Megyeri Szabolcs kertész blogja

A legismertebb és legkedveltebb gyógynövények képzeletbeli dobogóján szerintem a kamilla, a csalán, és a körömvirág állnak, legalábbis az ismeretségi körömben, ha herbáriákról esik szó, ez az a három növény, amit kivétel nélkül mindenki ismer. Ez persze nem véletlen, a kamillát a téli megfázások, náthák kezelésnél hasznosítjuk, a csalán a bőrproblémákra, gyulladásokra, valamint az ízületi, reumás panaszokra hoz enyhülést, a körömvirág pedig a sebek, bőrpírok, égések hatékony gyógyszere. Ráadásul a csalánnal ellentétben a körömvirág még szép is, olyannyira, hogy például Angliában nem is gyógynövényként, hanem dísznövényként, parki virágként tartják számon! A körömvirág tehát érdekes, sokoldalú, ráadásul a nagyon hihetetlenül egyszerű és problémamentes, tehát érdemes a figyelemre! 

Calendula officinalis

Felhasználási tippek

A körömvirágot nem csak a hagyományos célokra használhatjuk, például a vetemény közé is ültethetjük kártevőűzőként, vagy csak hogy feldobja a zöldségeskertet. A körömvirág egyik érdekes tulajdonsága, hogy megfigyelések szerint távol tartja a csigákat, így a csigák által kedvelt termények közé bőven szórjuk ki a magokat! A körömvirágot önállóan is bevethetjük, többek közt kialakíthatunk belőle virágágyást, esetleg a kerti út, vagy a ház bejáratához vezető ösvény is szegélyezhető vele, de az utcafronti ágyást is nagyon megszépíti, gondozott, rendezett látványt biztosít a ház előtt. Természetközeli, vadvirágos kertkialakításnál is jól jöhet ez a sokoldalú növény, magjait a fűmaghoz is keverhetjük (akár más vadvirágok magjaival együtt) így a pázsitos felület a mezők, rétek világát fogja idézni (persze ilyenkor a katonásan nyírt gyepről le kell mondanunk). A körömvirág jól mutat nemesebb dísznövények közelében is, akár rózsákkal is társíthatjuk, így angolparki jelleget kaphat az ágyás vagy a kertrész. A körömvirág a fűszerkertbe is telepíthető, a sakktábla kialakítású fűszerkertekben például remek dekoráció lehet a sokszor nem túl mutatós fűszernövények társaságában. 

Ültetés, elhelyezés

A körömvirág esetében előnevelés nem szükséges, a magvetés ideje a tavasz derekától kezdődik. A körömvirág a talajt tekintve egyetlen követelményt támaszt, a jó vizáteresztőképességet követeli meg, ezt leszámítva szinte bármilyen közeg jó neki,(a legmegfelelőbb azonban a laza, homokos föld) így gyakorlatilag a kert bármely pontjára vethetjük. A fényt tekintve sem teszi magasra a lécet, akár félárnyékos helyet is kijelölhetünk számára, de azért meg kell jegyezni, hogy szereti a napsütést. Arra sem kell ügyelni, hogy a kanna mindig kéznél legyen legyen, ugyanis öntözni alig kell, persze ne hagyjuk teljesen kiszáradni földjét, főleg hosszabb, aszályos időszakok esetén. Az erkélyen, balkonon, cserépben nevelt növények több öntözést kívánnak, hiszen termőközegük kicsi, így hamarabb kiszárad, ez a körömvirágra is igaz.

Tipp: A balkonon nevelt körömvirágnak az egyszerű általános termő-, vagy virágföld tökéletesen megfelel, cserepes, ládás ültetés esetén mindig használjunk bolti földet, a kertből kitermelt talaj kórokozókat, kártevőket tartalmazhat, melyek később problémát okozhatnak, kifizetődőbb a zsákos föld használata.

