Megyeri Szabolcs kertész blogja

Szükségleteink elvégzéséről általában szemérmesen hallgatunk, legalábbis nem tesszük közhírré az ezirányú gondolatainkat, problémáinkat, azonban vannak olyan helyzetek, amikor ez a téma közérdekűvé válik, elsősorban mikor a közterületi vécézésről van szó. Budapest régi tartozása, hogy igencsak híján van közvécéknek, és bár ez a hiányosság mindenki - még a városvezetés -  előtt is ismert, a tapasztalat az, hogy csak nem történik semmi változás.

Ezt az állóvizet zavarta fel tegnap egy izgalmas felajánlás, miszerint egy reklámfelületekkel foglalkozó cég 30 darab korszerű, automata vécét telepítene Budapestre (meg még köztéri bútorokat és kerékpártartókat is), cserébe pedig csak félezer plakáthelyet kérnének, az index vonatkozó részletes cikke IDE KATTINTVA olvasható el. Az "adományozó" cégnek ebben az az üzlet, hogy a reklámfelületek értékesítéséből befolyó pénz haszonnal fedezné a tolalettek üzemeltetését, így végső soron mindenki jól járna, az egyszeri városjáró több helyen tudná folyó és egyéb ügyeit intézni, míg a városnak tulajdonképpen semmibe nem kerülne az egész. A kerületi vezetések mégsem repesnek az örömtől, de vajon miért?

Egy automata zuglói közvécé, de vajon működik-e?

A nem egyértelműen pozitív fogadtatás oka, hogy a kerületi vezetések - nyilván némi tapasztalati alappal - attól félnek, hogy az új csodatoaletteket hamar elfoglalnák a hajléktalanok, így borulna az üzlet, ugyanis a reklámfelületekért a város nem kapna használható illemhelyeket. Az égető vécéhiány azonban mindenképp megoldásért kiált, hiszen a fent idézett cikk tanúsága szerint összesen alig 80 közvécé van Budapesten, ezek közül pedig jó ha félszáz működőképes ténylegesen. Felmerülhet a kérdés, hogy mindez miért érdekes egy kertészeti témájú blogon, a válasz pedig elég egyszerű, ahol nincs közhasználatú vécé, ott az emberek azt használják, ami a célra leginkább alkalmas, ez pedig jellemzően valamely zöldterület, egy park, egy füvesített szeglet, egy sor cserje, és így tovább. Ezzel egyfelől a közparkok állaga romlik, vonzerejük csökken, másfelől akinek dolgoznia kell ezeken a helyeken a növényekkel (ez velem is megesik) könnyen forró témába nyúlhat, csaknem szó szerint. Mivel a sokat idézett Bud Spencer elszólással ellentétben a világ nem egy nagy vécécsésze, valamit tenni kéne, ezért jó kiindulási ötlet a felajánlott 30 automata toalett.

Ezen a ponton átadnám a szót magamnak, ugyanis pezsdítő felajánláson és a csodaszép októberi időn felbuzdulva meglátogattam Zugló egyetlen köztéri (ráadásul automata) vécéjét, megpróbáltam bejutni (lelövöm a poént, nem sikerült), informálódtam az ilyen toalettek működtetési költségei, anomáliái felől, próbáltam a helyzetet elemezni és megoldásokat keresni, mindezt pedig videóra is vettem, amit Önök is megnézhetnek azonnal, bő negyedórában, kattintsanak bátran!

Azoknak, akik nem akarnak vagy tudnak videót nézni, röviden összefoglalom a tapasztaltakat, a tényeket és konklúziókat, hogy kommentben aztán ők is hozzászólhassanak:

- a zuglói toalett nem működött ottjártamkor, a pénzt elnyelte, de ajtót nem nyitott

- a szóban forgó vécé üzemeltetői szerint az automata toalettel sok a probléma, megrongálják, belé költöznek, összepiszkítják, és tulajdonképpen állandó felügyeletre és takarításra szorulna, ha valóban vonzó, mindig működő vécéként szeretnék üzemeltetni. Ezzel a megoldással a hajléktalanok is nyugodtan használhatnák, hiszen lenne, aki takarít, adott esetben fertőtlenít utánuk.

