Megyeri Szabolcs kertész blogja

A karácsonyi időszak mindig alkalmat ad némi merengésre, elgondolkodásra, teli hassal, a meleg szobában heverve hamar érkeznek a magvas gondolatok. Hadd osszam meg most önökkel is az én rövid fejtegetésemet, melyet a karácsonyfa és a tökéletesség viszonyáról hoztam össze.

Nézzék meg elsőként az alábbi képet, ez egy feldíszített nordmann fenyő, melyet egy kedves ismerősöm kapott tőlem, ezúton is köszönöm neki a képet, és azt, hogy felhasználhattam.

A megajándékozott roppantul örült a fenyőnek, és azt írta, hogy tökéletes, olyan szerinte, mint a szirupos karácsonyi filmekben az ideális fa. Az érdekes az, hogy kertészetem egyik vásárlója, aki szakasztott ugyanilyen fát kapott, azzal a kifogással élt, hogy a fa szabálytalan, közel sem tökéletes, és egyáltalán nem elégedett. Arról a fenyőről nincs fotóm, de talán elhiszik nekem, hogy valóban éppen ilyen volt, minden paraméterét tekintve. Hogyan lehet hát az, hogy ami az egyiknek tökéletes, a másiknak kifejezetten hibás, tökéletlen? (Persze, értem én, ajándék lónak illedelmes ember nem nézi a fogát, de hajlamos vagyok elhinni az ismerősömnek, hogy az ajándékozás ténye ellenére valóban csodaszépnek látta fáját.)

Az ideális női alak! Vagy mégsem?

Ha december akkor karácsony, ha pedig karácsony, akkor karácsonyfa! Az ünnep fő dísze sokféle lehet a luctól az erdei fenyőig, azonban egyre divatosabb dolog kiegészítő dekorációként kisebb méretű, alternatív karácsonyfákat állítani. Ezek előnye elsősorban a méret, a karácsonyi hangulat előcsalogatható, megteremthető velük a gyerekszobában, a kisszobában, az étkezőben, vagy akár a konyhában, de a pótfák jól mutatnak a munkahelyeken, vagy éppen boltok, üzletek dekorációjaként is. Lássuk milyen érdekes, trendi mini karácsonyfák jöhetnek szóba!

Az idei év slágere a grincsfa, bár lehet, hogy korábban is divatos volt, én töredelmesen bevallom, most hallottam róla először. A grincsfa Dr. Seuss híres meséjéhez kapcsolódik, melyben a grincs gonosz manóként próbált keresztbe tenni a karácsonynak, hogy aztán végül persze őt is meghódítsa a ünnep szelleme és a szeretet ereje. A grincsfa, vagy manófa ennek a mesének a világát idézi, maga a fa manósipka alakú, és feldíszíthető több, vagy akár egyetlen lelógó csúcsdísszel, égősor is tekerhető rá, méretét tekintve pedig változatos, a zsebméretűtől a nyakig érőig terjedhet. Grincsfát készen is lehet venni, de persze izgalmasabb ha mi magunk készítjük el, utóbbi esetben alapanyagként hagyományosan zanótra lesz szükségünk, de akár a leylandi ciprus is megteszi, jobb kézügyességgel rendelkezők pedig élő növény helyett örökzöld ágakból, hajtásokból is összeszerkeszthetik a grincsfát. A készítés menete elviekben egyszerű, vékony dróttal vagy madzaggal összeszorítva a hajtásokat, felfelé vékonyodó csúcsos alakot kell kialakítani, úgy, hogy a vége lefelé kanyarodjon, manósipka formát felvéve. A díszítés teljesen ízlés és habitus kérdése, akár már a kötöző madzagra is lehet gyöngyöket fűzni, lehet gazdagon díszíteni, vagy minimál stílusban dolgozni. 

