Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az április már a tavasz dereka, ilyenkor már az időjárás is általában kedvező, még ha a hűvösebb napok jönnek, akkor is nyílik alkalom egy kis mozgolódásra a kertben. A tavasznak ebben a szakában rengeteg feladat akad, így mindenki talál magának elfoglaltságot, függetlenül attól, hogy veteményese, díszkertje, közös társasházi kertje, vagy csak egy balkonja van éppen valakinek. Aki most azt sem tudja, mihez nyúljon elsőként, feltétlen olvasson tovább, mert egy jó nagy csokor tipp és ötlet következik az áprilisi kerti feladatokkal kapcsolatban!

Bár a bevezető hangsúlyosan a kertekről szólt, azért első lépésben a szobanövényekre vessük tekintetünket! Számukra lassan véget ér a a nyugalmi időszak, ami azt jelenti, hogy itt az ideje a soros átültetésnek, ha kinőtték az edényüket. Átültetés közben ne felejtsük el alaposan átnézni őket kártevők és betegségek nyomait keresve! A fertőzött, beteg példányokat megpróbálhatjuk meggyógyítani, de súlyosabb fertőzés, vagy előrehaladottabb betegség esetén inkább szanáljuk őket a többiek védelme érdekében.

A még bent lévő mediterrán növények (jellemzően a citrusfélék és leanderek) most már kiköltözhetnek a teraszra vagy a kertbe. Szükség szerint náluk is elvégezhető az átültetés, valamint jó ötlet egy lemosó kezeléssel indítani őket az aktuális szezonban. Áprilisban még jöhetnek hirtelen hajnali fagyok, ha ilyen előrejelzéseket kapunk, vigyük őket pár napra védett helyre.

Áprilisban még elvileg ültethetők a szabadgyökerű növények, de a telepítésben még nem kellően jártas kertbarátok inkább a konténeres/földlabdás kiszerelésű növényeket válasszák. Utóbbiak begyökeresedési (egyszerűbben fogalmazva megmaradási) aránya 90% feletti, amivel jócskán meghaladják a szabadgyökerűek kilátásait. A szabadgyökerűek inkább akkor jó választások, ha nagyobb arányú, tömeges telepítésről (fasor, utcafront, park) van szó.

Itt az ideje a szőlő tavaszi metszésének. A gyakorlott szőlősgazdáknak nem újdonság sem ez az info, sem a metszés menete, az újdonsült szőlőtermesztőknek (jellemzően a kertben pár tőkét nevelő hobbistáknak) viszont érdemes a szakirodalmakat átnézni, a szőlő metszése ugyanis nem egymondatos tudomány. 

A veteményeskertben beindulhat a nagyüzem ebben a hónapban, rengeteg féle és fajta mag, palánta kerülhet  a kiskertbe. Példának okáért aktuális az uborka, a dinnye, a cékla, a borsó, a répa, a bab, a póréhagyma, a burgonya, a mángold vetése. A talajt mindig megfelelően készítsük elő, mégpedig egy alapos, átforgató ásással, alapos gyommentesítéssel, szükség esetén érett komposzt vagy istállótrágya beforgatásával. 

Áprilisban jelennek meg tömegesen a káposztaféléket támadó földibolhák. A védekezés könnyű ellenük, ezek az apró rovarok ugyanis nem szeretik a nedves, nyirkos körülményeket, így fokozottabb öntözéssel és mulcsolással űzhetjük el őket. Kifjezetten szellemes módszer a csapdázás, ilyenkor kartonpapírt vagy deszkákat kenjünk be ragacsos anyaggal (enyv, méz, vagy elfekvő avas zsír), ezeket helyezzük a védendő növények közé, majd délben, mikor a bolhák aktívak, alaposan rázogassuk, mozgassuk meg a növényeket. A pánikszerűen szanaszét pattogó bolhák javarésze bele fog ragadni a csapdába!

Ne feledkezzünk el a vitatott kúszónövényekről sem! Ezek magjait, palántáit most lehet vetni, ültetni. Ha akad a háznál növényfuttatásra alkalmas, de lakatlan támaszték, apácarács, pergola, vagy egy hangulatos filagória, ott érdemes ezeket benépesíteni! Jó választás többek között a sarkantyúka, az egynyári komló, vagy a szagosbükköny, de szívből ajánlom a személyes kedvenceimet, a fajtagazdag, hosszú virágzási idejű, alacsony gondozási igényű loncféléket! (Lonc látható az alábbi képen:)

A díszágyásokba ezekben a hetekben kerülhetnek ki az ezévi rózsák! Jó ötlet szín és méret szerint válogatni a rózsák között, adjunk időt bőven a válogatásra, hiszen a szó szerint ezernyi rózsafajtából úgy érdemes kiválogatni a sajátjainkat, hogy az ágyásban szín, méret és virágforma szerint harmóniába kerüljenek. Nem kell félni a rózsáktól, sokkal kevésbé kényesek és gondozásigényesek, mint az hírlik!

El lehet kezdeni a gyeppel való foglalkozást is. A télen kifoltosodott, megkopott részeken indulhat a felülvetés, ahol viszont a pázsit nagyobb része odaveszett, érdemes az alapoktól kezdve teljesen megújítani a gyepes felületet. A leggyorsabb, de egyben a legköltségesebb megoldást a gyepszőnyegezés jelenti, ám ezt csak akkor végezzük sajátkezűleg, ha tényleg értünk is hozzá, különben érdemesebb szakemberre bízni a dolgot. Fűmag keverék választásánál mindig vegyük figyelembe a talaj és kert adottságait, főképpen az árnyékoltságot. Ha valaki teljesen és biztosan vakondtúrásmentes felületet szeretne, most fektetheti le a vakondhálót a gyep alá. Ez egy kimondottan nagy munka, nem érdemes későbbre halasztani.

Az ideális esetben korábban már kibontott díszfüveket most kell rendbe hozni! A túlburjánzott, feldúsult, esztétikai értékét vesztett díszfüvet radikálisan vissza kell vágni, akár úgy, hogy egyszerűen másfél-két arasznyi magasan  teljesen visszavágjuk. Nem kell megijedni, a hajtások gyorsan fejlődésnek indulnak, gyorsan dús és látványos lesz megint. Ha még nincs díszfű a háznál, most remek alkalom nyílik ültetni egy-két tövet!  

