Megyeri Szabolcs kertész blogja

Nagy a kísértés, hogy a "rózsa a legnépszerűbb dísznövény" kezdetű szokásos kedvcsináló mondattal kezdjem a mondókámat, persze ettől csak részben lehetséges elszakadni, hiszen lássuk be, tényleg a világ legkedveltebb virágáról van szó. A címbeli kérdésre a válasz ennek fényében egyszerű, kezdjük el kedvelni a rózsát, vegyünk pár tővel egy tetszőleges fajtából, ültessük el, és élvezzük a látványt. A rózsa azonban nem adja könnyen magát, az átlagos dísznövénynél kicsit több törődést kíván, valamennyire érteni kell hozzá, rendszeresen metszeni kell, egyes fajtáknak különleges talajigényük van, szóval nem mindig fáklyásmenet a rózsanevelés, éppen ezért nem is mindenki kezd bele. Jelen bejegyzés pont azért íródik azonban, hogy eloszlassa a közkeletű tévedéseket, a gondozással kapcsolatos fenntartásokat, mert a tagadhatatlan nehézségek ellenére rózsát nevelni bárki, még a teljesen kezdő hobbikertészek is tudnak, a szükséges ismereteket pedig menetközben megszerezhetik, a legrosszabb esetben néhány tő elhullása árán, de hát így megy ez minden növénnyel. 

Így hát egy sorozat első darabja ez az írás, melyben a legalapvetőbb, dióhéjba szorított rózsanevelési tudnivalókat szeretném közkinccsé tenni, hogy aztán hétről-hétre egyre mélyebbre áshassunk a témában. Ugorjunk is neki, és következzen a:

Rózsagondozás öt egyszerű lépésben!

Az alábbiakban, anélkül hogy belemennénk az apróbb, nüansznyi részletekbe, összefoglalom a legalapvetőbb tennivalókat, melyek a rózsákkal kapcsolatban szóba jöhetnek.

Öntözés: a rózsák vízigénye általában magas, a rózsaöntözésre rendszerint 8-12 naponta kell sort keríteni, attól függő gyakorisággal, hogy az időjárás nedves, vagy szárazabb, értelemszerűen esős hetekben ritkábban, aszályos időszakban gyakrabban kell a nedvességet pótolni. A rózsák öntözését kannával (ún. árasztásos módszerrel) ajánlott elvégezni, a kisebb-nagyobb nyomással működő kerti locsolók használata nem ajánlott, és esőt se imitáljunk, a vizet felülről spriccelve, ezzel ugyanis alkalmasint a gombás megbetegedések megjelenését segíthetjük elő. Egy rózsatő egyszerre átlagosan 10-15 liter vizet igényel, a mennyiséget könnyen beállíthatjuk mércével rendelkező kannát használva.

Fröcskölés helyett árasszunk

Tápanyagok: a rózsák nagy általánosságban tápanyagigényes növények, jellemzően a tápanyagdús, gazdag közeget kedvelik. A rózsa táplálását már az ültetésnél el kell kezdeni, az ültetőgödör alját érdemes vastagon kibélelni érett marhatrágyával, és/vagy komposzttal, hogy a meginduláshoz szükséges tápanyagok rendelkezésre álljanak (azonban az ültetőgödör aljára helyezett trágyát mindig be kell fedni földdel, hogy a gyökerek ne érintkezhessenek közvetlenül azzal, de erről még szó esik majd). A szakszerű rózsaültetéssel nagyjából egy évre biztosított a rózsa tápanyagellátása, a későbbiekben pedig évente egyszer, négyzetméterenként 5-10 kg érett istállótrágyát szükséges kihelyezni a tövekhez, valamint hasonló időközönként komposztot is adhatunk rózsáinknak. A talajt illetően feladat lesz még a tömörödöttség rendszeres megszüntetése, például kézi kultivátoros, vagy kapás lazítással.

Rózsabetegségek: mint minden dísznövény, a rózsa is megbetegedhet időnként, sajnos néha el is pusztul emiatt. Tudni kell, hogy a rózsabetegségek megjelenéséhez, és súlyosra fordulásához nagyban hozzájárul az, ha a növény nem megfelelően gondozott, ezért legyengült, erőtlen. A betegségek kivédésében tehát első a prevenció, ami azt jelenti, hogy a rózsát szakszerűen, odafigyelve kell gondozni, hogy a lehető legjobb kondícióban legyen, és magától vissza tudja verni a támadásokat. Természetesen betegségmentes rózsa nem létezik, a megszokott rózsabetegségek, így például a lisztharmat, a mozaikvírus, a csillagpenész, a rózsarozsda bármikor felüthetik a fejüket, és a rózsáknál a tetvesedés sem túl ritka, de a sor még folytatható. Meg kell említeni, hogy ahogy minden termék esetében, úgy a rózsák közt is léteznek minőségi különbségek, a megbízható forrásból származó, gondosan előnevelt, márkás rózsatövekkel mindig nagyobb az esély a problémamentes együttélésre.

