Megyeri Szabolcs kertész blogja

A víz nagy kincs, ez nem új információ, azonban a tiszta, fogyasztható víz előállítása kemény dió, és a jövőben valószínleg egyre értékesebb lesz majd. A szennyvíz tisztítása az idő előrehaladtával mind nagyobb jelentőséget kaphat majd, ebben a folyamatban pedig egy magyar fejlesztésű eljárás viheti majd a prímet.

Üvegházas víztisztító telep Telkiben

Az úgynevezett "élőgépek" technológiával működő telepek eddig sem mentek teljesen ritkaságszámba, de általában csak kisebb fogyasztói csoportok igényeit elégítették ki, többé-kevésbé kísérleti jelleggel. Az eljárás során élő flóra tisztítja a szennyvizet, pontosabban a buja növényzet másfél-két méteres gyökerei, illetve az azokat kiegészítő háromdimenziós struktúrában elhelyezett biotextil végzik a munkafolyamatot. A leírtaknál természetesebben összetettebben működő rendszer előnye egyrészt a magas hatásfoka, másrészt az, hogy fizikai megjelenése nem egy üzemet idéz, sokkal inkább egy üvegházat, botanikus kertet, és bűzös szagok sem keletkeznek a működés közben. Ezáltal a tisztító akár lakóövezetbe is telepíthető, mert sem látványa, sem szaga nem hat zavarólag a közelben élőkre.

A Dél-pesti Szennyvíztisztító élőgépes telepe

Az egész pontosan Organica Élőgépek rendszernek nevezett víztisztító magyar fejlesztés, és a legnagyobbat a közelmúltban avatták, a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen. Az élőgépes rendszerre azért esett a választás, mert ezzel a metódussal a már meglévő eleveniszapos infrastruktúrát úgy lehetett fejleszteni, hogy nem volt szükség új telep építésére. Nem ez volt az egyedüli fejlesztés, az élőgép szisztéma mellett a beérkező szennyvizet fogadó eddig nyitott medencéket (ezek az ún. előmechanikai egységek) lefedték, hogy a kellemetlen szagok terjedését megelőzzék, ugyanezt a célt szolgálja a beépített biofilter is. A dél-pesti telepen üzembe helyezett organikus tisztítórendszer nem csupán azért környezetbarát, mert a munka dandárját növények végzik, hanem azért is, mert a mesterséges dzsungelnek helyet adó üvegház tetején napelemek termelik az energiát, amellyel a növények öntözését, a helyiség párásítását és szellőzését végzik. Az eljárásnak köszönhetően mindemellett kevesebb szennyvíziszap keletkezik.

Így néz ki belülről. Nem tipikus víztisztító állomás

Mindeddig öt országban működik Organica Élőgép rendszer, de Kínában mutatkozik a legnagyobb érdeklődés, a már meglévő szecsuáni létesítmény mellett valószínűleg több is épül majd, mert a zsúfolt távol-keleti nagyvárosokban igen nagy előny, hogy a tisztítótelepek akár a lakott részek központi területein is üzembe állíthatóak.

Mint egy botanikus kert...

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A tél, mint tudjuk kopár, szürke, olykor fehér időszak, ilyenkor a természet nyugovóra tér, kikopnak színek környzetünkből. A sokszor komor hangulatot pedig gyakran fokozzák a többnyire sötét tollazatú, vészjósló megjelenésű varjúfélék, melyekhez számos félelmetes legenda, hiedelem kötődik, ráadásul a varjaknak, hollóknak egyéb szempontból is rossz a hírük, termény-, és énekesmadárpusztító, harcias madarak hírében állnak, akik nem átallanak beköltözni a városokba, kertekbe, hogy ott is rémisztgessék az embereket.

Vetési varjak portyáznak az úton. Elhullott állatokat keresnek

A varjú és a holló keveredik a hiedelmekben, de közös bennük, hogy kedvezőtlen ómennek, a balszerencse hírhozójának tartották, tartják őket ma is sokan. A varjú manapság még mindig mint a halál, és a szerencsétlenség előjele szerepel a néphiedelemben, de az időjáráshoz, és a hosszú élethez is kötik alakját. Elhíresült tévhit, hogy a varjú (vagy holló) akár száz évig is él, ami erősen túlzó adat, bár az igaz, hogy a madarak között hosszú életűnek számít, varjúfélétől függően ez akár 15-20 évet is jelenthet, egyes híradások pedig negyvenéves varjúkról szólnak. A "ritka, mint a fehér holló" közmondás is igaznak bizonyul, olyannyira, hogy fehér, vagy részben fehér tollazatú varjúféle csak nagyon ritka genetikai mutáció során kelhet ki a tojásból, de még ha ez be is következik, hamar elpusztul, mert látószerve ilyenkor rendkívül sérült. Így a gyakorlatban esélytelen fehér hollót megpillantani, a közmondás tehát jól tükrözi a valóságot.

