Megyeri Szabolcs kertész blogja

A napokban vérfagyasztó tudósítás látott napvilágot, mely szerint egy angol kertész meghalt, mégpedig az igencsak veszélyes sisakvirág mérgétől. Az ilyen hírek hallatán általában megborzongunk, aztán hamarosan el is felejtjük a dolgot, pedig ezek a tragikus végkimenetelű balesetek arra biztosan jók, hogy felhívják a figyelmet a közelünkben ólálkodó veszélyre, mely néha növény képében jelenik meg.

A veszedelmes növényekről (vagy éppen állatokról) mi itt Magyarországon rendszerint nem akarunk tudomást venni, hisz ez nem Ausztrália, Afrika, vagy Dél-Amerika, ahol elképzeléseink szerint az egzotikus mérgező élőlények lakoznak, a mi pókjaink jobbára kicsik és ártatlanok, kígyókból sem igen akadnak félelmetesek, skorpiót csak állatkertben láthatunk, és persze növényeinkre sem gondolunk veszélyforrásként. Azt persze sokan tudják, hogy egyes szobanövények mérgezőek, de ezek általában gyengén toxikusak, és rossz esetben is csak egy ronda hasmenést, vagy kiadós hányást okoznak. Ez mind igaz is, ám ettől függetlenül hazánkban is vannak olyan növények, melyek erősen mérgezőek, akár halált is okozhatnak, hogy mást ne mondjak, a felemlegetett hírben szereplő sisakvirágnak négy fajtája is honos nálunk. Okulásképpen lássunk hát pár olyan növényt, melyek megélnek itthon is, nem lehetetlen, hogy összetalálkozzunk velük, mérgük pedig akár halálos is lehet!

Méregölő sisakvirág - beszédes név...

Mivel az egész bejegyzés apropójául szolgál, kezdjük a sisakvirággal. A sisakvirág egy roppant nagylétszámú család tagja, összesen körülbelül 350 fajtát tartunk számon belőlük, és ahogy már említettem, ezek közül négy nálunk is előfordul a természetben (méregölő sisakvirág (A. anthora L.), farkasölő sisakvirág (A. vulparia Rchb.), moldvai vagy kárpáti sisakvirág (A. moldavicum), és a karcsú sisakvirág (A. variegatum L. subsp. gracile (Rchb), sőt van, amelyiket meg is vásárolhatjuk kerti növényként. Utóbbi nem véletlen, hiszen a dísznövényként kapható őszi sisakvirág átlagon felül dekoratív, hosszú szárán hozza a jellegzetes formájú virágait augusztus környékén. Az őszi sisakvirág a nedves, félárnyékos helyeket kedveli, a tűző napsütést nehezen viseli, csakúgy, mint a bolygatást, így átültetése nehézkes, rendszerint a növény végét jelenti. A sisakvirág hatóanyaga az akonitin nevű alkaloida, mely emberekre és állatokra egyaránt rendkívül veszélyes, így a sisakvirág bármely fajtájának az érintése nagy odafigyelést igényel, ültetése pedig kizárólag háziállat és kisgyermek nélküli kertekbe ajánlott. Aki élőben szeretne találkozni ezzel a csodaszép, de halálos növénnyel, az látogasson el a  Nagykovácsi és Telki határában futó Sisakvirág tanösvényre, ahol farkasölő sisakvirágokat nézegethet!

A Datura stramonium virága egyszerűen káprázatos!

A némileg ismertebb gyilkos növények közé tartozik a maszlag (Datura stramonium), más nevein csattanó maszlag, vagy datura. A csattanó maszlagnak egyébként rokona a szintén mérgező angyaltrombita, sőt, ezt a két növényt régebben ugyanabba a nemzetségbe is sorolták, azonban az angyaltrombita saját nemzetséget kapott, újabban már a Brugmansia csoportba sorolják, ám ez a legtöbbünk számára jelentéktelen információ, az már sokkal érdekesebb, hogy mindkét durván toxikus növény a burgonya nem is olyan távoli rokonai. A csattanó maszlagról évente egy-két alkalommal menetrendszerűen lehet hallani a hírekben, ugyanis hallucinogén hatása miatt mindig akadnak bátor jelentkezők, akik olcsó drogként próbálják ki, ám ez halálhoz is vezethet (a leírások szerint ráadásul a hatása is kellemetlen, tehát drogként gyengén muzsikál). A maszlag minden része erősen mérgező, magjaiból már 20-30 szem is végzetes lehet, az orvostudományban viszont régóta ismert gyógyszer alapanyag, a növényből nyert kivonatokat többek közt asztma, köhögés, és a Parkinson-kór kezelésére használják. A csattanó maszlag fő mérge a szkopolamin, melynek túladagolása hallucinációkat, bénulást, és adott esetben halált is okozhat. A közép-amerikai származású csattanó maszlag nálunk ugyan nem honos, de megtalálható a természetben, és dísznövényként is kapható, megjelenése ugyanis roppant dekoratív, virágai nagyon látványosak, ráadásul bódító illatot árasztanak. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy kisgyermekes háztartásokban még véletlenül se tartsunk csattanó maszlagot, de jobb, ha tinédzserek sem férnek hozzá.

A leander a legnépszerűbb dísznövények egyike, de vajon hányan tudják, hogy erősen mérgező?

