Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az augusztus sajnos már a nyár legvége minden tekintetben, a kicsiknek jön a suli, a nagyoknak a szabadságmentes munka, mindenkinek kivétel nélkül pedig a lehűlő idő és rövidülő nappalok. Búsulni azonban nincs ok, akinek a kertészkedés a szenvedélye, talál magának bőven elfoglaltságot, és persze vannak kötelező körök is, jellemzően a nyárzáró kerti teendők. Lássuk is hangsúlyozottan nem teljes listát a felmerülő dolgokról!

A pázsit intenzív használata lassan véget ér, így a nyári terhelést követően érdemes kicsit lélegzethez juttatni a szálakat. Szó szerint, ugyanis most jön el az ideje a gyepszellőztetésenek és talaj lazításának. Előbbihez kapható gereblyszerű kéziszerszám, vagy kölcsönözhető elektromos berendezés, utóbbihoz elég egy vasvilla, melyet araszonként leszúrunk, majd jó erősen előre-hátra megmozgatunk. A vágási magasságot csökkenthetjük kissé, nagy kánikulák már nem várhatók a szeptemberi hetekben. 

Az augusztus már nem a klasszikus veteményeskerti szezon, de persze aki még most is szeretne vetni, ültetni, talál hozzá alanyt. A gyerekek körében nem felhőtlenül népszerű sóska, spenót páros most aktuális, ahogy a metélőhagyma, a rukkola vagy az őszi retek ideje is most jön el. Aki nagyobb távlatokban gondolkodik, telepítheti a szamócát, hogy jövőre saját termésből csemegézhessen!

A veteményes szezont ugyanakkor egy huszáros vágással le is lehet zárni a nyárutón, aki nem kíván már ezzel foglalkozni ősszel, egyszerűen frissítse fel az ágyásokat, és zárja le a témát tavaszig. Érdemes egy alapos átforgató ásást eszközölni, persze a szokásos gyomtalanítással. Jó ötlet a mostanra valószínűleg jól megérett tavalyi komposztból egy szép adagot szétteríteni az ágyásokban ásás előtt, így biztosítható a jövő évi palántáknak a gazdag talaj. 

Még mindig a veteményes: elkezdhető a zöldtrágyázás. Ez egy remek és szemmel módszer, melynek lényege, hogy olyan növényt ültetünk a veteményesbe, melyet kifejezetten a talaj gazdagítása miatt telepítünk, vagyis nem terményt akarunk belőle, hanem azt, hogy majd később a növényt a talajba forgatva természetes tápanyaghoz jussunk. A legszuperebb a mustár, ami nitrogénnel tölti fel a talajt, jó takarónövény, és a téli hideg annyira megtépázza, hogy tavasszal egy sima gereblyézéssel szó szerint elporlasztható! Zöldtrágyának tulajdonképpen bármilyen gyorsan cseperedő, leveles haszonnövény alkalmazható.

Augusztus végén még ne kezdjünk bele az őszi nagy fa és cserje ültetésekbe, várjunk pár hetet, hogy az idő enyhüljön. Ugyanakkor a nyár vége remek időszak arra, hogy megtervezzük az őszi telepítést! Egy felülnézeti vázlatrajzon jelöljük be a leendő bokrok, sövény, fák helyét, képzeljük el a látképet, tájékozódjunk a kiszemelt növények jellemzőiről! Mindig a felnőttkori méretet vegyük alapul, egy csemete ugyanis bárhová elfér, de egy ablak elé ültetett diófa tizenévek múlva jelentős gondot okoz majd!

Számos évelő növény magjait mostanában lehet begyűjteni, így aki szeretne saját forrású vetőanyagot jövőre, most figyelje kedvenceit, és a felnyíló magházakból gyűjtse be a magocskákat. A tároláshoz használjunk kisméretű, tiszta papírzacskókat, melyekre egyszerűen felírható a benne található vetőanyag típusa, neve. A magokat hűvös, száraz helyre tegyük!

A különféle vegyszeres kezeléseket, permetezéseket most már ne végezzünk el, részben mert a közelgő vagy már aktuális betakarítás miatt ez veszélyes lehet az egészségre, részben pedig mert augusztus végére már úgyis elkéstünk ezzel. Az érintett, fertőzött haszonnövényekről leszedett termések közül csak az ép, sértetlen darabokat tároljuk! Az erősen fertőzött növényi részeket vágjuk, metsszük le, vagy szanáljuk azokat az ágyásokból. 

Készüljünk fel a már most is aktuális, de egyre nagyobb arányú betakarításokra, szüretekre. Jó ötlet jó előre gondoskodni a megfelelő edényekről, légzáró üvegekről, ládákról, és persze jó ötlet helyet csinálni a pincében, padláson a terményeknek, hogy rögtön legyen megfelelő hely és körülmény mindennek. Ha túl sok a leszedett gyümölcs vagy zöldség, érdemes lehet az aszalással tenni egy próbát, ennek lehetőségeiről egy korábbi posztomban, IDE KATTINTVA lehet bővebben olvasni!