Holló a Hunyadi címerben

A varjúfélék közül a leggyakrabban a vetési varjúval (Corvus frugilegus), a dolmányos varjúval (Corvus cornix), a kormos varjúval (Corvus corone), a hollóval (Corvus corax), és a tetszetős külalakja miatt a sorból némileg kilógó szarkával (Pica pica) találkozunk. Érdekesség, hogy a dolmányos varjút sokáig a kormos varjú alfajának tartották, és csak 2002-óta tarják nyilván, mint önálló fajt. Bonyolítja a helyzetet, hogy utóbbi két faj gyakran keveredik, így sokszor nehéz megkülönböztetni őket. Mind közül a holló a legnagyobb méretű, a kifejlett állat hossza 50-70 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig akár 1.3 méter is lehet. A hollót megkülönbözteti még a többiektől nagyobb, ívelt formájú csőre, ék alakú farka, és szakállszerű, bozontos csőr alatti tollazata. A kormos és vetési varjak testalkatra kisebbek (40-50 cm), és elsősorban (vagy inkább eredetileg) mezőgazdasági területekkel határos erdőkben, mocsaras területeken fészkelnek. A dolmányos varjút szürke mellénye, a szarkát pedig elegáns fekete-fehér tollazata különbözteti meg a többiektől. 

A szarka inkább szép, mint félelmetes

Mindannyiukban közös, hogy  a legendákat leszámítva is haszontalan, káros madarakként vonultak be a köztudatba. Úgy tartjuk, a vetemény pusztítói, énekesmadarak és kisemlősök mészárosai ők, pedig a kép sokkal árnyaltabb. A varjúfélék étrendje roppant vegyes, elfogyasztják az ízeltlábúakat, rovarokat, bogarakat, ezzel pedig épp a veteményesek, kertek tisztogatói. Természetesen a magokat sem vetik meg, ez gazdálkodási szempontból káros. Ugyanakkor téves elképzelés, hogy csak azért járják a földeket, hogy a magokat kiszedjék, vagy a terményt ritkítsák. Aratás után például rengeteg kisemlős hullik el, ezek a madarak pedig dögevők is, ezért lepik el ilyenkor a földeket, de a művelt táblákat is sokszor csupán dögért kutatva özönlik el. Az is igaz, hogy megeszik az énekesmadarak tojásait (sőt, a kisebb madarakat is megtámadják), azonban ezzel biológiailag hasznos munkát végeznek, kordában tartják az állományt. A varjak sosem pusztítanak ki egyetlen fajt sem egy adott területről, hisz ezzel maguk ellen dolgoznának. Ha az énekesmadarak létszáma csökken, a ragadózók áttérnek másfajta élelemre. Városi tévhit, hogy a hollók, varjak szaporodása miatt csökken lakott területen az énekesmadarak száma. Egyfelől ez nem igaz, mert felmérések szerint utóbbiak létszáma egyáltalán nem csökken, másfelől a jelenségnek más oka van. A városi parkok tisztításával, karbantartásával, az újépítésű lakóparkok térnyerésével, a zöldfelület csökkentésével maga az ember veszi el a kismadaraktól a búvóhelyet, életteret. A varjúfélék viszont ilyen körülmények közt is jól érzik magukat urbanizált környezetben, mert fészküket magas fák ágaira rakják, és kiválóan alkalmazkodnak a városi léthez, például gyakran kukáznak, vagy épp szeméttelepek mellé fészkelnek a bőséges ellátmány miatt. A vetési varjú az agresszív irtás miatt környékezi a lakott településeket, számuk visszaesése miatt ők már védettséget is élveznek.