- egy, a videóban látható automata illemhely bekerülési költsége nagyjából tízmillió forint, és havi 40-60 ezer forintot "termel" a belépődíjakból

- ha elfogadjuk, hogy használható közvécét csak folyamatosan jelen lévő, a pénzbeszedésen kívül állandóan takarító személyzettel lehet működtetni, akkor egy hevenyészett számítás után egy toalett éves bérköltsége mindennel együtt nagyjából 14 millió forint (három plusz egy beugró munkással számolva, havi 130 ezer nettóval és egy kevés cafeteria juttatással - ennél kevesebbért reálisan senki nem vállal napi nyolc óra klozet takarítást)

- a konklúzió nagyjából annyiban foglalható össze, hogy valóban használható közvécéket nem lehet teljesen automatizáltan működtetni, egyrészt a technika sérülékenysége, de méginkább a használat intenzitása miatt. A megoldás az állandó felügyelet lehet, ami viszont pénzbe kerül, de ezt az önkormányzatok már nem szokták szeretni, pedig enélkül egyszerűen nem működik a közvécé rendszer. A toalettenként számolt évi nagyjából 14 milliónyi összeg laikus szemmel óriási, egy kerület éves büdzséjében viszont már nem egy eget rengető összeg, még ha nem is egy, hanem mondjuk 2-3 vagy akár 5-6-7 kerületi illemhelyről van szó. A kerületi vezetéseknek tehát mérlegelniük kell, hogy áldoznak-e elegendő pénzt olyan közterületi toalettekre, amik valóban hosszútávon használhatóak lesznek, vagy beérik a borítékolhatóan  rövid időn belül működésképtelenné váló automata vécékkel, esetleg mindkét változattól elzárkózva rövidre zárják a kérdést. 

A yuccát azért szeretjük, mert egyfelől hangsúlyos, figyelemfelkeltő (szoba)növény, másfelől a megjelenésével, külalakjával a trópusokat, a tengerparti nyaralások hangulatát idézi meg, nem csoda hát, hogy rengetegen kedvelik és tartják ezt a különleges dísznövényt. A yucca azonban a kényesebb típusú zöld házikedvencek közé tartozik, így hasznos tisztában lenni a jellemző betegségeivel, azok kezelési lehetőségeivel, és általában a yucca helyes tartási körülményeivel!

A yucca, vagy magyarosabb nevén pálmaliliom, egy lassan növő (évi 10-15 cm), de hosszú életű tőlevélrózsás növény, mely szereti a tűző napsütést, jól tolerálja a szárazságot, és még a keményebb teleket is takarás nélkül átvészeli, de jellemzően azért nem szokták tulajdonosai kiültetni a kertbe, inkább a dézsás nevelés a megszokott. A kerti tartás sem lehetetlen ugyanakkor, a yuccák helyzete a hazai kertekben azért problémás, mert legendás tűrőképességük miatt sokszor ültetik kevésbé előnyös helyekre is őket, később aztán, mire megnőnek, a ritkítás, tisztítás elmarad, így dekorációs értéküket elvesztik, és könnyebben meg is betegednek. kerti kiültetéskor tehát egyrészt gondoskodni kell a megfelelően napos, kiegyensúlyozott talajú, huzatmentes, tágas helyhez, másfelől nem szabad magára hagyni a növényt. A yuccák leggyakoribb betegsége a baktériumos levélfoltosság, mely sajnos pár év után gyakorlatilag minden példányt megtámad, hatására a levelek foltosak lesznek, beteges külsőt kölcsönözve a növénynek. A foltosodást a Coniothirium concentricum nevű baktérium okozza, melynek terjedését a túl gyakori öntözés, és az esősebb, párás időjárás segíti elő. A baj ezután nem jár egyedül, a legyengült növényt gyakran különböző gombák támadják meg. A megoldást ilyenkor az ifjítás jelenti, vagyis a fiatal hajtások áttelepítése, de lehetséges egyszerűen új növényt ültetni a régi helyére, és persze kémiai védekezés (permetezés) is szóba jöhet.