A csattanó maszlaggal szemben a leanderrel (Nerium oleander) nem futhatunk össze túrázás során (görögországi nyaraláskor azonban biztosan!), hiszen nálunk nem honos, azonban mivel ez az egyik legkedveltebb dísznövény, nagyon is helye van ezen a listán. A leander csapdája az, hogy egy nagyon könnyen és egyszerűen tartható dísznövény, mellyel akár kezdő kertészkedők is sikert érhetnek el, díszítőértéke pedig rendkívül magas. Így nem csoda, hogy kiemelkedően gyakori a kertekben, lakásokban, előszeretettel ültetik mindenfelé a hobbikertészek. A leanderről (vagy szép magyar nevén: babérrózsáról) ugyanakkor nem sokan tudják, hogy minden része erősen mérgező, fogyasztása gyomorpanaszokat, szívbántalmakat, de akár idegrendszeri károsodást is okozhat, szélsőséges esetben pedig halálos is lehet. A növényben található glikozoidok és alkaloidák ugyanis szívbénító hatásúak lehetnek, vagy a keringés összeomlását okozhatják. A növénynek főleg a szára tartalmazza nagy koncentrációban mérgező vegyületeket, de a virágok, levelek is irritálóak, akár csak érintésre is.  A leander gondozása után így mindig alapos kézmosás szükségeltetik, de még jobb, ha a növény ápolását kesztyűben végezzük, és természetesen a gyermekeket tartsuk távol tőle. 

A ricinus vonzó termései halálos veszélyt rejtenek

A ricinus (Ricinus communis) szintén távolról érkezett hozzánk, eredeti, trópusi élőhelyén termetes növény, akár tíz méter magasra is megnő, nálunk kiültetve azonban csupán másfél-három méteres lesz, ráadásul a honi klímán egyéves növény, vagyis egy év alatt elpusztul, így akinek megtetszett, mint kerti dísz, minden évben kénytelen lesz utánpótlásról gondoskodni (vagy hagyni, hogy az elszórt magok kihajtsanak). A ricinus természetesen szintén halálosan mérgező. A tavasszal elvetett magokból (vagy kiültetett előnevelt palántákból) gyors ütemben fejlődik ki a bokor, melyen aztán idővel megjelennek a virágok, melyekből a toktermések fejlődnek ki. Ezekben a látványos toktermésekben ülnek a súlyosan mérgező magok, amikből a ricin nevű extrém módon mérgező fehérje vonható ki. A ricin halálos dózisa 500 mikrogrammtól kezdődik, veszélyességére jellemző, hogy biológiai fegyverek alkotóelemeként is használt. A ricinus magjából hidegsajtolással ricinusolaj állítható elő, ami némi utókezelést követően már nem méregként, hanem gyógyszerként használatos, mégpedig elsősorban kíméletes hashajtóként, vagy éppen hajnövekedés serkentőként, de még ipari kenőanyag is készül belőle. A ricinus is a látványos, egzotikus dísznövények közé tartozik, beszerzése nem ütközik nehézségekbe, de aki a kertben tartaná, különös óvatossággal járjon el, és lehetőleg a virágzási időben a virágos hajtásokat metssze le, és semmisítse meg!

A ricinust élőben is meg tudom mutatni, katt érte a rövid videóra! 

A gyöngyvirág (Convallaria majalis) ugyan nem tartozik a leghalálosabb mérgű honi növények közé, mégis fontos megemlíteni, ugyanis nem ritka, hogy a jópár éve igencsak divatos medvehagymával tévesztik össze, így sokkal nagyobb eséllyel okoz mérgezést, mint más, valamely népszerű, ehető növényre nem hasonlító társai. A gyöngyvirágból viszonylag nagy mennyiséget kell elfogyasztani ahhoz, hogy komoly probléma álljon elő, ám ez a fenti körülmények miatt nem is olyan ritka, mint gondolnánk. A gyöngyvirág többféle toxikus hatóanyagot tartalmaz, a levélben, a gyöktörzsben, és a virágzatban egyaránt megtalálhatóak glikozidok, melyek a szívműködésre hatnak hátrányosan, de van még a repertoárban konvallamarin, konvallatoxin, és szaponinok is. Jó tudni, hogy a leszedett, vázába állított gyöngyvirág még az őt tápláló vizet is mérgezővé teszi! A mérgezés jellegzetes tünetei a hasi fájdalom, a hasmenés, és a kábultság, melyeket csökkenő vérnyomás követ, extrém esetben akár egészen a szívleállásig jutva. Mint sok mérgező növény, a gyöngyvirág is ismert gyógynövényként, persze ilyenkor óvatosan adagolva, elkészítve. A néphagyomány szerint a lányok megszépülnek, ha harmatos gyöngyvirággal kenegetik az arcukat, de fejfájásra és ízületi betegségek kezelésére is használják a mai napig. A gyöngyvirágot kertbe is telepíthetjük, mivel honos növény, sok törődést nem igényel majd, és gyors terjedése miatt hamarosan buja, virágzó, és édeskésen illatos szőnyegként borítja be a kertet. 