Dolmányos varjú kukázás közben

Hogy némi szimpátiát is ébresszek a rosszhírű, komor ábrázatú szárnyasok iránt, meg kell említeni, hogy ezek az állatok rendkvül intelligensek. Kombinációs készségük kiemelkő, egyes megfigyelt példányok képesek voltak az eszközhasználatra, kommunikációjuk fejlett, több fajtájuk éntudattal rendelkezik, és szokásuk a maguk szórakoztatására cselekedni, vagyis játszani, utóbbi igen ritka az állatvilágban. A fiatal korában befogott holló kiválóan háziasítható, ragaszkodik az emberhez, és papagáj módjára képes hangokat utánozni. A hollótartás mégsem javasolt, egyrészt mert nem engedélyezett, másrészt mert az idősebb házi hollók rendszerint agresszívvé válnak. Dolmányos varjaknál figyelték meg, hogy rejtekhelyen tárolják az élelemet, azonban ha látják, hogy fajtársaik figyelik őket, akkor sokszor csak úgy tesznek, mintha épp eldugnának valamit, így tévesztve meg többieket. A szarkáról köztudott, hogy szeret lopkodni, ez nem is téves információ, vonzódnak a fényes, vagy fehér dolgokhoz (akár egy golflabdát is elcsennek), az ok nem tisztázott, de tolvaj természetük bizonyítást nyert.

A holló valóban nem barátságos külsejű

Végeredményben azt mondom, próbáljuk meg kicsit jobban kedvelni ezeket a tekintélyes, élelmes madarakat. A kertnek ugyanolyan szívesen látott vendégei lehetnek, mint az énekes kismadarak, és különösebb kárt sem okoznak birtokon, de legalábbis rovarfogyasztásukkal hasznukat is látjuk. Városi jelenlétük pedig jórészt emberi közrehatásnak tudható be, így semmi okunk rá, hogy ne nézzük el nekik túlélési technikáikat.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Elöljáróban megígérem olvasóimnak, hogy idén ez lesz az utolsó karácsonyi fával foglalkozó bejegyzésem. A témát már alaposan körbejártam (például ITT és ITT), és hiába közelednek az ünnepek, más is létezik a karácsonyon kívül. Most azonban még egyszer szót ejtenék a fenyőről, de ezúttal nem valamelyik hagyományos fajtáról, hanem egy miniatűr változatról, melyet ünnepek tájékán gyakran kínálnak aluljárókban, utcán, piacokon. Ez a növény a cukorsüvegfenyő.

Bevallom azt is, hogy nem saját kútfőből merítettem az ötletet, hanem egy olvasóm keresett meg egy kérdéssel, amit közzé is teszek:

"Szia Szabolcs, egy kérdésem lenne, egyetemista vagyok Budapesten, albérletben lakom, ahová karácsonyfát nem veszek, mert úgyis lesz otthon, de azért, hogy egy kis hangulat legyen itt is, szoktam vásárolni cukorfenyőt. A pontos nevét nem tudom, ez egy apró fenyőfa cserépben, ezen a néven árulják, aluljáróban vettem kétszer. A gond az, hogy mindkét évben körülbelül egy hónappal élték túl a fák a karácsonyt, pedig locsolgattam, és fényt is kaptak, túl melegben sem voltak (ablakpárkány). Mi lehetett a gond, mit csináljak másként, mert idén is próbálkoznék? Köszi, András."

Nos, Andrásnak, és mindenkinek, aki hasonló gondolattal kacérkodik, nincsenek jó híreim. Ezzel a tényleg jópofa, kicsi fenyővel túl nagy sikert nem lehet elérni szobai körülmények között. Tulajdonképpen lehetetlen. Hogy az elején kezdjem, a szóban forgó növény a cukorsüvegfenyő (Picea glauca 'Conica'), és a szezonja mostanában van, mivel szemre nagyon hasonló a hagyományos, megszokott karácsonyfákhoz, és termete, valamint viszonylag alacsony ára miatt kiváló pótléknak tűnik helyszűke esetén, vagy ha nem akarnánk sokat költeni karácsonyfára, és megelégednénk egy mini változattal. Levélíróm nem számolt be arról, hogy az árus tájékoztatta-e, miszerint ez egy kinti növény. Előfordulhat, hogy ezt az információt nem reklámozzák az eladók, ami bizonyos szempontból érthető, hisz ennek tudatában kevesebben választanák ezt a fajtát. A fa oldaláról nézve viszont végzetes ez az ismerethiány.