Teleltetés: a teleltetés éppen nagyon nem aktuális most, de mivel a rózsával kapcsolatban kihagyhatatlan tennivaló, pár szót áldozni kell erre is. Az ősz elmúltával, az első keményebb fagyok megérkeztekor a rózsákat fel kell készíteni majd a hideg időszakra. A rengeteg féle rózsafajta többsége ugyan nem kifejezetten fagyérzékeny, sőt, sok típus teljesen télálló, ugyanakkor a hirtelen megérkező erős, extrém hidegek károsíthatják a töveket, ezért szokás a rózsát az ősz végén kupacolni. A kupacolás rémesen egyszerű művelet, ilyenkor egy kisebb dombnyi földet kell húzni a rózsatőre, mégpedig úgy, hogy a földhalom a szemzés fölött 10-15 centivel legyen. Előkészületként a rózsa őszi, télre felkészítő metszését kell elvégezni, vagyis kupacolás előtt az elvirágzott részeket és a lombozatot el kell távolítani a betakarni kívánt részről. 

Metszés. Rendszerint a metszés a legneuralgikusabb pont a rózsák gondozásánál, ez az a műveletsor, amely sokakat visszatart a rózsa telepítésétől, ugyanis nehéz, összetett művelet hírében áll. A rózsa metszése ezzel szemben egyáltalán nem túl bonyolult tudomány, bár az igaz, hogy némi tanulás és gyakorlat szükséges hozzá, de a fogásokat hamar el lehet sajátítani, a rózsametszésnek pedig hihetetlen mennyiségű online és hagyományos papíralapú irodalma van, tehát van honnan ötletet meríteni. A rózsametszés azért fontos, mert a visszavágással egyrészt rózsánk szép külalakját, formáját alakíthatjuk ki, másfelől az elhalt rózsarészek (virágok, levelek) lemetszésével a növény egészségét tarthatjuk fenn. 

- a rózsákat általában tél végén, kora tavasszal kell megmetszeni, amikor a növény későbbi formájának kialakítását alapozzuk meg. Akadnak kertbarátok, akiknek az év eleji metszés kicsit drasztikusnak tűnik, de ne ijedjünk meg, bátran használjuk a metszőollónkat!

- a rózsák tavaszi metszése során úgy vágjuk vissza a hajtásokat, hogy a vágást a rügy felett fél-egy centiméterrel, ferdén ejtsük meg. A felső rügy abba az irányba nézzen, amerre az új hajtást nevelni szeretnénk

- a rózsa tavaszi metszése során alakíthatjuk ki a rózsa alakját, formáját, ezért a metszéseket alaposan átgondolva ejtsük meg

- év közben a rózsát csak akkor szükséges megmetszeni, hogy ha elszáradt virágokat, leveleket, növényi részeket látunk rajta. Ekkor nem szabad túl erőteljesen visszavágni a szárakat, mert később, a tél beálltával a rózsa visszafagyásának esélye fog megnőni

- a rózsa metszéséhez mindig tiszta, éles metszőollót használjunk, a csorba vágófelület betegségek megjelenéséhez vezethet, a szennyezett pengék pedig fertőzéseket vihetnek át egyik növényről a másikra.

A tavaszi rózsametszésről akad egy rövid videóm is, kattintsanak bátran!

• Első nekifutásra álljon itt most mindössze ennyi, erősen zanzásított információ, remélhetőleg a kitűzött célt - hogy a rózsaneveléssel megbarátkozzunk - teljesíteni tudtam. Természetesen rengeteg tudnivaló maradt még a tarsolyban, érinteni kell többek között a rózsatípusok közti különbségeket, a részletes ültetési leírást, vagy éppen az egyes rózsabetegségek gyógymódjait, ezek mindegyikére sor kerül hamarosan!
  

Ha szívesen válogatna szebbnél-szebb rózsák közül, látogasson el online kertészetembe!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Mi az az egyelés?