A birtok parlagi, kevésbé használt részeit ideje gyommentesíteni, hiszen ez az időszak a gazoknak is ideális, elképesztően gyorsan megjelenhetnek és nagyra nőhetnek. Ha egy ilyesféle kertrészere nem tervezünk semmi különösebb vegetációt, akkor érdemes a területet talajtakaró növényekkel benépesíteni, ezek ugyanis megakadályozzák a gazosodást, és esztétikusan fedik a félreeső területeket.  A másik lehetőség, ha az ilyen részeket geotextíliával fedjük, majd erre vastag mulcsréteget fektetünk, majd végül pár alacsony gondozási igényű dísznövényt telepítünk. Ez szintén dekoratív, minimális gondozási igényű kertrészt eredményez!

Szerezzünk be egy igazán jó metszőollót! Áprilisban sokféle metszési feladat lesz aktuális, a jó metszés előfeltétele pedig a minőségi szerszám! Az éles vágóélek biztosítják a roncsolásmentes metszést, ez pedig nagyban csökkenti a fertőzések esélyét. Az egyes növények metszése között mindig fertőtlenítsük az ollót, különben könnyedén átvihetjük a fertőzéseket az egyik példányról a másikra. 

Ne feledkezzen meg a kert épített elemeiről sem! Mikor az idő már kedvez a kinti munkáknak, sort keríthet a kerítés felújítására vagy éppen festésére, az ágyásszegélyek javítására-pótlására, kiépülhetnek a kőből, fából kirakott kerti utak, a vállalkozó szelleműek akár egy kerti grillt is készíthetnek! A balkonokon se maradjanak el a felújítások, pótlásra kerülhetnek a törött, fagykárt szenvedett járólapok, új színt kaphat a korlát, vagy rögzíthetünk új virágládákat az oldalfalra, korlátra!

Képek: pixabay.com

A fákkal sok hobbikertésznek két fő baja van. Az egyik, hogy a kezdeti méretükhöz képest jóval nagyobbak lesznek, ami azért lehet probléma, mert csemete korukban még nem kifejezetten dekoratívak, ahhoz pedig, hogy teljes szépségüket elérjék, sok évre van szükségük. A másik jellemző gond maga a kifejlett méret, ami nem ritkán zavaró, mert a fa például árnyékol, belenő a légvezetékekbe, vagy egyszerűen csak elnyomja a kisebb kertet, mondhatni, hogy a birtok fejére nő. Van azonban megoldás, mégpedig az olyan kisméretű, de esztétikai értéküket tekintve teljes értű fák vagy fapótlékok, melyek hamar dekoratívvá válnak, és ultrakompakt méretüknél fogva bárhol elférnek. Ráadásul könnyű tervezni velük, mert a kifejlett méretük is csekély, így évekkel később sem fognak gondot okozni. Az ilyen kisméretű fa jellegű növények egyik jellemző csoportja a mini gyümölcsfa, míg a díszkerti vonalon a magas törzsű cserjefélék jelentik a megoldást. Lássuk akkor őket!

A gyümölcstermesztés nagyon vonzó kertészeti feladat, hiszen a munka eredménye nem csupán dekoratív virágok, vagy nagyra nőtt hajtások képében jelentkezik, hanem ehető, ízletes formát is ölt! A gyümölcsök nevelése ugyanakkor köztudottan bonyolultabb feladat a sima dísznövény ápolásnál, ezért sokan idegenkednek tőle. A hezitálóknak remek megoldás lehet a dézsás gyümölcsnevelés, melynek nem csupán az az előnye, hogy kezelhető méretben lehet belevágni a folyamatba, hanem az is, hogy ilyen módon speciális igényű gyümölcstermőket is bonyodalom nélkül lehet gondozni! 

Mikor dézsában nevelt gyümölcsökről van szó, alapvetően kétféle kategóriából lehet szemezgetni. Egyfelől csaknem minden népszerű gyümölcsnek létezik kisméretű, törpeváltozata, ami célzottan az ilyen típusú tartásra lett kifejlesztve. Így a minigyümölcsök kedvelői választhatnak törpe almát, szilvát, körtét, meggyet, de még mini őszibarackot is! Lényeges, hogy ezen fák termése ízben nem marad el a nagyobb változatok mögött, ugyanolyan finom, teljes értékű gyümölcsök! A második termékkör az olyan egzotikusnak nevezhető gyümölcstermők csoportja, melyek a hazai klimatikus viszonyok között nem élnek meg (tehát nem télállóak), így csak dézsában nevelhetőek, hogy a hideg hónapokban beltérre költözhessenek. Ide tartozik a füge (bár ennek vannak télálló változatai), a sárkánygyümölcs, a citrusfélék, az olajfa, a banánfa. Ezek természetesen szintén kezelhető, kompakt méretűek, megjelenésük pedig nem csupán a méretük okán izgalmas, hanem egyszerűen szemrevalóak, díszesek, így pusztán azért is tarthatók, hogy feldobjuk velük a teraszt, balkont, vagy a kertet.

A dézsás gyümölcsnevelés egyik legpraktikusabb velejárója, hogy a különleges talajigénnyel rendelkező növényeket is meghonosíthat bárki a kertjében, anélkül, hogy a termesztési helyen átfogó talajcserét kellene végrehajtani! A dézsás nevelés másik előnye, hogy ilyen módon a növény helyzete változtatható, variálható, ami óriási előny a kötött kerti kiültetéssel szemben. A legtöbb napfény és melegigényes faj csemete korában érzékeny a tűző sugarakra, a fokozott melegre, dézsás tartás esetén ez a probléma könnyen áthidalható a megfelelő pozicionálással. A felnőtt növények a nyáron gyakran előforduló rekordmelegekben hűvösebb helyre menekülnének, de nem tehetik, kivéve, ha edényben nevelkednek, és gazdájuk áthelyezi őket védettebb területre! A dézsás növénytartás mellett szól, hogy a talaj nedvességét könnyebben szabályozhatjuk, valamint javunkra válik, hogy növényünk nem érintkezik a kerti talajjal, így az onnan származó növénybetegségek, rovarkártevők is jó eséllyel elkerülik majd! Meg kell jegyezni, hogy a mini gyümölcsfák természetesen a kerti szabadföldbe is telepíthetők, ha valaki ilyen módon kíván például extravagáns látványt biztosítani odakint.

