül 15% inulint tartalmaz, mely az emberi szervezetben fruktózzá (gyümölcscukorrá) bomlik le, mely a répacukornál előnyösebb tulajdonságokkal bír, így cukorbetegeknek is ajánlhat. Rosttartalma magas, ásványiagokban gazdag, és vitaminokban is dúskál. Konyhai felhasználása a burgonyához hasonló (ízben annál édeskésebb), így tulajdonképpen bármivel harmonizál, készíthető belőle köret, szósz, nyersen és párolva is fogyasztható, de a vegán étrendbe is beilleszthető. Érdekesség, hogy míg Magyarországon mellőzzük, sőt, sokszor lesajnált, paraszti éteknek tartjuk, addig külföldön elegáns és drága fogásokhoz, homárhoz, szarvasgombához, kagylóhoz tálalják. A csicsóka szaporítása gumóról lehetséges, vagyis első lépésben ültetésre alkalmas gumót kell szereznünk, ami sajnos nem egyszerű feladat.

Csicsóka gumók

A gumó tulajdonképpen a növény megvastagodott gyökértörzse, mely változatos alakokban lelhető fel, körte, orsó formájú lehet, de előfordulnak teljesen szabálytalan, vagy a népnyelven babásnak hívott gumók is, melyek játékbabára hasonlítanak (akárcsak a gyömbér). A csicsóka ősszel és tavasszal ültethető, az ültetési metódus hasonló, ősszel cspán a fagyvédelemre kell külön ügyelni. Ha most tavasszal tervezünk csicsókát a kertbe, akkor a gumóbeszerzés után akár a következő hetekben is nekiláthatunk a feladatnak, egészen májusig bezárólag (a gumók 8-10 celsiusos talajhőmérsékleten indulnak sarjadásnak). 

A kertben már-már dísznövényi magasságokba hatol, de kordában kell tartani, mert elszaporodik

Az ültetési leírás ez esetben igazán rövid lesz. A gumókat az előzetesen fellazított, felásott és elgereblyézett talajba, egymástól nagyjából fél méterre, 6-10 centiméter mélyre helyezzük, minél lazább és szárazabb a föld, annál mélyebbre. A csicsóka roppant igénytelen növény, kedvence a nyirkos, gazdag talaj, de akár homokos közegben is megél, tulajdonképpen bárhol ültetve sikert lehet vele elérni. Az igénytelenség persze nem azt jelenti, hogy nincs szüksége tápanyagra, sőt talajzsaroló növény, ezért ültetés előtt javallott istállótrágyát kihelyezni, amit évközben többször is megismételhetünk. Fényigénye nagy, de félárnyékos területen is jól érzi magát, évközi teendői pedig alig akadnak, betegségekre kevésbé fogékony, összezáró levelei alatt a gyomok, még a tarack sem maradnak meg. Száraz időszakban esetleg öntözéssel lehet a növényen segíteni.

A csicsóka indián örökség, a XVII. század környékén érkezett Európába Észak-Amerikából

A csicsóka minden erénye ellenére is rejt hátrányokat. A legfontosabb, hogy elszaporodása hajlamos, egy idő után pedig szinte kiirthatatlanná válik, ezért óvatos kell bánni vele. Érdemes kerti út mentén termeszteni, vagy a kert kevésbé használt, eldugottabb, szegényesebb talajú részébe vetni, a legjobb megoldás pedig, ha emelt ágyásba telepítjük, így nem tudja az egész kertet birtokba venni. A csicsóka gumója hagyományosan téli táplálék, az ősz derekától szedhetjük (ekkor a legértékesebb a beltartalom) egészen a tél végéig. A gumók nem fagyérzékenyek, ám eltarthatósági idejük az átlagosnál rövidebb, ezért mindig csak a fogyasztásra szánt mennyiséget szabad felszedni. Vetőgumóból kétféle létezik, a sárgás színű nagyobb hozamú, a lilás viszont ellenállóbb fajta. 

Szakirodalom csicsóka témakörben: ITT

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A saját termesztésű zöldség finom, egészséges, vegyszermentes, ezért aki csak teheti, vágjon bele a háztáji gazdálkodásba! A konyhakertészkedést még a tavasz beállta előtt elkezdhetjük a zöldségek magvetésével, a palánták nevelésével. Sorozatom mai epizódjában a markáns megjelenésű és változatosan elkészíthető karfiol kerül terítékre.