A következő ötlet sokkal meghökkentőbb lesz elsőre, ugyanis itt a rozmaring fogja helyettesíteni a karácsonyfát! A rozmaringot elsősorban a konyhából ismerjük morzsolt fűszerként, de persze sokan nevelik élő fűszernövényként is. Hogy lesz hát akkor belőle karácsonyfaszerűség? Egyszerűen, az idősebb, dúsabb (ezt jellemzően nyírással lehet elérni) cserepes rozmaring egy kis alakító metszéssel pompás fenyőfa alakzatra nyeshető, és máris kész az ünnepi növénydekoráció! A rozmaring fa nálunk még nem igazán ismert, az USA-ban viszont már bevált fapótlék, így egy próbát mindenképp megér. A rozmaring hálás növény, igényei alacsonyak, szárazságtűrése kiváló, és mivel a mi klímánkon nem téltűrő, a cserepes példányokat egyébként is a lakásban kellene tartani a hideg hónapokban. A rozmaring nem csak megjelenésével hódíthat meg minket, jellegzetes kámforos-tömjénes illatával érdekes pluszt adhat a karácsonyi hangulatkavalkádhoz! 

A harmadik alany talán a legismertebb, mini karácsonyfaként régóta árulják, ő a cukorsüvegfenyő. Ez a fenyőféle nagyon lassan cseperedik, így hosszú évekig arasznyi magasságú marad, kicsit bonsai-érzetű, roppant bájos küllemű dísznövény. Méreténél fogva kiválóan használható például gyerekszobába amolyan előzetes karácsonyfaként, de sokan spórolásból vagy praktikus okokból ünnepi fenyőként is ezt a fajt használják. A cukorsüvegfenyőről azonban mindenképp tudni kell, hogy nem szobanövény, a fűtött lakásban a többi élő fenyőhöz hasonlóan legfeljebb 10 napot maradhat, ezután károsodni fog, hosszabb benti tartás esetén pedig biztosan elpusztul! A cukorsüvegfenyő ettől függetlenül kiválóan alkalmas ünnepi dekorációként, ha lejárt a benti ideje, tovább díszíthet a balkonon, teraszon, vagy akár a kertbe kiültetve. Kis méreténél fogva dézsában is nevelhetjük, előbb fog kihullani a szakállunk, minthogy a fa gondot okozzon súlyával, magasságával. A cukorsüvegfenyőt óvatosan díszítsük, csak pár darab kimondottan könnyű díszt aggassunk rá, hogy a hajtásait ne terheljük túl, vagy törjük le.

Még nem tudja, hogy élő vagy vágott fenyőt vásároljon? Gyorsan olvassa el EZT a korábbi bejegyzésemet, és minden kiderül!

 Képek: innen, innen, és innen.

Hogy a december ne csak a karácsonyfáról szóljon - legalábbis itt a blogon - elővettem egy régi kedves témámat, mégpedig a kerti gyermekjátékokat. A kicsiket a kertben renget játékkal le lehet foglalni, ilyen a homokozó, a mászóka, a hinta, és társaik, ám ezeken túl is van még bőven lehetőség, bár némelyik azért kíván erőfeszítést az apukáktól. Ilyen kerti gyermek extra lehet a gyepbe épített autópálya, ami természetesen elsősorban a fiúknak érdekes, bár éppenséggel lányos történetek is eljátszhatóak egy ilyen pályán. Hogy miről is van szó, azt mutassák be helyettem az alábbi képek, maga az elkészítés nem ördöngösség, szakember nem is kell hozzá, csupán egy barkácsolni hajlandó szülő és egy hétvégi délután. 