A gyöngyvirág bájos, de veszélyes

Minden listához jár egy ráadás, a plusz tétel pedig most a gyilkos galóca (Amanita phalloides), ami ugyan egy gomba, de mindenképp illeszkedik a sorba, mivel halálosan mérgező. A gyilkos galóca szinte minden ősszel szed pár áldozatot, pedig a mérgezés könnyen megelőzhető, ha csak ellenőrzött forrásból vásárolunk gombát, vagy saját szedés esetén bevizsgáltatjuk a zsákmányt, ezt egyébként a piacokon ingyen megteszik szakemberek. A gyilkos galóca fő méreganyagai a fallotoxinok és amatoxinok, utóbbiak okozzák a nagyobb bajt mivel a fehérjeszintézishez szükséges enzimet gátolják, így főképpen a májat, de a veséket is károsítják. A gyilkos galóca nagyon kis adagban is erősen mérgező, de a legrosszabb, hogy a mérgezés lefolyásának sajátosságai miatt az érintettek rendszerint későn kerülnek orvoshoz. Az első tünetek ugyanis csak az elfogyasztást követő 8-24 órában lépnek fel, általában heveny hányás és erős hasmenés formájában, melyet a kiszáradás miatt fejfájás, gyengeség és általános rosszullét kísér. A probléma, hogy tünetek hamarosan átmenetileg enyhülnek, ezért a mérgezést elszenvedők sokszor egyszerű gyomorrontásnak tudják be a tüneteket, de a mérgezés éppen ebben a szakaszban válik súlyossá. Ha a beteg az első fázisban, rögtön a gyanús tünetek jelentkeztekor nem fordul segítségért, akkor jellemzően csak 2-3 nap múlva kerül orvoshoz, ekkorra azonban már végzetes is lehet a mérgezés. A statisztikák szerint manapság a gyilkos galóca mérgezéseknek 10-15 %-a végződik halállal, ez egyébként jelentős javulás, a múlt század első feléig  60-70%-os volt ez az arány. A túlélők sajnos gyakran maradandó károsodást szenvednek, egyes esetekben csak májátültetés mentheti meg őket. 

A gyilkos galóca mérgezés elkerülése érdekében a következő szabályokat mindig és maradéktalanul tartsuk be:

Szaktudás nélkül sose gyűjtsünk vadon gombát!

A saját szedésű gombát MINDEN esetben szakértővel vizsgáltassuk be! Ne próbáljuk könyvek, vagy internetes segítség alapján beazonosítani a gombákat! 

Sose fogadjunk, készítsünk, és fogyasszunk el ismeretlen forrásból szerzett, vagy kapott gombát!

Ha súlyos hasmenéssel és hányással járó rosszullét alakul ki, és az elmúlt egy napban fogyasztottunk gombát, haladéktalanul kérjünk orvosi segítséget!

Az eredeti témára végül pár mondatban visszatérve, látható tehát, hogy igenis előfordulhatnak környezetünkben extrém módon veszélyes növények, ráadásul nem csupán a zabolátlan természetben, hanem saját kertünkben, vagy éppen a nagyszobánkban is. Nagyon fontos, hogy mindig tisztában legyünk kerti, vagy szobanövényeink pontos fajtájával, jellemző tulajdonságaival, főleg akkor, ha kisgyermek is előfordul a közelben. Amennyiben nem ismerjük minden növényünket, érdemes rászánni pár órát az egyes példányok beazonosítására, és ha veszélyes fajtára bukkanunk, tegyük meg a szükséges óvintézkedéseket!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Novemberben a kerti szezon már leáldozóban van, a legtöbben ilyenkor már az utolsó simításokat végzik odakint a téli leállás előtt, azonban az elszántabb kertbarátok még mindig találhatnak ültetnivalót. A mostani november egyelőre kifejezetten langyos időjárással kényeztet minket, így számoljunk le az előítéletekkel, és igenis munkálkodjunk még kicsit a birtokon. A novemberi ültetés egyik alanya lehet például a babérmeggy, ami egy egyszerre érdekes és totálisan konvencionális dísznövény, simulékonysága, semlegessége miatt minden stílusú kertbe remekül illik, díszítőértéke mégis magas.

Egész évben üde látványt biztosít, főleg télen jön jól!

A babérmeggy (Prunus laurocerasus) igazából kert szürke eminenciása, az a fajta növény, amit megveszünk, elültetünk, aztán el is felejtjük hogy ott van, jobbára azért, mert remekül illeszkedik a kert világába. A babérmeggy tehát afféle jómunkásember, feltűnősködés helyett csendben teszi a dolgát, mégis érdemes népszerűsíteni, mert alig akad olyan birtok, ahol ne jönne jól ez a hálás cserje. Hogy mire jó? A babérmeggyet elsősorban sövényként ültetik gazdái, ebben a szerepben alakít igazán nagyot. A többféle babérmeggy változatok között találni alacsonyabb és magasabb fajtákat, az egy-másfél méterre megnövő típusok kiválóan alkalmasak térhatárolónak, a sűrű lombozat teljesen kizárja a belátást, hogy egy kis képzavarral éljek.A babérmeggy másik szupertulajdonsága, hogy örökzöld, vagyis egész évben zöldell, így télen is feldobja a kertet, mikor a legtöbb kinti növény kopár, vagy színtelen. A babérmeggy ugyanakkor szoliterként is telepíthető, elsősorban nagyobb, nyílt kertrészekre, ugyanis szétterülve meglehetősen nagy helyet foglal, kisebb birtokokon ezért klausztrofób jelenség lehet.