A nyár végével a hőmérséklet és napsugarak mennyisége nem egycsapásra esnek vissza töredék értékre, tehát a terasz vagy a balkon növényeit nem kell most pánikszerűen beköltöztetni. A legtöbb teleltetést, téli menedéket igénylő dísznövény simán bírja a kiképzést még az ősz derekán is, ezért ne csupaszítsuk le rögtön a balkont, a teraszt. Jó ötlet lehet viszont kisméretű üvegházat fabrikálni ezekre a területekre, így a hűvösebb szeptember végi hajnalok nem lesznek veszélyesek, illetve számos dísznövény a komplett telet képes átvészelni egy jól szigetelő kis üvegházban. Ilyen alkalmatosságot kis barkácskészséggel magunk is készíthetünk, de akár készen is vehetünk a jobban felszerelt kertészetekben!

Gondoljunk a sünökre! Ha gyakori vendégek a kertben ezek a kedves, sokszor kifejezetten szelíd állatkák, akkor segítsünk nekik felkészülni a télre! A sünök a nyár végén kezdik el hízókúrájukat, a téli álom megkezdéséhez ugyanis jelentős tartalékot kell képezniük! Etethetjük őket aszpikos macskaeledellel, natúr főtt hússal vagy (persze kihűlt és fűszerezetlen, sótlan) rántottával. Ami fontos, hogy tejet ne adjunk nekik, minden süni laktózérzékeny, és bár szeretik a tejet, egész biztosan hasmenést kapnak tőle, ami pedig kiszáradást okoz! Szintén ne adjunk nekik konyhai maradékot, fűszeres ételeket. Innivalóként vizet tegyünk ki a számukra. 

Képek: innen, innen és innen.

Még tombol a nyár, sőt, a következő napokra ígérkeznek a nyár legmelegebb napjai, így teljesen aktuális a kérdés, hogy hogyan ápoljuk szakszerűen a gyepet, illetve ha kánikulai öntözésről van szó, akkor mindig felmerül a kiégés veszélyének lehetősége. Ez utóbbi kerül először terítékre, utána pedig pár hasznos tanács következik a forró augusztusi gyepápolást illetően! 

Ne öntözz melegben napközben, mert kiég a fű! – Ezt a tanácsot talán nincs is, aki ne hallotta volna még, a kertápolással kapcsolatos általános javaslatok egyik legismertebbike. De vajon igaz is?

Elsőként lássuk, miért égetné ki a víz a füvet? Az elmélet lényege, hogy a fűszálakon megmaradó vízcseppek nagyítólencseként működve összegyűjtik, fókuszálják a napsugarakat, ezáltal számtalan pontszerű égési sebet ejtenek a növényi részeken, mely az ezernyi mini nagyító áldatlan hatásának következtében hanyatlásnak indul, elpusztul, a végeredmény pedig kisárgult, foltos, vagy teljesen elhalt gyepfelület lesz. 

Mindez azonban nem igaz, és ezt nem én mondom, hanem szerencsére volt, aki olyan komolyan vette a dilemmát, hogy tudományos alapossággal járt utána a kérdésnek, a matematikai számításokon és valós kísérleteken alapuló vizsgálat eredménye pedig az lett, hogy a fűszálakon megtapadó vízcseppek nem képesek érdemi égési sérülést okozni a fűnek. ERRE a linkre kattintva máris elolvasható a gazdagon illusztrált, és némi fizikai előképzettséget igénylő remek tanulmány. 

Ennyivel azonban még nem intéztük el a témát, mert a gyepet nyáron valóban fenyegeti veszély, még ha nem is a vízcsepp-lencsék. A pázsit kiégése valós jelenség a meleg évszakban, ráadásul az öntözés is kardinális kérdés, lássuk, mik az alapok. 

Az öntözés helyes ideje a kora reggel, mégpedig azért, mert nyáron ebben a napszakban van a legideálisabb hőmérséklet ahhoz, hogy a kijuttatott víz hatékonyan hasznosuljon. A párolgás ilyenkor még alacsony, a víznek van ideje a mélyebb talajrétegekbe is eljutni, a pár óra múlva melegedő idő pedig elpárologtatja a felesleget, így nem alakul ki pangóvíz, és nem alakulnak ki dunsztos, befülledő részek sem, amik egyébként a gombás megbetegedéseknek kifejezetten kedveznének. Az esti öntözés ezüstérmes, ebben az időszakban a gombás fertőzések jobb eséllyel hódíthatnak, de a hőmérséklet már csökkenőben van, és a Nap lenyugvásával a párolgás sem rontja a hatékonyságot. Napközben, tűző napon egyébként akár lehet is öntözni, nem a kiégés a gond ilyenkor, hanem hogy a kijuttatott víz nem hasznosul, szinte azonnal elpárolog, valamint nem kedvez a felforrósodott fűszálaknak a hideg víz okozta hősokk sem. Ugyanígy nem pozitívum a fizikai behatás, a melegben a fűszálak érzékenyebbek az esetlegesen erősebb vízsugárral okozott sérülésekre. Ha már itt tartunk, más napszakban sem ajánlott nagyobb nyomással kezelni a gyepet, sokkal célravezetőbb az esőt imitáló permetező öntözés (ezt teszik az automata rendszerek is, de hasonlóan működnek a gyepre kitett öntözőfejek is). A másik végpont az árasztásos módszer, vagyis ha letesszük a tömlőt a földre, és hagyjuk, hogy a víz szétterüljön, ezt se alkalmazzunk, ugyanis a túlöntözés sem hasznos, illetve így könnyebben alakulnak ki káros pangóvizes területek. Végeredményben ha valakinek valamiért mindenképpen a nap közepén kell megejtenie az öntözést, megteheti, de módjával és finoman spriccelve. 