Nagyobb fiúknak valóak a távirányítós autókhoz épített kerti pályák, amik szintén egyszerűen elkészíthetőek, viszont akár az apukákkal együtt is játszhatóak, sőt, azt gondolom, hogy a felnőttek egy-egy ilyen pályánál hamarabb elmerülnek a mókában, mint a gyerekek. Mindenesetre ezek a pályák folyamatos elfoglaltságot adhatnak, hiszen az utat folyamatosan lehet csűrni-csavarni, alakítgatni, a pályát szépítgetni pedig remek hobbi. Az egyszerűbbekhez pár műanyag idom is elegendő, az igazi élethű versenypálya pedig hosszas bíbelődéssel készíthető el, de utóbbi már dekorációs elemként is kiváló egy szépen gondozott kertben.

Aki pedig még egy szintet lépne, az autók helyett vonatot telepítsen a kertbe! A kerti vasúthoz már komoly szenvedély és elhivatottság kell, a kialakítás is nehezebb és költségesebb, de a kerti modellvasút elképesztően látványos, ráadásul mind az építés, mind a játék remek időtöltés!

Aki pedig komolyabb kisvasutat szeretne, innen meríthet ihletet:

 Képek: innen és innen.

Már csak párat kell aludni, és ránk virrad az év utolsó hónapja, a december pedig hagyományosan nem szól másról, mint az ünnepi készülődésről és a karácsonyi hangulat megteremtéséről.  A karácsonyhoz sokféle illat társul, többek közt a fahéj is, például mézeskalácsban, sütik fűszereként, de akár a kakaót, tejeskávét is feldobhatjuk vele, hogy ne is beszéljünk a teljesen aktuális forralt borról, ráadásul a fahéj nem csak édességekhez, hanem többek közt curryhez, bárányhús ételekhez, egyéb főfogásokhoz is felhasználható. Meg persze úgy általában, a karácsonyt félretéve is remek atmoszférateremtő aroma a fahéjé. Fahéjat a többségünk zacskós őrölt fűszerként, esetleg rúdként lát, ám maga a fahéjfa szinte ismeretlen, ismerkedjünk hát meg vele kicsit!

Fahéjfa, dús lombkoronával

Mikor fahéjról van szó, meg kell jegyezni, hogy tulajdonképpen két dologról beszélünk. A nálunk fahéjként ismert fűszer a fahéjfa (Cinnamomum zeylanicum) kérgéből készül, míg az Egyesült Államokban ezen a néven ismert ízesítő inkább a csípősebb kínai fahéj, vagyis a kasszia (Cinnamomum aromaticum Nees). Akinek volt szerencséje már a '70-'80-as években is fahéjjal fűszerezni, talán emlékszik, hogy az akkori fahéj gyengébb minőségű és ízű volt. Ez azért lehet, mert régebben a szocialista országok a jóval silányabb minőségű vietnámi fahéjat (Cinnamomum loureirii Nees) importálták, melyet manapság már csak a vietnámiak élvezhetnek.

Kasszia...

...és fahéjfa

Érdekesség: a fahéj jót tesz a gyomornak, segíti az emésztést, sokan pedig esküsznek a fahéjas tejre, mint kiváló fogyasztószerre.

A fahéjfa 8-10 méter magas Srí Lankán őshonos, trópusi őserdőkben élő örökzöld növény, de a fűszernövényként termesztett példányokat rendszerint nem engedik pár méternél magasabbra nőni, vagyis metszéssel tartják kordában őket. Levelei húsosak, arasznyiak, fiatal korukban piros színezetűek. Virágait fürtökben hozza, termése bogyós, barnás-vöröses, ám a konyhai alapanyag nem ezekből származik. A fűszer a fiatal, földközeli ágak papírvékony kérgének lehántásával készül, melyet vagy őrölnek, vagy darabosan, vékony cső alakúra sodorva csomagolnak. A fahéjfa itthoni termesztéséről sajnos le kell mondanunk, mivel nálunk nem él meg. 

