Az elmúlt hetek vezető környezetvédelmi témája egyértelműen a Római partra tervezett mobilgát, és annak visszásságai, melyet a főváros vezetése támogat, természetvédők, civilek pedig szinte egyöntetűen elleneznek. Engem is foglalkoztatott a téma, azonban kertészként nem éreztem magam annyira kompetensnek, hogy hozzászóljak, ezért kapóra jött tájépítész kollegám, Kéméndi Zsolt vitaindító írása a témáról, melyet szíves engedelmével közzéteszek az alábbiakban.
Az utóbbi napok híradásai a budapesti Római-partra tervezett mobilgát ügyétől voltak hangosak. A Fővárosi Közgyűlés február 22.-ei döntésével végül elfogadta a mobilgát továbbtervezéséről szóló javaslatot. Nézzük meg, mit is jelent ez a fejlemény a Duna budapesti szakaszának utolsó természetközeli partvidékén.
A római parti árvízhelyzet már évtizedek óta megoldatlan probléma. A Nánási út és a Királyok útja menti főgát évekkel ezelőtt ideiglenes gátnak épült. Több szempontból sem felel meg az árvízvédelmi előírásoknak, rossz állapotban van. Ez a gát választja el az áradó Dunát több tízezer helyi lakos életterétől és értékeitől. A Közgyűlés a gát felújítása és átépítése helyett (nagy költségnövekedést okoznak a nagy átmérőjű közművezetékek, sok fát kellene kivágni, az utat megemelni) egy, a főgáttól (az első számú védekezési vonaltól) 100 méterrel beljebb elhelyezkedő mobilgátat tervez építeni.
A mobilgát, mely hozzávetőlegesen 4 milliárd forintba fog kerülni, lényegében a Duna partján fog felépülni egy, a jelenlegi állapotot lényegesen átalakító töltésen. Azért hívják mobilgátnak, mert árvízmentes időszakban leszerelésre kerülnek a 2,2 méter magas alumínium elemek, amik a védekezést szolgálják. A mobilgát mellett és ellen sok szervezet és szakember szólalt fel, különböző oldalról megvilágítva a helyzetet.
A gát megépülésével az utóbbi évtizedekben kialakult fövenyes partszakasz, kísérő növényzetével és galériaerdőivel teljes egészében eltűnik. Az újonnan kialakítandó töltés - funkciójából adódóan - vizet át nem eresztő anyagból készül, a jelenlegi állapothoz képest magasabbra. A gátépítés a 3 km-es hosszúságban (változattól függően) 55-180 000 m3 feltöltéssel jár, ami teljesen megváltoztatja a part hangulatát, arculatát. A töltés anyagának védelme érdekében fákat valószínűleg nem lehet majd ültetni a töltésre, a szervízút és védőtávolságok miatt pedig a gát házak felőli oldalára sem. A természetes módon kavicsos parti fövenyt egy enyhe lejtésű gyepes töltés váltja.
Jelen állás szerint az ártérre (!) épült ingatlanok továbbra sem lesznek teljes mértékben védve, ugyanis a gát mértékadó árvízszint + 100 cm magasságú lesz, nagyvonalúan fogalmazva 9,54 méteres magasságig biztosít majd árvízi védelmet. Ezáltal alacsonyabb lesz, mint a 100 méterrel beljebb húzódó főgát és a kettő közül továbbra sem éri el egyik gát sem az elsőrendű árvízvédelmi fővonal minimum magasságát, ami 9,84 méter.
Laikus, de talán szakmai szemmel nézve is felmerül pár kérdés:
Érdemes-e
mobilgátat építeni?
Vendégszerzőmnek köszönöm az értekezését, olvasóimat pedig buzdítom arra, hogy kommentekben fejtsék ki véleményüket!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.