Megyeri Szabolcs kertész blogja

Magyalokról lesz szó az alábbiakban, és nem a raccsolás írott verziójával kacérkodom, hanem természetesen a csodás cserjék kerülnek terítékre, rögtön két rokon. Azért érdekes a párosítás, mert a rokonság nem túl távoli, ám mégis egymástól nagyon mesze honosak ezek a cserjék, ráadásul felhasználhatóságuk gyökeresen különbözik, az egyik remek sövény növény és kerti dísz, míg a másik egy gyógyhatású, népszerű tea alapanyaga. Nem is csigázok senkit tovább, a két mai alany a közönséges magyal (Ilex aquifolium), és a maté (Ilex paraguariensis).

A közönséges magyal 

A közönséges magyal dércsípte, megpuhult bogyóit imádják a madarak!

A közönséges magyal Európa nyugati és déli vidékein őshonos, nálunk ugyan díszcserjeként kezdte pályafutását, de gyakran megesik, hogy kivadul, ilyenkor bükkösökben, erdőszélek félárnyékos vidékein találkozhatunk vele. A télen is díszlő növények nem túl népes csapatát gyarapítja, ezért aztán tényleg sok helyen látni, például ahol volt annyira előrelátó a köztereket gondozó felelős, hogy kiültette, piros bogyói és télen is zöld levelei ugyanis nagyon mutatósak. Ugyanakkor nem csak köznövényként kiváló, hanem a kertekben is jó szolgálatot tesz, egyfelől mert ugye szép és mutatós, másrészt szúróssága, sűrűsége miatt kiváló sövény növény, vagyis jól alkalmazható növényi térhatároló. Ugyan már éppen elmúlt, de meg kell jegyezni, hogy a karácsonyt mintha a magyalhoz találták volna ki (vagy esetleg fordítva), ugyanis a zöld-piros párosítás, főképp egy kis fehér hóval keverve kimondottan ünnepi hangulatot kölcsönöz neki, már pusztán ezért megéri a kertbe költöztetni.

Ültetés, tudnivalók

 

Aki a rövid méltatás után kedvet kapna a magyal ültetéséhez, annak jó hír, hogy ez a cserje egész évben telepíthető, persze az ilyen kijelentésekhez mindig hozzá kell tenni, hogy a fagyos hetek kivételével, de akkor is, akár már februárban a helyükre kerülhetnek a magyal tövek a kertben. Ültetés előtt a legmegfelelőbb helyet kell kijelölni, ugyanis terebélyes cserjéről van szó, és bár vannak alacsonyra növő változatai (másfél méter), de akár nyolc méteres is lehet. A nagy mérettől megijedni nem szabad, jól nyírható és formálható, sövénnyé alakítva hatékonyan tarthatja távol a rossz szándékkal érkezőket, szúr, karcol, megmászni pedig majdnem lehetetlen. A magyal általánosságban lassan nő, ellenben hosszú életű. A tűző napot nem kedveli, a humuszos, jó vízáteresztésű talajt viszont igen, de igénytelenségét jelzi, hogy városi, közterületi dísznövényként már jól bevált, így kudarcot vallani vele nehéz. Bár a magyalok jó fagytűrő képességűek, a fiatal példányokat eleinte érdemes lombtakarással védeni a kemény hidegektől. Piros bogyói vonzzák a madarakat, ez még egy pluszpont neki, már ha szeretjük a madarakat, de ki nem? A bogyókról ugyanakkor fontos tudni, hogy enyhén mérgezőek, így a gyermekeket tartsuk távol a magyaltól, vagy magyarázzuk el nekik, hogy a vonzó piros bogyók nem ehetőek. A magyal különféle színváltozatokban is hozzáférhető, így a különlegességeket kedvelők sárga, vagy fehér levélszegélyű változatokat is választhatnak!

A maté

A tea a levélből készül, de virág is szép

Térjünk át akkor a messziségben élő rokonra, ami nem más, mint a maté, amit legalábbis teaként nagyon sokan ismernek. A maté sokmindenben ellentéte a közönséges magyalnak, bár ugyanúgy az Aquifoliales rend magyal nemzetségébe tartozik, de Dél-Amerikában honos trópusi, szubtrópusi növény, ott él meg, ahol a hőmérsékleti átlag eléri a 15-18 Celsius fokot, és csapadékból is akad bőven. Ilyen módon a maté hazánkban nem nevelhető, de tea alapanyagként természetesen hozzáférhető. Európába a Paraguayban térítő misszionáriusok hozták be, miután felfigyeltek rá, hogy a helyi lakosok gyakran fogyasztják (ezért hívják még jezsuita, vagy misszionárius teának is).

Érdekesség: a maté tulajdonképpen félrevezető elnevezés, ez a szó ugyanis nem az Ilex paraguariensis indián neve, hanem azé a lopótöké, amiből a teát kortyolták.

A paraguay-i indiánok tudták mi a jó, a matélevélből főzött tea rendkívül előnyös élettani hatásokkal bír. Korabeli hajósok elsősorban a benne található C-vitamin miatt itták, a skorbut megelőzéséhez, természetesen ők még nem tudták, mi az a C-vitamin, de az ital hatását már akkor is ismerték. A matétea emellett roboráló, erősítő hatású, különösen ajánlják téli megfázások kezelésére, és az influenzás megbetegedések megelőzésére. Erős vízhajtó, természetgyógyászok gyakran ajánlják a menstruáció előtti puffadás enyhítésére. Magas koffeintartalma miatt élénkít, ezért például gyermekeknek nem is javasolt a tea, felnőttek viszont akár a kávét is kiválthatják vele, vagy a töretlen népszerűségű energiaitalokat, de persze túl sok koffeint semmilyen formában nem okos dolog a szervezetbe vinni. A matéteáról az a hír is járhja, hogy "zsírégető" hatású, vagyis fogyókúrákhoz remek választás, ezzel kapcsolatban azonban bővebben nem tudok nyilatkozni. Amennyiben egyszerűen frissítő, egzotikus teaként tekintünk rá, megemlítendő előnye, hogy a megszokott fekete teáknál jóval kevesebb csersavat tartalmaz, így aki erre érzékeny, a matéban kellemes társra találhat.

Aki úgy szeretné inni a matéteát, mint az indiánok, az lopótökből szürcsölje, vagy az összezúzott leveleket öntse le forró vízzel, és a fent látható, bombillának nevezett fém szűrőpálcával fogyassza

Ültetnivaló magyalt online kertészetemben is találhat!

A sövényültetésen gondolkodók ITT olvashatnak a sövénynek való cserjék egy érdekes csoportjáról, az ehető termésű sövényekről!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.