A kompakt méretű, fa jellegű dísznövények másik nagy csoportját a magas törzsűre nevelt cserjefélék jelentik. A cserjékről általában a bokor formájú növények jutnak eszünkbe, pedig nem előírás, hogy minden cserje valamilyen sövényszerű képződmény legyen, a választék ennél sokkal bővebb, az egyik legérdekesebb típus pedig a magas törzsű cserje. A magas törzsű cserjék tulajdonképpen 80-100 centiméteres törzsre oltott díszcserjék, melyek alacsony vagy kompakt méretű fákká cseperednek, azonban lombozatuk megőrzi a cserjékre jellemző sajátosságokat, így megjelenésük a fákétól részben elüt, dekorációs értékük kimagasló, levélzetük, ágrendszerük változatos, színes, látványos. A magas törzsű cserjék gondozása általánosságban egyszerű feladat, lombkoronájuk mérete, alakja metszéssel könnyen kordában tartható, alkalmasak egészen egyedi külalak kialakítására is. Alacsonyabb termetüknél fogva a magas törzses cserjék kisebb méretű kertekben is ideálisak szoliternövényként, ültethetőek sorba térhatárolóként például kerítés, telekhatár mellé, és kiválóan alkalmasak utcafronti növénydísznek, hiszen a termetes fáknál kisebb helyen is elférnek, lombjukkal nem takarnak, árnyékolnak zavaróan.

Törzses babarózsa

Az ilyen törzses cserjék a lehető legjobb választások társasházi udvarokra, kertekbe, és nem csak a méretük miatt, hanem mert dézsában is tarthatók, így akár teljesen lebetonozott udvaron is elhelyezhetők, illetve viszonylag könnyen áthelyezhetők, ha valamiért (például költözködés, pakolás, áruszállítás) miatt útban vannak. A mobilitás azért is fontos, mert ha az első kiszemelt helyen nem teljesülnek a növény igényei (például árnyékban, huzatban van) akkor átrakhatók egy ideálisabb területre. Hasonlóan jó felhasználási terület az utcafronti ültetés, gyakran ugyanis azért vannak apró (vagy éppen semmilyen) dísznövények a járda és az úttest közötti földsávban, mert kevés a hely, vagy mert a lakók óvakodnak attól, hogy pár év múlva árnyékolt legyen az ablakuk. A törzses cserjék nem fognak 2-3 méternél magasabbra nőni, és a döntő többségük jól metszhető, így aztán növekedésük egyszerűen kordában tartható. 

Hólabda bangita

A magas törzsű cserjék kínálata roppant széles, változatos méretű, színösszeállítású cserjefélékből válogathat, aki ilyen dísznövényt szeretne! Ajánlható többek közt a sudár termetű, magasra törő törökmogyoró, az élénken díszlő aranytarka fagyal, az egyedi leveleivel feltűnő sárga levélszélű magyal, a bohém lombkoronájú madárbirs, a fehér virágaival hódító hólabda bangita, a sötétkék virágú és vagány levélformájú mályvacserje, a jó értelemben igénytelen mindenes babérmeggy, vagy éppen a törzses babarózsa, aminek különlegessége, hogy a virágai nem a hajtáscsúcsokon ülnek, hanem a vesszők végig virággal borítottak. 

 Képek: innen, innen, és innen. 

Nagy úr a pénz, tartja a mondás, és ugyan ki tudná vagy akarná cáfolni, hogy nem mindegy, mennyit költünk? A kert sem kivétel, ezen a területen is jó dolog forintokat fogni, de ha nem is vagyunk megátalkodott takarékoskodók, akkor is érdemes tudni, hogy mivel lehet kordában, vagy legalábbis átlagos szinten tartani a kiadásokat. A spórolás ugyanakkor kétélű valami, hiszen ha túlzásba visszük a dolgot, akkor könnyen előfordulhat, hogy a szűkmarkúság a közeli vagy a távolabbi jövőben éppen, hogy plusz költségeket fog generálni. Az arany középút tehát az, ha okosan takarékoskodunk, úgy, hogy annak tényleg visszafogottabb kiadás legyen a vége. Hogy a kissé homályos bevezető után mindenkinek egy csapásra világos legyen, mi a mondandó, következzen most pár olyan tipp, melyekkel üzembiztosan lehet megszorítani a kiadásokat, utánuk pedig pár olyan jó tanács, mely a téves spórolástól fogja megóvni a lelkes hobbikertészeket.

Mivel tudunk spórolni a kertben?

A komposztálás remek módszer arra, hogy értékes tápanyaghoz jussunk szinte ingyen, ráadásul így a kerti zöldhulladék, és a konyhai szemét egy része is hasznosítható. A komposztáláshoz szükség lesz komposztanyagra, ami lehet bármilyen növényi törmelék, ág, levél, vagy gyomnövény, a benti szemétből pedig például a kávézacc, a teafilter, a színezetlen papír, a tojáshéj, vagy a zöldségaprítás maradéka, és a fonnyadt gyümölcs. A komposztláda akár házilag is elkészíthető, a halom gondozása pedig roppant egyszerű. A hiedelmekkel szemben gondozott komposzt egyáltalán nem büdös, és ha a láda nem valamilyen csúf tákolmány, akkor még esztétikus is lehet! A komposzt nem csupán értékes tápanyag, hanem remek talajlazító, talajminőség javító adalék is!

Mit nyertünk vele: vegyszermentes, bio minőségű tápanyagot a tavaszi vagy őszi ültetésekhez, akár nagyobb mennyiségben, kiváltva a bolti műtrágyákat, zsákos istállótrágyát.

A megfelelő növényválasztás segíthet abban, hogy a kert könnyen fenntartható, és például alacsony vízigényű legyen. A honos növények jobbára beérik a természetes csapadékkal is, a szárazságtűrő fajok pedig alig igényelnek külön öntözést. Az ilyen választás kifejezetten ajánlott társasházi kerteknél, ahol a lakók szemében a növényekre kilocsolt víz minden cseppje pazarló pénzszórás. Szintén a növényválasztás témájába vág, ha nem minden ágyásba dísznövényeket ültetünk, hanem kisebb-nagyobb területen fűszernövényeket vagy zöldségeket termesztünk, akkor a bevásárlásokon foghatunk értékes forintokat. A fűszernövények különösen alkalmasak a tetten érhető spórolásra, hiszen a felhasznált mennyiséget tekintve igen kis alapterületű termesztőhely is elegendő. Díszfa helyett pedig ültethetünk gyümölcsfát, cserjéből meg válasszunk ehető termésűt, hogy egészséges, házi nassolnivalót nyerjünk! 