A szépsége a leveleiben rejlik

A babérmeggy szerencsére nem tartozik a különösebbenen gondozásigényes növények közé. Ezt a cserjefélét csak a legmelegebb nyári hetekben kell rendszeresen öntözni, és persze az ültetést követően igényli pár hétig az intenzívebb nedvességpótlást, így fog jól begyökerezni. A későbbiekben kis túlzással magára is hagyhatjuk a babérmeggyet, csak kánikulák idején jusson eszünkbe a locsolás. A babérmeggy a talajt tekintve sem kér sokat, az átlagos kerti földben remekül megél, tápanyagigénye pedig átlagos, így az ültetésnél helyezzünk ki trágyát és/vagy komposztot, majd a későbbiekben évente egyszer (lehetőleg tavasszal) hasonlóképpen adagoljunk tápanyagot a bokor tövéhez, és ezt is letudtuk. A babérmeggy betegségei olyannyira kisszámúak, hogy ezt a fejezetet gyakorlatilag át is ugorhatjuk, a jóltáplált, életerős babérmeggy nem fog lebetegedni, így növényvédelmi feladatokkal sem kell számolnunk. Jó, ez talán túlzás, ám valóban alig akad majd ilyen irányú teendő. Kis eséllyel különböző levélbetegségek tűnhetnek fel, és a babérmeggy a lisztharmatra is érzékeny, ám utóbbi probléma hatékonyan orvosolható. A néha előforduló levélhullás és száradás mögött jellemzően tápanyagellátási hiányok, esetleg a talaj nem megfelelő minősége húzódik meg. A babérmeggy permetezése - például lombrágó kártevők vagy pajzstetű ellen - különösen tavasszal, még a tünetek, illetve a rovarok megjelenése előtt ajánlott.

 Amit nem mindenki tud, hogy a babérmeggy némi kitartással és praktikával törzses fává is nevelhető! 

Az alacsonyabb fajta kerten belüli térhatárolóként ideális, például kerti út mentén, vagy ágyások határaira ültetve

Feladata azért mégis lesz a boldog babérmeggy tulajdonosoknak, mégpedig a metszés, ám ettől sem kell megijedni. A babérmeggy erőteljesen szétterülő növekedésű cserje, így minél magasabb, annál szélesebb is lesz, a méretesebb fajták széltében a másfél-két métert is elérhetik, így elsősorban nagyobb, szellősebb kertekbe való. A babérmeggy tehát felfele és oldalra is erőteljesen képes terjeszkedni, amit metszéssel lehet szabályozni, már aki ezt szeretné, sokak szerint ugyanis nyíratlan, burjánzó formájában az igazi ez a cserje. Aki máshogy, kissé szabályozottabban képzeli el a babérmeggy sövényt, az jellemzően évente kétszer nyúljon az olló után. Elsőként tavasszal lehet nekiállni a nyírásnak, ilyenkor inkább az idősebb, fásodó, túl terebélyes növényt vágjuk vissza, akár egészen radikálisan, hogy megújulhasson. A radikális azonban nem azt jelenti, hogy talajközelben kaszáljuk el a bokrot, mindig a legalsó elágazások fölött csattogtassuk a szerszámot, ha túlbuzgók vagyunk, nem meg, ha nem ki fogjuk nyírni babérmeggyünket! A nyári vagy őszi metszés már inkább formázó jellegű, júniusban vagy szeptemberben azért metszhetünk, hogy a kívánt alakra alakítsuk a növényt. Jó tanács ehhez a munkához, hogy a leveleket ne vagdossuk keresztbe, ez nem tesz jót a cserjének, tehát ne a nagy sövénnyíró ollót, vagy a motoros sövénynyíró fűrészt használjuk, hanek kézi ollóval magukat az ágakat nyessük el. A növény növekedési üteme miatt tartsuk be a júniusi és a szeptember végi idópontokat, különben keresztbe fogunk tenni kedvencünknek.

Virágzáskor még díszesebb, ám sokak szerint a virágok épphogy megtörik a babérmeggy homogén zöld szépségét. Aki virágmentes babérmeggyet szeretne, tavasszal erőteljesen vágva vissza növényét!

Az alábbi videóban pedig közelebbről is megismerkedhetnek a babérmeggyel, és a metszésre is példát mutatok benne! 

Babérmeggy ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A képen egy lombházat rejtettünk el! 

De mi is az a lombház? Magyarországon, sőt, Európában sem nagyon elterjedtek a lombházak, ennek a műfajnak az igazi hazája az Egyesült Államok. Aki látott már amerikai családi filmet, de legalább egy epizódot a méltán népszerű Simpsons család sorozatból, biztosan látott már lombházat is. A lombház nem több, mint aminek a neve alapján tűnik, tulajdonképpen egy fára, fatörzsre, lombkoronába épített kuckó, ami funkcióját tekintve többféle lehet. A lombházak alapvetően és a legtöbb esetben gyermekeknek készülnek, mégpedig játéktérként, búvóhelyként, egyfajta második gyermekszobaként, de léteznek fára épített komplett nyaralók, hétvégi házak, az is előfordul, hogy valaki otthonaként él egy lombházban, és hotel is akad fák tetejére építve. A lombház a rajongók szerint nem csupán egy építmény, hanem egy életérzés, kis túlzással életforma, mert a magaslati bungallókban szó szerint elszakadunk a hétköznapi terektől, közelebb kerülünk a természethez, és nézőpontunk megváltozásával csodás panorámában is részünk lehet. A lombház készítése alapvetően nem ördöngösség, persze amíg csak az alapverzióról van szó, a többszintes, sokhelyiséges lombház-paloták már professzionális felügyelet alatt készülnek. Fontos hozzátenni, hogy a szakemberek által készített lombház nem ártalmas az annak otthont adó fára nézve, csak a házilag barkácsolt építmények esetében jellemző, hogy a növény törzse, ágai sérülnek az építés során. Ha önöket is érdekli a lombházak izgalmas világa, feltétlen lapozzák át az alábbi galériát, melyben a világ talán legszebb, legkülönlegesebb lombházait csodálhatják meg!