Szóba kerültek az imént az automata öntözőrendszerek (értsük ide azokat a bólogató vagy forogva spriccelő öntözőfejeket is, melyeket a gyepre helyezünk ki), melyek esetében az a legfontosabb, hogy figyeljünk a teljes lefedettségre. gyakori eset, hogy a fejek úgy vannak beállítva, hogy üresen hagynak bizonyos területeket (akár sarkokat, vagy éppen a fej közvetlen közelében lévő részeket), amik lassan hanyatlásnak indulnak, és csúnya, sárguló foltokként jelzik majd, hogy hibáztunk. A most kialakított rendszeréknél figyeljük meg, vannak-e ilyen holtterek, ha pedig vannak, akkor módosítsunk a fejek kihelyezésén, vagy manuálisan öntözzünk ezeken a részeken. 

A gyep öntözése során azt is vegyük figyelembe, hogy a kert egyes részei eltérő sajátosságokkal rendelkeznek, így előfordulhat, hogy ugyanaz a vízmennyiség az egyik helyen sok, a másikon viszont kevés. A takarásban, lombok alatt, kerítés fedésében lévő pázsit kevesebb vizet igényel, illetve hajlamosabb a túlöntözést követő gombásodásra. A nyílt, árnyékmentes gyepfelület pedig az égési ártalmaknak van fokozottabban kitéve. Az öntözőrendszer kialakításakor vagy a kézi öntözés elvégzésekor ezeket a paramétereket se hagyjuk ki a számításból. 

A még nem barnuló, sárguló gyep tesztelése egyszerűen elvégezhető, ha a fűre lépve majd a lábunkat elvéve azt látjuk, hogy a szálak lassított felvételként egyenesednek ki, vagy fekve maradnak, akkor a nedvességhiány miatt a szövetekben alacsony a belső nyomás, ergo a pázsit szomjazik. Ilyenkor a kijuttatott vízmennyiséget növeljük! 

Mivel már a nyár vége felé járunk, borítékolható, hogy az aktív használatban lévő kertek talaja tömörödött, ez pedig rosszat tesz a vízgazdálkodásnak (nehezebben szivárog a talajba a víz). Ezért érdemes lehet a pázsit talajának javítása. Ez rém egyszerűen elvégezhető, egy vasvilla leszúrásával és nyelének erőteljes előre-hátra mozgatásával. A műveletet 20-30 centinként végezzük el, egy átlagos kert gyepfelülete egy-két óra alatt fellazítható ezzel a módszerrel. 

Végül pedig pár szó a fűnyírásról! Ezt a műveletet is lehetőleg reggel vagy este végezzük (talán inkább este, elsősorban a szomszédok miatt, mivel jellemzően hétvégén kerül sor a műveletre). A kánikulai időszakban ne vágjuk katonásan rövidre a pázsitot (ez is egy rossz beidegződés), a hosszabbra hagyott szálak ugyanis árnyékot biztosítanak a töveknek, így a gyep melegtűrése javul.

 Képek: innen, innen és innen.

Aki a hétvégére egy igazán eredeti és látványos, növényekkel kapcsolatos, ritkán látható programot keres, és budapesti vagy nem rest a fővárosba elutazni, az mindenképpen olvasson tovább, mert megtalálta, amire vágyik!

Ezen a hétvégén zajlik ugyanis a Margitszigeten az V. Magyar Faápoló Bajnokság, melynek keretében a kilátogatók megleshetik, hogy hogyan zajlik a talajszinten és a magasban a fák ellátása, gyógyítása, metszése, emellett láthatnak hajmeresztő alpintechnikás fára mászást, és képbe kerülhetnek a városi fák ápolását illetően.

Talán kevesen tudják, de a faápolás kifejezés mára nem csupán azt jelenti, hogy valaki gondoz egy fát, a szóösszetétel modern jelentése egy specifikus ágát jelöli a fákkal való foglalkozásnak. A faápolás, mint műszó kifejezetten a városi fák karbantartását jelöli, azt a folyamatot, mely során a kertészeti szakismerettel rendelkező, és az alpintechnikában is járatos szakemberek az urbánus környezetben lévő fákat gondozzák. A faápolás témakörébe tartozik a metszés, a statikai megerősítés (a kidőlés, ágletörés megakadályozása), a koronabiztosítás, a sebkezelés, a sarjak eltávolítása és a tápanyagok utánpótlása. A faápolók munkáját érdemes megismerni, sőt, elismerni, hiszen ezek a szakemberek hatalmas részt vállalnak a városi környezetben lévő fák állagmegóvásából, élettartamuk meghosszabbításából, és a munkájuknak az is fontos része, hogy a fákat az emberek szempontjából is biztonságossá, balesetveszély-mentessé alakítják!