Egyes fűszernövények, zöldségek magvetése során a tőtávolság a vetés idején nem állítható be pontosan. A hajtások kibújásakor azonban már jól látni, hogy egy sorban hány növényke, milyen sűrűséggel cseperedik. A túl tömött, sűrű sorok eredménye az lehet, hogy a növények egymás elől fogják elszívni a tápanyagokat, így semelyik nem lesz igazán nagy, jól fejlett, és végső soron ízletes. Ezért szükség lehet az egyelésre, ami nem más, mint az egyes tövek, palánták kiszedése a sorból olyan módon, hogy a földben maradó növények a megfelelő távolságra legyenek egymástól. Az egyelés szükségessége és mértéke mindig más, ezért alaposan olvassuk el a mag csomagolásán lévő útmutatót, hogy helyesen járhassunk el!

 Képek: innen, innen, és innen.

Ha most kinézünk az ablakon, akkor hóesést láthatunk, én legalábbis azt látok, és nem hinném, hogy csak Zuglóban havazna, szóval az időjárás elég egyértelműen azt jelzi, hogy még tél van. Ennek ellenére a tavasz most már tényleg csak pár hét kérdése, és ha a kertben dolgozni még nem is lehet, abban semmi nem akadályozhat meg minket, hogy elmerüljünk a tervezgetés édes tengerében. A kert mellett mindig érdemes gondolni a balkon növényi kicsinosítására is, amivel kapcsolatban a magyar embernek jellemzően egy növény jut eszébe, ez pedig a muskátli.

Muskátlis terasz...Már megint?

Teheti fel a kérdést magában a változatosságot kedvelő, vagy kísérletező kedvű kertbarát, és a válasz is egyértelmű: nem, de legalábbis nem feltétlen. A balkon virágos beültetése sokaknak olyan rutin, melyen tavasszal a lehető leggyorsabban túl akarnak esni, ilyenkor bukkan fel az unalomig ismert muskátli, mint egyfajta mindent vívő lap a balkonvirágok között. Próbáljunk azonban teraszunknak, erkélyünknek majdan egy kis kreativitással, újfajta növényválasztással új arculatot adni, amihez most ajánlok gyorsan öt szuper balkonnövényt, melyek szépek, életerősek, könnyen hozzáférhetőek, és főképpen a muskátlinál izgalmasabbak.

A muskátlit is szeretjük, de sok helyütt megérett a leváltásra 

Öt szuper balkonnövény muskátli helyett

Elsőként következzen a levendula, mely mindenkiben kellemes érzeteket kelt, színe, illata egyaránt harmóniát sugároz, és persze balkonon is jól tartható. A levendula fény-, és melegkedvelő, tehát a rendelkezésre álló terület (jelen esetben a balkon) legmelegebb és legnaposabb részét válasszuk lakhelyéül. Speciális igényei nincsenek, de kedveli a tápanyagban szegényebb, meszes, agyagos talajt, próbáljuk ezt biztosítani számára. A levendula a balkon színösszeállításában is fontos szerepet tölthet be, visszafogott, hamvas szürkéje és lilája kontrasztos ellensúlya lehet a harsány árnyalatú egyéb balkonvirágoknak. 

A második tipp a nem annyira elterjedt, de annál könnyebben tartható a tubarózsa. Április végén - május elején lehet majd kiültetni egy cserépbe, és augusztusban, szeptemberben virágzik. Miután elvirágzott, ritkítani kell az öntözést, hagyni hadd húzódjon vissza, és télen fagymentes, hűvös, sötét helyen szükséges teleltetnit. Lehet, hogy az első évben nem fog virágozni, de a követő években behozza a lemaradást, és erőteljes illatával az egész balkont be fogja tölteni. Nincs is jobb, mint egy hosszú nap után a teraszra kilépve, beleszagolni a tubarózsás levegőbe. 

Az egynyáriak közül a büdöske a javaslatom. Rengeteg fajta létezik belőle, az egészen apró virágúaktól, a hatalmas tömött virágúakig, így a válogatós balkonkertészeknek tág teret nyújt a formák és színharmóniák kialakításában. A büdöske magról szaporítható, a vetés ideje március, tehát alig pár hét, és lehet kezdeni a büdöskézést. A büdöske virágai május környékén nyílnak, és egészen őszig díszlenek majd, így ezzel a bájos virággal hosszútávú befektetést eszközölhetünk. A büdöskének nincsenek extra igényei, könnyen tartható, kezdők is remekül fognak boldogulni vele, és ha egy-két virágot rajta hagyunk, akkor a következő évre is lesz bőven magunk, az elhullott magocskákból még az erkély alatt is nyílni fognak a virágok!

