Megyeri Szabolcs kertész blogja

Öt (+1) retro játékos növény

komment

A növény és a játékok kapcsolata a mai fiataloknak leginkább a Plants vs Zombies játékban merül ki, pedig a növények korántsem olyan unalmasak, mint sokszor elsőre annak látszanak. Nem szeretnék természetesen a régi időkön merengő öregúrnak tűnni, ez nehéz is lenne így negyven alatt, az viszont biztos, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt a növények is gyakrabban jelentettek játékot, mókát, mint ma. A következő kis összeállítás haszna ezért kettős is lehet, egyfelől megismerkedhetünk pár olyan növénnyel, melyekkel biztosan összefutunk egy kirándulás, természetjárás alkalmával, másfelől velük kapcsolatos, velük játszható játékokra is fény derül! Aki tud még a felsoroltakon kívül hagyományos, régi növényes játékokat, társas elfoglaltságot, kommentben feltétlen jelezze! 

Ki ő?

A gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale), közkedveltebb nevén pitypangot mindenki ismeri. Jellegzetes sárga fészkes virágzata április-májustól nyílik, virágszőnyeget alkotva a réteken. A városi parkokban, játszótereken, ligetekben is mindig felüti a fejét, olykor az egész gyepet elnyomva, beborítva idézi meg a vadvirágos rétek hangulatát. A kertben sajnos inkább gyomként értékelhető, irtása nehéz, mélyre hatoló karógyökérzete miatt, néha csak a teljes talajfertőtlenítés és az újrafüvesítés segíthet. A pitypang enyhén allergizáló növény.

Hogyan játszhatunk vele?

A virágzás ideje alatt készülhet a pitypangból korona, hajpánt, vagy nyaklánc, kislányoknak kiváló alapanyag a fonási technikák elsajátításához, ráadásul a végén királylánnyá koronázhatják magukat a sárga füzérrel. A növény szára üreges, így szívószálként is bevethető, a virágzás után pedig virágszárain található repülőszőrös magjai adnak lehetőséget a játékra, ezeket ugyanis kiválóan lehet fújni, és bámulni, ahogy a kis vattacukorszerű pihék tovaszállnak.

 

Ki ő?

A pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozik, egy- vagy kétnyári gyom- illetve gyógynövény. Európában, így hazánkban is őshonos ez a főleg április-májusban, de még nyáron is virágzó növény. Virágai fehérek, négyszirmú laza fürtökben nőnek. Amiről nevét kapta, az a becőke termése, mely az éktől a szívig mindenféle alakot ölthet, de egyszerűen "táskának" is hívhatjuk.

Hogyan játszhatunk vele?

Ha ezeket a kis "táskákat" óvatosan, lefelé meghúzzuk, de teljesen nem szakítjuk le a szárról, akkor a sok kis lógó táska - rázásra - jellegzetes csörgő hangot ad ki. Érdemes kipróbálni, főleg, ha valaki olyan fiatal, hogy gyermekkorában ez már nem volt divat.

 

 

Ki ő?

A csillagpázsit (Cynodon dactylon) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának tagja. Hazánkban gyomnövény, melegebb területeken gyepként termesztik a megfelelően nemesített fajtáit; de már az alapfaja is jó taposás tűrő. A kerti pázsitból igazából kiirthatatlan, mert agresszíven, földalatti tarackokkal és föld felett minden szárcsomónál legyökeresedve terjed, akár több méteres telepeket létrehozva. Tavasz végétől szeptemberig hozza ujjas kalász virágzatát, ami miatt népiesen gólyalábnak is hívják.

Hogyan játszhatunk vele?

A fűben heverészve, két virágzatot leszakítva, gólya módra lehet "lépkedni" vele, például békára vadászva, de hazavíve akár nyomdázni is lehet a lábakkal, ha akad egy tintapárna, a lábacskákkal érdekes geometriai formákat lehet alkotni.

 

Ki ő?

Ha a játékos növényekről van szó, akkor muszáj szót ejteni a ragadós galajról (Galium aparine), ami a buzérfélék (Rubiaceae) családjának tagja. Hegyoldalakon, cserjésekben illetve árokpartokon gyakran előforduló egyéves növény. Gyógynövényként is ismert, teafőzetként idegnyugtató, altató, és vérnyomáscsökkentő hatású, emiatt virágzó hajtását sokan gyűjtik. Apró, fehér vagy zöldesfehér virágai júniustól szeptemberig nyílnak bogas virágzatban. Kúszó szára akár másfél méter hosszú is lehet.

Hogyan játszhatunk vele?

Horgas tüskéi és szőrös levelei miatt nagyon jól ragad bármilyen ruhára, ami már magában vicces helyzeteket okozhat, de akár gonoszkodhatunk is kicsit, tépőzáras eszköz módjára túratársunkra feliratokat, rajzokat ragaszthatunk vele.