A karfiol - nem reprezentatív felmérésem szerint - a közepesen kedvelt zöldségfélék körébe tartozik, nem olyan ismeretlen, mint a mángold, nem annyira rosszemlékű, mint a spenót, de népszerűségben jócskán elmarad például a fejessalátától. Mindennek oka lehet az is, hogy nyersen nem divat fogyasztani, többségünk pedig előnyben részesíti azokat a zöldségeket, melyeket mindenféle konyhai procedúra nélkül is magához vehet, mint a paprikát, paradicsomot, vagy a mindig trendi jégsalátát. Akárhogy is, a karfiolnak van múltja és jövője is a honi étkezési kultúrában, én a gyermekkoromból elsősorban levesbetétként emlékszem rá, manapság pedig a rakott karfiol a menő, de a vega étrendben is fontos szerepe van, például rántva, húspótlóként alkalmazva.

Egy fej karfiol

A karfiol a káposztafélék körébe tartozik, így rokonságot ápol a brokkolival, kelbimbóval, és persze a káposztával. A manapság fogyasztott karfiol tulajdonképpen a vadkáposzta termesztett, ha úgy tetszik szelidített változata. Élettani szempontból kifejezetten értékes zöldség, gazdag C-vitaminban, energia-, és szénhidrát tartalma alacsony, így cukorbetegeknek és fogyókúrázóknak is jó választás, ásványianyag tartalma magas, rostban gazdag, tulajdonképpen csupa jót lehet csak mondani róla, azzal a kitétellel, hogy alkalmasint puffadást okozhat. A karfiolnak a rózsáját fogyasztjuk, a virágzat szerkezete tömör, főzés közben sem esik össze, ezért alkalmas például kirántásra is. 

A színes változatok még mutatósabbak, és persze ugyanolyan finomak

A karfiol a házi veteményesben nem csupán hasznos, hanem jól is mutat, fehér, vagy például lila rózsája és nagy levelei díszesek, jól állnak a veteményesnek. Aki karfiolt szeretne termeszteni otthon, mostanában kell, hogy belevágjon a magvetésbe, az ugyanis január végén, februárban időszerű. A magvetést és palántanevelést ezúttal is a lakáson belül kezdjük el, ehhez szokás szerint három alapanyagra lesz szükségünk: termőföldre, ültetőedényre, és vetőmagra. A vetőmaggal kapcsolatban most is alapkövetelmény a jó minőség, ha betegségekre kevésbé hajlamos, szép rózsát hozó zöldséget szeretnénk. Vetőmag vásárlásakor tájékozódjunk az adott fajta tenyészidejét illetően!

A folytatásért kattintsanak a tovább gombra!

Bár a hétvége piros meg narancs riasztásokról, és az ónos esőről szólt, azért a tavasz már nincs messze, többek közt épp az ónos eső is ezt jelezheti, az ugyanis rendszerint a melegedés előjele. A kerttulajdonosok, hobbikertészek biztos nagyon várják már az aktív időszakot, ám nem mindenkinek van kertje. A társasházban élőknek - lakjanak vidéken vagy Budapesten - jellemzően két terület áll rendelkezésükre a növénygondozáshoz. Az egyik a balkon, a másik a társasház közös használatú része, vagyis a belső udvar, és/vagy a ház előtti utcafronti terület. A balkonkertészkedés nyitó lépéseit tavaly már bemutattam (most is ajánlom azt a bejegyzésemet), idén inkább a társasházi kertbeindításról szólnék így a tél végén, mikor még nincs késő nekiállni a nagy tervek megvalósításának.

Látványos társasházi belső kert, viszonylag kis költségvetésből. Az elképzeléseket mindig a pénztárcákhoz lehet igazítani, és szerényebb büdzséből is hangulatos végeredmény hozható ki.