Szintén megfontolandó lehet a verbéna ültetése balkonra. Ezek a virágok hosszan virágoznak, és nincs velük sok gond. Rengeteg színváltozatával találkozhatunk a kertészetekben és a hipermarketekben, így akár kreatív színösszeállításokat is kisakkozhatunk belőlük, de a már meglévő virágokhoz is válogathatjuk őket. A verbéna sok napsütést igényel, így helyezzük el tehát, öntözésekor pedig figyeljünk arra, hogy csak a növény földjének teljes kiszáradása után öntözzünk újra. A verbéna májustól őszig virágzik, a rendszerint kétszínű virágok kifejezetten vidám, játékos hangulatot árasztanak, ezért a verbéna remekül illik például fiatalosan kialakított, vagy gyermekek által is belakott erkélyekhez. 

Az idei év egyik balkonslágere lehet a farkasfog, vagy egyes helyeken a "balkon aranya" néven futó bájos dísznövény, mely rászolgált utóbbi, beszédes nevére. A farkasfog rikító, ráadásul édes illatú sárga virágai nagyon feltűnőek, vidámságot árasztanak, és mivel csüngésre is hajlamosak, akár fellógatott kaspókba is telepíthetjük, hogy aztán csodás aranyzuhatagként díszítsenek.  A napos és a félárnyékos fekvést is kedveli, ideális esetben májustól októberig virágzik, tehát az egész nyáron dekorál. Helyes tartással és némi alakító metszéssel a farkasfogból harminc centi magas, kompakt kis bokrocskát is nevelhetünk. Apró hátrány a balkon aranyával kapcsolatban, hogy a méheket mágnesként vonzza, ezt főleg kisgyermekes lakásoknál tartsuk szem előtt!

Hogy ráadás is legyen, öt plusz egyediknek egy olyan növény következzen, mely alkalmas a balkontermesztésre, szép is, illatos is, és még a konyhában is hasznát vehetjük: ez az oregánó. Az oregánó mediterrán fűszernövény, kiválóan nevelhető kora tavasztól erkélyen, vagy konyhaablakban, ráadásul illata mellett bájos lila virágzatával is meghódít majd minket. A szurokfű, vagy vadmajoránna neveken is ismert aromás fűszernövény jól tűri a szárazságot, így feledékeny balkongazdák is sikert érhetnek el vele, ellenben fénykedvelő fajta, így közvetlen az ablakpárkányra, vagy az erkély naposabb részére telepítsük. Szaporítása magvetéssel, vagy tőosztással történhet. Leveleit frissen szedve természetes, egészséges fűszerhez juthatunk, és persze látványelemként is kiváló. 

Képek: innen, innen , innen, innen, innen, innen és innen

A téllel a legtöbb embernek az a baja, hogy hideg, és ez érthető, hiszen ki szeret vacogni? Van azonban, aki kifejezetten örül a hidegnek, persze a szánkózni vágyó gyerekek mellett, ilyenek például a nádvágók. Ők ugyanis az egészen kemény tél végi fagyokért rebegnek el egy imát, na persze nem azért, mert szeretnek fázni, hanem mert nádvágás egyik feltétele a jó erős fagy, ami kemény jégpáncélt hoz magával a tavakon, amire a nádvágók rá tudnak menni. Na de ne szaladjunk előre, lássuk sorjában mi is az a nádvágás?  

A nádvágás célja természetes a nád, mely sajnos Magyarországon jó ideje kiment már a divatból, de külföldön újra trendi, magas áron adható el, sok helyütt keresett ipari alapanyagként, hogy aztán kosár, bútor, szőnyeg, vagy akár rusztikus, ámde kissé tűzveszélyes házfedél készülhessen belőle. Amit nádnak hívunk, az tulajdonképpen a közönséges nád (Phragmites australis), és ugyan a balatoni emlékek miatt hajlamosak vagyunk tipikus magyar növénynek gondolni, igazából az egész világon elterjedt. A közönséges nád egy évelő fűféle, 2-4 méter magasra törő szárral, éles peremű levelekkel, és a talajban messze szerteágazó rizómákkal (gyöktörzzsel). Tipikus élőhelyei az álló, vagy lassú folyású vizek partmenti területei, a láposok, a láperdők, vagy a mocsaras területek. Általában legfeljebb két méteres vízmélységig található meg. Érdekesség, hogy a nád sok magot hullat el, gyors és erőteljes terjedése mégis annak köszönhető, hogy a szerteágazó gyöktörzsből, vagy az elhajolt szárakból gyakran hajt új növény, így még a nagyobb telepek esetén is az a helyzet, hogy adott területen kevés genetikailag eltérő egyed található. Egy nádmezőt így sok esetben - mondhatni - ikrek (vagy éppen klónok) alkotnak. 