Kattintásra terjedelmes galéria nyílik, ne hagyják ki!

Képek és válogatás: innen és innen.

Bár a napokban az internetadótól volt hangos a sajtó és közvélemény, más adónemek is születtek, melyek kisebb visszhangot váltottak ki, ilyen például a művirágokat ezentúl terhelő magasabb sarc. A terv szerint a jövőben a művirágok kilója után 1900 forint adó fizetendő, ami tulajdonképpen ellehetetleníti a plasztik növények piacát. Kérdés, hogy ezen is fel kell-e annyira háborodni, mint az internetadón, vagy inkább örüljünk annak, hogy a műanyag virágok kihalásra lesznek ítélve?

Tradicionális kínai selyem művirág

Mikor művirágot említünk, általában valamilyen '80-as évekbeli szörnyű fröccsöntött giccsparádét képzelünk el, ám a művirágok története jóval régebbről indul, és a mesterséges növények nem is voltak mindig olcsó bóvlik. Az antik görög világban és a római birodalomban is használtak mesterséges növényeket, természetesen dekorációnak, azon nyilvánvaló praktikus okból kifolyólag, hogy a művirág nem hervad el, vagyis tartósan díszít. Ekkoriban persze műanyagról még szó sem volt, a művirágok csontból, agancsból, vagy fémből készültek. Ugyanebben az időszakban, de kicsit keletebbre, Kínában szintén nagy divatja volt a művirágnak, itt elsősorban selyemből készültek a művészi kompozíciók, melyeket sokáig csak a leggazdagabb családok hölgytagjai viselhettek ruháikon. Európában a XII. században indult újra hódító útjára a művirág-trend, elsőként az olasz kézművesek gyártottak mesteri műnövényeket, főképpen selyemhernyók gubóiból, de a művirág piacon mégis a franciák lettek egyeduralkodók a következő háromszáz évben, Franciaországból terjedt el a műnövény divat Angliába és Észak-Amerikába is. A mesterséges virágok fénykora vitathatatlanul a virágmániás viktoriánus korszak volt, amikor természetesen a művirágok is fontos szerephez jutottak, még mindig főképpen selyemből elkészítve. 

A mai műanyag művirágok alig pár évtizedes múltra tekintenek vissza, az olcsó és könnyen formálható műanyagok megjelenésével és elterjedésével kerültek elő a fröccsöntött virágok, melyek nem éppen a szépségükről híresek, de persze a drágább, művészibb változatok akár szemrevalóak is lehetnek. A műanyag virágoknál azonban izgalmasabbak azok a műnövények, melyek más technikákkal készülnek, és sokszor valóban tényleg magas esztétikával rendelkeznek. Ilyen művirágok készülhetnek agyagból, gyurmaszerű műanyagból, szappanból faragással, a hagyományosnak mondható selyemből, vagy a finom formákra csak nehezen alakítható üvegből.

A clay-flower művészete elsősorban Thaiföldön népszerű, de Oroszországban is régi hagyománya van

Itt pedig ételfotózáshoz készülnek viasz-alapú műzöldségek, az eredmény egészen fantasztikus

Az tehát, hogy minden művirág csúnya és ízléstelen, egész biztosan nem igaz, de az is tény, hogy az olcsó, kevésbé igényesen megformázott műnövények inkább nevetségesek, mintsem díszesek. Én természetesen továbbra is azt ajánlom, hogy ahol csak lehet, inkább élő növényt vessünk be, melynek persze vannak igényei, és sajnos nem is örök életűek, azonban szépségük és természetességük kárpótolni fog minket halandóságukért. Aki pedig a jövőben művirágot szeretne, számoljon azzal, hogy drága lesz a beszerzés, ám azt hiszem a művirágadó miatt mégsem lesz tüntetés, és ez talán jól is van így.

Óriási kínálatú művirág bolt Rómában. Igény van a művrágra, az biztos

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Október közepe táján még dübörög az őszi ültetési szezon, egészen november végéig, illetve a komolyabb fagyok beálltáig lehet a kertet benépesíteni zöld dolgokkal, például sövénnyel, cserjefélékkel, évelőkkel, vagy éppen fákkal. A fák közül rendszerint nagy népszerűségnek örvendenek a gyümölcsfák, az őszi kertészeti beszerzőkörutak végén gyakori, hogy a betérő egy csinos gyümölcsfa csemetével távozik, azonban a gyümölcsfa nevelésnek vannak hátulütői is, tehát érdemes beszélni a témáról. Az őszi gyümölcsfa ültetést most pár fő témakört körbejárva próbálom megkönnyíteni, lássuk merre induljunk el, ha gyümölcsfás gazdák szeretnénk lenni!

