Megyeri Szabolcs kertész blogja

Ha bringákról és növényekről van szó egyszerre, akkor mindkét oldalról érintett vagyok, a növényi részt nem kell magyarázni, a bringázás pedig hobbi, amire sajnos a kelleténél sokkal kevesebb időm jut. Ettől még nyitva tartom a szemem olyan helyzetekben, ahol a két téma összeér, ezek pedig jellemzően az olyan bringautak, melyek környezetében elhanyagolt, vagy nem szakszerűen kialakított növényzet található. Ismerősöktől, kerékpáros hobbitársaktól kaptam nemrégiben pár olyan fotót, melyek mindenképpen szót érdemelnek, és ha már témánál vagyunk, egy mostanában aktuális kártékony bringarém gyom is szóba kerül, szóval vessük bele magunkat a kétkerekű zöldellésbe!

Örvendetes, hogy Budapesten belül egyre több helyen találunk bringautakat, most abba ne menjünk bele, hogy ezek hány százaléka keletkezett némi sárga festék felkenésével, az olyanokat szeretjük, mint ami alant látható. Persze akkor szeretnénk igazán, ha járható is lenne, ez a csepeli bringasáv ugyanis két héttel ezelőtt a látható módon nézett ki. Azonkívül, hogy a látvány nem ideális, a belógó növény akadályozza a haladást, a helyzet bemutatásának konkrét apropója az volt, hogy elesett itt egy kislány, aki kezét törte.

Mi itt a hiba igazából?

Elsősorban az, hogy a közterület kezelője rosszul választott növényt, a kihelyezett díszfű ugyanis alkalmatlan arra, hogy az úttest és a bringaút közötti viszonylag vékony sáv díszítője legyen. Ez a díszfű (mint a díszfüvek általában) terebélyes, oldalirányba hamar terjeszkedik magas, szétterülő hajtásaival, éppen ezért szokás az ilyen dísznövényt tágas terekre, parkokba, kastélykertekbe ültetni. Arról már ne is beszéljünk, hogy a díszfüvek télen kötözést kívánnak, a szétbomló hajtásokat ilyenkor vastag, erős kötéllel össze kell fogni, a tövekhez csorgó, és a téli fagyban jéggé dermedő hólé, eső ugyanis komoly kárt tehet a növényben. Vagyis a díszfű csak akkor jó választás, ha telente szakszerűen kezelik, ami a budapesti közterületi növények általános gondozási szintjét tekintve egy ilyen mondhatni félreeső bringaút melletti sávban minimum kérdéses. Mindemellett a díszfű ritkítást is igényel, szakszerű kezelés hiányában esztétikáját veszti, "kócos" lesz, rendezetlen képet mutat. Tudni kell, hogy a díszfű a klasszikus értelemben nem nyírható, zavaró hajtásait le lehet vágni ugyan, de ilyenkor dekorációs értéke nagyban csökken, pont lényegi elemét, a szép, szétbomló, kerek alaprajzú formáját veszti el. Az inkriminált szakaszon egyébként - mivel bejelentésre nem történt semmi - egy önként jelentkező bringás levágta a belógó hajtásokat, így a szakasz újra rendesen járható, a növény nyilván nem örül ennek, de a hibás az, aki őt idetelepítette.

 Mivel az illetékesek nem tettek semmit, egy gyakran arra járó bringás orvosolta a problémát:

Mi lett volna a helyes növényválasztás itt? Tulajdonképpen bármely népszerű sövény növény megfelelő, praktikusan a nem tüskés fajták a jobbak, hiszen a bokorba bedőléskor jobban jön, ha nem tucatnyi tüskével találkozunk. A puszpáng (bukszus) a mezei juhar, a somfélék, a hamisciprus, a leylandi ciprus, a sövénynek való tiszafa mind megfelelőek lennének, de például az oszlopos tujafélék is alkalmasak a célra, ami feltételezem egyszerre a díszítés és az autós-biciklis sávok biztonságos elválasztása.