A nád értékes holmi, ára jellemzően magas, így a nádkereskedelem nem rossz üzlet. Ugyanakkor a nádat nem lehet csak úgy, a végtelenségig vágni, mert ökológiailag fontos szerepe van, a nádasok kiirtása a benne fészkelő madarak, a vízminőség, és a helyi növényvilág sokszínűsége szempontjából is káros.

Phragmites australis

Nosztalgikus látvány, balatoni nádas

Élet a nádasban

A nadásokban gyakran alakulnak ki növénytársulások, a partnerek a legtöbbször a nagy csalán, a télisás, a gyékényfélék, vagy a sziki káka. Különböző állatfajoknak is otthont ad a nádas, a kevésbé izgalmasan hangzó élőlények (hengeres és gyűrűsférgek, piócák) mellett főleg a madarak lakják a nádtelepeket. A nádirigó a szárakon fészkel, de itt él a kócsag, a kanalas gém, a guvat és a kis vizicsibe. Nyár végén a nádasokban időznek a füsti fecskék csoportjai, de seregélyek is megfordulnak itt, télen pedig a kék cinege jár élelmet keresni a nádszálak közé. A nád a vízminőségre is jó hatással lehet, ugyanakkor élőhelyének elmocsarasodásához is hozzájárulhat, így az ellenőrzött módon történő nádvágás hasznos.

A nádvágás

A nád a télre való felkészüléskor a tápanyagokat a felső részekből a gyöktörzsbe irányítja, így vészeli át a hideg évszakot. Amennyiben a feltöltődés előtt kerül sor a vágásra, a növény nem tud raktározni, és tavaszra elpusztul. A nádvágás szezonja ezért általában a tél végén van, mikor a víz befagy, és a nádvágók a jégen tudnak dolgozni, manapság jellemzően már nagyteljesítményű gépekkel, de kisebb területen rövid kaszával (kocér), vagy kézi erővel működtetett vágógéppel történik az aratás. A meder alján haladó gép nem jó választás, mert károsítja a gyökereket, az úszó vágóberendezések pedig csak bizonyos vízmélység megléte esetén használhatók. Maga a kétkezi vágás az igazán nehéz fizikai munkák körébe tartozik, jelentős izomerőt kíván, és a dermesztően hideg vízzel is meg kell küzdeni, ugyanis ha nincs jég, akkor a munkások a vízben állva dolgoznak. A nád vágásához különböző hatósági engedélyek szükségesek, többek közt az illetékes vízügyi hatóság, és a terület természetvédelmi kezelőjének hozzájárulása, tehát aki szeretne pár ölnyi nádat a nyaraló kerítésére, ne a tóból próbálja kitermelni. Az arányok érzékeltetéséhez jó adat, hogy a Balatonon például az 1200 hektáros állománynak rendszerint csak 4-5%-a kerül kijelölésre vágás céljára.

Nádirigó család

Úszó nádvágó berendezés

 Mire használható a nád?

A nádból különféle használati tárgyak készülnek, a nád fás törzséből kosár, kerti szék, de mindenféle tárolóedény, láda, árnyékolók, kerítéstakarók, vagy akár komplett háztetők készíthetők. Utóbbi rendkívül kedvező tulajdonságokkal bír, és roppant tartós, de sajnos gyúlékony, így nem veszélytelen, mindenesetre nincs szebb egy nádtetős parasztháznál. Fontos adalék, elsősorban azoknak, akik a nosztalgikus látvány miatt telepítenének kertjükbe, kerti tavukhoz nádat, hogy a nád kerti körülmények között agresszív gyomnövénynek számít, terjedése gyors, kiirtása pedig közel lehetetlen, rizómáit csak mély ásással, csákányozással lehet eltávolítani!

Nádtetőt rak a mester

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A kurkumát a különféle reklámokból a legtöbben, mint egzotikus, és egyben rettentően hatásos gyógynövényt ismerik, a változatos leírások gyakorlatilag az összes létező nyűgre-és nyavalyára megoldást kínálnak a kurkuma gyökeréből készült téglavörös por képében. Ezt ki-ki habitusa szerint kételkedve vagy lelkesedve fogadhatja, azt viszont nem lehet elvitatni a kurkumától, hogy az egész világon roppant népszerű indiai fűszer, a curry egyik alapanyaga. Szóval ezeket mind tudjuk a kurkumáról általában, azt viszont már jóval kevesebben, hogy ez a csodás megjelenésű virág dísznövényként is tartható, akár nálunk is, persze bizonyos megkötésekkel.