A nagy tervek végrehajtásához elsőként a nagy tervre van szükség, ez a fázis azonban sokszor kimarad, mert nincs igény, vagy megegyezés a terveket illetően. Mi a gond általában? A társasházak belső udvara a legtöbb esetben afféle holt terület, a lakók átviharzanak rajta, fel a lépcsőn, be a lakásba, és onnan már úgysem látszik (ha meg látszik, nem azt nézegetik), így az általános felfogás az, hogy legyen ez a terület betonos, azt egyszerű lemosni, nem kell foglalkozni vele, és egyébként is közös, ami a többségnek azt jelenti, hogy nem az enyém, tehát le van ejtve az egész. Nyilván nem meglepetés, hogy szerintem ez kifejezetten rossz hozzáállás. A társasházi udvar (és utcafront) az épület szerves része, annak milyensége alapvetően befolyásolja az ott lakók komfortérzetét, megadja a kellemes első benyomást a betérőnek, ráadásul a funkciótlannak tűnő belső terek könnyen megtölthetőek "értelemmel". A lakók azonban - ha egyáltalán törődnek ezzel a kérdéssel - gyorsan elintézik az udvar, a ház előtti rész beültetését, egy kis muskátli ide, pár cserepes növény oda, és kész is – gondolják. Azonban épp az egyhangú beton-, és téglafalak között kapnak nagyobb jelentőséget és szerepet a növények, ezért azt javaslom, senki ne érje be pár ötletszerűen kitelepített virággal.

Letisztult, sallangmentes kialakítás. Egy ilyen kerthez már nagyobb befektetés szükséges, de a beruházás meghozza a hasznát, nő a komfortérzet, és akár a lakások árát is kedvezően befolyásolhatja egy ilyen látványos belső tér. 

A legjobb, ha a lakók úgy kezelik a közös használatú házon belüli és utcafronti területeket, mint a lakásuk meghosszabbított részét, vagyis ezeket a tereket is lakják be, szépítsék meg, hogy végül az épület egésze harmonikus és otthonos képet nyújtson. A kreatív tervezéshez és ültetéshez az ötletelés ingyen van, a megvalósításhoz pedig számtalan pályázat áll rendelkezésre, de kisebb összegeket a lakóközösség is összeadhat. A bevezető után lássuk, mik merülhetnek fel egy ilyen brainstormingon, mik lehetnek a trendi, és praktikus megoldások. Virágágyás, virágsarok szinte minden házban van, rendszerint ugyanazokkal a növényfajtákkal, vegyes színekben és méretben ültetve. Ezzel a hagyománnyal szakítva ki lehet alakítani például különböző fajtákból, de ugyanolyan színben pompázó virágokból álló ágyásokat. Jó ötlet lehet egy elegáns, fehér virágágyás, melyben csupa fehér virágzatú növény kap helyet, például fehér rózsa, fehér levendula, ligetszépe, lizinka, harangvirág, árnyékliliom, vagy éppen százszorszép. Természetesen ugyanez kivitelezhető rózsaszín, piros, vagy épp lila színekben, akár az épület színével harmonizálva.

A kivitelezés előtt érdemes kertészeti szakember bevonásával terveket készíteni, hogy a lehetőségek, az adottságok és az anyagiak egyensúlyba kerüljenek. Jó ötlete mindenkinek van, de egy szakember meg tudja mondani, hogy mire lehet számítani a fenntartást, a bekerülési költségeket és a az ideális fajtaválasztást illetően.

A folytatásért kattintsanak a tovább gombra!

Ma már február van, ami egyrészt azt jelenti, hogy a télből már csak egy kurta hónap van hátra, másrészt azt is, hogy a magvetés és a palántázás szezonja hivatalosan is elindult. A témában már két bejegyzés is született a blogon (ITT és ITT), de nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ez az "elő"kertészkedés milyen hasznos és szórakoztató elfoglaltság. A magvetés azonban sokakat egyszerűen hidegen hagy, azt mondják, hogy nem akarok vesződni a palánták nevelésével, majd egy-másfél hónap múlva, ha a kerti kiültetés már aktuálissá válik, vásárolok előnevelt palántákat, azokat kiültetem, és kész. Így valóban át lehet ugrani ezt a munkafázist, de nem feltétlen érdemes, mert a palántázásnak is megvannak a maga szépségei, a háztáji termény ilyen módon a "születésétől" fogva a mi kezünk munkájának eredménye, pontosan fogjuk tudni, hogy milyen fajtát nevelünk. Amennyiben jó minőségű vetőanyaggal állunk neki a dolognak, az is előny, hogy biztosak lehetünk benne, hogy az elvárásainknak megfelelő fajtát birtokoljuk, ráadásul így a növénykék ellenállóbbak, erősebbek is lesznek, vagyis a leendő termény is jó eséllyel a lehető legszebb, legfinomabb lesz. A palántanevelés melletti kampányomban fontos vonzerő lehet, ha azt is bemutatom, hogy a magoncok nevelése kreatívan is történhet, például egyedi, környezetbarát, és nem utolsósorban olcsó palántázóedények alkalmazásával.