És akkor most térjünk is át a másik bringarémre, ő a királydinnye: 

Szintén a bringautakkal kapcsolatos növény a mostanában szezonját élő királydinnye, mely egy rettentően makacs gyom, és hiába tartja számon a népi gyógyászat gyógynövényként, a kétkerekűek sokkal inkább a defektet okozó terméséről ismerik. A királydinnyét természetesen nem direkt telepítik bringautak közelébe, jó gazként magától jelenik meg szinte mindenhol. Magyarországon főleg az Alföldön elterjedt, szinte bárhol előfordul, művelt területeken, tarlókon, és gyümölcsösökben is, de a királydinnye igazi terepe a laza, homokos talaj, ha pedig hosszan tartó meleg időben növekszik, terjedése nagyarányúvá válik. Kertekben kapával, vagy a talaj kötöttebbé tételével, humusszal gazdagításával lehet védekezni ellene. A királydinnye természetesen nem csak kertekben és mezőgazdasági területeken él meg, alkalmazkodóképessége kiváló, mint általában a gyomoké, így városokban, utak, vasúti és villamos sínek mentén, parkokban is előfordul, de a legtöbb gondot olyan bicikliutak mentén okozza, ahol az utat övező zöld sávok nem állnak rendszeres gondozás alatt. Ilyenből pedig sajnos bőven akad, a problémát pedig fokozza, hogy amikor időnként a közterület fenntartója munkásokkal lekaszáltatja a kerékpárutak melletti sávokat, akkor a királydinnye termései szőnyegszerűen lepik el a betonsávot, a defekt így garantálható.

 Friss fotó egy budapesti bicikliút melletti fűnyírásról. A nyesedék egyfelől csúszásveszélyes lehet, másfelől ha tüskés gyom is volt a fű között, akkor az most a bringaúton várja áldozatait...

A királydinnye termését védő tok tüskés, ráadásul több, ellentétes irányba álló tüske alkotja a tokot, így egy tüske szinte mindig felfelé áll, ami a bicikligumikra nézve igencsak rossz hír

Mi a megoldás?

Egyfelől praktikusan a munkálatokat végző munkásoknak jelezni kéne, hogy a nyesedéket ne az útra terítsék, vagy legalább a nyírás végeztével seperjék vissza a földsávra. Célravezetőbb lenne persze, ha eleve az lenne a cél, hogy ne legyen királydinnyével fertőzött az adott terület, ez a fentiek értelmében viszonylag egyszerűen elérhető, ha a földsáv aktív művelés alatt áll, vagyis ha gondozzák, felügyelik az oda telepített dísznövényeket. Természetesen nem lehet rózsaágyás minden bringaút mellett, de remek áthidaló megoldás lehet például terülő cserjefélék, vagy talajtakaró növények telepítése, melyek nem engedik a gyom megtelepedését. A cserjefélék közül a terülő madárbirs, a kecskerágó, a hanga, vagy akár az örökzöld orbáncfű is beválhat, a talajtakaró növények közül a varjúhájfélék ajánlhatóak. Persze megoldás lehet kisebb szakaszokon mulcsolt, strapabíró dísznövényekkel beültetett díszágyások kialakítása is, ezekkel azonban rendszeresen foglalkozni kell.

Képek: innen, és innen, a kerékpárutakat ábrázoló fotókat pedig a facebook tematikus bringás csoportjainak tagjaitól kaptam kölcsön, köszönet értük!

V. Pál ügyével többször is foglalkoztam korábbi bejegyzéseimben, a borlopásos-mérgezéses ügynek ugyanis kertészeti vonatkozású vetületei is vannak, a szomorú eset jól világított rá, hogy a vidéki háztáji gazdálkodás lassú kihalásában főszerepet játszanak a gazdák életét megkeserítő terménytolvajok. Tavaly novemberben hatalmas visszhangot kapott az ítélet, mely a mérgezett bort a tolvaj számára elérhető helyen hagyó kertész/borászt hét év letöltendő börtönnel sújtotta. Sokan az igazság halálát, az önvédelem betiltását látták a verdiktben, míg szintén sokan úgy vélekedtek, hogy jogos a büntetés, mert pár liter borért nem járhat halál. Az ügyben most fordulat állt be (az Index friss cikke ITT olvasható), a másodfokú bíróság a bűncselekmény minősítését is megváltoztatta, és az ítéletet is jócskán enyhítette, V. Pálnak jelen állás szerint nem kell fegyintézetbe vonulnia, felfüggesztett szabadságvesztést kapott.