Curcuma alismatifolia

Mielőtt továbbmegyünk, feltétlen tisztázni kell, hogy a magyarban kurkumának hívott fűszer alapanyag és dísznövény nem ugyanaz, ámbár nagyon közeli rokonságban állnak egymással. A "fűszeres" kurkuma a Curcuma longa, mely dísztelenebb ugyan, de gyökeréből értékes fűszer vonható ki, míg a lakásban díszként tartható, szintén kurkuma néven ismert növény a Curcuma alismatifolia. 

Curcuma longa, fűszerben erős, szépségben deficites

A kurkuma (Curcuma alismatifolia) eredeti élőhelye Kambodzsa és Thaiföld, vagyis trópusi növényről van szó, méghozzá rizómás növényről, mely értelemszerűen a meleget és a fényt kedveli. Hazánkban a kurkuma tehát a szabadban nem tartható, olyannyira, hogy a kurkuma 15 Celsius fok alatt már megfázik, így kora ősztől a tavaszi melegek beálltáig mindenképpen lakásban kell tartani. A meleg mellett a fényt is kedveli, sose állítsuk árnyékos helyre, ugyanakkor a hosszan tartó, erősen tűző napsütést sem bírja. Ha a fény és a hőmérséklet körülményei ideálisak kurkumánknak, akkor sok egyéb dolgunk nem is lesz, a fentieken kívül ugyanis a kurkuma egy kifejezetten könnyen tartható, igénytelen dísznövény. 

Tipp: a kurkuma ugyan a kertben is nevelhető, amennyiben kiültetve is biztosítjuk a növény számára a kellő fényt és meleget, valamint a talajt is savanyítjuk neki. A kerti kurkuma vitathatatlanul szép és különleges látvány, én mégsem ajánlom a vesződséget a kiültetéssel, ugyanis a kurkuma őszre, télre nem maradhat kint, tehát ki kell ásni, és téli pihenőre eltenni. Sokkal egyszerűbb a cserepes tartás, így könnyen módosíthatóak a fényviszonyok, a talaj beállítása is egyszerűbb, és a téli nyugalomba helyezés is problémamentesen kivitelezhető.

A kurkuma akár 60-70 centiméter magas is lehet, így hely kell neki

Kurkumát kétféleképpen szerezhetünk, egyfelől manapság már nem ritka vendég a nagyobb virágüzletekben, kertészetekben, vagyis megvehetjük az előnevelt, komplett növényt, melyet csak a megfelelő helyre kell pakolnunk. A másik lehetőség a tőosztásos szaporítás, de a gyöktörzs feldarabolásával is vetőanyaghoz juthatunk, ha például egy ismerősünk ad a növényéből. Utóbbi esetben a szaporítóanyagot tavasszal, vagy nyáron ültessük egy cserépbe, a telepítéshez pedig speciális földkeveréket használjunk, mely álljon termőföldből, tőzegből, és homok/perlit keverékéből, ügyelve arra, hogy a közeg végül enyhén savanyú legyen (akár kikevert savanyú földet is használhatunk). Az öntözést tekintve a kurkuma közepesen vízigényes, kerülni kell mind a túlöntözést, mind a kiszáradást, és alapszabály, hogy a virágzás előtt és alatt gyakorítani kell a nedvesség pótlását. A kurkuma virágzási ideje kiugróan hosszú lehet, akár 3-4 hétig is csodálhatjuk a különleges látványvilágú virágszirmokat. Az elvirágzást követően a növényt visszafogottan öntözzük, hagyjuk elszáradni, majd küldjük nagyjából 3 hónapos pihenőidőre, hogy a következő tavasszal újra ereje teljében hajthasson ki. 

A Curcuma longa gyökere

Az igazság a curryről

 