Utcai árusoknál, hipermarketekben ilyen kicsi példányokkal találkozhatunk

A cukorsüvegfenyő az egyik legismertebb és legkedveltebb törpefenyő, magassága maximum 1,5-2 méter, ennél magasabbra soha sem fog nőni. A fácska magas páratartalmat és rendszeres öntözést igényel, a fényben bővelkedő helyeket kedveli, de a tűző napot rosszul tűri. Ki kell mondani, lakásba egyáltalán nem való, a száraz levegőjű, meleg szoba nem jó közeg számára, ilyen körülmények között hamar elpusztul, sajnos akár egy-két hét alatt. Kertbe, sziklakertbe ugyan ültethető, de a hazai klímán csak kevés helyen lesz tényleg szép fenyő belőle, itthon hiányzik a megfelelő páratartalom ehhez. Fiatal példányokat még bonsainak is fel szokták használni, lévén jól alakítható és nyírható.

Ha jól érzi magát, ekkorára is megnőhet

Andrásnak és minden más cukorsüvegfenyő rajongónak azt tanácsolom, hogy csak akkor válasszák ezt a növényt, ha a dézsás fenyőkhöz hasonlóan csupán pár napig tartják lakásban, utána pedig kiültetik, vagy kültérbe telepítik. Kollégistáknak, társbérletben lakóknak inkább egy kisméretű vágott fenyőt javasolnék, de jelzésértékű ünnepi dekorációnak sokszor pár szép fenyőág is megteszi.

Hangulatteremtésre egy faágakból készített kompozíció is elég lehet

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Nem hiszem, hogy sokan rajongunk a farkasordító hidegért, és a közlekedést nehezítő havazásért, ugyanakkor az ünnepek közeledtével bizonyára jópáran reménykednek fehér karácsonyban. Érthető, hangulatos dolog szenteste a fűtött lakásból bámulni a nagy pelyhekben hulló havat. A hideg, a hó, és a jeges utak azonban egyúttal bosszúságot is okoznak, sőt, kimondottan veszélyes helyzetek forrásai lehetnek. A lefagyott autóutakat, közterületeket az illetékes szervek felelőssége csúszásmentesíteni, a családi-, és társasházak előtti járda biztonságosságáról azonban a lakóknak, tulajdonosoknak kötelességük gondoskodni.

Hoppá!

A járdák jégtelenítése problémás kérdés, főképpen társasházak esetében. A legtöbb kertesház birtokosa tud arról, hogy a portája előtti járófelületet kötelessége rendben tartani, amibe beletartozik a csúszósság megszüntetése, és ezt a legtöbbször meg is teszik. Társasházaknál azonban gyakori tévhit, hogy a közös képviselő dolga ez a művelet. Ez nem így van. A társasházakról szóló törvény rendelkezik ugyan a közös képviselő feladatairól, ezek között azonban nem szerepel a jeges, havas járda rendben tartása. Természetesen a lakók megegyezhetnek a közös képviselővel abban, hogy intézze az ügyet, ilyenkor általában egy alvállalkozónak kerül kiadásra a munka, vagyis a lakóknak nem kell lapátot, szóróanyagot ragadniuk, és a felelősség sem őket terheli. Lényeges azonban, hogy az alvállakozói szerződés a törvényi előírásoknak maradéktalanul megfeleljen, különben a felelősség átháríthatóvá válhat a lakókra, akik így megint oda kerülnek, ahol a part szakad. Előfordulhat, hogy a megbízás valamilyen ok miatt nem jöhet létre, például a társasház költségvetése ezt nem engedi, vagy például ha a lakók nem tudnak megegyezésre jutni. A munka viszont ilyenkor sem maradhat el, tehát valaki(k)nek a lakók közül vállalnia kell a feladatot.

Így a jó, és főleg, így biztonságos!

Fontos tudni azt is, hogy amennyiben a társasház (vagy éppen családi ház) előtti, csúszós járdán valaki elesik, és megsérül, akkor kártérítési igénnyel léphet fel, sőt, a kötelességüket elmulasztó lakók, vagy társasházi albetétesek gondatlanságból elkövetett bűncselekménnyel is vádolhatóak. Mindkét esetben komoly következményekkel kell számolni. Az sem mindegy, hogy mivel végezzük (vagy végzi helyettünk más) a csúszásmentesítést. A régi, megszokott konyhasó, vagy útszóró só alkalmazása nem engedélyezett, használatát a hatóságok akár ötvenezer forintos bírsággal is "jutalmazhatják". A sót helyettesítő szóróanyagokról a napokban írtam, ezügyben további információkért IDE lehet kattintani.