Kéreghántolás

A fahéj, mint fűszer közel kétezer éves múltra tekint vissza, az ókortól kezdve keresett alapanyag volt. Valaha aranyárban mérték, és beszerzéshez rémisztő legendákat koholtak, hogy árát magasan tarthassák, és kereskedelmének monopóliumáért háborúkat is vívtak. Magyarországra a XV. század környékén érkezett, és azóta szerves része a honi konyhának, ráadásul manapság már nem kell megküzdeni érte, olcsón kapható bárhol. 

Tudta-e? A gyakran előforduló és bosszantó hangyainvázió egyik ellenszere is lehet a fahéj! Ezt az aromás fűszert ki nem állhatják a hangyák, így a vonulási útjukra, vagy a bejárási pontokra (ajtóküszöb, ablakpárkány) szórt fahéj elriasztja az apró rovarokat. Persze a fahéj kicsit drága ahhoz, hogy szanaszét szórjuk a lakásban, de elviekben bevált hangyariasztó. Az olcsóbb megoldások hívei inkább élesztővel, sütőporral űzzék el a szorgos hangyákat.

A fahéjfa fiatal, piros levelei

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Kiáltvány a városi zöldterületek és zöldfelületek védelmében

A városi parkok, fasorok és egyéb zöldfelületek – városképi, egészségvédelmi, ökológiai és klímavédelmi jelentőségüknek megfelelően –  világszerte felértékelődtek. A 21. században többé nem tartható az a tervezői szemlélet, amely a zöldterületekre mint üresen álló építési telkekre, a zöldfelületi elemekre pedig mint zéró értékű, máshol pótolható objektumokra tekint. A közelmúltban mégis számos esetben csökkent a zöldfelület egy-egy terület felújításakor. A Dagály strand, az angyalföldi Duna-part, a József nádor tér, a Kossuth tér átalakítása csak pár példa erre. A Városligetben és a Római-parton tervezett tömeges fairtás is azt mutatja: a zöldterület védelme nem prioritás a városfejlesztésnél. Nem születnek alternatív tervek és nem folyik egyeztetés a lakossággal, ezért is övezi sok esetben felháborodás az ilyen átalakításokat. Mindezen változtatna, ha Magyarországon meglennének a hatékony városi zöldfelület-védelem törvényes feltételei.

Alulírottak ezért sürgős intézkedésre szólítjuk fel a kormányt, az országgyűlési képviselőket, valamint a főváros, a kerületek és a hazai városok vezetőit az alábbiak szerint:

1.

A városi zöldterületek és fasorok kapjanak az infrastrukturális hálózatokéval megegyező  védelmet! Csonkításukra, eltávolításukra ne teremtsen jogalapot más szolgáltatások fejlesztése vagy új    beruházások kivitelezése. Óvjuk meg a közparkokat és a közkerteket!  

2.

A fejlesztések elsősorban a leromlott állapotú városrészek rehabilitációját szolgálják, és ne a  város meglévő zöldterületeit terheljék! A köz- és magánfejlesztések továbbá mindenkor legyenek tekintettel a meglévő zöldfelületi értékekre, és  gazdagítsák további elemekkel a zöldfelületi vagyont.

3.

Jó gazdát a városi zöldfelületeknek! Legyen minden városi önkormányzatnál felelőse a zöldterületek fenntartásának és fejlesztésének, aki  gondoskodik a vonatkozó jogszabályok megszületéséről és érvényesítéséről. Készüljön mindenütt  zöldfelület-fejlesztési stratégia, megvalósulásának anyagi feltételeit tartalmazza a település éves  költségvetése.

4.

A kiemelt állami beruházások se mentesüljenek a környezet védelmét szolgáló előírások hatálya  alól! Minden közparki, közterületi és közintézményi beruházáshoz készüljön zöldfelület-fejlesztési terv,  melyet széles körben megvitatnak az érintettekkel. A terv biztosítsa, hogy a beavatkozások  végeredményeként nő a zöldfelületek kiterjedése és javul a minősége, különös tekintettel a vegetáció  klimatikus viszonyokra és levegőminőségre gyakorolt hatására.