Fiatal körömvirág

Begyűjtés szakszerűen

Vetés, begyűjtés

Szabadföldi vetéskor egy-két centiméter mélyre, egymástól jó arasznyira helyezzük a magokat, és a nyár elején meginduló virágzástól fogva időnként nézzünk rájuk, az elszáradt virágzatot nyessük le. Amennyiben cserépbe, ládába vetjük, ne tegyük túl sűrűn a magokat, a körömvirág kis bokor formájú lesz, ne zsúfoljuk össze őket. Kártevőket tekintve a levéltetű megjelenése várható, illetve a lisztharmat is támadhatja sárgás virágainkat, ellenük az ismert, bevált módszerekkel vehetjük fel a harcot. A lisztharmatról korábban ITT, a levéltetű elleni harcról pedig ITT írtam. A körömvirág szép, jó, és hasznos, de ültetésekor gondoljunk arra, hogy gyorsan terjedő növényről van szó, ha nem tartjuk kordában, széthullajtott magjaiból jövőre újabb tövek nyílnak, és akár kertszerte virítani fognak. Amennyiben friss ültetvényünk túl sűrűvé válik, a fiatal hajtásokat átültethetjük, de ezzel ne várjunk sokáig, mert csak az ifjabbak tolerálják a mozgatást. A  virágzás hozza el a betakarítás idejét, a körömvirágnak ugyanis a virágját hasznosítjuk gyógyászati és egyéb felhasználáskor. Lehetőleg kisollóval vágjuk le a virágfejeket, majd szárítás után a szirmok lecsipkedésével juthatunk hasznos alapanyaghoz.

Gyerekjáték

Gyerekjáték alatt nem csak a nevelés egyszerűségét értem, konkrétan is lehet gyermekjáték ez a vidám növény! Rendkívül gyorsan kihajtó magjai, és látványos, játékos virágai alkalmassá teszik, hogy gyermekveteményesben, vagy a (gyermek)szoba erkélyén neveljük. A kicsiknek nagy öröm és izgalom lesz, ahogy az elvetett magocskákból pár hét alatt zöld növény, majd mutatós virág fejlődik, az ilyen elfoglaltsággal pedig a gyerekek természetszeretete, a környező világ iránti kíváncsisága kiválóan megalapozható. A körömvirág nem mérgező, nem allergizáló, így a kicsik is biztonsággal gondozhatják!

Begyűjtött virágfejek szárítása

A körömvirág felhasználásához ITT, ITT, ITT, és ITT találhatnak kiváló recepteket, leírásokat, elkészítési útmutatókat.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A növény és a játékok kapcsolata a mai fiataloknak leginkább a Plants vs Zombies játékban merül ki, pedig a növények korántsem olyan unalmasak, mint sokszor elsőre annak látszanak. Nem szeretnék természetesen a régi időkön merengő öregúrnak tűnni, ez nehéz is lenne így negyven alatt, az viszont biztos, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt a növények is gyakrabban jelentettek játékot, mókát, mint ma. A következő kis összeállítás haszna ezért kettős is lehet, egyfelől megismerkedhetünk pár olyan növénnyel, melyekkel biztosan összefutunk egy kirándulás, természetjárás alkalmával, másfelől velük kapcsolatos, velük játszható játékokra is fény derül! Aki tud még a felsoroltakon kívül hagyományos, régi növényes játékokat, társas elfoglaltságot, kommentben feltétlen jelezze! 

Ki ő?

A gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale), közkedveltebb nevén pitypangot mindenki ismeri. Jellegzetes sárga fészkes virágzata április-májustól nyílik, virágszőnyeget alkotva a réteken. A városi parkokban, játszótereken, ligetekben is mindig felüti a fejét, olykor az egész gyepet elnyomva, beborítva idézi meg a vadvirágos rétek hangulatát. A kertben sajnos inkább gyomként értékelhető, irtása nehéz, mélyre hatoló karógyökérzete miatt, néha csak a teljes talajfertőtlenítés és az újrafüvesítés segíthet. A pitypang enyhén allergizáló növény.

Hogyan játszhatunk vele?

A virágzás ideje alatt készülhet a pitypangból korona, hajpánt, vagy nyaklánc, kislányoknak kiváló alapanyag a fonási technikák elsajátításához, ráadásul a végén királylánnyá koronázhatják magukat a sárga füzérrel. A növény szára üreges, így szívószálként is bevethető, a virágzás után pedig virágszárain található repülőszőrös magjai adnak lehetőséget a játékra, ezeket ugyanis kiválóan lehet fújni, és bámulni, ahogy a kis vattacukorszerű pihék tovaszállnak.

Ki ő?

A pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozik, egy- vagy kétnyári gyom- illetve gyógynövény. Európában, így hazánkban is őshonos ez a főleg április-májusban, de még nyáron is virágzó növény. Virágai fehérek, négyszirmú laza fürtökben nőnek. Amiről nevét kapta, az a becőke termése, mely az éktől a szívig mindenféle alakot ölthet, de egyszerűen "táskának" is hívhatjuk.

Hogyan játszhatunk vele?

Ha ezeket a kis "táskákat" óvatosan, lefelé meghúzzuk, de teljesen nem szakítjuk le a szárról, akkor a sok kis lógó táska - rázásra - jellegzetes csörgő hangot ad ki. Érdemes kipróbálni, főleg, ha valaki olyan fiatal, hogy gyermekkorában ez már nem volt divat.

Ki ő?

A csillagpázsit (Cynodon dactylon) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának tagja. Hazánkban gyomnövény, melegebb területeken gyepként termesztik a megfelelően nemesített fajtáit; de már az alapfaja is jó taposás tűrő. A kerti pázsitból igazából kiirthatatlan, mert agresszíven, földalatti tarackokkal és föld felett minden szárcsomónál legyökeresedve terjed, akár több méteres telepeket létrehozva. Tavasz végétől szeptemberig hozza ujjas kalász virágzatát, ami miatt népiesen gólyalábnak is hívják.

Hogyan játszhatunk vele?

A fűben heverészve, két virágzatot leszakítva, gólya módra lehet "lépkedni" vele, például békára vadászva, de hazavíve akár nyomdázni is lehet a lábakkal, ha akad egy tintapárna, a lábacskákkal érdekes geometriai formákat lehet alkotni.

Ki ő?

Ha a játékos növényekről van szó, akkor muszáj szót ejteni a ragadós galajról (Galium aparine), ami a buzérfélék (Rubiaceae) családjának tagja. Hegyoldalakon, cserjésekben illetve árokpartokon gyakran előforduló egyéves növény. Gyógynövényként is ismert, teafőzetként idegnyugtató, altató, és vérnyomáscsökkentő hatású, emiatt virágzó hajtását sokan gyűjtik. Apró, fehér vagy zöldesfehér virágai júniustól szeptemberig nyílnak bogas virágzatban. Kúszó szára akár másfél méter hosszú is lehet.

Hogyan játszhatunk vele?

Horgas tüskéi és szőrös levelei miatt nagyon jól ragad bármilyen ruhára, ami már magában vicces helyzeteket okozhat, de akár gonoszkodhatunk is kicsit, tépőzáras eszköz módjára túratársunkra feliratokat, rajzokat ragaszthatunk vele.

Ki ő?

A réti perje (Poa pratensis) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának képviselője. Egyik legértékesebb takarmánynövényünk, természetes gyepben is előfordul, gyakori a nyirkos réteken, legelőkön, kaszálókon, illetve a kertünkben használt fűmagkeverékekben is előfordul. Évelő pázsitfű, rizómával terjed. Bugavirágzata májustól júliusig nyílik, rövid szárral csatlakozik a szalmaszárhoz.

Hogyan játszhatunk vele?

Kirándulások vagy egy séta alkalmával rendkívül egyszerű, mégis szórakoztató játékot játszhatunk vele: Ha hüvelyk- és mutatóujjunkkal a szár tövét összeszorítjuk, majd felfelé húzzuk, akkor ujjaink között csokrot képez a leszakadt virágzat. Ha a kis csokorból jól láthatóan kiemelkedik egy szál, akkor "kakast fogtunk", ha pedig a csokor egyenletes, akkor "tyúkunk" van, ezzel a módszerrel mókás eldöntendő kérdésekre lehet választ kapni!

Ki ő?

A sort ezúttal az egérárpa (Hordeum murinum) zárja, vagy ahogy vidéken hagyományosan nevezik, a cigánybúza. Az egérárpa az egyszikűek osztályába és a perjefélék családjába tartozó gyomnövény, ami jó gazhoz illően rendkívül elterjedt, az egész országban előfordul, utak mentén, réteken, parlagon hagyott, elvadult városi területeken. Az egérárpa nem csak a kertekben jelenthet gondot, sajnos ádáz ellensége a kutyatartóknak, a kiszáradt termés, ismertebb nevén a toklász ugyanis az ebekre veszélyes, a bőrükbe fúródva komoly bajt okozhat, kiszedni pedig olykor csak állatorvos tudja szakszerűen és fájdalommentesen.