A yuccának két fajtája van forgalomban, egyik a Yucca filamentosa, a másik a Yucca recurvifolia. A kerti pálmaliliom (Y. filamentosa) az a fajta, mely gyakoribb a családi házak kertjeiben. A beteges, esetleg elöregedett, elburjánzott növények megifjítására, átültetésére a legjobb időszak a tavasz, még a vegetációs időszak beindulása előtt célszerű a növényt bolygatni. Leginkább a fiatal, de már beérett hajtásokat érdemes leválasztani, és belőlük új növényeket telepíteni. Az idősebb növényeket meg lehet tisztítani, és visszametszeni, vigyázva a tőlevélrózsára, ugyanis ha a tőlevélrózsa megsérül, akkor hajlamos lesz a rothadásra. A leválasztott hajtásokat érdemes egy-két napig szárítani, így nehezebben rothadnak be, mikor elültetjük őket. A yuccát sose öntözzük szórófejes öntözővel, vagy felülről, mivel ez kedvez a gombák elszaporodásának, ami pedig a növény pusztulásához vezető út kezdetét jelentheti.

A dézsás pálmaliliomokat az ősz második felében költöztessük be a lakásba, a kerti példányokkal ellentétben ugyanis ezek könnyebben szenvedhetnek fagykárokat, hiszen edényük kisebb térfogatú földje könnyebben átfagyhat, mint a kerti talaj. A yuccateleltetés ideális hőmérséklete a 10-15 Celsius fok, a túlfűtött szobában a levelek besárgulhatnak és leeshetnek. A yucca öntözési alapszabálya, hogy csak akkor van szükség nedvességpótlásra, ha a földje már kiszáradt, ez télen annyiban módosul, hogy ilyenkor csupán havi egy öntözést szabad beiktatni. A teleltetés alatt a pálmaliliomtól nem szabad megvonni a fényt, tehát ne helyezzük el a ablaktalan pincében, padláson, folyosón. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Bő két hét van hátra Halottak Napjáig, így aktuálissá válnak a temetői sírok gondozásával kapcsolatos feladatok, hiszen rengetegen - főleg, akik nem rendszeres temetőjárók - a kegyeleti ünnepnap előttre időzítik a sírok renoválását, hogy a Halottak Napja méltó állapotban találja a hantokat. Ehhez a művelethez próbálok most segítséget nyújtani, főleg a rutintalanabb sírgondozóknak, pár jól követhető, egyszerű lépést felvázolva

1. Felmérés

Amennyiben elhatároztuk, hogy az ünnepnapra megújítjuk, újraültetjük, rendbetesszük a síremléket, kezdésként látogassunk ki rövid időre a temetőbe, még a munka megkezdése előtt, hogy felmérjük a terepet. Sok függ attól, hogy a sír milyen állapotban van, ha tavaly jártunk utoljára odakint, lehangoló látvány fogadhat minket, de az is előfordulhat, hogy alig akad teendő. Temetőben talán illetlenség fényképezni, de nem rossz ötlet egy-két mobilos felvételt készíteni, ez sokat segíthet majd a tervezésnél. Figyeljük meg az ültetendő növények szempontjából legfontosabb körülményeket, vagyis az árnyékoltságot/napfényességet, a szélvédettséget, a rendelkezésre álló hely méretét, a beültethető rész földjének minőségét, mélységét, ezek döntő tényezők lesznek a növények kiválasztásakor. Gyakran azonban pont azért ritkák a temetőlátogatások, mert a temető messze, akár több száz kilométerre van lakóhelyünktől, ebben az esetben kénytelenek leszünk emlékeinkre hagyatkozni tervezéskor, illetve eleve olyan növényfajtákban gondolkodni, melyek a lehető leguniverzálisabbak.