Tényleg akarok gyümölcsfát?

Elsőként nem is a technikai részét említeném a fatelepítésnek, hanem arra szeretnék rávilágítani, hogy miért ne ültessünk gyümölcsfát. Ne ültessünk akkor, ha teljesen laikusként, első lelkesedésből vágnánk bele a gyümölcstermesztésbe, ugyanis az ültetés és a szüret között hosszú évek telnek majd el, ráadásul munkából is bőven kijut majd. Ne ültessünk gyümölcsfát, ha az az elképzelésünk, hogy a viszonylag olcsó csemete földbe helyezésével hamarosan egyszerű és költséghatékony gyümölcsforráshoz jutunk, amivel megspórolhatunk egy adag pénzt és némi cipekedést a piacról hazafelé. A hirtelen ötletből vásárolni szándékozókat mérsékletességre inteném, azt ajánlom, gondolja végig mindenki, hogy lesz-e ideje, energiája és türelme megfelelően gondozni fáját. Amennyiben a válasz igen, következhet a válogatás, a kertészetekben készséggel állnak rendelkezésünkre, de gyümölcsfát online is beszerezhetünk. 

Túl közel van. Az ültetési távolságok figyelmen kívül hagyása sok problémát, vagy szomszédi vitákat generálhat, jobb ezeket elkerülni

Melyiket válasszam?

Mikor az elhatározás megvan, és felelősséggel döntöttünk, hogy gyümölcsfa nevelők leszünk, még a csemete beszerzése előtt akad egy-két teendőnk. Fontos a fácska helyének kijelölése, ugyanis a csemete kicsi, de később nagyobb, vagy kimondottan óriási lesz, így mindig a kifejlett példány méretével kalkuláljunk. Ne ültessünk fát fal, ablak, kerítés közvetlen közelébe, és a kert belsőbb részein is vegyük figyelembe a törzs és a lombozat leendő paramétereit. Több fa ültetésekor az egymástól való távolsággal is számoljunk, a diónak, gesztenyének például 60-80 nm területre lesz szüksége, az alma, szilva ennek a felével is beéri, a törpeváltozatoknak kis túlzással zsebkendőnyi hely (10-15 nm) is elég. Az sem mindegy, hogy mikor számíthatunk az első termésekre, például az előbbi sorrendet követve 7-10, 4-6 és 3-4 év az első szüret ideje. Kisebb kertekbe mindenképpen a törpeváltozatok közül kell válogatni, ha pedig bőven áll rendelkezésre hely, akkor a klasszikus gyümölcsfák jöhetnek szóba. Amennyiben pedig az időfaktor is az egyenletben van, vagyis hosszú évtizedekre ültetnénk, akkor a dió a legjobb választás. 

Facsemetét lehetőleg ne vegyes profilú nagyáruházban, hipermarketben, vagy utcai alkalmi árustól vásároljunk, mindig szaküzlteből válasszunk, és ne sajnáljuk a pénzt a jobb minőségre. Az összeszikkadt, satnyább darabokat még akciósan se vegyük meg, arra pedig különösen ügyeljünk, hogy a gyökér ne legyen szabadon, ahogy a képen is látszik, mert úgy hamar elhal a növény. Szállításkor is legalább egy nedves ronggyal bugyoláljuk be a fa gyökérzetét.

Hogyan ültessek?

Ültetés előtt két fő feladatunk lesz, az első az ültetőgödör kialakítása, a másik a csemete vízbe állítása. Utóbbi művelet az egyszerűbb, a hazahozott, vagy kiszállított fácskát fél-egy napra állítsuk egy vödör vízbe, hogy jól felszívhassa magát. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne, szükségtelen túlméretes lyukakat ásni.  A gödör aljára jó ötlet komposztréteget, vagy friss istállótrágyát teríteni, a tápanyaggal bánjunk bőkezűen. Természetesen a gödörből távolítsuk el a gyomokat, főleg az évelő gyomok gyöktörzseit. Amennyiben a talaj hemzseg a kártevőktől, talajfertőtlenítőszert is bevethetünk, és a fa gyökérzetét is mártogathatjuk talajfertőtlenítővel kevert iszapos masszába. A csemete gyökérzetét ilyenkor nem szükséges metszeni, csak sérült, törött, elhalt gyökérrészeket kell eltávolítani. Behelyezéskor a magasságot úgy kell beállítani, hogy a szemzés helye a felszín felett legyen (és természetesen a gyökérzet ne bukkanjon a felszínre). A gyökérnyakba oltott fáknál (pl. néhány szilva, meggy, cseresznye fajnál) fontos, hogy ültetéskor a gyökérnyak a föld alá kerüljön, hogy ne hajtson sarjakat az alapfajról. A legjobb, ha a gödörbe állított csemetére lassan elkezdjük visszaszórni a földet (ha lehet, akkor rétegenként ugyanabban a sorrendben, ahogy kitermeltük), és közben időnként óvatosan tapossuk körbe a törzset, hogy lássuk a valós földréteg-magasságot, mert ilyenkor még korrigálhatunk pár centit felfele, vagy lefele. Mikor a gödör még mélyebb, egy hosszabb deszkát használhatunk szintezőként. Ha az ültetésen sikerrel átverekedtük magunkat, akkor már csak egy alapos beöntözés van hátra, amit a következő napokban párszor megismételhetünk, főképp, ha szárazabb időszakban vagyunk. Gyakori félelem, hogy a frissen ültetett csenevész kis fa kidől, de ettől nem igazán kell tartani. Karózni, támasztékozni csak akkor kell, ha teljesen csupasz, koronázat nélküli fát ültetünk. Fontos, hogy karózáskor ne vékony madzagot használjunk, mert az megvághatja a törzset.