Fűszernövények, palánták neveléséhez szép és praktikus az ilyen önöntöző palack-kreálmány. A szakszerű szétvágás nem egyszerű, de utána már gyerekjáték az elkészítés. A lefele fordított üvegszájon át spárgát vezetünk át, a felső részbe pedig földet helyezünk, és már ültethetünk is. Műanyag palackot is használhatunk, a célnak az is megfelel, úgy viszont csúnyább lesz.

Azt mindenki tudja valószínűleg, hogy a tél végi palántaneveléshez szükséges valamiféle ültetőtálca, melyet legegyszerűbben szaküzletekben szerezhetünk be. Ezek az alkalmatosságok jellemzően műanyagból készülnek, nem feltétlen szépek, és sokszor az is gond, hogy nem lehet őket a megfelelő helyre telepítni, például a gyakran ideálisnak számító ablakpárkányra, mert egyszerűen nagyok, szélesek (mivel elsősorban nem házi, hanem fóliás, üvegházas felhasználásra készülnek). A bolti ültetőtálcák ráadásul pénzbe kerülnek, a spórolás pedig rendszerint elsőbbséget élvez, hiszen a saját terményt sokan a pénztárca kímélése miatt részesítik előnyben. Lássuk hát, milyen alternatívák léteznek a házi palántázásban.

A toalettpapír gurigája elsőrangú edény, a mélysége ideális, és kiültetéskor könnyen kitolható belőle a palánta gyökerestül, földestül. Mivel így az edény alul nyitott lesz, mindenképp valamilyen alacsony, peremes tálcára pakoljuk a gurigákat, hogy a felesleges víz távozásakor ne keletkezzenek tócsák mindenhol.

A tojástálcát és a tojást egy kalap alá lehet venni, hiszen általában együtt szerezzük be őket. A papírból készült , tálca kiváló szaporító, minden háztartásban akad belőle, a kétsoros változatok pedig bármilyen ablakpárkányon elférnek. Maga a tojás is alkalmas a célra, ám inkább látványos, mint praktikus keltetőedény.

A félliteres (manapság már inkább háromdecis) tejfölöspohár legfőbb előnye, hogy gyárilag rendelkezik átlátszó fedővel. A csírázásig fedést (meleget) igénylő magoknak így szuper hely, ha pedig már kibújtak a magoncok, a fedelet egyszerűen leszedhetjük. Mivel általában legalább öt centi mélységű ültetőközeg kell a palántáknak, a tejfölöspohárban marad alul annyi hely, hogy kétujjnyi aprókavicsot szórjunk bele, így a felesleges víz nem a gyökereknél fog állni.

Az üdítőitalok dobozai is hasznosíthatóak, a víz nem fogja szétmállasztani őket, a levágott fedélrészrből pedig az ültetvényt azonosító cimketartó is készíthető. Mivel ezek a dobozok vízmentesen zárnak, ebben az esetben is hasznos az alsó felükre pár lyukat ütni.

A folytatásért kattintson a tovább gombra!

A konyhakertészek epedve várják a tavaszt, hogy kertjükben ültethessenek, növényt nevelhessenek, ám az előkészületek már most időszerűek. Aki előrelátó, és szeretné zöldségeit a kezdetektől sajátkezűleg nevelni, már most nekiláthat a magvetésnek, a palántázásnak. Tél végi zöldségsorozatom mai alanya egy kedvelt, és a hazai konyhakultúrában szinte megkerülhetetlen hasznonnövény, a zeller lesz.

