La Fontaine meséje óta tudjuk, hogy a hangya egy szorgalmas és kedves élőlény, szemben a hedonista tücsökkel, aki csak a zenére tud gondolni, de az előtakarékosság nem jellemző rá. A hangya megítélése ebből kifolyólag kiváló, mindenki szeretettel gondol rá, egészen addig, míg meg nem jelenik a kertben, aztán viharos gyorsasággal a lakásban is. Ezen a ponton már szorgalom ide, vagy oda, szeretnénk megszabadulni tőle. Ami egyáltalán nem egyszerű.

A tücsök hegedül valahol...

Mielőtt a kitessékelés módszertanára térnék rá, merüljünk alá kicsit a hangyák munkás világába, amolyan ismerd meg az ellenséged megfontolásból. A hangya igazából egy gyűjtőnév, a család igen népes, a városokban a fáraóhangya (Monomorium pharaonis) a gyakoribb, kertesházak környékén pedig többek közt a házi hangya (Lasius emarginatus) és a kis fekete hangya (Lasius niger) található meg. Az apró, átlagosan 5-9 mm-es termetű rovarok roppant jól szervezett kolóniákban élnek, rétegzett társadalomban, melyben minden egyednek megvan a maga helye és feladata. Telepeikben (ez a hangyaboly) akár több millió példány is élhet, közülük általában a szárnyatlan dolgozókkal találkozunk, akik fáradhatatlanul szállítják a bolyba az élelmet. Akit bővebben érdekel a hangyák összetett univerzuma, döbbenetesen részletes leírást találhat róluk itt.

Invázió!

Az átlagembert a rendszertani fejtegetésnél sokkal jobban izgatja, hogy miként lehet védekezni ellenük. Tudni kell, hogy a hangyák megjelenése a kertben azt jelzi, hogy a növényeink valószínűleg tetvesek, a kis rovarok ugyanis a levéltetvek nedvét fogyasztják - remélem senki nem étkezik éppen. A kertből aztán élelmet kutatva jutnak be a házba, és ha találnak valamit - elsősorban az édes dolgok érdeklik őket - akkor megindul az offenzíva, és jönnek seregestül. Most már végre jöjjön a hadviselés módszertana.

Ha ételt találnak, rohamoznak
 

Ha már bent vannak a kis piszkok, tengernyi természetes eljárással riaszthatjuk el őket. Sokan a fokhagymára esküsznek, gerezdeket helyeznek el az útvonalukon, ezt nem szeretik. Hasonló hatás érhető el a küszöbre és ablakpárkányra helyezett szegfűszeggel, levendulakivonattal, terpentinnel, ecettel, továbbá állítólag sikert lehet elérni a szegfűszeggel, élesztővel, sütőporral, fahéjjal. Ha utóbbiak nem válnak be, mézeskalácsot még süthetünk belőlük.

Van aki viszont házikedvencnek tartja őket

Az ablakba kiültett paradicsom is környezetbarát hangyaűző, ha pedig már a kertben megállítanánk őket, ültessünk zsályát, levendulát, izsópot, ezektől is irtóznak. Ha a riasztás már nem elég, jöhetnek a keményebb fegyverek. Vidéki praktika a sós, vagy timsós vízzel való alapos felmosás, az egyszerűbb megoldások hívei pedig fel is porszívózhatják az apróságokat, igaz ez főleg tüneti kezelés, utánpótlás akad bőven. Csapdákat is állíthatunk, a cukros vízzel átitatott szivacs hangyamágnes, ha ellepték a csalit, máris lehet megszabadulni tőlük. Hasonló elven működik a sekély tálban kihelyezett cukros víz, vagy cukros sör, belemásznak, megfulladnak, agyő.

Előregyártott hangyacsapda

Ha semmiképp nem jutunk dűlőre, akkor jöhet a vegyszeres irtás, például a különféle bolti hangyacsapdák, melyek mérget tartalmaznak, a dolgozók ezt beviszik a bolyba, így ott is pusztít, de rovarirtó szakembert is hívhatunk, aki körbepermetezi a lakást, utóbbi már nem filléres, de elég biztos megoldás. Ha sikerült a kilakoltatás, akkor ügyeljünk arra, hogy az újabb próbálkozók ne találjanak eleséget, vagyis morzsát, ételmaradékot, szétszórt cukrot, ennek hiányában ugyanis önként távoznak. A kertben hasonló elvet követve a tetvek irtásával előzhetjük meg a hangyák elszaporodását.

Ha van holtbiztos megoldása hangyariasztásra, segítsen az invázió alatt állóknak, és adjon tanácsot kommentben!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.