Mit nyertünk vele: alacsonyabb vízszámlát, házi fűszert és zöldségeket, esetleg saját termesztésű gyümölcsöt

Az öntözés részben, de akár egészben is kiváltható az esővíz gyűjtésével. Ehhez nagy befektetés sem kell, egy, az eresz alá helyezett hordó vagy dézsa is megfelelő kezdetnek. Az esővíz mellett a talajvíz is hasznunkra válhat, magas vízigényű kertekben egy fúrt kút jó megoldás lehet, az egyszeri nagyobb befektetés pár év alatt megtérül! Ha nincs más, mint a kerti csap, akkor készítsünk házi csepegtető öntözőt! Ehhez csupán egy sűrűn kilyuggatott gumitömlő kell, melyet az egyik végén ledugaszolunk, a másik végén a csaphoz rögzítünk. A tömlő az ágyások között elvezetve folyamatos vízellátást biztosít majd! 

Mit nyertünk vele: alacsonyabb vízszámlát, akár komolyabb összeget megtakarítva

A háztáji gazdálkodás, a konyhakerti termelés már önmagában is költségcsökkentő elem, de ha biogazdálkodással kombináljuk, akkor még jövedelmezőbb lesz a kiskert!  A biogazdálkodásnak nem kimondottan központi gondolata a kiadások csökkentése, ugyanakkor a biomódszerek magukban foglalják a spórolást, hiszen javarészt házi praktikákra, nem bolti termékekre épülnek. A gazdaboltban vásárolható vegyszereket és növényápoló szereket kiválthatjuk hatékony és már bizonyított biokertészeti anyagokkal. Csigaölő  kemikália helyett használjunk hamut, levéltetű ellen jól bevált a csalánlé, a cserebogárpajort pedig csalinövénnyel térítsük el. Alkalmazzunk kártevőket távol tartó növénytársításokat, készítsen tápoldatot csalánlevélből, mulcsolja az ágyást, hogy lassítsa a talaj kiszáradását és így tovább. Kevés utánajárással szinte minden bolti adalékot helyettesíthetünk környezetbarát és olcsó biotermékekkel. 

Mit nyertünk vele: kevesebb kiadást a gazdaboltokban, kertészeti szaküzletekben

Külföldön már régóta divatosak a DIY (do it yourself), vagyis a csináld magad ötletek és tippek. Ez csupán annyit takar, hogy törekedjünk minél több problémát önerőből megoldani, mégpedig úgy, hogy a megoldást sajátkezűleg készítjük el. Legyen szó a kerti bútorok renoválásáról, a madáretető vagy a kutyaól elkészítéséről, a kerti út kirakásáról, a szegélyek kialakításáról, vagy a sövény megnyírásáról, kis tanulással és szorgalommal mi is elvégezhetjük a teendők javát!

Mit nyertünk vele: kiadáscsökkentést számos kerti kiegészítő és tartozék terén, szakmunkások és segédmunkások alkalmazásának költségét

Ezek voltak az mérleg egyik serpenyőjében, a másikban pedig azok a dolgok vannak, melyek látszólag a spórolás eszközei, valójában azonban nem kifejezetten jó ötletek, és gyakran a szándék ellenére a végén pluszkiadások jelentkeznek.

Min ne spóroljunk a kertben?

Ne vegyük meg a legolcsóbb, akciós vetőmagokat és palántákat, főleg ne olyan üzletben, amelynek egyébként nem vág a profiljába a növény, mint termék. A növények, palánták, magok között is vannak minőségi kategóriák, a legolcsóbb, esetleg túl régóta készleten lévő, vagy szakszerűtlenül tárolt, legyengült növények hiába olcsók, ha végül nem fejlődnek rendesen, nem hoznak bő termést, vagy ültetés után hamar elhalnak. 

Ne vállaljuk túl magunkat! A túlzott lendülettől vezérelve sokan hajlamosak a tavasz elején alaposan bevásárolni (például előszezoni leárazásokon), aztán később azzal szembesülnek, hogy a több tucat kisebb-nagyobb kerti növény rengeteg öntözést, tápanyagozást és foglalkozást (például gyommentesítést) kíván. Tartsuk a kerti flórát kezelhető méretben, így nem válik bosszúsággá a birtok gondozása!

Ne csábuljunk el minden akcióval! A kertészetekben, egyéb árusító helyeken tavasszal gyakran erősen nyomott áron szórják ki azokat a növényeket, melyek a téli tárolásban legyengültek, megbetegedtek, sorvadásnak indultak. Jó ötletnek tűnhet egy tízezer forintról kétezerre leárazott örökzöldet megvenni például, de ha az már túl rossz állapotban van, és kiültetve hamar elhal, akkor mégiscsak kidobtunk kétezer forintot. Az ilyen végkiárusított növényeket tehát csak alapos átvizsgálás után vegyük meg, és csak azokat, melyek még biztosan menthetők!

Ne ültessünk gyümölcsfát, ne létesítsünk veteményest pusztán és kizárólag a spórolás, megtakarítás miatt! A növények megfelelő növekedéséhez, egészséges állapotának megtartásához, a bő termés eléréséhez folyamatos gondoskodás kell, és bizony nem ritkán kiadások is szükségesek. Kiskerti körülmények között egyáltalán nem biztos, hogy anyagi szempontból jobban járunk, gyakran csak a saját nevelésű termény öröme a jutalom. Ezzel nem azt mondom, hogy az otthoni termesztéssel ne lehetne forintokat fogni, hanem azt, hogy csak és kizárólag a spórolás miatt ne vágjunk bele lelkes kezdőként a termesztésbe, mert könnyen lehet, hogy csalódás lesz a vége.

Ne vágjuk túl nagy fába a fejszénket a kerti gépek javításakor. Egy csorba ásót kiegyengetni, vagy egy szálkás kapanyelet megcsiszolni gyerekjáték, de a motoros gépek otthoni szervizelése például csak annak ajánlott, aki tényleg ért is hozzá. A spórolási célból elkövetett, de szakszerűtlenül elvégzett reparálások vége nem ritkán az, hogy az eredeti javítási ár többszörösét kéri el a szakszerviz. Aki ilyesmin spórolni szeretne, inkább taktikázzon úgy, hogy holtszezonban intézi a javítást (például decemberben, januárban), amikor műhelyekben pangás van, és az árak is alacsonyabbak.

Ha önnek is vannak remek, jól bevált spórolási tippjei, vagy éppen megosztásra érdemes vonatkozó kerti praktikái, ossza meg  velünk kommentben!