Hogyan játszhatunk vele?  

A termést védő kalászok, vagyis az előbb említett toklászok leszakítva apró dárda módjára dobálhatók, jól lehet velük célbadobni, (sose egymást ne lőjük velük, hegyes végük fájdalmat okozhat) rögtönzött növényi alapú dartshoz remek eszközök! Az egérárpa kalásza még egy érdekes dologra képes, sajátos felépítése révén a kabátujjba, nadrágszárba rakva mozgás hatására "felmászik" (a kutyáknál pont ez a jelenség okozza a bajt...)

A sétát vagy a kirándulást könnyen feldobhatjuk az ilyen növények felfedezésével, a velük való játékkal, segítségükkel gyermekeink közelebb kerülhetnek a természethez és nem feltétlen fogják lebecsülni a köznyelvben gyomokként emlegetett növényeket. Mivel maga a természet kifogyhatatlan, a játékos növények sora sem ér itt végek ha bárki tud hasonló érdekes, régies/népies növényi játékot, ne habozzon megosztani velünk kommentben!

A kerti kutyatartás sokkal bonyolultabb, mint azt a laikusok gondolják, a kerttel harmonikusan együtt élő eb gondolata ritkán válik valósággá. Bár a kutyákat szinte mindannyian szeretjük, és hálásak vagyunk nekik a házőrzésért, a sok játékért, a boldog pillanatokért, a nagy hentergőzésekért, azért azzal tisztában kell lenni, hogy a kertet, a növényeket, az ágyásokat sosem háborgató kutya ideája igencsak messze áll a valóságtól. Ki ne ismerné a kutya ásta gödröket, a feltúrt gyepet, a kiásott palántákat, a megrágott növényeket, a fűfelületbe taposott ösvényeket, és a kankutyák jellegzetes vizeléses pusztításait? Mikor ezekkel a jelenségekkel szembesülünk, jobb esetben csak az újságot csavarjuk össze nevelési célzatú használatra, sokan azonban idővel türelmüket vesztik, és megkötik a kutyát, ám ezzel a problémát nem oldják meg, csupán kisebb területre koncentrálják. Mit lehet akkor tenni, hogy a kertet és a kutyát közös nevezőre hozzuk? Amatőr kutyatartóként és hivatásos kertészként a következő válaszokat tudom adni!

Megoldás #1

A séta. A kutyák nem bonyolult lelkek, mozgásigényüket, kíváncsiságukat viszonylag könnyen ki lehet elégíteni némi kerten kívüli sétával. Sokan úgy gondolják, hogy a kertben tartott eb beéri bekerített birodalmával, és jól elvan a kerítésen belül, hisz ott szabadon mozoghat. Ez azonban tévedés, még a nagyobb birtokokon élő négylábúaknak is szükségük van sétára, kerten kívüli csatangolásra, futkározásra, gondoljunk csak bele, nekünk is hamar tele lenne a hócipőnk, ha nem mozdulhatnánk ki a lakásunkból. A jól átmozgatott kutya hazatérve jó eséllyel nem bántja majd a növényeket, a pázsitot, hiszen kifáradt és változatos, izgalmas ingerek érték odakint. Fontos, hogy a séták akkor jelentenek megoldás, ha rendszeresek és gyakoriak, tehát például heti egy kirándulás nem fog érdemi változást hozni!

Megoldás#2                            

Az agility. A séta néha nem hozza meg a kellő eredményt, főleg az aktívabb habitusú, például juhászkutyák esetében. Amennyiben a fizikai kifárasztás mellett szellemileg is kihívásokat állítanánk négylábú barátunk elé, próbáljuk ki az agility-t, vagy annak házi változatát. Az aktív foglalkozás, a különféle feladatok, vagyis az eb tanítása kiváló megoldás lehet a szabad kapacitások lekötésére, mondjuk ásás helyett. Nem kell feltétlen cirkuszi mutatványokra gondolni, a kutyáknak kifejlesztett agility nagyszerű sport gazdinak és kedvencének egyaránt. Ebben a sportágban az állat és az ember szoros együttműködésben játékos feladatokat oldanak meg. Az agility leginkább a lovak díjugrató versenyére hasonlít, és a négylábúakat fizikailag és szellemileg is kellőképp lefárasztja. Ha nincs mód az agility egyesületi űzésére, otthoni körülmények közt is könnyen kivitelezhető, csupán némi tájékozódásra, pár botra, gyűrűre, tereptárgyra, na meg találékonyságra van szükség.