2. Tervezés

Amennyiben a síremlék utolsó pillanatos, gyors rendberakásáról van szó, hatalmas terveket nem kell készítenünk, elegendő csupán a munkához szükséges felszerelések listáját összeállítani, valamint a megfelelő kellékeket és növényeket megvásárolni. Fontos kérdés, hogy mit vigyünk magunkkal a temetői munkához? Egy kisebb ásót, ültetőkanalat mindenképp jó, ha beszerzünk, és egy kapára, vagy egy kézi kultivátorra is szükség lehet. A lehullott levelek, a szél által szétsodort avar összegyűjtéséhez egy gereblye vagy lombsöprű lesz a legalkalmasabb, és a hulladék szállításához pár műanyag szemeteszsákot is készítsünk be. Előfordulhat, hogy az elburjánzó cserjék metszésére is sort kell keríteni, ezért egy metszőolló is legyen a felszerelésben. Nem hagyható otthon a védőkesztyű sem, amely megóvja kezünket a piszoktól, szúrós, tüskés ágaktól, és valamelyest a hidegtől is. A gyomokat mindenképp távolítsuk el a sírról és környékéről, ezt a felület kis mérete miatt legegyszerűbben kézzel oldhatjuk meg. A későbbi gyomosodást geotextília és talajtakaró fólia kihelyezésével előzhetjük meg. A fagyérzékeny lágy-, vagy fásszárú növények védelmét téli takarással végezzük el, a fenyőgally kiváló és mutatós ideiglenes fedő, a legalkalmasabb erre a közönséges lucfenyő ága, melyet könnyű beszerezni. Alternatívaként lomb, vagy dekorkő is szóba jöhet. Ha szükséges, készítsünk be egy zsák virágföldet, és egy kisebb adag komposztot, vagy egyéb tápanyagot. Nem rossz ötlet mindezek mellett egy termosznyi meleg teát is magunkkal vinni, az akár több órát is igénylő munkák alatt könnyen átfagyhatunk. 

Lehet sűrűn és szellősen is ültetni, de fontosabb a megfelelő fajok megtalálása 

3. Növényválogatás

A sírok beültetésénél a megfelelő fajtaválasztás kulcskérdés, ezért fontos az előzetes felmérés, és a sír adottságainak figyelembe vétele, ugyanis az ad-hoc módon végzett kiültetés akár egy-két hét alatt dekorációs értékét vesztheti, ami idő-, és pénzpazarlás. A tapasztalatlanabbak térjenek be egy kertészetbe, és vázolva a már felderített körülményeket, kérjék az eladók segítségét, ne pedig találomra válogassanak a kínálatból. 

Amennyiben bármilyen okból kifolyólag csak nagyon ritkán tudunk kimenni a sírhoz, a törpe örökzöldek válhatnak be a legjobban. Ezeknek a növényeknek elegendő a természetes csapadék, nem igényelnek folymatos felügyeletet, dekoratívak, és mivel örökzöldek, egész évben díszítenek. Fontos azonban, hogy valóban törpeváltozatról legyen szó, a tuják, fenyők több méteresre is nőhetnek, amivel komoly gondot, akár anyagi kárt okozhatnak a sír közelében. Fenyőfélék esetében csakis földlabdás, vagy termesztőedényben nevelkedett (konténeres) példányokat szabad kiültetni, ugyanis gyökerükön gombafonal szimbióták élnek. Legalkalmasabbak az elterülő, vagy kúszó növekedésű fajták, melyek kiültetéskor a rendelkezésre álló felület kétharmadát betakarják. Ajánlott fajták a havasi törpefenyő (Pinus mugo var. Pumilo), a fél méter magas gömbbé növekedő lucváltozat (Picea abies Globosa), az elfekvő növekedésű terülő tiszafa (Taxus baccata Repandens) és az előbbihez hasonló törpe boróka (Juniperus communis var. saxatilis).

Lombhullatók is szóba jöhetnek, ezek azonban a legtöbbször nagy méretük miatt nem ideálisak. Ültetésük akkor javallott, ha ez az elhunyt kifejezett kívánsága volt, és emellett a terület is alkalmas telepítésükhöz. A lombhullatók általában dekoratívak, élő fejfaként díszíthetik a sírt, az évszakokkal együtt változnak, így az élet örök körforgását szimbolizálhatják. A csüngő koronájú fák szomorúságot sugároznak, az elmúlást idézik, így temetői alkalmazásuk jól illeszkedik a hely atmoszférájához. A lombhullató fák, cserjék mellett szól nagy tűrőképességük, igénytelenségük is. A szomorú barkafűz (Salix caprea Pendula) embernagyságúra nő, tavasszal barkái szép látványt nyújtanak, ám a szárazságot rosszul tűri. A törpe növekedésű díszalma (Malus x hybr. Colarburst) és vérszilva (Prunus cistena) kis hellyel is beérik, élénk színük dekoratív. A díszalma helytakarékos, és lassan növekszik, a vérszilva pedig jó szárazságtűrő, félárnyékos helyen is elél. A páfrányfenyő megjelenése méltóságteljes, nagyon sokáig él, azonban magasra nő (akár 20-25 méter), így telepítése csak ennek figyelembevételével ajánlott. A lombhullató díszcserjék közül a cserjés pimpó (Potentilla fruticosa), a kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis), vagy a japán gyöngyvessző (Spiraea japonica) említhető. 