A kertek többségéhez ugyanannyira hozzátartozik egy kutya, mint egy bármilyen növény. Főleg a kertes házba először költözőket ragadja el a hév, és vásárolnak, szereznek egy kutyát is, mondván a négylábú egyszerűen része az ilyen életformának. A kutya azonban nem hobbikertész, így nem igazán érdekli a nagy műgonddal felépített pompás kerti látvány, és előszeretettel teszi azt tönkre. Az ilyen inkompatibilitásnak sajnos gyakran rossz a vége, nem ritka, hogy az eb elajándékozásra kerül vagy a menhelyen végzi, esetleg láncon, szűk kennelben folytathatja kerti pályafutását. Az is a rossz megoldások közé tartozik, ha a házigazda sziszifuszi küzdelembe bocsátkozva folyamatosan állítgatja helyre a kutya dúlását, felőrölve ezzel a saját idegrendszerét. Van azonban pár ötletes és érdekes módszer, amelyekkel  - ha nem is tökéletes állapot hozható létre - de minimalizálhatók a konfliktusok. Lássunk ezek közül párat!

Jelölőfa

Az egyik leggyakoribb kutya "áldás" a vizeléses jelölés, melynek sokszor növények az áldozatai, ha pedig az eb ugyanahhoz a fához, cserjéhez járul gyakran, az bizony hamar pusztulásnak indul. Gyakorlott kutyások szerint megoldást jelenthet egy ál-jelölő, például egy farönk vagy egy karvastagságú, fél méter magas pózna, mely a gyakran jelölt növény közelébe helyezve megoldást jelenthet. 

Utak

A kutyák vonulási útvonala javarészt állandó, ezt jól jelzik a pázsiton a kikopott csíkok, sávok. Érdemes megfigyelni ezeket az utakat, és preventív módon kültéri járólappal, zúzott kővel, vagy egyéb épített elemekkel lefedni ezeket. Lehet, hogy ez a kerti út nem a mi gyakori útvonalunkat követi majd, arra viszont remek lesz a burkolat, hogy a csúf pázsithiányokat elfedjük. A kutyák jellemző szokása ezen felül, hogy a kerítés belső oldalán föl-alá mászkálnak naphosszat, szemmel tartva a járókelőket, autókat, vagy épp a kóbor kutyákat. Érdemes ezért az előkerteknél, a kerítés mellett hagyni egy szabad útvonalat a négylábúnak, aki így nem lesz kénytelen a növénnyel beültetett részeken taposni. 

+1: Kutyás kertekbe erősen ajánlott az érzékenyebb, díszjellegű pázsitfajták helyett a taposásálló, strapabíróbb, sport típusú fűmag keverékeket vetni!

Kutyatoalett

A másik, sokkal gyomorforgatóbb probléma a nagydolog a pázsiton, vagy a kert egyéb gondozott részein. A napi kutyagumi szedegetést kiválthatja egy kutyavécé, ami a gyakorlatban egy nagyjából 2x2 méteres terület, alacsony peremmel (deszka, téglasor) ellátva, homokkal, aprókaviccsal borítva. A kutya ezt magától használni nem fogja, de egy kevés tanítás után rászoktatható. A csomagokat ugyan így is szedegetni kell, de egész más egy koncentrált helyről begyűjteni a végterméket, mint a teljes kertből.

+1: a kutyavizelet elég hatékonyan károsítja a gyepet. A friss pisilés hatása semlegesíthető, ha a fűre került vizeletet hígítjuk, magyarán egy bő vödör vízzel nyakon öntjük. Ez persze eseti, kisegítő megoldás, de ha a friss díszpázsitot "megtiszteli" ilyen módon az eb, kifejezetten hatékony, persze épp tetten érjük.

Elkerítés

Ahelyett, hogy a kutyát zárnánk kennelbe (vagy láncra vernénk, amit nem is szabad igazából), zárjuk el a védendő veteményest vagy díszágyást! Ennek több módszere akad. Használhatunk magasabb deszka vagy drótháló kerítést, melyet ugyan a nagyobb kutyák át tudnának ugrani, de megint csak nevelés kérdése, hogy erről leszoktassuk. A fakerítés lehet kifejezetten esztétikus, a vékony fémrúd és könnyű csirkeháló párosa pedig közel láthatatlan is lehet. Professzionálisabb és drágább módszer a föld alatti vezetékből és jelzőnyakörvből álló rendszer. Az ilyen eszköz hanggal vagy gyenge csípéssel jelez a kutyának, ha rossz helyre tévedt. Ennek az egyszerűbb változata a villanypásztor, ami haszonállatoknál bevett megoldás, ez is alkalmazható a kertben, ha a szelídebb változatok már csődöt mondtak. Inkább egy kis csípés, mint a lánc! Természetesen a villanypásztor kisgyermekes kertekbe nem ajánlott.

Fel!

A magasított ágyások is remek megoldást jelentenek, ha notórius ágyás ásó eb van a kertben. Ez egy egyszerű, akár házilag is összedobható kerti elem, ami nem más, mint egy 60-80 centi magas keret, amibe földet töltünk, és ebben termesztjük a haszonnövényt vagy neveljük a virágot. Az ilyen magas ágyásokba a kutya nem valószínű, hogy felugrál ásni, ráadásul így nekünk sem kell hajlonganunk növénygondozáskor, így remek választás derékfájós vagy idősebb kertészeknek. 

Cserepesek

Frappáns megoldás a kerti növények egy részének cserepessé alakítása, vagy új növény vásárlásakor a szabadföldi telepítés helyett az edényes ültetés. Természetesen nem minden növény alkalmas az ilyen telepítésre, és nem is kell teleszórni cserepesekkel a kertet, de például az egzotikusabb, érzékenyebb példányok kihelyezhetők ilyen módon. A dézsás, virágládás gondozás nem csak azért jobb adott esetben, mert így az eb nem tudja (olyan könnyen) levizelni vagy kiásni, hanem azért is üdvözítő lehet, mert így a teleltetés is könnyedén megoldható, illetve mivel nem rögzített helyen van a növény, ha kiderül, hogy nem a legideálisabb helyen van, könnyen áthelyezhető. 

+1: Tudni kell, hogy az ásás nagyon gyakran az ingerszegény környezet, magyarán az unalom eredménye. Az ásómániás eb jellemzően lenyugtatható rendszeres sétákkal vagy otthoni foglalkoztatással, játékkal. Régi tévhit, hogy a kertben tartott kutyának bőven elég a kert. A valóság azonban az, hogy minden kutyának szüksége van az élményre, a sétára, a felfedezésre, amelyik pedig ezt megkapja, sokkal kisebb eséllyel fog rosszalkodni a kertben. Vannak azonban ösztönösen ásó fajták, érdemes ezért választás előtt alaposan tájékozódni az adott fajta jellemző tulajdonságairól, szokásairól!