5.

Semmit a közparkokról a helyi civilek nélkül! Rögtönzött fejlesztések ne írhassák felül a települések hosszabb távú fejlesztési terveit és építési szabályzatát. Tervezési fázistól a megvalósításig biztosítsák az érintettek részvételét, valamint jogát a  teljes körű tájékozódáshoz, illetve a döntések fellebbezéséhez. Alternatív fejlesztési tervek is készüljenek.  Minden változatnál mutassák be azok várható környezeti hatásait és valódi (externáliákat is tartalmazó)  költségeit.

Budapest, 2016. november 23.

A kiáltványt kezdeményező civil- és szakmai szervezetek, szakértők:

Bardóczi Sándor, okleveles tájépítész mérnök                               

Beleznay Éva, építész-urbanista

Budapest Kör

Budapesti Városvédő Egyesület (BVE)                                                       

Greenpeace Magyarország

Lányi András, író, filozófus

Levegő Munkacsoport (LMCs)             

Magyar Tájépítészek Szövetsége                                                           

Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT)

Megyeri Szabolcs, kertész

Meggyesi Tamás, professzor emeritus, BME Építészmérnöki kar, Urbanisztika tanszék, egyetemi tanár

Schneller István, építész-urbanista, egyetemi tanár

Csatlakozók, támogatók:

Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata

Dr. habil Alföldi György DLA, a BME Urbanisztika Tanszék egyetemi docense

Dr. Fleischer Tamás, kutató

Orosz Csaba (PhD), okleveles épitőmérnök, egyetemi docens

Pákozdi Imre, közíró

Ránki Júlia, rádiós műsorvezető/szerkesztő

Schuchmann Péter, a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozatának elnöke

Szokolay Örs, építész, Zugló stratégiai főtanácsadója

Tosics Iván, szociológus, kandidátus

Természetesen nem novemberben megírt e-mailekről lesz szó, hanem egy hetek óta aktuális kertészeti vonatkozású feladatról, mégpedig a lehullott levelek elhelyezéséről. Az ősz mindig erőteljes levélhullással jár, már persze ahol lombhullató fák, cserjék, vagy éppen futónövények vannak, vagyis kis túlzással mindenhol. A jelenség nem csak a kerteken belül igényel intézkedést, hanem az utcafrontokon is, sőt, főleg ott, hiszen a járdán felhalmozódó, esőáztatta levelek ha nem is érik el egy jeges járda veszélyességi fokát, azért mindenképpen csúszós felületet képeznek, hogy a dolog esztétikai oldalát ne is említsem. A levelek eltüntetésének több módja van, akad köztük kerülendő és kifejezetten javasolt is, ezekről lesz szó most dióhéjban.

Kezdjük azzal, amit ne csináljunk, ez pedig az égetés. Ősszel megszokott dolog, hogy felgyúlnak a kertekben zöldhulladékot eltüntetni hivatott rögtönzött tábortüzek, melyekkel az a fő gond, hogy a nedves, nyirkos levelek miatt az égés hőmérséklete alacsony, így sokkal több káros anyag szabadul fel a halomból, mint egy nyári szalonnasütögetés közben, ráadásul ha pár napi rendszerességgel gyúlnak fel a kerti tüzek egy környéken, akkor folyamatosan kapunk a szennyező füstből. Sajnos szokás, hogy ha már ég a tűz, rádobálnak a háziak olyasmit is, ami aztán tényleg nem való oda, láttam már ilyenkor törött lábú műanyag széket is kikandikálni a máglyából, az ilyesminek meg ugye nem is kell magyarázni a káros mivoltát. Mindemellett a házi szemétégetés a legtöbb településen rendelettel tiltott is, bár ez szokta legkevésbé visszatartani a tüzelőket.

Friss kép: szállításra összekészített zöldhulladékos zsákok egy ferencvárosi társasház előtt. 