Ha nincs beültethető felület, vágott vagy cserepes virággal akkor is lehet dekorálni a hantokat

A kisebb felületű sírokra kisebb növényeket válasszunk, például olyan évelőket, talajtakaró növényeket, melyek most is ültethetőek, dekoratívak, és méltó kinézetet kölcsönöznek a nyughelynek. Ilyen többek közt a különleges megjelenésű gyapjas tisztesfű, a dekoratív csenkesz, a félárnyékot kedvelő kis meténg, a kifejezetten alacsony gondozási igényű hamvas cipruska, vagy a homogén felületet adó, kiváló takaróképességű hamvas törpemargitvirág. Érdekes ötlet lehet tavaszi hagymások ültetése, melyekkel ugyan most nem lesz virágos-növényes a sír (de rendezett mindenképpen), azonban tavasszal, a virágok kibújásakor nagyon szép látványt fognak nyújtani. Mivel október utolsó napjait tapossuk, az egy-, és kétnyári növények ültetése most nem időszerű, így amennyiben ezekkel díszítenénk a hantokat, várnunk kell tavaszig. 

4. Ültetés

A jó hír az, hogy tulajdonképpen maga a renoválás és az ültetés a legegyszerűbb része a folyamatnak, amennyiben jól felszerelkezve, és átgondolt vásárlást követően érkezünk ki a temetőbe. A munkával egy-két óra alatt végezni lehet, maga az ültetés szinte gyermekjáték, a területet gyommentesítsük, a földet mozgassuk át, keverjünk hozzá némi komposztot és/vagy friss általános virágföldet, majd tetszés szerinti elrendezésben helyezzük ki a növényeket. Ne feledjük az alapos beöntözést, és jó ötlet a növények közötti csupasz felületet mulcsanyaggal (fakéreg, zúzott kő) elfedni, ez esztétikailag is jót tesz, és a talaj kiszáradását is lassítja. Természetesen a sír körül is gazoljunk ki, szedjük össze a lehullott leveleket, és szükség szerint az épített elemeket (kő, fém, fa részeket) is tisztítsuk meg. Ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk, de érdemes egy-két héten belül legalább egyszer még visszatérni, hogy meggyőződhessünk az eredmény tartósságáról, illetve a beöntözést is illendő megismételni legalább egyszer, még a szárazságtűrő fajták esetén is. 

5. A gyors megoldás

Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy sokaknak egyszerűen nincs idejük a sírok renoválására, beültetésére, illetve sokan úgy gondolják, hogy a növénytelepítés túl összetett, nehéz munka, így bele sem vágnak. Nekik egy rapid rendrakást ajánlanék, melyben nem szerepel az ültetés, a talajjavítás, és a hasonló, bonyolultnak tűnő feladatok. Adott esetben az is elég lehet, ha egy alapos gazolás, szemétszedés, és a kőelemek átmosása után a földdel borított részt egyszerűen átgereblyézik, hogy a látvány rendezett legyen, majd kihelyeznek egy koszorút, esetleg pár szál vágott virágot, és persze az elmaradhatatlan mécsest. A csupasz földfelület elfedhető például fakéreg vagy zúzott kő mulccsal, ezek könnyen és olcsón beszerezhetőek szinte bárhol, és csak el kell teríteni a síron, a látkép máris kellemes lesz. 

A sírok épített elemeinek karbantartásához egy régebbi, a témában íródott bejegyzésemet ajánlom, ami ITT érhető el.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A rebarbara a sóskafélékkel áll rokonságban, tehát a zöldségek közé soroljuk, mégis leginkább édes süteményekben használjuk fel, mint egy gyümölcsöt. A rebarbara amellett, hogy a konyhában is kiválóan hasznosítható, egy könnyen nevelhető, problémamentes, és nem mellesleg nagyon dekoratív haszonnövény!