Kiültetésre váró zellerpalánták. Otthon is nevelhetjük őket

A magvetés és palántázás előnyeiről, és általános tudnivalóiról a múlt héten értekeztem, most pedig következzen a második termény, a zeller. A magok kiszórása előtt most is három fő hozzávalóra lesz szükség, mégpedig friss, porhanyós földre, palántázó tálcára, és vetőmagra. Földet gazdaboltokban, kertészetekben szerezhetünk be (ne a kertben hirtelenjében kifordított két lapátnyi talajt használjuk, ha lehet), tálcát pedig vagy szintén vásároljunk, vagy házilag barkácsoljunk, például tojástartóból, tejfölöspohárból, toalettpapír-gurigából, aki pedig látványos és természetes ültetőedényt szeretne, akár ügyesen megskalpolt tyúktojásokba is szórhatja a magokat. A jó minőségű vetőmag most is a legfontosabb összetevő, ezen ne spóroljunk, mert egyébként is csak pár tíz forint különbség állhat fenn az olcsó, leértékelt (és esetleg régi, silányabb) és az igazán használható, ellenálló vetőmagok között. A minőségi vetőmagból betegségekre kevésbé fogékony, életerős palánták növekednek majd, ami jócskán megkönnyítheti a dolgunkat később. Ha minden megvan, indulhat a magvetés, amit akár január utolsó napjaitól kezdve megejthetünk.

A gumós zeller a népszerűbb és ismertebb...

...de a halványító (szár)zellerrel is érdemes egy próbát tenni

Mielőtt a konkrétumok kerülnek sorra, képezzük magunkat kicsit zellerből. Ebből a leveszöldségből, saláta-alapanyagból igazából háromféle létezik, a gumós zeller (A. g. convar. rapaceum), a halványító (helyesebben halványított) zeller (A. g.var. dulee) és a metélőzeller (A. g. var. silvestris secalinum). Magyarországon a gumós zeller a legelterjedtebb, ezt ismerjük általában zellerként, a másik két fajta nem növeszt gumót, de a halványított zeller is jó választás, roppanós, lédús levelei alacsony kalóriatartalmuk miatt fogyókúrázóknak kifejezetten ajánlhatóak. A gumós zeller vitaminokban nem kifejezetten gazdag, viszont jó hatással van az idegrendszerre, meszet és foszfort is tartalmaz, de főképpen pikáns, fűszeres íze miatt kedvelt. 

A palántanevelést megbolondíthatjuk látványos nevelési móddal is, például tojáshéjba vetve a magokat

Mikor nekiállunk a magvetésnek, elsőként azzal fogunk szembesülni, hogy a magok szinte kezelhetetlenül aprók. A vetést így kézzel nehézkes lesz elvégezni, de egy kis trükkel megoldható a művelet. A magokat szórjuk egy lapos tálba, fogjunk egy vékonyka ecsetet, vizezzük be, és ezzel szedjünk fel egyszerre körülbelül 5-6 magocskát. Az ültetőalkalmatosság egy-egy fakkjába így helyezzük be őket, egy ujjal kialakított sekély mélyedésbe, majd takarjuk be őket földdel, és finoman tömöríthetünk is, vagyis picit nyomkodjuk meg a föld felszínét. Ha ez megvan, egy pumpás kézi permetezővel spricceljük le az ültetvényt, hogy nedves legyen, de óvatosan csináljuk, hogy egyrészt ne mossuk ki a magokat, másrészt hogy ne áztassuk el túlzottan a veteményt. A zeller nem egy sietős növény, az első félénk hajtások 2-4 hét elmúltával bukkannak majd elő, a palántanevelés teljes ideje pedig 12-14 hét lesz. A palántákat ne tartsuk sötétben, gondoskodjunk elegendő fényről, és földjüket se hagyjuk kiszáradni, az első időben főleg spricceléssel nedvesítsünk. Mikor a növénykék már két levelet növesztettek, az ültetőládában fakkonként riktítsuk meg őket, úgy, hogy egy egységnyi helyen csak az egy-két legerősebb palántát hagyjuk meg, a többit csípjük el. A megerősödött, 5-6 lombleveles növényeket jellemzően május környékén ültethetjük ki. A gumós fajtákat 40x40 centiméteres sor és tőtávolságra telepítsük, a halványító zellert pedig mélyebb barázda aljára helyezzük, hogy a halványítást könnyebben elvégezhessük majd. Egyelőre ennyi teendőnk van, a kiültetés utáni gondozásra és a halványítás trükkjeire tavasz derekán fogok visszatérni.

Zellert balkonon is termeszthetünk, a képen látható mennyiség talán már túlzás is, egy ládányi zöldség is bőven elegendő átlagos felhasználásra

Zeller vetőmag ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.