A Margitszigeten a mostani hétvégén megrendezésre kerülő Faápoló Bajnokságon mindezekről bővebb ismereteket szerezhetnek a kilátogatók, közelebbi kapcsolatot építhetnek ki a fontos szerepet betöltő városi fákkal, és persze a gyakorlatban is megismerhetik a tennivalókat, és megcsodálhatják a látványos mászástechnikákat, vagy például a nagy gyakorlatot igénylő dobózsinór és súly dobást.

A szervezők szeretettel várnak mindenkit a mai és a holnapi napon, a rendezvény ingyenesen látogatható!

Az esemény hivatalos facebook oldala IDE KATTINTVA érhető el,

aki pedig nem rendelkezik fb hozzáféréssel, IDE KATTINTVA olvashat rövid leírást az eseményről.

Kedvcsináló fotók a tavalyi bajnokságról! A képek forrása: fokert.hu

Aki azt gondolná, hogy a kertészkedés a hobbielfoglaltságok olyan területe, amelyik természeténél fogva biztonságban van a divatirányzatok okozta befolyásoktól, az meglehetősen nagyot téved. Bár a kertészkedés alapvetően egy ortodox dolog, hiszen a paradicsom az paradicsom már sok száz éve, a diófa meg ugyanúgy diófa, mint ezer éve, azért a kertészeti módszerek sokat változtak, és a törvényszerű fejlődés mellett a trend jellegű irányzatok is folyamatosan szerepet kapnak. Lehet szó kertépítési stílusokról, színeket érintő divatról, biokertészeti és hasonló, olykor egész különleges módszerekről.

Az alábbiakban egy olyan trend kerül röviden bemutatásra, mely biztosan kevésbé ismert, mint mondjuk a japánkert vagy az esőkert, ugyanakkor van létjogosultsága, mivel kifejezetten egyszerűen fenntartható, nem túl drágán kialakítható kerttípusról van szó, mely a globális éghajlatváltozás okozta egyre gyakoribb szárazabb periódusok okán is érdekes lehet, mivel kimondottan alacsony vízigényű elrendezésről van szó. Mint minden kerti stílusirányzat esetében, ennél is elmondható, hogy akinek az érdeklődését felkeltette, annak nem szükséges rögtön az egész birtokot így átfazoníroznia, tökéletesen elég lehet elsőre egy vonatkozó kertszeglet, kisebb kertrészlet kialakítása! Nos a hosszúra nyúlt bevezető után következzen is az ígért kertstílus, a xeriscaping!

Egy mintaszerű xerogarden látványrajza

A xerogardening, vagy xeriscaping nyelvtörő elnevezések mögött igazából semmi forradalmian új ötlet nincs, igaz, ettől még izgalmas terület, amiről szó van. A xeriscaping szóösszetétel a görög xeros, vagyis száraz, és az angol landscaping, vagyis tájépítészet szavakból áll össze, ebből máris kilogikázható, hogy a szárazságtűrő növényekre alapozó kertkialakítás van a fókuszban. És valóban, a magyar névvel még nem is rendelkező irányzat középpontjában az öntözést, gondozást alig igénylő növényfajtákból összeállított kert áll. Mik lehetnek az ilyen kertek előnyei? Az alacsony vízfelhasználás egyrészt kevesebb kiadást jelent, másrészt a gondozás tekintetében is kevesebb energiát kíván, továbbá a megszokott kertképtől merőben eltérő látványvilág alakítható ki ilyen módon. Ha végiggondoljuk mindezt, akkor feltűnhet, hogy alig pár lépésnyire vagyunk a már eddig is ismert és alkalmazott mediterrán kertektől és a sziklakertektől, de fogadjuk el, hogy a xeriscaping egy újfajta megközelítés. 

A valóságban is mutatós. Az elgondolás inkább a látványra épít, így előkertekbe, utcafrontokra kifejezetten jó választás az ilyen kert

A metódusnak ugyanakkor nyilvánvaló hátrányai is vannak, gyepfelület például egyértelműen nem párosítható a xerogardening elvek alapján kialakított kertekhez, és általában korlátozottabb a növényválaszték, ha alacsony vízfelhasználású kertben gondolkodunk, az egynyáriakat például kapásból kizárhatjuk, de a cserjék és fák többségének is búcsút mondhatunk. Az ötlet ugyanakkor kifejezetten hasznos lehet abban az esetben, ha extrém száraz területen építkezünk, és bár Magyarországon szélsőségesen csapadékmentes vidékek (egyelőre) nem találhatóak, a divatot követve akár nálunk is létrehozhatóak xeriscaping kertek, a különleges megjelenés, a szokatlan atmoszféra okán.