Bolondságnak tűnhet a képen látható kutyáknak való kitekintő, de nagyon is hasznos lehet! Az átláthatatlan kerítés őrjítő lehet az ebnek, hiszen hallja, szagolja a kinti történéseket, ingereket, de nem láthatja azokat! A kerítés melletti őrült rohangálás és az ugatás is enyhíthető, ha a zárt kerítésen ilyen ablakot nyitunk!

A fentiekből talán kitűnt, hogy minden frappáns vagy elmés megoldás mellé feltétlen szükséges a kutyával való foglalkozás, például lemozgatás, játék, trenírozás, és/vagy következetes nevelés formájában. Tudomásul kell venni, hogy a kutya sosem lesz kezes és problémamentes biodíszlet, minden esetben igényli a törődést, és azt is észben kell tartani, hogy a szelíd és kompromisszumkész módszerek mindig hatékonyabbak, mint a durva fenyítés vagy a mozgástér radikális csökkentése. A kutyavásárlás előtt álló kertes családoknak a legfontosabb az átgondolt fajtaválasztás, a fajta előzetes és alapos tanulmányozása, megismerése, ezért ökölszabály, hogy sose a cukiságfaktor vagy az ár határozza meg a döntést!

Képek: pixabay.com 

Itt a tavasz a nyakunkon, lassan végre-valahára tényleg el lehet kezdeni az érdemi munkákat a kertben, például a veteményesben. A veteményeskertek divatja töretlen az elmúlt években, gyakran a szépen ápolt, terménymentes pázsitos udvarokon is megjelennek a kisebb konyhakert-sarkok, hiszen a saját nevelésű zöldség egyfelől egészséges és (ha úgy alakítjuk) vegyszermentes, másfelől rég megdőlt az a tévhit, hogy a veteményes nem lehet dekoratív, akár a díszágyásokkal versenyképes szépségű kerti elem. A kezdők azonban többféle nehézséggel néznek szembe, ezek közül az egyik leggyakoribb zűr, hogy a palánta nem fejlődik megfelelően, elgyengül, elhal, vagy ha nem is történik végzetes esemény, gyenge, kisszámú termést hoz. Ezekre a gondokra javarészt megoldást adhatnak az oltott palánták, melyeket kifejezetten ajánlani lehet a bátortalan kezdőknek vagy azoknak, akik kis alapterületen szeretnének a lehető legmagasabb hozamot előállítani. Mi is az az oltott palánta?

Az oltás tulajdonképpen technikai növénynemesítés, mely során a nemesebb fajtát egy alany növénnyel társítják, ennek értelme pedig, hogy a két növény legelőnyösebb tulajdonságait egyesítsék, a hátrányokat pedig minimalizálják. Ilyen módon például az oltott palánta gyökérzete az alapfajnál mélyre hatolóbb, erőteljesebb lesz, így jobban tűri majd a szárazságot, kevesebb öntözést igényel. Előny lehet az oltás során a betegségekkel szembeni fokozottabb tolerancia, a méretesebb termés, a tempósabb növekedés, vagy éppen a kártevőkkel szembeni jobb ellenálló képesség. Mindemellett az oltott palánták rendszerint hamarabb hoznak betakarítható termést, így végeredményben a nevelésük költséghatékonyabb, mint nem oltott társaiké. Jó tudni - főleg azoknak, akik idegenkednek a nem természetes dolgoktól - hogy az oltott palánták esetében nem genetikai módosításról van szó, hanem egyszerűen két növény olyan párosításáról, mely során a pozitív tulajdonságok felerősödnek, az előnytelen jellemzők pedig a háttérbe szorulnak. Az oltás egyébként régóta bevett és bevált eljárás a gyümölcsfáknál, tehát semmi újdonságról nincsen szó.

Az oltott zöldségek gondozása alapvetően nem tér el a sima zöldségekétől, nem kell nekik különleges elbánás vagy ápolás, sőt, a fentiek értelmében pont ellenállóbbak, részben alacsonyabb igényűek. Ami lényegi információ, hogy az ültetés során az oltás helye mindenképp a föld felszíne felett legyen (az oltás helye könnyen és laikus szemmel is beazonosítható) ellenkező esetben a felső, nemes rész fog gyökeret ereszteni, így pedig az alany kedvező tulajdonságai nem érvényesülhetnek.

Az oltott zöldségpalánták mindezek alapján tényleg kifejezetten ajánlottak kezdő, még bátortalan veteményezőknek, azoknak, akik szeretnének biztosra menni a bő és gazdag termést illetően, illetve ezek a palánták remek választások balkonveteményesekbe, ahol a virágládák kisebb térfogatú földje miatt a kiszáradás nagyobb veszélyt jelent, mint a kertben. Az oltott palánták terméshozama egészen biztosan magasabb, mint az átlagos palántáké, így aki helyszűkében van, vagy csak kisebb területen szeretne haszonnövényeket tartani a kertben, mindenképp válassza ezeket. 

A végén persze nem lenne tisztességes kihagyni azt az aprócska információt, hogy az oltott palánták ára jelentősen meghaladja az átlagos palántákét. Az első blikkre olykor elrettentő összegbe azonban számítsuk bele a várható előnyöket, elsősorban az "üzembiztosabb" növekedést, és a garantáltan jóval magasabb terméshozamot. Meglehet, hogy a végén a matek még így sem jön ki, azonban az egyenletbe kalkuláljuk bele azt is, hogy az oltott palánták időt és energiát takarítanak meg nekünk, illetve az sem lényegtelen, hogy választásukkal egészen kis alapterületen is értékelhető mennyiség nyerhető, ez például a balkonkertészeknek az egyik legfontosabb szempont!

Hogy azonban itt ne legyen vége a mára rendelt penzumnak, a kezdők kedvéért következzen még egy gyors, három pontból álló útmutató a konyhakerti termesztés elkezdéséhez, nevesül az alapozó talajmunkákhoz.

1. Vegyük szemügyre a kiszemelt terület talaját, és próbáljuk megállapítani, hogy milyen típusú, például laza, homokos szerkezetű, vagy gazdag, humuszos, esetleg kötött, agyagos, olykor pedig köves, tápanyagokban szegény. Minden talajtípus alakítható, formázható valamennyire, a laza közeg kötöttebbé tehető friss termőföld vagy komposzt adagolásával, az agyagos talaj javítható homokkal, perlittel, a szegényebb típusokat pedig trágyázással, nagyobb mennyiségű komposzt kihelyezésével lehet dúsítani. Ugyanakkor a talajtípus gyökeresen nem változtatható meg (vagy csak aránytalan munkával és költségekkel) ezért lényeges, hogy olyan magokat, palántákat keressünk, melyek az adott terület talajához megfelelnek!