Az, amit mi, és általában a nyugati konyha curryként, vagyis autentikus indiai fűszerként ismer, az valójában Indiában nem létezik. A curry szó tulajdonképpen egyfajta fűszerkeveréket jelöl, melynek összetétele változó, de a leggyakrabban római köményt, kurkumát, chilit és lepkeszegmagot tartalmaz. A curry Indiában egyfelől a karhí, ami egy édes-savanykás szósszal készült nyugat-indiai étel, másfelől a kari, ami egy jellegzetes dél-indiai fűszernövény (Murraya koenigii), és elsősorban vegetáriánus ételekhez használatos. A tamil nyelven szószt, mártást jelentő kari szót vette át az angol, így lett curry, és náluk már egy tipikus indiainak szánt fűszerkeveréket jelent, ezt ismerjük mi is.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Úgy látszik mostanában rendszeresen januárban bukkan fel valamilyen adózási anomália a termőföldekkel kapcsolatban, legalábbis míg tavalyelőtt a kiskertek illetékfizetése merült fel ötletként (hogy aztán nemsokára el is tűnjön), addig idén a termőföldeket sújtó adó borzolja a kedélyeket. Utóbbival kapcsolatban - érthető módon - dühödt reakciók láttak napvilágot, lezajlott már egy tiltakozó demonstráció is, aztán kiderült, hogy jelenleg csupán féltucat településen létezik termőföldadó, de a félelmek megmaradtak, ugyanis semmilyen elvi vagy törvényi akadálya nincs, hogy ez a szám növekedjen, vagy hogy az új adónem általánossá váljon. A következőkben megpróbálom objektíven körüljárni ennek az új lehetséges adótehernek minden körülményét, hogy tisztábban láthassuk, lesz-e a földadó, vagy sem?

A termőföldek adója azért képlékeny dolog, mert az adó kivetését biztosító tavalyi törvénymódosítás roppant tág teret engedélyez a településeknek az adó kivetéséhez, nem is konkrétan a termőföldek megadóztatásáról van szó benne, hanem egy lehetőségről, mely újfajta adók kivetését teszi lehetővé, ezeket összefoglaló néven települési adónak nevezhetjük. A jogszabály indoklását idézve: 

„Az önkormányzatok által újonnan bevezethető települési adó(k) nem terhelhetnek olyan adótárgyat, amelyre törvényben meghatározott – így akár központi, akár helyi – közteher vonatkozik. További rendelet-alkotási korlát, hogy a települési adónak (adóknak) nem lehet alanya szervezet vagy vállalkozói minőségére tekintettel vállalkozó. Egyéb adóztatási korlátot (…)az önkormányzatok számára a települési adók kapcsán nem állapít meg."

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egyes települések saját hatáskörben szinte bármilyen adót kivethetnek, a napokban arra is volt példa, hogy egy településvezető (tegyük hozzá, állítása szerint tréfából) az egyedülállókra akart kivetni szingliadót. Utóbbi persze inkább csak irónia, de tény, hogy a településvezető testületek csaknem szabad kezet kaptak adókivetésben, és ennek egyik materializációja a már pár helyen életben lévő termőföld adó. 

Mire vonatkozik a termőföldek adója?

Erre a kérdésre nem lehet pontosan válaszolni, hiszen a fentiek értelmében települési adó szinte bármire kivethető, jelen állapotban, ahol már létezik, ott a termőföld adó a termőföld besorolású, aranykorona értékkel rendelkező ingatlanokra vonatkozik. Tehát aki esetleg attól fél(t), hogy a háza mögötti kiskert is adózás alá esik majd, megnyugodhat, mert bár ugyan a törvény valószínűleg engedélyezné ezt, eddig sehol nem esett szó ilyesmiről. 

Miért van szükség a termőföld megadóztatására? 

A kérdés összetettebb annál, mintsem hogy egyszerűen meg lehessen válaszolni, de ha egy szóban kéne választ adni, akkor az nyilván a pénz lenne. A rendszerint nem túl fényes költségvetésből gazdálkodó önkormányzatoknak a kormány lehetőségként adta a kezükbe a települési adó kivetését (így közvetve a termőföld adót), mellyel központi segítség helyett saját hatáskörben pótolhatnák a büdzsében lévő hiányt. A már lezajlott települési adósságrendezés után feltehetőleg ezzel jelzi a kormányzat a településeknek, hogy az adósságrendezés egyszeri eset volt, a későbbiekben maguknak kell előteremteni a szükséges pénzt, ehhez ad keretet a teleülési adó. A települések tehát annyi adót vethetnek ki, amennyit szeretnének, viszont ezt fel is kell vállalniuk helyben, hiszen nem fentről jövő utasításnak tesznek eleget. Ezzel - feltételezem - egy önszabályozó rendszer kialakítása volt a cél, mivel az önkormányzatoké a felelősség és a lehetőség is az adót illetően, és valószínűleg sehol nem esnek túlzásokba, hiszen azt közvetlenül a helyi vezetésen vernék le a lakosok (például a következő választásokon). 