Egyszerű, de nagyszerű ültetőszerkezet. A csemete egyenes lesz, és a magasságot is könnyű vele beállítani

Mi legyen, ha jön a tél?

Október közepétől kezdve már bármikor beüthetnek fagyos hajnalok, ezért vagy az ültetésel egyidejűleg, vagy a kemény hidegek megérkezésekor kupacolással védhetjük fácskánkat. Ez csupán annyit tesz, ami rögtön sejthető, egy kis kupac földet halmozzunk a törzs köré, nagyjából arasznyi magasságban. A fiatal facsemetéket nagyon fagyzugos helyen célszerű valamilyen törzsvédővel is (például nádszövettel) óvni télen, nehogy fagyrepedések alakuljanak ki rajta. Még egy apró praktika: a fa északi oldalát tanácsos arrafelé tájolni amerre a faiskolában volt (ezt általában a jobb faiskolák jelezni is szokták a növényen). Ezzel a teendők tavaszig nagyjából véget is értek, de tudni kell, hogy az igazi gondozás, ami évekig fog tartani, csak ekkor kezdődik majd. 

Ha az alma már túl unalmas, lehet próbálkozni például indiai banánnal!

Alternatívák ínyenceknek

Mint az a fentiekből nagy vonalakban kiderült, a gyümölcsfa ültetés és gondozás nem gyermekjáték, ráadásul a siker sajnos nem mindig garantált, persze próbálkozni érdemes, sőt kell is. Aki belevágna a dologba, de kilépne a hagyományos, talán egyeseknek kicsit unalmas dió-szilva-alma körből, annak is van miből válogatnia. Itt van mindjárt a kivi, ami egy kiváló fagyállóságú, strapabíró gyümölcs, és csak annyi vele a macera, hogy támasztékrendszert kell neki építeni, egyebekben betegségei sincsenek, ápolása könnyű, gyümölcse pedig finom. A mirtuszdió  sem fa, hanem cserje, és mivel szubtrópusi eredetű, hadilábon áll a hideggel, ellenben cserépben kiválóan nevelhető, télen bent teleltethető, megjelenése egzotikus, gyümölcse pedig ritka csemege. Szintén cserjeféle az áfonya, amit speciális talajigénye miatt inkább dézsás nevelésre ajánlok. Az áfonya ősszel elszíneződő levelei roppant mutatósak, bogyói pedig egészségesek, ízletesek. A sorba illik még a füge, a ballerina törpe alma, vagy a rettentően egzotikus, és emellett teljesen télálló indiai banán.

Asimina triloba (indiai banán) virágzat

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A következő pár bekezdésnyi íráshoz nem is szeretnék hosszadalmas bevezetőt írni, a rövid, élvezetes beszámolónak nem kell reklám. Az azonban megér pár gondolatot, hogy bár sokat látjuk a romos, lehangoló, szürke társasházi belső udvarokat (és gyakran halljuk a panaszokat az áldatlan, rosszkedvű látványról), mégis kevésszer hallani, hogy a helyben lakók a sült galambra várás helyett a kezükbe vették volna az ügyet, és megszépítették volna lakókörnyezetüket. Kifogást mindig lehet találni, a változtatáshoz pénz kell, a fizikai munka nem kapós (pláne szabadidőben, ingyen végezve), a szekértelem nem mindig adott, de mint azt hamarosan olvasni fogják, minden nehézség áthidalható. Pénzt lehet pályázati úton szerezni, a kétkezi munka csak elhatározás és energia kérdése, a szakmai segítség pedig mindig megoldható. Lássunk akkor egy követendő példát, hogy miként kell egy szomorkás, lepusztulóban lévő társasházi belső udvarból kellemes, látványos, vidám teret faragni!

A budapesti Városmajor utca 18. társasház udvarának felújítása

2013-ban találtunk egy jó pályázatot, - a MOL Zöld Udvar pályázatát - ami a társasházak belső udvarainak zöldítésére adott támogatást, és így elhatároztuk mi lakók, hogy teszünk egy próbát. Először a lakók többségének a beleegyezését kellett megszerezni, ami nem volt nehéz, az már sokkal nehezebb volt, hogy olyanokat is találjunk, akik a munkálatokban is részt akarnak venni. A Körülbelül 20 lakásból 4-5-ből jelentkeztek, hogy segítenének, és így vágtunk bele.