V. Pál a bíróságon, 2015 novemberében. Fotó: index.hu/Ajpek Orsi

Adja magát a kérdés, hogy most igazságos ítélet született? Állást foglalni nehéz, súlyos erkölcsi dilemma az ügy megítélése, én nem is vállalkozom erre, ugyanakkor újra hangsúlyoznám, hogy V. Pál ügye tulajdonképpen egy általánossá vált jelenség lenyomata, a vidéki termelést ellehetetlenítő terménylopások kórtünete. 

Korábbi bejegyzésemben így írtam erről, ma sem tudnám másképp megfogalmazni:

.........

A probléma tehát nem korlátozódik V. Pál ügyére, az csak egy a sok közül, ami tragikusan végződött, a menetrend rendszerint annyi, hogy a termény eltűnik, a gazda bosszankodik, és megy minden tovább. Kérdés, hogy ez az ítélet mit okoz, elrettenti a V. Pálhoz hasonlóan gondolkodókat, vagy éppen felbátorítja őket, valamint ugyanilyen érdekes kérdés, hogy a tolvajok számára jelent-e valamit a mostani ítélet? 

Minden zsúfolt nagyvárosban örök probléma a megfelelő mennyiségű zöldterület kialakítása. A természetes környezet közelsége, jelenléte nem csak esztétikai szempontból fontos, a parkok, fák, füvesített terek és a virágos utcafrontok jótékony hatással vannak lelkiállapotunkra, a város levegőjére, és szociális életünkre is. Érdekes volt végigkísérni például, hogy a pár hétre lezárt Szabadság hídon milyen  élénk közösségi élet alakult ki (persze ide nem települtek zöldek, és a szemetelés is probléma volt, de a jelenség jól mutatja az igényt a belvárosi, forgalomtól elzárt pihenőhelyek iránt). A sűrűn beépített belvárosok, vagy épp a pusztulóban lévő külső részek nagy kihívást jelentenek ebben, de találékonysággal, jó ötletekkel olyan területeken is ki lehet alakítani megfelelő természetközeli közösségi tereket, amelyekről senki nem gondolta volna, hogy alkalmasak ilyen célra. Kiváló és követendő példa erre a New York Chelsea városrészében létrejött egyedülálló projekt, a High Line Park, melyben egy használaton kívüli magasvasút pályáját alakították, a flaszter fölött kanyargó parkká.

Így festett a vasútvonal egykor…

A vonalat az 1930-as évek közepétől használták, az akkor még aktívan fejlődő városrész építkezéseinek ellátására, és a síneken egészen 1980-ig robogtak vonatok. Később az enyészet lett az úr az elhagyott magasvasúton, mígnem 2009-ben hosszú lobbizást, tervezést követően, évekig tartó alkotómunka eredményeképp elkészült az épületek között zöld folyóként hömpölygő High Line Park első szakasza. 

…és így néz ki ma (kattintásra galéria nyílik)

A High Line Park a mai formájában nem csak egy régi ipari monstrum ügyes újragondolása, hanem közösségépítő, kikapcsolódásra alkalmas közterület, mely megszépíti a nem éppen szemet gyönyörködtető városrészt. A park 2014 szeptembere óta teljes hosszában készen van, ekkor adták a három ütemben épült hosszanti zöldfelület utolsó elemét. A házirend meglehetősen szigorú, kutyát és biciklit például nem szabad felvinni, a gyepes felületekre nem szabad kifeküdni, ellenben az egész park kerekesszék-barát, számos egykori megállónál van a mozgássérültek számára lift, a hangulat és a kilátás pedig minden bizonnyal egyedi és remek.

Hasonló szellemben fogant projektekkel más helyen is találkozhatunk, de persze nekünk, magyaroknak az lenne a legnagyobb öröm, ha itthon is elszaporodnának az efféle kreatív ötletek és megvalósulásaik, csúf, elhanyagolt városrészekből ugyanis nálunk sincs hiány. A térrendezés, a parképítés drága dolog, a gondolkodás viszont ingyen van, így kommentekben lehet ötletelni, hogy hol lehetne Budapesten, vagy bármely vidéki városban hasonló, egyedi köztereket kialakítani!

 Aki New Yorkban jár, vagy oda készül, ITT talál meg minden hivatalos információt a parkról.

Képek: innen, innen, és innen.