Itt is inkább előkerti látványelem

Ez már egy kifejezetten minimalista megközelítésű elrendezés, rengeteg szabad, ám a gyakorlatban nem hasznosítható térrel. A funkcionalitás nem élvez elsőbbséget a xeriscaping kerteknél

Ez már egy dúsabb, zöldebb, kevésbé sivatagos látképű mini-xerogarden

Hazánkban is rendelkezésre állnak olyan növények, melyek kiválóan illenek az ilyen elképzelésbe, a mediterrán fűszernövények, valamint a levendula megfelelnek a célnak, ahogy a díszfüvek közül is válogathatunk, cserjefronton a somfélék, a galagonya, a vadrózsa, vagy épp a tamariska jöhetnek szóba, és a fákat sem kell teljesen kizárni, lehet próbálkozni juharral, nyárral, kőrissel, valamint a fenyőfélék közül a luc, a boróka, és a törpefenyők maradnak a pakliban. A "xerogarden" azonban nem csupán az ültethető fajták szűkebb köre miatt üt el a szokásos kialakítástól, hanem az elrendezés is más. Hangsúlyos szerepet kapnak a tág, beültetetlen terek, melyeket szórt köves utacskákkal, kisebb-nagyobb kövekkel, sziklákkal, vagy komplett, kisebb sziklakertekkel lehet kitölteni. A színvilág is fontos eleme az ilyen birtokoknak, sőt, mondhatni az egyik vezérlő elvük, hiszen a szokatlan elrendezés akkor érvényesül igazán, ha jól átgondolt színstruktúra párosul hozzá.

Értelemszerűen a pasztellek dominálnak, sárgákkal, barnákkal, és zöldekkel keverve, de kékes, lilás árnyalatok is megjelenhetnek. A xerogardening elvet követő kertek a hagyományos struktúráknál sokkal szellősebbek, lazábbak, aktív használatbavételre kevésbé alkalmasak, ellenben dekorációs értékük magasabb a megszokottnál, ezért elsősorban irodaházak mellé, társasházi udvarokra, utcafrontokra, pihenő-, és közparkokba lehet elképzelni őket, de természetesen magánkertekben is kialakíthatóak, főképp, ha a célok között szerepel a kis vízfogyasztás és a szokásosnál alacsonyabb gondozási igény.

Azt mindenképpen tudni kell, hogy az ilyen kertek szakszerű tervezést és kivitelezést igényelnek, tehát kezdő hobbistáknak nem ajánlom, hogy első lelkesedésből nekiveselkedjenek a munkálatoknak, ugyanakkor a fenntartást tekintve a későbbiekben jóval kevesebb anyagi ráfordítást és törődést igényelnek, mint a szokványos gyepfelület-díszfa-virágágyás felépítésű birtokok. Akinek a xerogardening elnyerte a tetszését, de egyelőre nem fazonírozná át teljesen a kertjét, annak első lépésben egy mediterrán kertrészlet, egy fűszerkert, vagy egy sajátkezűleg is megépíthető sziklakert létrehozását javasolnám. Amennyiben pedig az alacsony vízfelhasználás a cél, érdemes lehet megismerkedni a fentebb már említett esőkertekkel is.

A xeriscaping egyik alapeleme a színekkel való játék, itt a kék és a lila dominál, de sárgával, barnával, halvány színekkel is lehet játszani a kialakítás, növényválogatás során.

Ha ötleteket merítene, vagy csak szép xeroscaping kerteket nézegetne,

IDE KATTINTVA talál egy bőséges képgalériát! 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen. 

A csodás pázsit minden szép kert zöld alapja, ez nem vitás, ugyanakkor - főleg nyáron - a fűfelületet nem csupasz valójában használjuk, hanem általában egy olyan felületnek tekintjük, amelyre kipakolhatjuk a pihenés, szórakozás eszközeit. Így ez a poszt nem a gyep ápolásáról fog szólni, hanem arról, hogy mi kerülhet a gyepre nyáron, és ha már odakerül, hogyan intézzük a dolgot szakszerűen!