Megoldás #3

Az elkülönítés. Ha sem a séta, sem az összetett játék nem segít, vagy esetleg a fentiekre nincs idő és lehetőség, de az eb szakadatlanul marcangolja a kertet, akkor olykor a kutya és a birtok szétválasztása marad megoldásként. Ilyenkor ne a leláncolást, kikötést alkalmazzuk, a túlmozgásos kutya viselkedésén ez nem javít, csupán tüneti kezelés, a probléma szőnyeg alá söprése. Ha muszáj tenni valamit, akkor inkább a kennelt válasszuk, így az eb szűkebb helyen ugyan, de szabadon mozoghat. Értelemszerűen a kennelben tartott kutya a szokásosnál több mozgást, gyakoribb sétáltatást igényel, sose gondoljuk úgy, hogy az elzárt kutya megoldott problémát jelent!

Megoldás# 4

A fegyelmezés. A rosszalkodó kutya megregulázása az esetek többségében megoldható, ám ez fáradságos és időigényes munka, és a legtöbbször külső segítség nélkül nem is kivitelezhető. Az alapvető parancsszavak betanításával (fúj, nem szabad, helyedre) valamiféle alapfegyelem kialakítható, de a teljes sikerhez gyakran kutyaiskola, vagyis szakképzett tréner útmutatása kell. A lényeg, hogy a kutyával kölyökkorától kezdve aktívan foglalkozni kell, meg kell ismertetni vele az alapvető szabályokat, hogy felnőve is kezelhető, fegyelmezett állat legyen.

Fontos tehát, hogy a kertre kártékony ebet ne rosszindulatú, oktalan állatnak, hanem igényeit jelző jóbarátnak tekintsük. Figyelembe kell venni, hogy a különböző kutyafajtáknak nagyon eltérő jellemvonásaik lehetnek, de egyazon fajta egyedei is sokféle módon reagálhatnak ugyanabban a helyzetben. A probléma orvoslásakor vegyük számba ezeket a tényezőket, és gondoljunk arra, hogy az ebtartás igen nagy felelősség, nem elég etetni kedvencünket, egyéb igényeire is oda kell figyelni. Ha gondosan járunk el, kutyánk is jólnevelt lesz, és kertünk szépségén is makulátlan marad. 

Képk: innen, innen, innen, és innen.

A növényeket nem csupán a hasznukért vagy szépségükért tarthatjuk, ritkábban ugyan, de előfordul, hogy művészeti célokkal kerülnek bevetésre, például valamilyen street art produkció alkotóelemeként. A street art, vagyis az utcai művészet jellemzően a graffitihez, a falrajzokhoz kötődik, és mivel az utcaképek szerves része a növényzet, nem meglepő, ha néha összeérnek, házasságukból pedig szép, érdekes, vagy éppen elgondolkodtató alkotások születnek. Az alábbi képgalériában ilyen csodás műveket nézhetnek meg, de aztán görgessenek lejjebb, mert elárulom, hogy házilag hogyan lehet speciális, élő növényi falfirkát létrehozni!

Saját magunk is festhetünk a falra növénnyel, hogy egyedi és meghökkentő látványt hozzunk létre, ehhez pedig csak pár apróságra lesz szükség. Egy bő maréknyi mohára (kőről, falról szedve, nem fáról), két kis pohár íróra, vagy  joghurtra (csak a natúr jó), két kispohárnyi vízre (részben vagy egészben sörrel is helyettesíthető), és egy kiskanál cukorra. Készítsünk még elő egy turmixgépet vagy botmixert, egy öblös tálat, és egy tiszta ecsetet. Ha mindez megvan, akkor csupán öntsük a tálba a hozzávalókat, a botmixerrel pépesítsük az elegyet kenhető állagúvá szükség szerint hígítva vagy sűrítve (mohával joghurttal, illetve vízzel, sörrel) majd az ecsettel vigyük fel a függőleges felületre a masszát, természetesen tetszés szerinti alakzatban (segít ha előre megrajzoljuk a mintát a felvitel helyére). Festhetünk falra, fafelületre, betonra, szinte bármilyen érdes felületre. Pár nap, egy hét múlva a moha elkezd nőni és a mű kirajzolódik zöldben, innentől kezdve nincs is dolgunk vele, csak gyönyörködni benne! 

