Novemberben már egyre kevesebb a kerti teendő (Micsoda közhely! De igaz!) azonban egy-két feladat akad ilyenkor is. Az egyik ezek közül tipikusan ősz végi, téli munka, és nem csak a hideg idő miatt kényelmetlen, hanem mert klasszikusan fejvakarós történet. Hogy végre kibökjem mire gondolok, hát nem másra, mint a fakivágásra, azon belül is a csonk eltüntetésére.
Fát kivágni nem olyan nagy mutatvány, a kisebbekkel egy fűrész és/vagy balta is elbánik, a nagyobbakhoz pedig már láncfűrész kellhet, és persze hosszabb a munka is, hiszen először a nagyobb ágakat kell eltüntetni, hogy a többé-kevésbé lecsupaszított törzs következhessen végül. Akárhogy is csináljuk, önerőből vagy segítséggel, kéziszerszámmal vagy gépi eszközzel, a vége mindenképp az lesz, hogy marad a földben egy csonk, és általában itt áll meg a tudomány. Eléggé közismert tény ugyanis, hogy a gyökérzet mérete nagyságrendileg a lombozathoz hasonlítható, ami azt jelenti, hogy igencsak bajos a kiemelés. Milyen megoldások léteznek a csonkok eltüntetésére?
A tönk eltüntetésének legegyszerűbb módja a csákányos kiemelés, mely ugyanakkor a fentiek értelmében csak a kisebb példányoknál jöhet szóba. A csákányozás akkor lesz célravezető, ha vágáskor legalább egy méter magas csonkot marad, ez fontos elem, így ha emellett voksolunk, már a vágásnál tartsuk észben, hogy magasabb törzsmaradványt hagyjunk meg. Ezt aztán jó mélyen ássuk, csákányozzuk körbe, majd mikor már mozgatható a maradvány, kézi erővel, vagy akár járműhöz kötve próbáljuk kifordítani a földből. A módszer vitathatatlan előnye az olcsósága, és az, hogy ott is elvégezhető, ahová munkagépek nem férnek be helyhiány miatt, így kisebb kertekben, előkertekben is szóba kerülhet. Hátránya, hogy viszonylag sok élőmunka szükséges hozzá, és keményebb hidegek, vagyis fagyott talaj idején el is kell felejteni, hiszen adott esetben akár egy, másfél méter mély, két-három méter átmérőjű gödröt kell kiásni, ez pedig fagyott földben nagyjából lehetetlen. Bár említettem a gépjárművel való mozgatást, ezt azért nagy óvatossággal kell elvégezni, nehogy az autóban tegyünk kárt. Ha van a szomszédságban traktoros, akkor persze nyert ügyünk van, de ez viszonylag ritka együttállás.
A következő eljárás a gépi megoldás, ez jellemzően markológépet jelent. A brutális erőkifejtésre képes munkagép akár percek alatt megoldja a problémát, így akár több órányi fáradságos ásást és rönkrángatást tehetünk zárójelbe egy huszáros vágással. Ugyanakkor gép jelentős kárt tehet a gyepfelületben, és mozgásához nagy hely kell, így ha markoló nem fér be a kertkapun, vagy bent nincs neki hely a mozgáshoz, vesztettünk. Nem mellékes, hogy a munkagép és a gépkezelő bérlése mindenképp pénzbe kerül majd.
Köztes megoldásként merül fel a kisebb, direkt erre a célra kialakított munkagép is, például a tönkmaró berendezés. Ez egy kisebb méretű, forgó csiszolófejjel ellátott eszköz, mely egyszerűen a talajszint alá „faragja” le a fa maradványát. Ez a szerkezet gyorsan, tisztán dolgozik, kis mérete miatt szinte bármekkora kertben bevethető, így főnyereménynek tűnik, de sajnos viszonylag ritka dolog, nem mindenhol áll rendelkezésre a gépkölcsönzőkben, ráadásul a kezelése sem való feltétlen tapasztalatlanoknak, így ajánlott hozzá egy kezelőt is "bérelni", vagyis szintén nem filléres megoldás.
Az eddigi három többé-kevésbé professzionális eljárás mellett akadnak szellemes, érdekes alternatívák is, melyek ugyan beválhatnak, de kisebb-nagyobb hátránya mindegyiknek akad, és a teljes siker sem mondható 100 százalékosnak.
Fifikás kertbarátok ilyen tönk gondok esetén előszeretettel vetik be a nitrogénes, trágyázásos kiégetést. Ebben az esetben az alacsonyra vágott csonkba vastag fúrószárral tucatnyi lyukat fúrnak, melyekbe bőséges mennyiségű nitrogéndús, folyékony trágyát öntenek, majd a csonkot nejlonnal, komposzttal vagy földdel fedik be. Az így felgyorsított természetes bomlási folyamatok révén a fa maradványa hamar elkorhad, és végül akár egy ásóval is könnyen kiszedhetővé, szétdarabolhatóvá válik. Ez egy környezetbarát, szelíd módszer, ugyanakkor semmiképp sem gyors, akár 2-3 hónapig is eltarthat, mire eredmény születik. Ez persze mostanában épp nem jelent problémát, hiszen a novemberi kezelés eredménye úgysem lényeges a tavaszi kertszezon beállta előtt, addig meg van még 4-5 hónapunk.
Hasonló, ám nem kifejezetten környezetbarát metódus a vegyszeres kezelés. Gazdaboltokban vásárolhatóak olyan vegyi felületkezelő anyagok, melyek az előbbiekben vázoltakhoz hasonlóan működnek, a fát szivacsossá, puhává alakítják, így az ásóval, csákánnyal kiemelhetővé válik. Én ezt nem ajánlom, agresszív, erős kemikáliákról van szó, melyeket nem jó ötlet a kertünkben szétlocsolni a talajba, így ez a metódus csak teljesség kedvéért álljon itt.
Utolsó előttiként jöjjön egy igazán jópofa megfejtés, ami nem más, mint a gomba! Ilyenkor az alacsonyra vágott csonkot baltával jól szabdaljuk meg, majd a sebhelyekre telepítsünk laskagombát. A gomba nem csupán elkorhasztja fát, de dekoratív, kifejezetten rusztikus látvány, mindemellett ugye ehető is, így saját termesztésű gombát tálalhatunk majd! Természetesen ez az eljárás csigalassú, a gomba nem végez gyors munkát, sok hónap kell, mire eltüntethetővé válik a törzsmaradvány. De addig legalább jól néz majd ki!
És akkor a legvégső módszer: a jó öreg tűz! A zavaró facsonkot akár egy kerti sütögetéssel egybekötött égetéssel is el lehet tüntetni, így ősszel amúgy is gyakran lobbannak avartüzek a kertekben (az avarégetéssel kapcsolatos dolgokról ITT OLVASHATJA egy régebbi írásomat!) Klasszikus tábortüzet képzeljünk el ilyenkor, a téglával, kövekkel biztonsági okokból körbebástyázott facsonkot be kell gyújtani, és addig kell izzítani, míg az a talaj szintje alá nem hamvad el.
És akkor jöjjön még a ráadás, amit egy rövid videóban mondok el, nézze csak:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.