Érdekes adalék, hogy az adó kivetésének indoklása több településen is részben az volt, hogy a földeket nagy munkagépekkel művelő gazdák súlyos járművei kárt tesznek az önkormányzati tulajdonban lévő bel-, és külterületi utakban, melyeket az adóból befolyt összegből javítanak majd meg. Ez akár egy érvényes indok is lehet, persze meg kell várni, hogy ezek az utak ténylegesen felújításra kerülnek-e?

Mekkora lehet a termőföldadó mértéke?

Kis túlzással bármekkora lehet, persze ahogy az előző pontban próbáltam érzékeltetni, személyes meglátásom szerint egy önkormányzat sem érdekelt abban, hogy túlzó adót vessen ki. Az eddigi gyakorlat szerint az adó mértéke évenkénti és hektáronkénti lebontásban 3 és 10 ezer forint közé esik. Az adó mértéke egyelőre nagyon változó, van, ahol aranykorona értékhez kötik (jellemzően a jobb minőségű földek esetében), van, ahol hektáralapú (a rosszabb földeknél), ráadásul az eddigi termőföld adók összhangban vannak az uniós területalapú támogatásokkal (SAPS) is, de összességében az átlagos teher 7 ezer forint hektáronként és évenként. 

Ki fizeti a földadót?

Itt már egyértelműbb a helyzet, a termőföldre kivetett adó alanya a tulajdonos, így a művelésre bérbeadott területek bérlőinek nem kell új sarcot fizetniük, ám sokak szerint a tulajdonosok a terhet hamar át fogják hárítani, ez pedig értelemszerűen ki fog hatni az ott termelt termények árára is, vagyis a termőföld adó ilyen módon átszivároghat a végfelhasználóhoz, például a boltban magyar zöldséget vásárlóhoz is, magyarán áremelkedést okozhat. Vannak kivételek is a rendszerben, mert mentesül az adó megfizetése alól a saját földjén őstermelőként, vállalkozóként gazdálkodó, valamint az állami földek sem adókötelesek. Az adót elsősorban a kárpótlásból származó földek tulajdonosai, az öröklött földek tulajdonosai, és a szövetkezeti vagyonnevesítésből származó földek tulajdonosai fogják megfizetni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a földforgalmi törvény megnehezíti a tulajoknak a földek eladását és bérbeadását, így például azok akik öröklés útján jutottak földterülethez, de azt nem használják, eladni, bérbeadni pedig nem vagy nehézkesen tudják, alkalmasint egy súlyos sarccal nézhetnek szembe (természetesen ez még csak találgatás, hiszen - hangsúlyozom - jelen állapotban hat településen van termőföld adó). Egyes vélemények szerint adott esetben az adó mértéke a bérleti díjat is meghaladhatja, így veszteségessé téve a tulajdonosnak a bérbeadást, ami egyfajta presszió is lehet a föld eladását tekintve, de egyelőre ezek az elméletek légbőlkapottak. Az viszont konkrétabb, hogy a jelenlegi konstrukciókban az éves bérleti díjak 10-20%-a lehet az adó, tehát a bérbeadóknak vagy veszteséget kell elkönyvelniük, vagy árat kell emelniük. 

Jelen állás szerint a Csongrád megyei Mindszenten, a Nógrád megyei Karancsalján és Nagykeresztúron, a Vas megyei Rábapatyon, illetve a Zala megyei Kisvásárhelyen és Szalapán van termőföld adó, a Pest megyei Tóalmáson az előzetes hírekkel szemben úgy tűnik mégsem került bevezetésre, így hat települést érint most a földadó kérdése.

Mit hoz a jövő?

Természetesen ezt senki nem tudja, de találgatni, esélyeket latolgatni lehet. Jelenleg a híradások szerint hat honi településen van termőföld adó, ami marginális számnak tűnhet. Sokan ugyanakkor attól félnek, hogy az adót bevezető első hat település idén csupán egyfajta tesztüzemet testesít meg, és a nagyobb arányú, vagy általánosabb termőföld adó csak 2016-tól várható, mikorra az első év tapasztalatai beértek (az önkormányzatok ugyanis rendszerint év közben nem szoktak új adórendeleteket hozni, így idén már nem várható érdemi változás). Tavaly év végi felmérések szerint mintegy ötven település tervezte bevezetni az új sarcot, ebből lett végül csupán hat, ám ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, valószínűleg a meghátráló , és az adót még szóba sem hozó települések inkább a kivárásra játszanak. Az első év tapasztalataitól sok minden függ majd, az adó megmaradása, sőt széleskörűvé válása egy csökkentett, tűrhető mértékű teher mellett éppúgy lehetséges, mint a közfelháborodást követően az adónem teljes mellőzése.

Képek: innen, innen, és innen.