Egyszerű feladat, mégis sokan elmulasztják

Összefoglalva azt tanácsolom minden tulajdonosnak, hogy folyamatosan figyeljék a portájuk előtti járda állapotát, és veszélyhelyzet esetén haladéktalanul lépjenek akcióba. Kertesházak tulajdonosainak ajánlom egy jó hólapát, és pár zsák csúszásmentesítő anyag beszerzését, a társasházi albetétesek pedig bölcsen teszik, ha jó előre felkészülnek a várható helyzetre, és még a tartós hidegek beállta előtt gondoskodnak alvállalkozóról, vagy kijelölt jégfelelősről. A jégmentesítés elvégzése mindenki érdeke, elmulasztása után pedig valaki biztos felelni fog érte, jobb tehát megelőzni a bajt.

Képek: innen, innen, és innen.

A karácsonyfa választása körüli mizéria központi kérdése, hogy vágott fát, élő fenyőt, vagy műfenyőt válasszunk? A hagyományos vágott fáról már értekeztem a napokban, így most a másik két alternatíváról ejtenék szót, főleg, hogy olvasóim is kérdezték kommentekben, hogy az élő fenyőt hogyan kell tartani.

Faóvoda, belőlük dézsás fenyő lesz

Kezdjük a rövidebb témával, a műfenyővel. A jellemzően műanyagból készülő élettelen karácsonyfák előnye nyilvánvaló. Tartósak, sok éven keresztül csatasorba állíthatóak, és használatukkal megelőzzük a valódi fenyőkkel járó vesződségeket, nem kell minden decemberben válogatni, szállítani, söpörni a lehullott leveleket, a végén pedig a kidobásról gondoskodni. Többé-kevésbé környezetbarátok is, mert annak ellenére, hogy műanyagból készültek, sokéves használati ciklusukkal nem terhelik túlzottan a környezetet. Sajnos az többé-kevésbé illúzió, hogy minden műfenyő megment egy valódit, hisz ha valaki az előbbit választja, attól még az utóbbit is kivágják, de legalább elmondhatjuk magunkról, hogy mi tevőlegesen nem veszünk részt a fenyőpusztításban. Hátrányként jelentkezik természetesen, hogy a műfenyőnek nincs illata, nem olyan szép, mint egy igazi fenyő, és sokaknak egyszerűen hangulatromboló. Ár tekintetében a mesterséges fa széles skálán mozog, a hipermarketekben kínált darabok egyszerűek, olcsók, de egy valóban mutatós műfa roppant drága is lehet. Az igazán luxuskivitelű műfenyők beépített világítással is rendelkeznek, így izzósorról sem kell gondoskodni, ízlés kérdése, hogy vonzó-e az ilyesmi.

Műfenyő. Egyeseknek kiábrándító, másoknak praktikus, környezetbarát megoldás

A másik kardinális kérdés a karácsonyfa témakörben, hogy megéri-e dézsás fenyőt vásárolni? Csábító, hogy az élő fenyőt általában valamilyen akció keretében kínálják, például az ünnepek után visszaveszik a vételár egy részének visszatérítésével, ez tulajdonképpen a kölcsönzött fa, ami jó választás azoknak, akiknél nem jöhet szóba a kiültetés. Más esetekben a dézsás, földlabdás fenyőkhöz levásárolható kupont adnak a kertészetek. Az élő fa előnye, hogy (szerencsés esetben) maradandó kerti díszhez jutunk, kölcsönzés esetén pedig a műfenyőhöz hasonlóan kivonjuk magunkat az élő anyag pazarlásának vádja alól. Hátrányként jelentkezik, hogy az egyáltalán nem szobába való fenyő tartása gondoskodást igényel. Akár kölcsönözzük, akár kiültetésre szánjuk fánkat, az a legnagyobb kihívás, hogy életben tartsuk az ünnepek végeztéig.

Talp helyett dézsa, nem nagy különbség a látványt illetően

Földlabdás fák. Alaposan válogassunk!