Ki ő?

A réti perje (Poa pratensis) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának képviselője. Egyik legértékesebb takarmánynövényünk, természetes gyepben is előfordul, gyakori a nyirkos réteken, legelőkön, kaszálókon, illetve a kertünkben használt fűmagkeverékekben is előfordul. Évelő pázsitfű, rizómával terjed. Bugavirágzata májustól júliusig nyílik, rövid szárral csatlakozik a szalmaszárhoz.

Hogyan játszhatunk vele?

Kirándulások vagy egy séta alkalmával rendkívül egyszerű, mégis szórakoztató játékot játszhatunk vele: Ha hüvelyk- és mutatóujjunkkal a szár tövét összeszorítjuk, majd felfelé húzzuk, akkor ujjaink között csokrot képez a leszakadt virágzat. Ha a kis csokorból jól láthatóan kiemelkedik egy szál, akkor "kakast fogtunk", ha pedig a csokor egyenletes, akkor "tyúkunk" van, ezzel a módszerrel mókás eldöntendő kérdésekre lehet választ kapni!

       

Ki ő?

A sort ezúttal az egérárpa (Hordeum murinum) zárja, vagy ahogy vidéken hagyományosan nevezik, a cigánybúza. Az egérárpa az egyszikűek osztályába és a perjefélék családjába tartozó gyomnövény, ami jó gazhoz illően rendkívül elterjedt, az egész országban előfordul, utak mentén, réteken, parlagon hagyott, elvadult városi területeken. Az egérárpa nem csak a kertekben jelenthet gondot, sajnos ádáz ellensége a kutyatartóknak, a kiszáradt termés, ismertebb nevén a toklász ugyanis az ebekre veszélyes, a bőrükbe fúródva komoly bajt okozhat, kiszedni pedig olykor csak állatorvos tudja szakszerűen és fájdalommentesen.

Hogyan játszhatunk vele?  

A termést védő kalászok, vagyis az előbb említett toklászok leszakítva apró dárda módjára dobálhatók, jól lehet velük célbadobni, (sose egymást ne lőjük velük, hegyes végük fájdalmat okozhat) rögtönzött növényi alapú dartshoz remek eszközök! Az egérárpa kalásza még egy érdekes dologra képes, sajátos felépítése révén a kabátujjba, nadrágszárba rakva mozgás hatására "felmászik" (a kutyáknál pont ez a jelenség okozza a bajt...)

389px-Kruipertje_Hordeum_murinum_plant.jpg

A sétát vagy a kirándulást könnyen feldobhatjuk az ilyen növények felfedezésével, a velük való játékkal, segítségükkel gyermekeink közelebb kerülhetnek a természethez és nem feltétlen fogják lebecsülni a köznyelvben gyomokként emlegetett növényeket. Mivel maga a természet kifogyhatatlan, a játékos növények sora sem ér itt végek ha bárki tud hasonló érdekes, régies/népies növényi játékot, ne habozzon megosztani velünk kommentben!

A bejegyzés trackback címe:

https://kertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr988739086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flashy7 2016.05.23. 11:30:22

van az a hosszú száron kicsi "buzogány" alakú fű, amivel lőni lehet. ha a szárát a nyakára tekerem, aztán meghúzom, amikor lepattan, egész messzire elrepül a teteje. halvány fogalmam sincs mi lehet a neve, de biztos nem én vagyok az egyetlen, aki ismeri :)

Dr.Agon 2016.05.23. 16:15:00

A bogánccsal is jól lehet pulcsit dobálni, és mivel egymásba is jól kapaszkodnak a kis tépőzáras göböcök, mindenféle figurákat is össze lehet rakni belőle.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.05.23. 16:52:21

@Flashy7: biztosan nem, legalább ketten vagyunk. De a nevét én se tudom. :)

Egyébként az az egérárpa nevű (nem tudtam, hogy ez a neve) igazán csak akkor veszélyes, ha szembe kerül. Mi gyerekkorunkba egy más (és a kedves szülők :D ) hajába dobáltuk elsősorban, mert onnan lehetett a legnehezebben eltávolítani. :) Szerintem annyira nem vészes ha eltalál, feltéve, mint említettem, hogy nem szembe megy.

De jó másra is: hosszú ujjú ing ujjába bedugod, majd elkezded hosszirányban dörzsölni, felkúszik akár a nyakadig is. :)

bloodhound v2.0 2016.05.23. 17:12:34

@Flashy7: Szerintem a lándzsás útifűre gondoltok, én legalábbis igen... :) - de több más növénnyel lehetett hasonlóan lövöldözni. Szeretném továbbá közölni, hogy mi a pásztortáskával nem játszottunk, hanem megettük, legalábbis a leveleit. :)

sanyikám 2016.05.23. 18:22:44

Én pipaccsal is játszottam.
Ami még nem volt kinyílva leszedtem a külső zöld részt ami alatt a szirmok voltak, megpörgettem és kinyíltak. Semmi értelme nem volt, meg jó gyűröttek voltak a szirmok, de elvoltam. :)

Meg parlagfűvel is, bár akkor még nem tudtam, hogy az. Lehúztam a növény végéről a talán termését, talán magjait nem tudom mi az, összegyűjtöttem annyit amennyi elfért a markomban és szétszórtam.