Homokozó

A homokot a kertben többféle dologra lehet bevetni, virágyásokban, veteményesben a túlságosan kötött talaj lazítására kiváló, de szintén praktikus, mikor gyermekeknek való játékhoz használjuk, magyarán homokozót építünk. A homokozó egy roppant kreatív játékterep, nagyszerű elfoglaltság a kicsiknek, így sokan elgondolkoznak egy ilyen tereptárgy kialakításán. A homokozót megépíteni nem jelentős kihívás, inkább az előnyök és hátrányok arányaival szükséges tisztában lenni. A homokozó kialakításával a pázsitos felületből kell kikanyarítanunk egy részt, ráadásul a homok a peremek mellett közel fél méteres sávban a gyepet kipusztíthatja, ezért kisebb kertekbe nem mindig jó ötlet. Úgy jelöljük ki a homokmedence helyét, hogy az legyen körbejárható, sose helyezzük közvetlenül virágágyás vagy veteményes mellé. Fontos, hogy valamilyen tereptárgy időközönként árnyékot vessen rá, például lombos fa, kerítés, vagy a ház fala. A peremek kialakítására a fa, vagy a műanyag elemek alkalmasak, a beton-, és téglakeret balesetveszélyesek, és a traktorgumit sem ajánlom, szerintem büdös és nem is szép látvány. Építőanyag kereskedésekben beszerezhető deszkákból, gerendákból gyorsan összeállítható a keret, amit legalább egy arasznyira le kell ásni, hogy rögzítsük a helyzetét. A perem magassága ideális esetben 20-25 centiméter. A homokozó pereme ne legyen vékony, mert balesetveszélyessége, és gyenge tartóereje mellett azt is kizárja, hogy a kicsik, vagy a szülők a homokmedence szélére üljenek. A homokozó aljára helyezzünk el vízhatlan záróréteget (tófólia, agroszövet), ami megakadályozza a nedvesség felszivárgását, és az elgazosodást. Kisebb homokozó deszkákból ácsolt fedéllel is lezárható, a nagyobb homokmedencéket fóliával, vagy vakondhálóval burkoljuk, hogy a háziállatok ne piszkíthassanak bele, és a szél se hordja szét a szemcséket a kertben. Homokot sose a természetből, vagy építkezésekről szerezzünk, hanem szaküzletből, tüzéptelepről. A sárga homok megfoghatja a gyerekek ruháit, ellenben jól formázható, a szürke homok nem fog, de nehezebben gyúrható, csak nedvesítés után válik játékra alkalmassá. Mosott homokot átlagosan köbméterenként 2500 Ft-os áron vásárolhatunk, de barkácsáruházakban 30-50 kilós zsákokban is kapni könnyebben szállítható, tisztábban kezelhető, játékra való homokot.

Tüzek, grillek

A kerti tűzrakásnak két fő szezonja van, az egyik az őszi avarégetés, ami a rosszabbik verzió, lévén veszélyes, zavaró, és egészségtelen módszere a zöldhulladék eltüntetésének, a másik hosszabb „tüzes” időszak pedig a nyár, hiszen a meleg évszakban gyakori az esti kerti sütögetés, grillezés. A kerti tűzrakóhelyek szintén veszélyesek lehetnek, nem árt tehát az óvatosság. Ha úgy döntünk, hogy szeretnénk néha szalonnát, vagy húst sütni a kertben, netán bográcsozni, akkor első lépésben azt kell eldönteni, hogy mekkora és milyen típusú tűzrakóhelyre van szükségünk. A legegyszerűbb változat a téglákkal szegélyezett kör, vagy négyzet alapú tábortűz, melyhez legfeljebb pár rönkfáből készült ülőkére lesz szükség, hogy a tűz köré telepedhessünk. Ennek hátránya, hogy a pázsitos részből kell feláldoznunk egy méretesebb részt. Amennyiben kímélni akarjuk a gyepet, vásárolhatunk lábakon álló grillezőt is, ebből létezik olcsó faszenes, és drága elektromos készülék is. Ha ilyet használunk a kertben, a legfontosabb a stabilitás, tehát lehetőség szerint ne közvetlenül a fűre állítsuk, hanem igyekezzünk szilárd talapzatra elhelyezni. A célra általában megfelelő 2-3-4 darab kültéri járólap, az olcsóbb, nem díszes típusok 4-500 forintért kaphatók. Az épített kültéri kemencék, grillpultok jóval nagyobb anyagi ráfordítást kívánnak, de időtálló darabok, és nem csak egyszerű ételek elkészítésére használhatjuk őket. Bármit is választunk, tartsunk be pár óvintézkedést! A kerti tüzeléshez hely kell, ezért a kisméretű kertekben inkább mondjunk le erről. Ügyelni kell arra, hogy a grill szélvédett helyen legyen, mégse jelentsen tűzveszélyt, vagyis ne telepítsük éghető dolgok közelébe, legyen az fa, növényzet, kerti bódé, garázs, vagy háztető. Az előző ok mellett azért se tegyük fákhoz közel, mert az ételbe, bográcsba hulló levelek bosszúságot fognak okozni. Nagyobb sütödét telepítsünk masszívabb felületre, egyrészt a stabilitás, másrészt a megközelíthetőség miatt. A komolyabb kerti grilleket tanácsos betonozott alapra építeni. Érdemes térkővel lefedni a grill környékét, így nem kell ingoványos talajon botorkálni a tányérokkal, nyársakkal. Hagyományos tűzrakóhely esetében legyen elég tér a körbeüléshez, egy használható tábortűz átmérője körülbelül másfél méter, ha pedig körbeüljük, akkor legalább három méter átmérőjű területre lesz szükség a kényelmes nyársaláshoz.