Előrebocsájtom, hogy távol áll tőlem az ezotéria és az egzotikus keleti tanok világa, ám most mégis belekontárkodom kicsit a témába, természetesen a kert és a növények irányából. A Feng Shui alapú kerttervezésben lehet őszintén hinni, és lehet egyszerűen egy kertépítési irányzatnak tekinteni, mellyel keleties hangulatú, egyedi összeállítás, látványvilág hozható létre. Mivel a közelgő ősz egyben remek alkalom az ültetésre és a kert átfazonírozására, ezért most következzen pár feng-shui-s, illetve kínai hagyományokon nyugvó kertrendezési tipp!

2400 éves "tudomány"

Nem túlzás a kínai kerttervezést tudománynak nevezni. A kezdetekben, időszámításunk előtt 400 körül, az első kertek a taoizmus jegyében az elvonulás, a magány színterei voltak, később a sziklák, hegyek és a víz, a boldogság motívumaiként jelentek meg benne. A Ming dinasztia idején a gazdagság jelképeiként ösvények, épületek kerültek a kertekbe. Jellemző még a tavak és hidak felbukkanása, ebben hasonlít Monet japánkertjéhez is és persze abban, hogy benne igazán megnyugodhatunk és visszatalálhatunk a természetközeli élethez.

Feng Shui kert

A mai nyugati kultúrában töretlenül népszerű az ősi kínai térrendezési elv, a Feng Shui, melynek szó szerinti jelentése szél és víz. A Feng Shui segítségével harmonikus, pozitív energiákat gyűjtő és sugárzó kertet alakíthatunk ki.

• fotó:fengshuihaz.hu

Jin és Jang

Az első és legfontosabb, hogy mint mindenben, a kerttervezésben is érvényesíteni kell a Jin és Jang egyensúlyát. Vannak például kifejezetten Jin növények, melyek nőiesek, lágyak, törékenyek, mint például a fátyolvirág és vannak Jang dísznövények, melyek erőt sugároznak, levelei szélesebbek, például a bromélia. A Jin és Jang alkotta egyensúly másféleképpen is megjelenhet a kertben, csupán az ellentétek harmóniáját kell kialakítanunk. A magas fák hegemóniáját törjék meg alacsony, megbúvó virágágyások, a napsütötte részek mellett legyenek árnyékos rejtekek, a víz, kerti tó simaságát ellenpontozza dombos, rézsűs felület, az aktívan használt, zajos, nyílt terepnek legyen egy csendes, védett, elvonulásra alkalmas párja!

• fotó:topgiardinaggio.it

Elemek, színek, virágok

Nem meglepő, hogy ahogy a lakásban, a kertben is érvényesek az elemekre és égtájakra vonatkozó szabályok. Ennek megfelelően a kert déli részére a Tűz jegyhez igazodó növényeket érdemes ültetni, ha hírnévre szeretnénk szert tenni, vagy éppen a rosszindulatú pletykák terjedését szeretnénk megakadályozni. Legalkalmasabbak az alakjukban vagy színükben a tűz képét előhívó növények, mint a vörös muskátli vagy a red star dracéna.

• fotó:davesgarden.com

A Föld elem növényeit a kert északkeleti vagy délnyugati részére tegyük, hiszen itt lesznek segítségünkre a házasság, szerelem vagy az önművelés, tudás területén. Hogy mik a Föld elemhez passzoló növények? A sárga színben játszó virágok, mint például a napraforgó vagy az afrikai aranyvirág. Terrakotta cserépbe helyezve az ide szánt virágokat, növelhető a hatás.

• fotó:ealthyhomegardening.com

A keleti égtáj a Fa elemmel van összefüggésben a Feng Shui szerint. Ide bármilyen zöld növény ültethető a családi élet nyugalma és az egészség megőrzése érdekében. A bambusz a legmegfelelőbb növény, mely az egészséges, a hosszú élet szimbóluma.

Fehér növényeinket kertünk nyugati, északnyugati részébe ültessük, mert ez a Fém elemnek megfeleltethető égtáj. Ha a spiritualitást, a külső és belső utazást szeretnénk erősíteni az életünkben, akkor az északnyugati, ha a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat és a kreativitást, akkor a nyugati kertvégbe plántáljuk el a májusi szegfűt vagy a fehér bazsarózsát. Utóbbit a kínaiak a megbecsülés és gazdagság szimbólumaként a virágok királyának tartják. Aki gyermekáldásra vágyik az északnyugati kertcsücsköt dobja fel egy piros fuxiával!