ZON 2016.05.23. 19:51:20

Indiai kenderrel is lehet mókázni, úgy hallottam .

sarahaltmann 2016.05.23. 20:33:32

Juharfa termése: röptettük, mint a helikopter rotorja, meg az egyik oldalát kipattintottuk és az orrunkra állítottuk!

Walterhal 2016.05.23. 21:11:57

A bogáncsból kis bútorokat lehet összeállítani, mint a legókockákból. A szelídgesztenye levelet összehajtjuk úgy, hogy a hegye túlnyúljon az aljánál, a szárát áttűzve koszorú köthető belőle, ha az előző levelet befogjuk. Az útifű száraiból "békaszék" hajtogatható a kézfejünk összeszorított ujjaira. A réti perjéből sokat összegyűjtöttünk, lehúztuk a markunkba. Két marokra fogva feldobtuk, a két összetartott kézfejünkkel igyekeztünk minél többet elkapni, majd újra fel, tenyérrel elkapni,... talán valami mondóka is tartozott hozzá. A hólyagfa magjából láncot, karkötőt lehet fűzni, ha két időpontban szedjük, lesz világos és sötét szem, és tokja pukkan szétnyomva. A papsajtot ettük. A körmünket is festettük, a semfűsemfa termésével, és valamelyik fa hüvelytermésével, jó ragadós volt. A fára mászás se maradjon ki. Nagyanyám gyerekkorában pörgettyűt is csináltak, a nehezéke egy alma volt, a madzagot egy botocska tekerte fel mogyoróból készült tokba. Valahol még talán megvan, persze alma nélkül. Na és a végére, akáclevéllel a szeret, nem szeret, szívből, igazán jóslás.

GöTi 2016.05.24. 09:02:19

A gyermekláncfű (miskolciul: kutyatej) szárát letépve az egyik végét kb. fél centin két ujjunk között megroppantva dudát kapunk: a megroppantott végét a szájüregbe kell venni, az ép szárát az ajkakkal lazán lezárni. Minden ügyeskedés nélkül, megfújva megszólal.

Fűfélék erős levelét (tarack?) a két, egymás mellé illesztett hüvelykujjunk közötti résbe feszítve hangosan sípoló szomszédbosszantó keletkezik. A feszítés mértékét ügyesen változtatva a hangmagasság befolyásolható.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.05.24. 11:10:09

@GöTi: utóbbihoz nem feltétlenül szükséges más a két kezeden kívül, a fűszál inkább valami ciripelésre emlékeztető hang előállításához kell. Nélküle inkább a galambokéra emlékeztető hangot lehet összehozni. :)

kmera 2016.05.25. 09:39:55

Volt egy kissé pozsgás virág, aminek letéptük a levelét, finoman végignyomkodtuk az egyik oldalát, és addig dörzsöltük, míg el nem vált egy kicsit a levéltől az a vékony szélső réteg, mint egy zseb. Aztán fújtunk bele levegőt - valami békavirágnak, vagy minek hívtuk... A szomszédomnak van ilyen, de kukacvirágnak hívja - pedig biztos, hogy nem így hívják.. Aztán az oroszlánszájnak lehetett nyitogatni a száját.. A papsajtmályvát mi is ettük :-) A pipacsot mi azért szedtük szét, mert előtte megtippeltük, hogy milyen színű - piros, rózsaszín, vagy fehér szirma van. Az akácvirágot rendszeresen fogyasztottuk :-) Ha volt olyan virág, aminek erős színű volt a szirma, azzal papírra is "festettem". A fűben egyébként nagyon jó kis sátrakat, utakat lehetett kialakítani, úgy emlékszem, hogy nagyon sokat játszottam mindenféle növénnyel. A fára mászás alap. Na, ez egy jó kis poszt volt :-)

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.05.25. 10:41:26

@kmera: erről jut eszembe: a mai gyerekek tényleg annyira távol állnak az ilyen dolgoktól, ahogy hallani lehet? És amikor mi voltunk gyerekek, az akkor lakótelepen élők vajon mennyire tudtak ilyen játékokat találni maguknak?

connector 2016.05.25. 12:52:25

@Hóhér az utolsó barátod:
30 éve még rá lehetett menni a lakótelepi fűre, mert nem volt tele kutyaszarral és cigicsikkel.

Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.


A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu


Kövessen Facebookon

Kertész TV

süti beállítások módosítása