A címben említett két feladat a legtipikusabb nyár közepi tennivalók, melyeket még az elfoglaltabb vagy kissé lustább kertbarátoknak sem szabad elhanyagolniuk! A pázsit minden kert zöld alapja, ha ez esztétikai értékét veszti, akkor az egész kert képe rendezetlenné, kiábrándítóvá válik. Az öntözés pedig a nyári melegben a növények túlélésének záloga, főleg, ha nem a honos, hanem a divatosabb, eredetileg más klimatikus viszonyokhoz szokott dísznövények vannak túlsúlyban a területen. Mindkét teendő szerencsére egészen egyszerűen elvégezhető, pár egyszerű tanács megfogadásával pedig a karbantartási feladatok kifejezetten hatékonnyá tehetők!
A fűnyírással kapcsolatban a leggyakoribb kérdés, hogy milyen rendszerességgel szükséges a gép után nyúlni? Erre a felvetésre nincs pontos válasz, hiszen az egyes fűfajták más és más ütemben cseperednek, ráadásul a tavaszi hónapokban a szálak nagyon gyorsan fejlődnek, később azonban a nyári melegben szinte megállnak a növekedésben. Az is szempont persze, hogy a kertgazda milyen magasságú gyepet szeretne, hiszen ez részben ízlés kérdése, van aki a rövid, van aki pedig a bujább gyepfelületet látja szebbnek. Egyfajta alapszabályként az mindenképpen elmondható, hogy a tíz centiméter magasságot elérő szálakat már mindenképpen tanácsos visszavágni, elsősorban azért, mert ilyen méretnél a fűszálak tövei károsodhatnak.
Szintén kardinális kérdés a vágási magasság, erre a felvetésre sokan egy egyszerű, centiméterben kifejezett adatot várnak, a válasz azonban nem egy konkrét szám. A vágási magasságot a fűszálak magasságához szükséges igazítani, tehát mindig a szálak felső, nagyjából egyharmadát ajánlott lemetszeni, így ha például tíz centiméter magas a fű, akkor nyírás után a 6-7 centis magasság az ideális, ha 6 centi volt, akkor nagyjából négyre állítsuk be, és így tovább. Minimum méretet azért nincs értelme megadni, mert a fűnyírógépek egy adott magasságnál kisebbet úgysem tudnak produkálni, így a gép nem tudja túl rövidre nyírni, csak mi tudjuk helytelenül rövidre állítani vágási magasságot. A túlságosan katonás visszavágást azonban kerülni kell, a nagyon rövidre fazonírozott gyep mohásodásra lesz hajlamos, valamint elveszti természetes nedvesség és hőszabályozó képességét, ezáltal könnyebben kiég és kiszárad.
Nagyon lényeges eleme a fűnyírásnak maga a fűnyíró gép. Akármilyen eszközt használunk, a vágókések legyenek mindig élesek, a tompa, tépő jellegű vágás ugyanis kárt okoz a szálakban, ami a gyep sárgulásához, elcsúnyulásához vezethet. Egészen kisméretű, zsebkendőnyi kertekbe, vagy például füvesített tetőkertekhez, apró előkertekhez elegendő lehet egy motor nélküli, tologatós fűnyíró, ami kompakt méretű, nem igényel elektromosságot, és akár a lakásban is tárolható, használata pedig tulajdonképpen veszélytelen, hiszen kései csak mozgatás közben forognak. Ez azonban nagyobb területre nem alkalmas, hiszen a működtetése a motoros eszközöknél jóval fárasztóbb, így már egy közepes, 3-400 nm-es kert pázsitjának lenyírása is igencsak fárasztó lenne vele. Az átlagos méretű birtokokra villanyos vagy benzines fűnyíró való, az igazán nagy kertekbe pedig az önjáró robbanómotoros készülékek, vagy a fűnyíró traktorok a jó választások. Az önjáró gépek nagy előnye, hogy fárasztó tolás nélkül működnek, a kezelő csak irányítja a haladást, de erőt igazából nem kell kifejtenie. Ez a szuper tulajdonság azonban hátrány lesz kisebb, vagy zegzugos kertekben, ahol sokat kell fordulni vagy nagyszámú tereptárgyat (növényeket, dekorelemeket, rögzített kerti bútorokat) kell kerülgetni.
A fűnyíró gépek karbantartása is a gyepgondozás része, az eszközöket használat után mindig megtisztítva, szárazra törölve kell eltenni, a vágóéleket pedig legalább havonta javasolt ellenőrizni. Meg kell jegyezni, hogy a fűnyírógép késeinek nem kell a konyhakésekhez hasonlóan borotvaélesnek lenniük, ezeknél ugyanis a forgás nagy sebessége pótolja a nagyfokú élességet, ugyanakkor nem szabad túl tompának, csorbának, vagy fogazottnak lenniük. Fontos, hogy a motoros fűnyírók mind veszélyes berendezések, hiba esetén sose álljunk neki magunk megjavítani őket (hacsak nincs jelentős tapasztalatunk vagy szakmai végzettségünk ezen a téren) . Használat közben tartsuk be a kötelező óvintézkedéseket, és sose engedjük kisebb gyermekeknek működtetni ezeket a gépeket! A benzines fűnyírókat erősen ajánlott szezon végén vagy elején kisgépszervizben átnézetni, az élettartamukat nagyban növeli a rendszeres karbantartás és az időnkénti olajcsere.