Először látványterveket rajzoltunk, még 3D-s tervek is készültek egy építész ismerős segítségével. A pályázaton túljutottunk az első fordulón, utána költségvetést és részletes terveket kellett leadnunk. Nagyon örültünk, amikor januárban kiderült, hogy 500.000,- Ft támogatást nyertünk! Márciusban neki is kezdtünk lehangoló udvarunk felújításának. Először felszedtük a sárga keramit köveket, volt amikor könnyen ment, de sok helyen betonba volt lerakva, itt csákánnyal kellett felbontani a burkolatot. Utána egy pár hétvégén keresztül ástunk, mert a régi esővíz elvezető csövek elöregedtek, azokat műanyag csövekre kellett cserélni, hogy a vízelvezetést megoldjuk. A vízszerelésben egyik lakótársunk szakértelme segített nekünk. Mindeközben lebontottuk a régi kerítést, ami a szomszéd udvartól elválasztott minket, mert nagyon romos állapotban volt már. A kovácsoltvas elemeket kiemeltük, és a talapzatát elbontottuk. Itt zsalukövekből új kerítést építettünk, amit bontott téglával burkoltunk, majd ebbe ültettük bele a régi vaskerítést, amit rozsdaálló festékkel végigfestettünk.

A vízelvezetés megoldása után betemettük az árkokat, a kiásott sziklákból sziklakertet állítottunk össze. A többi felesleges anyagot a hátsó kertbe hordtuk, és a támfal elé raktuk le őket, ahol majd szintén egy szép sziklakert lesz később. Így környezetbarát módon megoldottuk a hulladékok újrahasznosítását, nem kellett konténert rendelnünk, pedig jó pár köbméterről volt szó. Egy ismerős autókereskedés felajánlásából kaptunk egy traktorgumit, ami a kis tavunk keretét adta. Kövekkel kijelöltük először az ágyások és a tó helyét, aztán kiástuk őket. A traktorgumiba fólia került több rétegben, majd a tó szélére helyi kövekből raktunk keretet, amik az udvar felásása során kerültek elő. Az ágyásokat bontott téglákból falaztuk fel. Nagy kaland volt, mert sokan most vettünk először kőműves szerszámokat a kezünkbe, de ennek ellenére egészen jól állnak a falak.

Az udvar alapjához 4-5 köbméter sódert kellett belapátolnunk, és felhordanunk az utcáról az udvar szintjére. Nálunk, mivel egy domboldalba épült a házunk az utcaszintről 18 lépcsőfok vezet fel a földszintre, ahol az udvar található. Az ágyásokba több köbméter virágföldet is hozatnunk kellett, melyet marhatrágyával kevertünk. Az udvart keresztülszelő utat viacolor kövekből raktuk ki, a többi részre visszakerült a korábbi keramit burkolat persze mindegyik kockát egyenként meg kellett tisztítanunk, és a széleken méretre vágnunk.

Az egyik lakó édesapja felajánlott több szobrot a kert díszítésére, így lett vízköpőnk a tónál, illetve egy hatalmas kővázát is kaptunk, amibe később növény került. Az íves ágyásokba kőoszlopokkal tagoltuk a sövényt, ezek adják majd meg a magasságát.

2014. egész nyarat végigdolgoztuk, és a nyár végére olyan állapotban volt az udvar, hogy végre elkezdődhetett az ültetés. Egy kertészetből rendeltük a növényeket, ők szállították házhoz őket, így egy nap alatt minden a helyére került. A sziklakertbe pozsgás növényeket, évelőket, fűszernövényeket és kövirózsákat ültettünk. A tó mellé többféle bőrlevél, és színes levelű évelő növények kerültek. A tóba vízinövényeket raktunk, amiket télen beviszünk majd. A magasított ágyásba hortenziákat és rododendronokat, és árnyékliliomokat ültettünk, a kerítés mellé és az íves ágyásokba bukszus kapott helyet. A fal mellé két ládába és az oszlophoz kúszónövényeket raktunk, amik majd később jótékonyan eltakarják a falakat. 130 tő növényt vettünk, és még legalább 50 tő érkezett a lakók felajánlásából.

A legnagyobb feladat a keramit burkolat visszarakása volt, ami nagyon nehéz munka, hiszen minden követ, ami a szélén van méretre kell vágni. Ezzel a munkával még nem végeztünk teljesen, de úgy gondoltuk, hogy már késznek nyilvánítjuk az udvart, és szeptember 27-én megtartottuk a megnyitót. Sok lakó mellett a szomszéd házakból is eljöttek többen, hogy megnézzék, hogy sikerült a felújítás. Több szomszédos ház is kedvet kapott a pályázaton való részvételhez, a példánkat látva.

Az egész munka összesen kb. 700.000,- Ft-ba került a házunknak, amiből 500.000-et pályázaton nyertünk, és persze nem számoltuk bele a kapott felajánlásokat: traktorgumit, köveket, szobrokat, és a sok növényt.

Sok szabadidőt, erőt és energiát fektettünk ebbe a munkába, de úgy érezzük, hogy megérte, mert minden nap többször látjuk munkánk gyümölcsét, az újjá varázsolt udvart, ami mindig boldogsággal tölt el minket. A felújítással úgy gondoljuk, hogy lakásaink értéke is növekedett, hiszen az udvar látványa sokat javít a ház összképén. Ugyanakkor a munkák során megismertük egymást, sokat beszélgettünk, nevettünk, és egy jó kis közösség alakult ki a házban. Lehet, hogy jövőre a hátsó kertet is felújítjuk

A beszámolót és a képeket a társasházi közösségtől kaptam, köszönet értük!