A rebarbara szaporítása két módon lehetséges, tavasszal magvetéssel, vagy ősszel tőosztással, dugványozással. Mivel most határozottan nem tavasz van, foglalkozzunk az őszi rebarbarázással. Az októberi ültetéshez nem kell más, mint előkészületként egy kétarasznyi mélyre ható átforgató ásás, és négyzetméterenként 4-5 kilogramm marhatrágya vagy komposzt kihelyezése, hogy a gyökerek szabadon terjeszkedhessenek, és tápanyaguk is legyen. A rebarbara terebélyes gyökérrendszert fejleszt, ezért vízigénye alacsony, viszont jó vízgazdálkodású, nem kötött talajt igényel, ha a kerti föld túlságosan kötött, agyagos, akkor homok, komposzt, tőzeg kihelyezésével lazíthatjuk. A rebarbara kedveli a fényt, de félárnyékos területeken is megél, mélyárnyékba, teljes takarásba azonban ne helyezzük. Már csak azért sem, mert a rebarbara évelő növény, tehát 5-7 évig az adott területen marad, ezért telepítéskor hosszútávra számoljunk vele! Az előkészített talajba október folyamán helyezhetőek el a dugványozásra szánt tövek, melyeket egy bő arasznyi gödörbe ültessünk el. Aki félne esetleg a téli kifagyástól, annak jó hír, hogy a rebarbara kiválóan tűri a téli hideget, a magyar klímán gond nélkül átvészeli a telet, ráadásul speciális betegségei vagy kártevői sincsenek, így növényvédelmi feladatokkal nem számolni az esetében, vagyis a bátortalanabb kezdő kertbarátoknak is remek választás sikerélmény generálásra!

A rebarbara helyigényes növény, ezért ültetéskor a dugványokat egymástól legalább egy méterre helyezzük el! Egy átlagos család rebarbaraigényét már 2-3 tő fedezheti, így túlzásba sem kell esni az ültetéssel.

Na de mire jó ez a hálás és mutatós zöldségféle? A rebarbarát elsősorban levélnyeléért ültetjük, a húsos szárat tavasztól egészen az ősz közepéig takaríthatjuk be, hogy a konyhában változatos módokon használjuk fel. A szár íze az almáéhoz hasonló, így készülhet belőle kompót, befőtt, lekvár, de számtalan édes sütemény hozzávalója, vagy torta alapanyaga is lehet! Lombozata is hasznosítható, például levesek, főzelékek elkészítéséhez, de csak a növény fiatal, zsenge korában, később ugyanis a levelek magas oxálsav tartalma miatt a vesékre károssá válik nagymennyiségű fogyasztása (nem kell megijedni a közkedvelt spenót oxálsava is rejt hasonló veszélyeket, de olyan mennyiségben kevesen fogyasztanak ezekből a zöldségekből, hogy bajuk lenne tőle). A rebarbaraszár élettani hatásai igencsak kedvezőek, a levélnyél magnézium-, kálcium, és foszfortartalma magas, valamint gazdag B5-vitaminban és folsavban.

Rebarbara érdekesség:

A rebarbarát sokáig nem zöldségként, hanem dísznövényként ültették, hiszen mind fejlődő, mind virágos állapotában átlagon felül dekoratív! Aki a régi, paraszti kertek hangulatát szeretné megidézni, vagy a naturális, mesterkéltségtől mentes kerti látképet szereti, ma is telepítheti egyszerűen díszként ezt a zöldségfélét, a hatás pedig fokozható, ha kasvirágot, napfényvirágot, dísznapraforgót, vagy egyéb látványos egynyári virágokat ültet össze a rebarbarával!

