A tavasz - mint már azt sokszor hangoztattam - a kertépítés, renoválás időszaka, vagyis ideális esetben ezeken a hetekben épül-szépül kertünk, legalábbis a mostani fagyos időszakot követően biztosan sokan állnak neki a birtok rendbetételének. Aki most ügyesen munkálkodik, egészen őszig tartóan megalapozhatja kertje szépségét, természetesen tennivaló mindig lesz, de feladatok fontos része most vár ránk. Az előrelátás és gondos tervezés elsőrendű szempont, ám sokan kihagynak egy fontos tényezőt. A kutyát.

Hatásvadász kép, de rávilágít arra, hogy fajtaválasztáskor inkább a cukiságfaktor dönt, az ésszerűség, a kert és a gazda valós igényei, lehetőségei helyett

Márpedig kutya nagyon sok helyütt lakik a kertben, és nincsenek mindig jóban. A kutya ás, túr, növényeket rág, összepiszkítja a gyepet és így tovább. Félreértés ne essék, a kerti eb jól jön, hálás, szeretetre méltó jószág, őrzi a birtokot, feldobja a mindennapokat, de tény, hogy a négylábúakkal probléma is költözik a kerítésen belülre (ha átfúrja magát alatta, akkor azon kívülre is). Mit tehetünk, hogy a kert és az eb jó barátságban legyenek?

Gyakori, nehezen kezelhető jelenség

A kérdéskört két részre kell osztani. Az első lehetőség, hogy először érkezik kutya a kertbe. Ebben az esetben - főleg ilyentájt, tehát a kialakítás fázisában - fel lehet készülni az állat érkezésére, és ennek megfelelően lehet kialakítani a viszonyokat. Amennyiben kölyökkutyáról van szó, számolni kell vele, hogy (még) egy gyereket veszünk magunkhoz, aki fegyelmezetlen, sete-suta, és nincs tisztában alapvető dolgokkal. Így a bababarát kertekhez hasonlóan kerülni kell a mérgező növények telepítését, a meglévőket pedig érdemes szanálni. Ha nem vagyunk tisztában vele, hogy mely fajok rejtenek veszélyt, érdemes a kerti flórát egyenként sorba venni, és akár az interneten tájékozódni. A következő fontos dolog a kerítés megerősítése, a kistestű kölykök nagyon apró réseken át tudják nyomni magukat, és ha kint vannak, sokféle veszély leselkedhet rájuk. Érdemes a kerítés alsó részét ávizsgálni, a gyenge pontokat reNdbe hozni, de akár egy alacsony drótfonatot is végigvezethetünk az alsó részen, amit később majd felszedhetünk. Jó ötlet eltávolítani a kertből az éles, hegyes dolgokat (szerszámok, építési törmelék, fémcikkek), ha van, akkor az aknafedelet biztonságosan rögzíteni. El kell zárni a vegyszereket is, és az esetleg a földön futó elektromos vezetékeket is el kell rejteni. A kezdő óvintézkedéseket követően figyelmet kell fordítani a fiatal állat megfelelő nevelésére. Az ebek "rossz" viselkedése, az ásás, növénypusztítás a legtöbb esetben az ingerhiányra, a foglalkozások elmaradására vezethető vissza. A kertben szabadon engedett kutyának sem elegendő a kerítésen belüli mozgás, az időnkénti kinti portyázás (séta) kielégítheti a mozgásigényét, így hazatérve nem fog feltétlenül nekiesni a gyepnek. Lehetőleg ne láncoljuk le a kutyát, mert így a rendelkezésére álló terület teljes egészén ki fogja pusztítani a füvet, ha nem kívánjuk elengedni a birtokon, inkább kennelt építsünk neki. Tartsuk azonban észben, hogy minél kisebb élettere van az állatnak, annál inkább rosszalkodni fog, így a bezárt, megkötött ebeket még többször kell sétáltatni, futtatni. A kiskutya még jól nevelhető, az első hónapokban rögzített szabályok, parancsszavak segítségével rengeteg későbbi bosszúságtól menthetjük meg magunkat. Még egy lényeges élőkészület a kutya leendő lakhelyének kijelölése. 

A kiskorában jól nevelt eb később is tiszteletben tartja a veteményest, virágágyást

De ha máshogy nem megy, szeparáljuk el a kert védendő részét a kutyától

A második eshetőség, hogy ebünk már régi lakó, de sok gondot okoz a kertben, feltúrja a veteményt, virágágyást, rágja a növényzetet, ostromolja a kerítést. Tudatosítani kell magunkban ilyenkor, hogy a kutya nem gonoszságból cselekszik így, hanem újfent az ingerszegély környezet, a mozgáshiány az oka a renitens viselkedésnek. A megoldás ilyenkor is a séta, a futás, de jó, ha ebünket szellemileg is lekötjük, például feladatokra tanítjuk meg, vagy egyszerűen játszunk vele. Utóbbi esetekben nem cirkuszi mutatványokra kell gondolni, hanem apportírozásra, az "ül", "fekszik", "nem szabad" és hasonló parancsszavak elsajátítására. A foglalkozás kimeríti a kutya energiáit, és utána kisebb eséllyel fog unalmában gödröket ásni. A kutyák ásásmániája más esetekben teljesen természetes cselekvés. Egyes fajták szimplán szeretnek ásni, sokszor peig a kíváncsiság is lehet az ok, ha például hallják a föld alatt futó vízvezeték zörejét. Ezekben az esetekben a nevelés, tiltás lehet a megoldás. A nyári melegben előfordul, hogy az ebnek melege van, és azért alakít ki gödröt, hogy aztán belefeküdjön hűsölni. Ilyenkor elejér vehetjük a dolognak, ha biztosítunk neki árnyékos, hűvös búvóhelyet, vagy egy félreeső helyen lévő - akár általunk kiásott - gödörbe szoktatjuk. A következő örök gond a kutyapiszok. Sajnos az ebet kerttisztára nevelni roppant nehéz, a kutyával együtt járnak a kertszerte elhelyezett csomagok. Így vagy a kennelben tartás mellett döntünk, vagy rendszeresítünk egy lapátot, és elfogadjuk négylábú barátunk eme szokását. A vizelés ellenben némileg irányítható, általános tapasztalat, hogy ha a gyakran becélzott növények mellé egy karót, fatönköt helyezünk el, az állat ezt fogja használni, neki ugyanis nem a zöld hervasztása a célja, hanem a jelölés. A növények védelme érdekében fordított módszert is alkalmazhatunk, vagyis nem a kutyát, hanem az ágyást, veteményest kerítjük körbe. 

A kennel is megoldás, de az elzártságból adódó kertvédelem nem helyettesíti a foglalkozást

A játék, a futkározás kellőképpen lefárasztja az ebet, és nem lesz kedve a kertet aprítani

A kutyatartással kapcsolatban alapszabály, hogy tudomásul kell venni, hogy az eb nem biodíszlet és nem mozgó plüssjáték, hanem igényekkel, szükségletekkel rendelkező élőlény, így a helyes tartás, és a következetes nevelés a legmegfelelőbb védekezés a kerti károkozással szemben. Új négylábú vásárlása/befogadása esetén a kertet se hagyjuk ki a választás szempontjai közül. Ahol a karbantartott gyep a birtok éke, oda ne költöztessünk hiperaktív kotorékebet, kis területre nem való mozgásigényes pásztorkutya, apró hátsókertbe ne telepítsünk nagytestű kutyát. Azt se feledjük, hogy a kutyával felelősséget is kapunk, a napi foglalkozások, játékok, séták nélkül előbb-utóbb biztosan problémás helyzetet teremtünk.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.