Ilyeneket is készíthetünk:

Képek: innen és innen.

Vannak olyan közeli növényrokonságok, melyekről sokan nem is tudnak, például mert a két érintett növényt másról ismeri fel a többség. A mákról bizonyára mindenkinek azonnal a gubója ugrik be, míg a pipacs a csodaszép virágáról híres. Közben ők ketten közeli rokonok, ami persze a természettudományos érdekességnél többet nem mond az átlagembernek, és ez jól is van így, de ha már összehoztuk őket egy kalap, vagyis jelen esetben poszt alá, akkor fussuk át, melyikük miért érdekes még!

A pipacs, tisztes nevén Papaver rhoeas a fentieknek megfelelően a mákfélék családjába, a kétszikűek osztályába, és a zárvatermők törzsébe tartozik, és bármilyen szép is, tulajdonképpen gyomnövény, már persze mezőgazdasági szempontból, máskülönben szemrevaló vadvirág. A pipacs több néven fut a népnyelvben, hívhatjuk vadmáknak, büdös máknak, esetleg pitypalatyvirágnak, utóbbi különösen jópofa. Ha a pipacsot gyomként tekintjük, akkor elmondható róla, hogy régen jellemzően a gabonafélék gyomnövénye volt, ám a múlt század közepére a rendszeres vegyszeres irtás kiszorította a termőföldekről, így manapság már csak a búzatáblák szélén láthatjuk árválkodni, sok esetben gyomtársulásban a búzavirággal és a mezei szarkalábbal. Jó gaz módjára persze a pipacs nagyjából mindenhova beköltözik, megtelepszik utak mentén, parlagon hagyott, elhanyagolt részeken, még a városok belső részein szinte mindenhol összefuthatunk vele a májustól októberig tartó virágzási időszakában.

Belvárosi pipacsmező

Maga a növény 40-80 cm magas, élénkpiros virágai négy sziromból állnak, melyek töve fekete. Levelei, toktermése, és friss hajtásai enyhén mérgezőek, ezért kisgyermekek ne csócsálják, és bár ez viszonylag keveseket érint, de azért tény, hogy a pipacs szopós borjak, csikók, bárányok számára is veszélyes lehet, mivel az anyaállat tejében a méreganyag kiválasztódik. A pipacs szirmait egykoron a bor pirosságának fokozására, színének élénkítésére használták, de a virág szárított szirmaiból készülhet teafőzet is, mely jótékonyan hat a torokfájós, köhögéses betegségekre. Nem csak a szirmok, a pipacs magja is ehető, süteményekhez keverve diószerű ízt kölcsönöz az édességeknek, házi készítésű magvas kenyérbe is süthető, és állítólag a magokból sajtolt olaj jó kiegészítője lehet salátáknak, de bevallom, pipacsmag olajat én még az életben nem láttam. A pipacs meghonosítható a kertben is, ha valaki az otthonában vágyik a pipacsmezők látványára, a növény magról könnyedén szaporítható, de sokszor mindenféle kérés és engedély nélkül is megjelenik. 

Ez már a mák, jellegzetes gubójáról könnyen felismerhető

Míg a pipacs látványelemként elsőrangú, addig rokona, a mák már sokkal inkább haszonnövényként ismeretes, sőt tulajdonképpen a mák, vagy kerti mák (Papaver somniferum) a legősibb kultúrnövények egyike. A mákról már a sumérok is készítettek feljegyzéseket, több helyütt az "öröm virága"-ként említve, ezt aligha kell megmagyarázni. Később Nagy Sándornak köszönhetően a mák ismert lett perzsa, arab területeken is, sőt Indiában is megkedvelték, bódító szerek alapanyagaként azonban a kínaiak hozták a köztudatba (és mondhatni divatba), a XVII. század környékén. A mák hazánkban is tartalmas és hosszú múltra tekint vissza, nem csak a terméséért tartották, faluhelyen például sokáig használták a gubóból készült főzetet sírós, nyugtalan kisgyermekek csillapítására. Apró szemű terméséből változatos és finom ételek készülnek, a mákos bejgli vitán felül hungarikum, de a mákos tésztát is ismeri mindenki, aki egykoron menzás volt. A mákról persze nem csak a guba, a tészta, és a bejgli jut eszünkbe, hanem a kábítószerek is, hiszen a mákgubóból (tokból) közel kéttucatnyi alkaloida állítható elő, melyek között van kábító, fájdalomcsillapító, nyugtató, és köhögéscsillapító hatású is. Az alkaloidák kinyerésének úttörője egyébként a magyar Kabay János volt, egészen a mai napig az ő eljárása alapján kerül gyógyászati és másféle hasznosításra a mák.