Sajnos az átlagos szobai klíma mindenképp túl meleg, és páraszegény, ezért lakásban nem ajánlott huzamosabb ideig tartani a gyökeres fenyőt, legfeljebb pár napig, amíg ténylegesen ünnep van. Beltérben lehetőleg ne radiátor mellé állítsuk, ha pedig kényszerűen oda kerül, akkor lehetőség szerint a legközelebbi fűtőtestet kapcsoljuk ki. A növényt a szobai tartás során párásítani, spriccelni nem kell (hisz ideális esetben csak pár napról van szó), főleg ha még égősor is van rajta, a miértet nem kell taglalni. Az égősorral egyébként is óvatosan bánjunk, lehetőleg hagyjuk el az élő fáról, vagy inkább kisebb fényerejűt vásároljunk, mivel az égősor hőmérsékletkülönbséget alakíthat ki az ágakon, főleg a csúcson, ami a fát megzavarja a nyugalmi időszakban, és kiültetéskor megfagyhat, sérülhet. A napi rendszerességű öntözésről se feledkezzünk meg!
A nedves közeg megtartása érdekében a fenyő konténerének tetejére tegyünk mulcsot 8-10 cm vastagságban, ez is gátolja a kiszáradást, persze a megfelelő öntözés mellett. Ünnepi vendégünket karácsony után bármikor ki lehet ültetni fagymentes időszakban, vagy védett, de hűvös, napos helyen lehet tárolni a kiültetésig.

Ezüstfenyők, zsákban

Az élő fenyőfát dézsában, vagy földlabdásan lehet megvásárolni. Vásárlás előtt vegyünk figyelembe pár szempontot. Tartsuk észben, hogy nem a méret a lényeg, akkorát vegyünk, amekkora a dézsával együtt is elfér a lakásban, utólagos korrekcióra nem lesz lehetőségünk, hiszen ez nem kivágott fa, nem alakítható méretre. Általában egyszer, vagy kétszer iskolázott fenyőket lehet kapni, ezért célszerű jól megnézni a vásárolt növényt, alak, egészségi állapot szempontjából. A földlabdások minden esetben jutazsákban vannak, ez a későbbi ültetéskor is rajta maradhat a fenyőn, csak a száját nyissuk majd ki. Az életben maradás érdekében próbáljunk strapabíróbb fajtájút, korút (4-5 éves), és kezelhető méretűt (maximum 150-180 cm) választani. Ha az ágak barnásak, ritkásak, simításra pedig peregnek a levelek, keressünk tovább. A hálós fát is érdemes végigvizslatni, bár itt már nem látjuk az ágrendszert. A válogatás során nézzük meg a fa színét, ágrendszerét, ha konténeres, akkor a gyökérzetét is (ha kiemelve szétesik, akkor frissen konténerezett, nem gyökeresedett még be, kevesebbet fog kibírni). A növényeket hangsúlyozottan legfeljebb tíz napig lehet biztonságosan a lakásban tartani, és ebben már az ünnep előtti beltérbe állítás, hőmérséklethez szoktatás is benne van. Kereskedelmi forgalomban általában lucfenyőt, ezüstfenyőt, és nordmann fenyőt találunk a dézsásak között.

Kiültetés után

Vágott fa, műfenyő, dézsás fa - nincs egyértelmű válasz arra, hogy melyik a legjobb választás. Minden esetben az egyéni lehetőségek, igények és ízlés a döntő, azonban arra ügyeljünk, hogy az élő fa választásával felelősséget is vállalunk, ha hazavittük, gondoskodjunk is róla!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Az elmúlt napokban az időjárás emlékeztetett minket arra, hogy valójában már tél van, az igencsak enyhe ősz után hirtelen szakadt a nyakunkba a fagyos, hideg évszak. Mivel már hó is esett bőven, az utak, járdák kellőképpen lefagytak, ami természetesen balesetveszélyes. Ezért ilyenkor előkerülnek a jégmentesítő szerek, hogy ne teljenek meg a kórházak kificamodott bokájú, törött kezű, és lábú emberekkel. A leggyakrabban használt anyag a só, mely azonban erősen káros a természetre, növényekre, sőt kimarja a cipőnket, tönkreteszi a nadrágszárunkat, pusztítja az autógumikat, és a sétáltatott házikedvencek tappancsai is megsínylik a sózást.

Miért sózunk hát akkor? Mert a só rendkívül olcsó, akár az otthoni készletből szórjuk a portánk elé, akár kifejezetten útszórásra előállított sót használunk (vagy használ a közterület fenntartója). A só azért alkalmas  a fagymentesítésre, mert a hó és a só keverékéből létrejövő oldat fagyáspontja -15 Celsius, tehát eddig a hőmérsékletig eredményes a sós kezelés. (Érdekesség, hogy például Moszkvában, ahol a téli hidegek tartósan alulmúlják a -15 fokot, farkasordító hidegben már nem is kezelik az utakat, hiszen úgysincs haszna.) A só azonban károsítja a növényeket, főleg, ha a sós havat, latyakot a járda szélére toljuk, egyenesen a fák tövébe, vagy a füves sávra. Nem elhanyagolható tény, hogy a sózás következtében az utak, aszfaltfelületek is károsodnak, az olvadék a repedésekbe szivárog, ahol a következő fagyáskor szétrepeszti azokat, valamint a közművek csöveit is károsítja a sós hólé.