• fotó:strangewonderfulthings.com

A kék virágokat, mint például a búzavirág a Víz elem által uralt északi traktusba ültessük! Kertünknek ezen részén bátran használhatunk kanyargós ágyásszegélyeket, melyek a folyó kanyarulatainak képét hívják elő. A bölcsességet erősíti az itt elhelyezett kerti tó is, melyben a tradíció szerint kilenc halat kell tenyésztenünk. A kilences számnak mágikus hatalma van, mely megvéd a nehézségektől és hosszú életet biztosít. A nyolc aranyhal a végtelen gazdagságot biztosítja, míg a ráadás egy fekete a védelmet jelenti.

• fotó:azpaintings.com

A számoknak nagy jelentősége van a Feng Shui kertben, így arra is érdemes figyelni, hogy lehetőleg minden növényből kettő legyen, hiszen ez a virágzás, a szerelem száma. A kínai kert több elszigetelt ágyásból is állhat, így a kertre fentebb felsorolt javaslatok a különálló ágyásokra is értelmezhetőek. A Feng Shui kertek megtervezése nemcsak tudomány, hanem művészet is, a gyakorlatban pedig az elvont értelmezésektől függetlenül a Feng Shui alkalmazásával harmonikus, ízléses, dekoratív kerti látkép érhető el, így annak is bátran ajánlható útmutató, aki egyébként nem nagy barátja a keleti gondolkodásmódnak.

Augusztusban már viszonylag keveseknek jár a fejében a veteményeskert, meg az is igaz, hogy kevés nyárvégi vetnivaló akad, magunk mögött hagytuk a klasszikus kiskerti szezont. Aki azonban még szívesen bíbelődne vetéssel, zöldségneveléssel, találhat alanyt, nem is akármilyet, hanem egy érdekes, ízletes, kissé mellőzött zöldséget, a kínai kelt.  Ez a növény a késő nyári időszakban vethető, egészen augusztus közepéig-végéig, tehát még most sincs késő, de az is elegendő, ha előnevelt palántákat használunk.

Mielőtt a tényleges teendőkre térnék, nem árt pár szót szánni a kínai kelre, úgy általánosságban, mert ez az ázsiai származású zöldségféle nem igazán ismert és elterjedt nálunk. A kínai kel a keresztesvirágúak rendjébe és a káposztafélék családjába tartozik, utóbbi tény a megjelenéséből is kilogikázható. Kínában és Japánban körülbelül a mi időszámításunk kezdete óta termesztik, ehhez képest nagyon későn, a múlt század első felében érkezett Európába, népszerűsége pedig csak az utóbbi pár évtizedben ívelt felfelé a kontinensen. Magyarországon ma sem tartozik a divatos zöldségfélék körébe, de például az USA-ban, Németországban vagy Svájcban igen közkedvelt, ebben a tekintetben a mángoldhoz hasonlítható. 

Kínai kel-tető

Egyéves növény, erős karógyökere biztosan tartja, szára alig láthatóan rövid. Gyökérzetének oldalelágazása csekély, így a kiszáradásra fokozottan érzékeny, nedvességet felvenni ugyanis csak korlátozottan tud, ezért gyakori öntözést kíván. Hőigénye összetett, ugyanis míg a kifejlett növény az enyhébb fagyokat is zokszó nélkül tűri, a magoknak körülbelül 20 Celsius szükséges a fejlődéshez (ezért is lehet próbálkozni a nyárvégi vetéssel). Rövidnappalos, vagyis fényigénye nem túl nagy, ami szintén az őszies jelleget erősíti, bár meg kell említeni, hogy Ázsiában léteznek nyári fajtái a kínai kelnek. 

Fólia alatt

Kifejezetten kedvelt földtípusa nincsen, ahol egyéb zöldség megterem, ott a kínai kellel is sikert érhetünk el, tápanyagigénye azonban magas, így erősen igénybe veszi a közeget, ahol növekedik, ebből kifolyólag a közelében élő gyomokat is elsorvasztja, ami viszont jó hír. Ha segíteni akarjuk a növekedésben nitrogénnel és káliummal lakassuk jól, és a szerves trágyát is szívesen fogadja. Legfőbb kártevői  a meztelencsigák és a levéltetvek, rothadással pedig mészhiányos talaj esetében találkozhatunk. Tenyészideje 60-80 nap, így attól függően, hogy a nyár végének mely időszakában, és hogy magvetéssel vagy palántázással telepítettük, akár szeptember végén is szedhetjük már. Eltarthatósága kiváló, a leszedett fejek gyökértelenítve, és a takaróleveleket lefejtve pincekörülmények között (5-8 C) 5-6 hétig fogyaszthatóak maradnak, fagypont környékén pedig hónapokig őrzi frissességét.