Képek: innen, innen, és innen

Ha megvizsgálunk egy átlagos kertet, azt látjuk, hogy két fő alkotóelemből áll, gyepes felületből és az azt körbeölelő cserjesorból, legyen az nyírt sövény, vagy például tujasor. Ez persze elsősorban az újabb generációs családi házas övezetekben tapasztalható, a régi, vidéki portákon rendszerint van rózsaágyás, konyhakert, szőlősor, szóval véltozatosabb összeállítású dízs-, és haszonnövények, de nem mindenkinek van ideje zöldséget nevelni vagy kényesebb virágokat gondozni, ezért fordulhatott a trend az említett lecsupaszított stílus felé. Az ilyen pázsit túlsúlyos kerteket is lehet azonban tuningolni úgy, hogy megtörjük a zöld szőnyeg egyhangúságát, ugyanakkor ne vegyünk a nyakunkba vállalhatatlan növényápolás teendőket. Az ilyen látványos, köztes megoldásokra következik most három tipp!

Sziklakert

A sziklakertnek számos előnye van, lehet kicsi és nagy, lehet minimalista vagy harsányan színpompás, gondozási igénye alacsony, és akár házilag is kialakítható. A sziklakerthez csupán kisebb-nagyobb kövek, megfelelő növények, és egy adag kreativitás kell. A térben jól elhelyezett sziklakert megtöri a gyep hegemóniáját, funkcionálhat térelválasztóként, mediterrán atmoszférát áraszt, és különösen alkalmas rézsűk, lejtős kertrészek kitöltésére. A sziklakertbe telepíthetünk őszirózsa-féléket, délvirágot, madárhúrt, franciaperjét, gyöngykosárkát, kökörcsint, vagy varjúhájat, de remek sziklakerti növények a kaktuszok és pozsgások, valamint a közkedvelt levendula is!

Talajtakarók 

A talajtakaró cserjék telepítése elsősorban a nagyobb kertekben indokolt, amennyiben a túl nagy és kihasználatlan gyepterület egy részét ízlésesen szeretnénk takarni. Ezek a növények alacsony termetűek, nagy területen terülnek szét, egységes, ápolt látványt biztosítanak, ráadásul gondozási igényük alacsony, alakító, formázó metszést, gyommentesítést nem igényelnek. A talajtakaró cserjék különösen alkalmasak arra, hogy rendezett megjelenésű felületet biztosítsanak a kertben, de telepítésük jó ötlet az utcai földsávokon, vagy akár a társasházi közös területeken is! A talajtakaró cserjék közül a legkedveltebbek a kékszakáll, a madárbirs, a hanga, a kecskerágó, az orbáncfű, a boróka, vagy az egzotikus törpe mandula.

Tankert 

A közhiedelemmel ellentétben a gyerekek nem a nagy, egybefüggő pázsitos terülteket kedvelik, hanem az izgalmas, ingergazdag, színes-szagos terepet. Ezt biztosíthatjuk nekik, ha a füves felület egy részét kerti növénytanodává alakítjuk át számukra, ráadásul ezzel a húzással úgy hozhatunk létre egy izgalmas, színes foltot a kertben, hogy nem kell az eredmény tökéletességén görcsölnünk, hiszen ez inkább játszótér, mintsem valódi konyhakert. A tankert tulajdonképpen egy miniatűr veteményes és/vagy virágágyás lesz, amit a gyerekek gondozhatnak, kedvükre alakíthatnak, a kisebbek persze szülői felügyelettel. Elég egy pár négyzetméternyi területet felásni, előkészíteni, és kezdődhet is az ültetés. Kerülhet ide zöldség, fűszernövény, színes virág, vagy éppen gyógynövény. Fontos, hogy kerülni kell az allergizáló, szúrós-tüskés, és mérgező fajokat! A tankert dekorálható kavicsokkal, színes, kézzel festett kerítéssel, cserepes növényekkel, így a látvány még vonzóbb lesz!

Még valami...

A zöld gyeptenger megtörésére egy jól kialakított, a kert stílusához illeszkedő kerti út is remek ötlet Az ösvény készülhet zúzott kőből, terméskőből, fából, vagy kültéri járólapokból, és még látványosabb lesz, ha alacsony póznákon nyugvó lámpákkal, vagy süllyesztett fényforrásokkal rakjuk végig!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, a növénybarátok figyelme általában a kerti zöldek felől a szobai növények felé terelődik, hiszen a hideg-rideg hónapokban is szüksége van a szemnek és a léleknek szép, színes növényekre. A szobai virágok közül az orchideák különösen népszerűen számítanak, ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák kézközelbe, ami télen különösen jóleső érzés. Az orchideák nem csak extravagánsak, de igényesek is a gondozást tekintve, aminek fő oka, hogy a miénktől nagyban eltérő klímájú helyen honosak, ráadásul a cserepes tartás sem való ínyükre igazából. A boltok polcain általában a Phalaenopsis fajokat találjuk meg, ám némileg érdekesebbek és talán szebbek is a Cymbidiumok, vagyis a csónakorchideák! Ezek helyes gondozásáról lesz most szó.