Kismedence

A medence remek nyári szórakozás, ahol pedig gyerekek vannak, ott szinte kötelező elem. Bár az épített medence az igazi (erről bővebben írtam nemrégiben ITT) a legtöbben megelégszenek egy kisebb-nagyobb felfújható, vagy egyéb típusú mobil medencével, ezek ára szerényebb, a nyár végén pedig el lehet bontani őket, hogy a szezonon kívüli időben ne rontsák az összképet. A kismedence elhelyezésénél a homokozóhoz hasonlóan járjunk el, vagy legalább részben legyen árnyékban, ha pedig ez nem kivitelezhető, feszítsünk ki fölé egy napvitorlát. Ehhez elegendő 3 erősebb rúd leásása (vagy valamilyen tereptárgy - fa, falba fúr kampó használata). A napvitorlák általában háromszög alakúak, így a három rögzítési pont kialakítása után csak ki kell feszíteni őket. A napvitorla azért is hasznos, mert (részben) megóvja a medencét a belehulló növényi daraboktól, főként ha lombos fa is akad a közelben. Ugyanezen okból érdemes lehet a használaton kívüli medencét egy méretben passzoló nejlonnal vagy sűrű szövésű műanyag hálóval lefedni. A medence alatt a gyep biztosan ki fog pusztulni, nem is érdemes máshogy számolni ezzel, de sebaj, ősszel könnyen pótolható felülvetéssel a hiány. Érdemes a medence alá polifoam réteget fektetni, ez megóvja a fürdőalkalmatosság alját a kavicsok, növénydarabok okozta kiszúródástól, de még fontosabb, hogy így a gyerekek nem közvetlenül a kemény talajt fogják érezni. Barkácsáruházakban többféle vastagságú, nagyobb méretű polifoam táblákat lehet kapni, ha pedig ezeket lefektetve a medence aljának alakjára vágjuk, még esztétikailag is kellemes lesz a látvány (vagyis nem fog kilátszódni ez az aljzat). A medence vizét muszáj lesz kezelni, hiszen az algásodás hamar beindul, ráadásul fertőtlenítőszerekre is szükség lesz a biztonság érdekében. Érdemes egy vízforgató berendezést is beszerezni, még a kisebb medencékhez is, de ez esetben sem maradhatnak el a vegyszeres kezelések. Az ilyen kezelt víz pedig biztosan károsítja a növényzetet, így számítsunk arra, hogy a medence környékén fél-egy méteres sávban a gyep vagy a dísznövények szinte biztosan elhalnak, ezt is vegyük figyelembe a medence helyének kijelölésekor. Hasonló okokból a teljes vízcsere esetén se a gyepre öntsük a medence több száz liter vizét, hanem tömlővel vezessük a csatornába. 

Képek: innen, innen, és innen.

A kerttel kapcsolatban számos problémaforrás adódik, a hobbikertészek életét a növénybetegségektől kezdve az aszályon keresztül egészen a gyomosodásig nagyjából bármi megkeserítheti. Mi van akkor azonban, ha a károkozó nem egy irtanivaló szörnyeteg, hanem a család kedvenc, körülrajongott kutyája? A kutyák sajnos gyakran nem kertkompatibilisek, általában az ásás ugrik be először, mint ádáz gaztett, azonban gyakoribb, hogy a kutyavizelet okozza a pázsit károsodását, hiszen nem mindegyik kutya kényszeres ásóbajnok, ellenben mindegyik vizel. Lássuk hát, hogy miért gond a kutyapisi, és mit lehet tenni ellene.

A hímkutyák jellemzően nem csurgatnak a gyep közepére, tőlük elsősorban a függőleges tereptárgyakat kell félteni, legyen az a házfal, egy fa, vagy egy tuja. Ez ellen azonban viszonylag egyszerűen lehet hatékony lépéseket tenni! A hímek jelölési károkozása ellen jó védekezés egy, a gyakran 'meglocsolt" növény mellé leszúrt bot, vagy odaállított fatuskó, általában ennyivel tévedésbe ejthetőek, a kutya ugyanis nem a növényt akarja bántani, hanem tereptárgyat keres a jelöléses vizeléshez. Így neki tulajdonképpen mindegy, hogy fatuskó, vastagabb bot, vagy egy tuja, facsemete az alany.  

A kertben szabadon tartott nőstények már sokkal kiszámíthatatlanabbak, ők ugyanis nem kötik a vizelést tereptárgyhoz, nem jelölnek, hanem egyszerűen elvégzik a dolgukat ott, ahol szükségét érzik éppen, és ez jellemzően valamely nem épített (tehát nem betonos, járólapos) sík felület, vagyis a gyep. A kutyavizelet sajnos nem hasznos a pázsitra nézve, a rendszeresen levizelt fűfelület egész biztosan károsodik. A jelenség magyarázata röviden annyi, hogy a kutyavizelet nitrogéntartalma magas, így maró hatással van a gyepre, tulajdonképpen ugyanúgy működik, mint a túlzásba vitt trágyázás, kiégeti a növényzetet. Aki szeretne erről közelebbről meggyőzödni, hajoljon közel a vizeléses foltokhoz, azt fogja látni, hogy a friss, egy-két napos foltok körül a széleken a fű burjánzásnak indul, míg a középpont felé haladva a fűcsomók elpusztulnak, vagyis a széleken a csekélyebb nitrogéntartalom áldásos hatású, középen, ahol koncentráltan érte a gyepet, ott pusztító hatású.