Kínai kel saláta

Maga a zöldség C-vitaminban dús, aminosavakat tartalmaz, és fehérjében a fejeskáposzta háromszorosát adja. Bár íze kevésbé karaketeres utóbbihoz viszonyítva, kiváló saláta alapanyag, főzelék is készíthető belőle, de nyersen rágcsálva is egészséges nassolnivaló. A téli időszakban, mikor kevesebb zöldségfajtából válogathatunk, a kínai kel roppant hasznos kiegészítője lehet az étrendünknek, érdemes tehát beépíteni az őszi-téli menükínálatba.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A kertben töltött estéknek különleges varázsuk van, akinek van szerencséje saját birtokán bámészkodni sötétedés után, az tudja, miről van szó. Csillagokra révedezni egy nyugágyban hátradőlve önmagában is roppant jó elfoglaltság, a napokban azonban még különlegesebb élményben lehet részünk. Az augusztus köztudottan a hullócsillagok hava, a legaktívabb tevékenység pedig a mostani hétvégén esedékes. A tegnapi nap sajnos nem kedvezett a csillagfürkészeknek, a szokatlan augusztusi lehűlés mellett felhők is akadályozták a látvány élvezetét, de semmi sincs veszve, hiszen a mai nap már alkalmasabbnak ígérkezik a meteorraj megfigyelésére.

A Perseidák maximuma augusztus 12.-én és 13.-án esedékes. A Perseidák egy meteorraj, melynek szülőobjektuma a 109P/Swift-Tuttle üstökös. A Perseidák vonulását rendszerint sűrű meteorzápor és fényes meteorok kísérik. A jelenséget a Perszeusz csillagképnél figyelhetjük meg, ez ugyanis a meteorraj radiánsa, vagyis látszólagos kiindulási pontja (nevét is innen kapta). A rajt alkotó számtalan apró porszemcse légkörbe érése és felhevülése okozza az egyedülálló látványt, melyet a legjobban magas és sötét helyről figyelhetünk meg. A késő esti órákban, 21 és 23 óra között, illetve pár órával a pirkadat előtt van a legnagyobb esély a zápor megpillantására. A tapasztalatok alapján a megfigyelés idején óránként 150-400 észlelés várható a körülményektől függően.

Aki a ritka és szemet kápráztató jelenségről nem akar lemaradni, készítsen ki dönthető támlájú kerti nyugágyakat, párnát, pokrócot és üdítőt (esetleg forró teát, ha az idő zord marad), vagy ha lehetséges, menjen minél magasabb helyre, garázs-, vagy háztetőre, városban akár az épületek tetejére (ám sajnos a városi fényszennyezés jellemzően megnehezíti a megfigyelők dolgát). Idén a holdciklus is viszonylag kedvező lesz, a holdtölte csak 18.-án esedékes, így bolygónk kísérője csupán mérsékelt fényárral nehezíti a meteorvadászok dolgát!

Az arra alkalmas kertekben egyszerűbb, de akár egészen profi csillagmegfigyelő állomás is építhető, melynek magassága a kilátókkal ugyan nem vetekedhet, de a fák és a környező épületek takarását semlegesíthetik. Természetesen ma már késői nekilátni az építésnek, de aki ötletet akar meríteni a jövőre vonatkozóan - hisz meteorzápor minden évben van -, tekintse meg az alábbi képeket, melyek egy német desig-építész cég modelljét ábrázolják. Egy ilyen emelt terasz az éji kilátás mellett sokminden másra is alkalmas lehet, az alsó fedett rész kinti dolgozószobának is alkalmas, esős időben pedig biztosítja a szabadban tartózkodás lehetőségét. Az építmény összevonható egy gyerekeknek elfoglaltságot adó játszóházzal, és fedetlen terasz-rész nyitott kerti szobaként is berendezhető nyugágyakkal, pihenőszékekkel. 

Emelvénnyel vagy anélkül, mindenkinek sikeres hullócsillagvadászatot ma estére!

Képek: innen, innen, innen, és innen.