2. A második lépés a konyhakert, az ágyások helyének kijelölése, ami sose úgy történjen, hogy az éppen nem használt, parlagi részt jelöljük ki! A legtöbb zöldségnek fontos a sok napsütés és a meleg fekvés, valamint azt is figyelembe kell venni, hogy a konyhakert egyszerűen megközelíthető legyen, hiszen jó esetben gyakran fogunk oda kiszaladni a konyhából friss terményekért!

3. A következő lépés a talaj megmunkálása, vagyis tényleges előkészítése. Mélyre ható ásással lazítsuk fel a közeget, közben végezzünk alapos gyommentesítést, tehát kézzel szedegessük fel a gyomokat, még a különféle gyommaradványokat is, ezekből is kihajthatnak később a gazfélék! Kifejezetten elhanyagolt, nagyon gyomos részeken talajfertőtlenítő szer is bevethető. A talajban lévő köveket, törmelékeket – ha vannak – szedjük fel, ezek később akadályozhatják a talaj művelését, és a növényeknek is akadályt jelentenek. Szükség szerint keverjük a talajhoz trágyát vagy komposztot, majd a felületet egyengessük el gereblyével (figyelem: nem minden zöldségféle kedveli a vetés, kiültetés előtti friss trágyázást, olvassunk utána, hogy kiszemelt zöldségféléink milyen szintű tápanyag ellátottságot igényelnek a kezdetekben!). A megmunkálás után hagyjuk a földet pár napig ülepedni, tömörödni, utána induljon csak a vetés vagy a palánták kiültetése! A jól előkészített terület jellemzői, hogy a felülete sima, egyenletes, és teljesen gyommentes!

Amennyiben szívesen tenne egy próbát az oltott palántákkal,

kertészeti webáruházamból megrendelheti az Önnek tetsző fajtákat!

IDE KATTINTVA máris megtekintheti a választékot, és pár egyszerű lépésben leadhatja rendelését!

Képek: pixabay.com

A gépek a kerteket is meghódítják, persze nem a Skynet fenyegeti a veteményest, csupán arról van szó, hogy a gépesített eszközök egyre nagyobb teret kapnak a hobbiszintű kertgondozásban is. Ez eddig nem nagy újdonság, hiszen fűnyírót, láncfűrészt például évtizedek óta használunk a kertekben, és a rotációs kapa sem egetverő újdonság, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kerti gépek fejlődése is felgyorsult, így érdemes beszélni róluk.

Hiába vannak azonban már kerti okoseszközök, wifi-kompatibilis, távolról vezérelhető fűnyírók, azért a többség számára még mindig a hagyományos, jól bevált gépek a vonzók. Fontos ugyanakkor, hogy azt és olyat válasszunk, amire ténylegesen szükségünk van, különben rengeteg pénzt elkölthetünk nagyjából felesleges berendezésekre is. Mivel közeledik a tavasz és a kerti szezon - ami egyben a kerti gépek szezonja is - érdemes gyorsan átvenni, hogy milyen gépek jöhetnek szóba, és melyik fajtából melyiket érdemes választani.

Az első egy általános kérdés: akkusat, villanymotorosat vagy benzineset? A felvetés csak látszólag egyértelmű, hiszen a gyakorlatban jelentősek a különbségek. Az akkus gépek hatalmas előnye, hogy nincsenek vezetékhez kötve, nem kell több tízméteres kábeleket kezelni a használatkor, emellett - és ez lényegesebb, mint elsőre gondolnánk - halkak. A csendes működés szép gesztus a szomszédok felé is, de azért is jó, mert így a hangos, füstölgő gépektől idegenkedő hölgyeknek is öröm lehet a működtetésük. Az akkus gépek hátránya is kettős, egyfelől az akkumulátor miatt a használati idő korlátozott, ha lemerült, akkor vége a dalnak - persze csak a következő feltöltésig. A másik, hogy ezek a gépek jellemzően gyengébb teljesítményűek, egy akkus fűnyíró egyelőre nem közelíti meg egy benzines erejét. Az sem elhanyagolható, hogy az akkus kerti gépek ára általában magasabb, mint a másik két fajtáé. Talán kevesen tudják, de manapság már szinte minden kerti gép hozzáférhető akkus kivitelben, a fűnyíró mellett kaphatók akkus láncfűrészek, gyepszellőztetők, sövényvágók, szegélynyírók vagy éppen lombfújók is.

A villanymotoros, hálózatról működő gépek jóval ismertebbek, általános előnyük, hogy a benzineseknél halkabbak, teljesítményben azonban kevésbé maradnak el azoktól. Karbantartási igényük a robbanómotorosénál alacsonyabb és az áruk is mérsékeltebb. A benzinmotoros gépek adják a legnagyobb teljesítményt, legyen szó fűrészről, szegélyvágóról vagy fűnyíróról, karbantartási igényük azonban magas, főleg ha azt szeretnénk, hogy sok évig használhassuk őket probléma nélkül. Míg a villanyos fűnyírót ősszel elég egy tisztítást követően télire elrakni, addig a benzines gépeket alaposabban meg kell tisztítani, a benzint le kell szívni, vagy el kell használni belőlük, tavasszal pedig illik olajat cserélni, gyertyát, légszűrőt tisztítani, gond esetén pedig szervizeltetni kell őket, ami nem csak nem olcsó, de gyakran hosszú ideig is eltart, tavasszal ugyanis jellemzően egycsapásra tele lesznek a kisgép szervizek, és a gép hetekre is kieshet a használatból. 

A kerti gépeknél, csakúgy mint egy mobiltelefonnál vagy televíziónál, sokan hajlamosak túlzásokba esni, és a legújabb, legerősebb, vagy éppen a legszínesebb, legcsinosabb típust választani, pedig ideális esetben az észérveknek kellene dönteniük. Következzen akkor néhány példa a leggyakrabban használt gépekkel illusztrálva.