A Cymbidium tartásáról azért érdemes beszélni, mert igényei gyökeresen eltérnek az elterjedtebb Phalaenopsisétől, így könnyen félrekezelhetjük kedvencünket, ha rossz útmutatást követünk. A csónakorchidea nyáron jól érzi magát a kertben vagy a teraszon, az ősz derekán azonban védett helyre kell költöztetni, a szabad ég alatt nem szabad teleltetni. Az őszi nyugalmi időszak nagyon fontos a csónakorchideának, a tavaszi, nyári virágzás csak az őszi, téli hideghatás eredményeképpen történik meg, így a rosszul tartott orchidea virágzat nélkül marad majd. A teleltetésre a legalkalmasabb egy hűvösebb és világos, napos szoba, amit télen csak kis mértékben fűtünk, ez lehet egy zárt, ablakos folyosó a lakás mellett, fűtetlen télikert, vagy nem lakott tetőtéri szoba például. Ha ilyesmi nincs, akkor egy ablakos, huzatmentes lépcsőház, vagy üvegezett balkon, veranda is megteszi, az azonban fontos, hogy ablaktalan pincébe, spájzba, tárolóba ne tegyük a csónakorchideát!  Az őszi, téli hetekben az öntözéseket ritkítsuk, és a tápoldatozást is a minimálisra vegyük vissza. A csónakorchideák különösebb növényvédelmi feladatokat nem igényelnek, kimondottan ellenálló növények, ugyanakkor ritka, de általában végzetes betegségük a mozaikvírus, mely sárgás vonalak képében jelentkezik, majd a fertőzött példány levele barnulásnak indul, végül elhal. Gyógymód sajnos nem létezik, az érintett növényektől meg kell válni, lehetőleg mihamarabb, hogy ha több példányunk van, azok ne kaphassák meg a betegséget. Szintén kötelező óvintézkedés vírusfertőzés esetén az ápoláshoz használt eszközök fertőtlenítése, hogy ne vigyük át más növényre (nem csak orchideára) a fertőzést. A nem megfelelően tartott, legyengült orchideákat olykor tetvek támadhatják, ellenük a bevált lemosó szerekkel védekezhetünk, valamint kártevők megjelenésekor tápoldatos erősítés szükséges.

Azt már egyre többen tudják, hogy a Phalaenopsis orchideák a fákon élnek, ezért őket csak módjával szabad földes edénybe ültetni, hiszen a gyökereik eredetileg nem föld alattiak. A csónakorchidea ebben is más, sok más orchideával szemben nem fákon, hanem a talajon él, így speciális orchideaföldbe kell ültetni, edénye pedig mindig porózus, légáteresztő cserépedény legyen! Azt is jó tudni, hogy a csónakorchideának nem probléma, ha szűken van az edényében, sőt, ezt kifejezetten kedveli! Átültetni kizárólag abban az estben szabad, ha már látványosan kinőtte a cserepét, és akkor is csak virágzás elmúltával.

 Tavasztól...

A tavasz ugyan még nagyon messze van, de érdemes pár szót áldozni a csónakorchidea tél utáni tartására is. A csónakorchideát tavasztól kezdve majd a kertben vagy a teraszon kell tartani, mégpedig világos helyen, ugyanakkor a növényt a déli tűző napsütéstől óvni kell. Fontos a rendszeres öntözés, valamint orchideák számára összeállított tápoldatot kell adagolni, az általános virágtápokat ne használjuk esetükben. A csónakorchideát a nyári hőségben párásítással kell majd hűteni, vagyis lágyított vízzel spricceljük időnként.

Képek: innen, innen, innen, és innen.