Ő nem a pipacs, hanem a mák!

A fentiek miatt a mák nagyüzemi termesztését szigorú rendeletek szabályozzák, a fehér virágzatú változat például 2006 óta csak engedéllyel termeszthető, azonban az alacsonyabb hatóanyag tartalmú variánsokat kis mennyiségben otthon is gondozhatjuk (például a rózsaszínű Ametiszt változatot). Attól tehát tartózkodjunk, hogy kirándulás közben, mákföldre bukkanva egy kis termést szedjünk, ezeket a földeket ugyanis keményen őrzik, és ha rajtakapnak minket, hosszú és kínos magyarázkodás várhat ránk. Aki viszont otthonra akar mákot, az engedélyezett, kertészetekben kapható változatokat nyugodtan kipróbálhatja, a mák ráadásul amellett, hogy ízletes, még dekorációként is elsőrangú, aki rusztikus, vidékies-paraszti stílusú kertet szeretne, feltétlen vessen egy-két sor mákot (és például kukoricát, ha már itt tartunk). Az elszáradt gubókat szárastul levágva beltéri dekorelemként is használhatjuk, vázában remekül mutatnak. A mák egyes fajtái tavasszal, míg mások ősszel vethetők, a növény a savanyú, nedves talajt nem tűri, száraz, homokos közegben azonban szépen fejlődik. A termés akkor takarítható be, ha a levelek elszáradtak, és a gubót megrázva már zörögnek a mákszemek.

Afgán mákföld. Nem csak madárijesztő őrzi...

Képek: innen, innen, és innen.

Vannak örök eldönthetetlen viták, mint például, hogy a Porsche vagy a Ferrari a legjobb sportkocsi, hogy Batman vagy Superman a legmenőbb szuperhős, esetleg hogy az android vagy az ios a jobb oprendszer. Szelídebb vizekre evezve a gyümölcsök terén is találni ilyen soha el nem dönthető párviadalokat, például azt, hogy a cseresznye vagy a meggy a finomabb gyümölcs. Esetükben az összehasonlítás alapja, hogy a két gyümölcs hasonlóan néz ki, és érési idejük sincs messze a másiktól, egyaránt népszerűek a piacokon és a kertekben is. Mindkettő mellett szólnak érvek, végeredményben mindkettő igazán remek gyümölcs, de hogy biztos kézzel választhassunk közülük, meg kell őket ismerni alaposabban. 

Az egyik sarokban tehát ott a cseresznye, amiről első körben persze az íz jut eszünkbe, hiszen a cseresznye vidám, páros szemei édesek, roppanósak, lédúsak, remek szomjoltók, és akár egy tábla csoki helyett is kielégíthetik az édesszájúak fellobbanó nasi-igényeit. Az édes szemek miatt a cseresznye elsősorban a gyerekek kedvence, így ha vannak ifjoncok a háznál, és szeretnénk őket a csoki helyett a gyümölcs felé terelni, ültessünk egy cseresznyefát. Egy apró trükk a cseresznyehabzsoláshoz: nagyobb mennyiségű cserkó elfogyasztása után egy ideig ne igyunk vizet, a gyümölcs felületén lévő élesztőgombákat ugyanis a gyomorsav kiiktatja, vízzel hígítva azonban beindul az erjedés, aminek puffadás, hasfájás lesz a következménye. A cseresznyefa növényként is elsőrangú választás, hiszen külleme vetekszik a legszebb díszfákéval is, a tavaszi virágzási időben pedig egyenesen ámulatba ejtő, nem csoda, hogy a japánok például egy komplett ünnepsorozatot szentelnek a virágzó cseresznyefáknak. A cseresznye érése mostanában lesz aktuális, általában május második felében jelenik meg a piacokon a gyümölcs, meg persze akinek saját fája van, hamarosan kezdheti a betakarítást. 