Fűnyíró. A villanyfűnyírók esetében a wattban kifejezett érték mellett általában azt is jelzik a gyártók, hogy mekkora területre optimális választás az adott típus. Gyenge gépet nem érdemes nagy kertben használni, mert jelentősen csökken az élettartama, erős gép viszont felesleges egy aprócska hátsókertbe, mert nem használjuk ki. Nagyméretű birtokra a villanyos gép alapvetően nem való, mert egyrészt kevés lesz a teljesítménye hozzá, másfelől olyan hosszú kábelt leszünk kénytelenek használni, ami már érdemben csökkenti a motor teljesítményét. Önjáró fűnyíró szintén felesleges kis kertbe, mert ahol gyakran kell fordulni, manőverezni, ott ez a fejlett funkció inkább hátrány lesz. Nagy, nyílt gyepfelülettel rendelkező birtokra viszont vétek nem önjáró gépet venni, különben hamar leszakad a kezünk, derekunk a sok tologatásban. Nagy felületű, sűrű gyepre benzines gép való, ahogy méretesebb hétvégi, hobbitelkekre is jobb a benzines, főleg ha nincs is áram. Akkus gépet inkább kisebb, kifejezetten ékszerdoboz jellegű birtokra vegyünk, vagy oda, ahol valamiért nagyon fontos, hogy halk legyen a berendezés. Az akkus gépek ott is jó szolgálatot tesznek, ahol nincs elektromos hálózat, és a munka sem sok. Az elektromos fűnyírók élettartama változó, és nagyban függ a használat mikéntjétől, az azonban szinte biztos, hogy egy jól karbantartott benzines fűnyíró akár 10-15 évig is szépen elmuzsikál, ez mindenképp hosszabb időtartam, mint amennyit egy elektromos géptől el lehet várni. 

Szegélynyíró. A szegélynyírók olcsó eszközök, hobbicélú kiskertbe nem feltétlen kellenek a drágább változatok, ha 2-3 évet kibírnak, már teljesítették a feladatukat. A benzines szegélynyírók/fűkaszák akkor indokoltak, ha nagy területeket kell rendszeresen karbantartani, és sok az olyan felület, amivel a fűnyíró nem, vagy nehezen bír el, például intenzív a gazosodás, vagy erősen lejtős a terület (rézsűs kert, mély árokpart). Tudni kell, hogy a benzines fűnyírók nem tolerálják az erősen döntött használatot, így meredek lejtőkön nem bevethetők, ilyenkor jöhetnek jól a nagyobb teljesítményű fűkaszák. Az akkus szegélynyíró könnyű és halk, ezeket az előnyöket kiválóan lehet hasznosítani például egy társasházi kertben, tetőteraszon, vagy aprócska sorházi kertecskében. 

Sövényvágó. Ezt a gépet értelemszerűen csak sövénytulajdonosoknak kell beszerezniük, ám nekik sem feltétlen a motoros változatokat, pár méternyi cserjéhez egy hagyományos kéziszerszám is bőségesen elegendő. A formázó sövénynyírás évente 2-3 alkalommal esedékes, érdemes a vásárlás előtt elgondolkodni azon, hogy igényel-e ez a feladat egy alkalmasint több tízezer forintos masinát. A sövénynyírók között egyértelműen jobb választások az akkus gépek, mégpedig két okból. Az egyik, hogy a formázó nyírás közben sokat forgatjuk, emeljük a gépet, ez pedig könnyebb kábel nélkül, a másik, hogy a sövény formázása nem egy hosszan tartó feladat általában, így egy akkus nyíró is megbirkózik vele.

Hát ez meg mi? Ez egy teleszkópos nyelű motoros ágvágó! Első blikkre furcsának és felesleges túlzásnak tűnhet, a gyakorlatban azonban nagyon is hasznos, hiszen ezzel az eszközzel több méter magasban lévő ágakat is kényelmesen, egyszerűen lehet levágni, veszélyes fára mászás vagy létrázás nélkül. 

Gyepszellőztető. A gyepszellőztető gép egy nagyon hasznos valami, főleg, ha a háziaknak fontos az igazán szép, mutatós pázsit. Mivel azonban ezt a berendezést jellemzően évente kétszer illendő használni, sokkal jobb ötletnek tűnik a bérlése, mint a megvásárlása. Persze ha igazán nagy a gyepfelület, és a gép tárolása sem okoz gondot, miért ne vegyünk egyet? Egyebekben az érvek és ellenjavallatok megegyeznek a fűnyírónál taglaltakkal, gyepszellőztetőből is akad vezetékes, benzines és akkumulátoros, ki-ki válasszon a kertjének mérete, a zajártalom elvárt mértéke, vagy az elektromos hálózat hiánya mentén.

Ez pedig egy motoros metszőolló. Ez is bohókás túlzásnak tűnhet elsőre, de igazán hasznos gyengébb kezű hölgyeknek vagy idősebbekknek, hiszen erőkifejtés nélkül lehet elvégezni a metszést, ez pedig például egy nagyobb rózsaágyás esetén igazán hasznos! Van az eszköznek profi változata is, ez látható lent, ez hatalmas akkumulátorral rendelkezik, így egy parkban, kastélykertben, vagy teszem azt egy rózsaültetvényen akár órákig is lehet használni!

Láncfűrész. A láncfűrész egy igazán férfias, mondhatni macsó gép, ugyanakkor egy átlagos hobbikertben jellemzően alig van rá szükség, ennek ellenére sokan hajlamosak beszerezni egyet, "valamire úgyis jó lesz" alapon. Mielőtt megvásárolnánk egy ilyen vitán felül maszkulin kerti gépet, gondoljuk át, hogy ténylegesen használni fogjuk-e? Fával fűtünk? Gyakran szanálunk kerti fákat? Használjuk munkacélra? Évente pár darabnál több fát, vastagabb ágat szoktunk ki/levágni? Ha több a nem válasz, akkor érdemesebb a láncfűrészt bérelni, vagy kölcsönkérni alkalmi jelleggel, mintsem megvenni. Láncfűrészből is akad villanyos és benzines, sőt, akkumulátoros is, utóbbit jó szívvel lehet az olyan eseti jellegű feladatokra ajánlani, ahol fontos a mobilitás és a halk működés!

A kültéri eszközök, kerti szerszámok sora itt természetesen nem ér véget, az azonban ennyiből is leszűrhető talán, hogy a megfelelő gép kiválasztásához alapos igényfelmérés és átgondolás szükséges, nem is elsősorban az anyagiak miatt, hanem azért, hogy a választott eszköz a lehető legjobban megfeleljen a kívánt használathoz, és ne okozzon bosszúságot, vagy indokolatlan többletköltséget, például a karbantartási, javítási feladatok miatt.

Képek: innen, innen, és innen.