A fűnyírás harmadik lényegi velejárója a nyesedék kezelése, ezen a téren is változatosak a lehetőségek. A legtöbb géptípus rendelkezik gyűjtőtartállyal, így a levágott szálakat egyszerűen kiönthetjük a komposztra fűnyírás közben. Sokan esküsznek a nyesedék gyepen hagyására, ami valóban működhet mulcsként, ám csak korlátozott mennyiségben és ideig, a túl sok, túl sokáig kint hagyott nyesedék filcesedést okozhat és a kelleténél jobban elfedheti, elnyomhatja a szálakat. Köztes megoldás lehet az aprító funkciós fűnyíró, mely vágás közben 1-3 mm-es darabokra szeleteli a levágott szálakat, ezt az apró nyesedéket pedig már bátran kint lehet hagyni a felületen. A nem gyűjtős és nem aprítós gépek esetében marad a jó öreg gereblyézés, amihez a legjobb szerszám egy széles fejű, erősebb, műanyag lombseprű.
Kerüljön szóba röviden a nyári öntözés is! A nyár közepi igazán forró hetek nem csak minket, a növényeinket is megviselik, ezért figyelmet kell fordítani erre a teendőre is. Az öntözést a reggeli vagy az esti órákra időzítsük, a napközbeni magas hőmérsékleten a víz hamar elpárolog, és nem jut el a gyökerekhez. A legeslegjobb a reggeli öntözés, ilyenkor ugyanis a víz megfelelően hasznosul, a fölösleg pedig kora délutánra elpárolog. Az esti öntözés kockázata, hogy az éjjelre lehűlő levegő lassítja a párolgást, így a nedvesség sokáig a növényeken, körülöttük marad, ez pedig kedvez többféle gombás megbetegedésnek. Érdemes kitérni a napközbeni öntözésre, illetve arra a tévhitre, hogy ilyenkor a növényeken maradó nedvességcseppek nagyítóként működnek, és kiégetik a zöldeket. Ezt az elméletet tudományos kísérletek egyértelműen cáfolták, ugyanakkor a késő délelőtti, kora délutáni öntözés mégsem üdvözítő, egyszerűen azért, mert a kijuttatott víz gyorsan elpárolog, így nem hasznosul megfelelően.
Fontos a rendszeresség is, egy-egy bő öntözéssel nem lehet zöldjeink több napnyi szomjúságát csillapítani előre. Nyaralás, vagy hosszabb távollét alatt ezért érdemes megkérni egy szomszédot vagy rokont, ismerőst, hogy átmenetileg végezze el ezt a feladatot, ahelyett, hogy az indulás előtti napon agyonáztatnánk a kertet. A sima hétköznapi öntözéseket a növények igényei szerint végezzük, és persze számoljunk az időjárással is, kiadós esők után pár napig nyugodtan elhagyhatjuk ezt a feladatot, átlagos nyári hőmérséklet esetén. A gyepet is a fentieknek megfelelően öntözzük, kánikulában pedig a vágási magasságot pedig kissé emeljük meg, ez jót tesz a fűszálak hőháztartásának, a hosszabb hajtások árnyékot biztosítanak a talajmenti részeknek. Amennyiben automata öntözőrendszerünk, vagy slagra csatlakoztatható esőztetőnk van, úgy lényeges a helyes beállítás. Ennek lényege, hogy ne legyenek sem átfedések, sem szárazon maradó felületek.
Tudni kell azt is, hogy az automata öntözőrendszerek a vélekedéssel ellentétben nem spórolnak a vízzel, tehát használatuk nem eredményez kisebb fogyasztást (vagyis egységnyi gyepfelületre ugyanannyi víz kell kézi és gépi öntözéssel is), nagy előnyük azonban, hogy a kijuttatott vizet a kézi öntözésnél jóval hatékonyabban kezelik. Ne feledjük, hogy az öntözési módszer sem mindegy, egyes növények az esőztető, fentről permetezett vizet igénylik, míg mások az árasztásos, alulról kijuttatott nedvességet kedvelik. A rózsákat, virágos dísznövényeket ne spricceljük le, inkább a töveikhez juttassuk a vizet, míg az örökzöldek, tuják nagyon kedvelik a párát, így őket nyugodtan permetezzük le alaposan. Az örökzöldek öntözésének trükkje, hogy ne napi rendszerességgel tegyük, így ugyanis a gyökerek nem fognak kellően hosszúra nyúlni, hiszen a napi betevőt mindenképp megkapják. A ritkább öntözéssel ellenben arra serkentjük a növényt, hogy nagyobb gyökérzetet fejlesszen, így a későbbiekben is hatékonyabban fogja felvenni a talajból a nedvességet.
A napsütötte balkonon, teraszon tartott cserepesek edényét (főleg ha azok sötétek) jó ötlet fehér papírral körbetekerni, így megelőzhető a felforrósodott közeg miatti gyökérelhalás. A közvetlen, erős napsütést nem toleráló balkonnövényeket állítsuk árnyékolt, védett helyre, vagy feszítsünk ki eléjük árnyékoló hálót, például ún. raschel-hálót, amit bármelyik kertészetben, gazdaboltban beszerezhetünk.
Képek: pixabay.com
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.