A cseresznyfáról tudni kell, hogy helyigényes jószág, mérete famércével közepes-nagy, az utcafrontra telepített cseresznyefa a légvezetékekbe is belenőhet, ablakhoz közel ültetve erősen árnyékolhat, ha pedig a kerítés közvetlen közelébe helyezzük a csemetét, számoljunk vele, hogy a szomszéddal konfliktusaink lehetnek, ugyanis vagy betakarítja majd az átlógó ágak termését, vagy bosszankodni fog a területfoglalás miatt. Kerítésnél tehát legalább két métert hagyjunk szabadon, de inkább többet. A cseresznye szereti a napfényt, vízigénye közepes, a talajra nem érzékeny, csak a kötött közeget kell kerülni (vagy feljavítani). Egy megtermett, felnőtt fa fénykorában akár 80-100 kg termést is adhat, de a szüret nem lesz egyszerű mulatság, elkél majd a létra, meg egy bátor, nem tériszonyos szüretelő is.

A cseresznye tartása a közepes nehézségű kerti feladatok közé tartozik, igazából sok gond nincs vele, kezdők is bátran próbálkozhatnak a cseresznyével, de tudni kell, hogy több betegsége, kártevője ismert, lemosó vagy éppen probléma elhárító permetezésre évente többször szükség lehet, valamint a nyár végi alakító/ritkító metszést sem szabad kihagyni. Általános jótanács, hogy ne vállaljuk túl magunkat, egy kertbe egyetlen cseresznyefa bőven elég, már csak a mérete miatt is, meg azért is, mert ha minden rendben megy, egy fa terméshozama bőségesen elegendő még egy nagyobb családnak is.

A másik sarokban a meggyfa készülődik a megmérettetésre, és máris megmutatja erényeit. A meggy fanyarabb, savanykásabb íze inkább a felnőttek választása, a kicsik rendszerint nem rajonganak érte. A cseresznyével ellentétben nagyobb mértékű fogyasztása általában nem jár hasi panaszokkal, persze túlzásokba azért nem kell esni. A meggy szemek akár három hétig is a fán maradhatnak minőségromlás nélkül, ez lényegesen jobb adat, mint a cseresznyénél, így a meggyszüretet nem kell elsietni, és az esztétikus termés is hosszabban dekorálhatja a kertet. A meggy mellett szól fájának kompakt mérete is, a meggyfa alacsony, akár sövényként is nevelhető, így a szürethez nem kell se létre, se szédülésmentes szüretelő. A meggy érése kicsivel a cseresznye után esedékes, jellemzően a nyár első heteitől kezdve. 

A meggyfa szintén nem kimondottan igényes, az átlagos kerti talajban szépen cseperedik, speciális igényei nincsenek. Vízigénye közepes, a téli fagyokat jól állja (meg kell jegyezni, hogy ebben a cseresznye is jól teljesít), de a fagyzugos területeket ültetéskor kerüljük. Növényvédelmi feladatokat a meggy is ad, gyakorta támadja a monília nevű gombabetegség, melyhez olykor ágrákosodás is párosulhat, a fertőzésnek csapadékos, nyirkos időben nagyobb a kialakulási esélye. A meggy metszése is szükségessé válik rendszeresen, a gondozatlan fák ágai megnyúlnak és kevés, vagy apró, gyenge minőségű termést hoznak.

A meggy a cseresznyéhez képest sokoldalúbban használható fel, a friss fogyasztás mellett sütikbe, gyümölcslevesekbe, fagyikba, egyéb édességekbe dolgozható be, de gyümölcsbor, pálinka is készül belőle, valamint jól tartósítható mélyhűtéssel vagy aszalással. Egy felnőtt, jól karban tartott fa akár 70 kilogramm termést is hozhat, átlagban azonban ennek a felével számolhatunk.

Nem tudom, a rövid ismertetők alapján sikerült-e kedvencet választani, nem mintha ez igazán lényeges lenne, hiszen a két gyümölcsfa nem zárja ki egymást, a nagyobb kertekbe való cseresznye mellé biztosan elfér egy meggyfa is, ha pedig csak fogyasztók vagyunk, a piacon mindkettőből vásárolhatunk pár maréknyit. Aki mégis voksolna egyikre vagy másikra, meg is teheti itt és most:

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.