Ez bizony most is szabályos

Biztosan sokan hördülnek fel, mondván, felesleges is erről beszélni, hisz a sózás már nem engedélyezett. Van azonban némi félreértés a szóban forgó szabályozás körül. A közvéleményben rögzült vélekedés szerint a só alkalmazása tiltott (ezt a 346/2008. (XII. 30.) számmal jelölt kormányrendelet írja elő), azonban a vonatkozó rendelet 5. § (2) bekezdése így szól:

 belterületi közterületen - a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével - a síkosság mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti.

Ez pedig azt jelenti, hogy ahol autók járnak, ott igenis engedélyezett a só használata. Mint azt tudjuk, az úttest soha nincs hermetikusan elzárva a közterület többi részétől, így szabályozás ide vagy oda, a só a fizika elemi szabályait követve akadály nélkül károsíthatja továbbra is a városi növényzetet, arról nem is beszélve, hogy nagyon sokan, vagy figyelmetlenségből, vagy megszokásból a mai napig használják fagymentesítésre a sót olyan helyeken is, ahol elvileg már nem szabadna.

A sós hólé, latyak káros a növényeknek

Lássuk akkor, hogy mik az alternatívák, mert ezekből van bőven. Érdekes kiváltóanyag a vinasz, mely egy, a cukorgyártás során keletkező melléktermék. Hátránya, hogy - ne kerteljünk - roppant büdös, ezért csak külterületi, nem lakott övezetekben szokták alkalmazni, azonban a javára írható, hogy olvadáskor a földbe szivárogva trágyaként működik, tehát a növényvilágnak kifejezetten hasznos. Életképesebb módszer a faforgács kihelyezése, melynek semmilyen mellékhatása nincsen, viszont drága. Hasonlóan jól működik a homok kiszórása, ám hatásfoka nem éri el a sóét. Zeolitos kőzúzalékot is lehet használni, ez nem kártékony, és nem is kifejezetten drága, beszerzése azonban kevés utánajárást igényel. Sikeresnek mondható az útkáli is, ez egy keverék, mely tartalmaz kloridokat, ásványi zúzalékot és sót. Hatásfoka jó, a benne lévő (az önmagában alkalmazott sóhoz képest kevesebb) káros anyag pedig lassan, fokozatosan oldódik ki, így a csupasz sónál mindenképp jobb választás. Ahol fatüzelésű kályha, kandalló van a háznál, ott ennek hamuját is bátran lehet szórni a járdára, nem a legszebb látvány, de hatásos.

Nem ritka, hogy fagymentesítésre műtrágyát, vagy pétisót használnak, főleg, ha nagyobb, vagy értékes zöldfelületről van szó. Egy nagy előnye van, nem káros a növényzetre kis mennyiségben, de ugyanez a hátránya is, nagyon gyorsan ki lehet vele égetni mindent, persze ezt már csak utólag veszi észre az ember, mikor tavasszal nem zöldül a fű. Környezetbarát megoldás ez, melynek előnye, hogy az állatok számára sem káros, például lovardákban előszeretettel szokták használni, mert nem bántja a lovak érzékeny patáját. Megemlítendő még a magyar fejlesztésű Transheat szóróanyag, mely mentes a só kellemetlen hatásaitól, és azzal szemben egészen -28 Celsiusig hatékony. Ára magasabb, mint a sóé, vagy a többi szóróanyagé, azonban adott területre a sónál jóval kisebb mennyiség is elegendő belőle. Érdekességképpen megemlítem, hogy több amerikai városban frappáns módszerrel előzik meg az utak fagyását, közeli termálvizes források vizével melegítik a járdákat, autóutakat. Budapesten hőforrás ugyan lenne a módszerhez, ám a fejlesztés horribilis ára kizárttá teszi, hogy ilyen módszerrel találkozzunk itthon.

Egy a sok pótszer közül: a kalcium-klorid

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.