Kutyavizelet nyomai

Mint minden problémára, erre is számtalan közszájon forgó megoldás kering, én azonban azt mondom, hogy elsődlegesen vagy a kerttervezés során lehet preventíven fellépni, vagy a kutyatartás formáján kell változtatni. Utóbbi esetben a napirendbe legalább két-három sétáltatást kell beilleszteni, hogy négylábúnk a kerten kívül tudja elvégezni a dolgát. Ez persze nyilvánvalóan idő-, és energiaigényes metódus, főleg, ha számításba vesszük, hogy a legtöbben pont azért vesznek magukhoz kertesházban kutyát, mert azt gondolják, hogy így a sétáltatás macerájától megszabadulva, nyugodtan élvezhetik az ebtartás örömeit. Ez persze tévhit, még a kis ölebeknek is szükségük van a rendszeres sétára, a nagytestű, mozgékony fajtákról nem is beszélve, de ez már egy másik téma.

Kézenfekvő lenne a kutya kennelben tartása vagy egy számára elkerített helyen való elszállásolása, ez azonban azért nem a legjobb módszer, mert ha kiengedjük, szinte biztosan az első dolga lesz a szükségleteinek elvégzése, főleg ha a kennelje, helye szűkös. Másfelől a legtöbb kutya az ember közvetlen közelségében érzi magát jól, tehát ha már egyszer kutyánk van, miért akarnánk elzárni? Arról nem is beszélve, hogy a házőrző fajták például egyszerűen nem tudnak érvényesülni, ha nem övék az egész kert.

Ez itt egy kutyatoalett, minimális barkácstehetséggel is pár óra alatt összedobható, a nagyobb kihívás utána jön, a kutya rászoktatása a használatra. Elsősorban a fiatalabb ebeknél működik, akik időben megtanulhatják a használatát.

Amennyiben a kerítésen kívüli rendszeres dologvégzésre nincs mód, úgy érdemes elgondolkodni még a kerttervezés fázisában a kutya, kutyák számára létesített sarkon, ahol szükségleteiket elvégezhetik, persze ez csak akkor jöhet szóba, ha még a birtok kialakítása előtt állunk, és elsősorban kölyökkutyákkal működik, akik még jól nevelhetők, szoktathatók. Ugyanakkor megfelelő méretű kert esetében utólag is kialakíthatók ilyen szükség-sarkok, csupán 2-3 nm szabad helyre lesz szükség, egy nem túl szem előtt lévő kertrészen. Az ilyen sarok lényege, hogy ne legyen aktív művelés alatt, legyen homokkal, kaviccsal borított, vagy füves, de akkor ne legyen jól látható helyen, a várható elcsúnyulás miatt. Persze ehhez folyamatos trenírozás, valamint idő és türelem kell, de nem lehetetlen a vállalkozás.

Az alábbi képen látható alkalmatosság rendszeresen kapható a nagyobb állatfelszerelés üzletekben, tulajdonképpen ez egy hasznos átverés a kutyáknak, akár bent vagy a balkonon is használható, de a kerti eb is rászoktatható a használatára. 

A modern (állat)orvostudomány is szolgál néhány érdekes lehetőséggel, például a vizelet pH-ját megváltoztató tablettákat is lehet kapni, ízlés és elszántság kérdése hogy kinek mit ér meg az egységes gyepfelület, mert a kutyának nyilvánvalóan nem használ, ha ilyesmit szed. Alternatív megoldás is akad olyanok számára, akik sok szabadidővel rendelkeznek, és a kutya szabadsága mellett vannak, tehát nem hívei a kikötésnek, kennelben tartásnak. Ez a módszer pofonegyszerű, a kutya csurgatása után pótöntözéssel hígítható a gyepre kerülő kutyavizeletet, ez egyszerűen annyit tesz, hogy a vizeletet egy vödör víz ráöntésével kell hatástalanítani. 

A gordiuszi csomó átvágása lehet az is, hogy a még vásárlás előtt álló ebtartók egyszerűen kankutyát választanak, akik a gyeppel kapcsolatban sokkal kíméletesebbek lesznek, illetve az ő károkozásuk egyszerűbben kivédhető.

Egy parlagon hagyott, a célra kijelölt sarok is megóvhatja a gyepet

Ha pedig már a gyep és a kutyák kapcsolatánál járunk, érdemes egy rövid bekezdés arra is szánni, hogy mit lehet tenni a kutyák útvonal taposásával. Minden kutyás ismeri azt a jelenséget, mikor az állata ugyanazokon az útvonalakon haladva az ott lévő gyepet csíkokban kikoptatja. A megoldás itt is egyszerű, egyszerűen alkalmazkodni kell az állathoz (mint megannyi már kérdésben, ha kutyánk van). A tipikusan használt útvonalakat alakítsuk tényleges ösvényekké, utakká, burkoljuk őket kültéri járólappal, barabáskővel, dekoratív lépőkővel, vagy az ilyen utacskát szórjuk fel zúzott kővel. A kerítés belső oldala szintén gyakran a kutya rohangálóhelye, így érdemes az előkerti ágyás és a kerítés között 30-50 centimétert kihagyni, és ezt a sávot lappal, kőzúzalékkal feltölteni, így az ágyás nem válik majd a négylábú áldozatává.

Képek: innen, innen, és innen.