A tüzelés helyett sokkal egyszerűbb és tisztább az elszállíttatás, mely szintén csaknem minden településen megoldott, általában a helyi közterület fenntartó végzi az elvitelt, rendszerint előre megvásárolható jelzéssel ellátott zsákokban. Budapesten az FKF intézi ezt, december első harmadáig szokott tartani az elszállítás, ráadásul az FKF ettől az évtől kezdve már nem sima nejlonzsákokat ad, hanem biológiailag lebomló zsákokat lehet vásárolni. Mert természetesen nincs ingyen a szolgáltatás, a gyűjtőautó csak az FKF zsákjaiba pakolt lombhulladékot viszi el, ezek ára azonban nem csillagászati, darabja 235 forintért szerezhető be, egy átlagos méretű kert esetében 4-8 zsákkal lehet számolni, persze ez attól is függ, milyen és mennyi növény van a kertben. Az FKF szolgáltatásáról ITT olvashatnak bővebben. 

Az FKF külön kéri, hogy tűlevelűek növényi részeit, illetve diót ne tegyünk a zsákokba, mert ezek nem komposztálhatóak, ezt tartsuk be. Ugyanakkor ezek a növénytípusok is komposztálhatóak, csak máshogy, külön kezelve, a dió komposztálásáról ITT írtam bővebben, diós gazdáknak érdemes elolvasni!

 

Komposztáló ketrec és bolti komposztláda

A másik remek alternatíva a komposztálás, ez történik egyébként az FKF által begyűjtött zölddel is. A komposztálást nyilván nem kell hosszan bemutatni, egyszerű eljárásról van szó, az egy helyre gyűjtött, felhalmozott zöldhulladékot ilyenkor a természet a megszokott módon bomlasztja le, hogy 3-6 hónap múlva roppant hasznos bio tápanyagként legyen hasznosítható a levélkupac, és az egyéb komposztálható hulladék. A komposztáláshoz 2-3 négyzetméternyi hely kell a kertben, ahová a komposztálóegységet kihelyezhetjük, ez legyen a kert egy kicsit félreesőbb része, nem a szaga miatt, mert az nincs a jól rendbentartott komposztnak, inkább azért, mert nem mindig túl díszes látvány. A komposztálóláda lehet bolti edény, vagy házi alkalmatosság, utóbbi esetben egy négy rúd közé kifeszített drótháló is megteszi, de készíthető szemrevaló fából ácsolt láda is, mely aztán egészen esztétikus is lehet. A komposztanyag bármilyen kerti zöldhulladék lehet, fűnyesedék, a metszés maradéka, lehullott levél, sőt egyes háztartási szemét típusok is komposztálhatóak, például a kávézacc, a tojáshéj, a natúr, festetlen papír és karton, a fonnyadt zöldségek, romlásnak indult gyümölcsök, vagy éppen az elhalt szobai növények, de a növényevő háziállatok ürüléke is komposztálható. A komposztra egyéb szemetet, vagy például kutya, macskapiszkot ne dobáljunk! A komposzthalom az összeállítás után sok törődést nem igényel, időnként át kell forgatni egy vasvillával, olykor pedig nedvesíteni szükséges. 3-6 hónapon belül a komposzt felhasználható lesz ültetéseknél, vagy tápanyag utánpótlás esetén kerti növényeinknél.

Sokan egyszerűen a kerti talajon hagyják a lehullott leveleket, mondván a természet így rendelte, és ez valójában igaz is. A lehullott leveleknek fontos szerepük van a talaj táplálásában, hiszen a komposztálás ugyanezt a célt szolgálja, csak egy kis területre koncentrálva. Akit nem zavar a lehullott levelek látványa, egyszerűen a kertben hagyhatja azokat úgy, ahogy lehullottak, és majd a tavaszi kertébresztés során eltakarítja a maradványokat.

Képek: innen, innen és innen.