A harmadik részben egy másik nagy kedvenc jön: a levendula.
A levendula /Lavandula angustifolia/ természetes élőhelyén félgömb alakú bokorban nő. Levelei keskenyek, hosszúkásak, fonákjuk molyhosan szőrös. Ibolyakék, jellegzetes illatú, álfüzérben álló virágait júliustól szeptemberig hozza.
A levendula a Földközi-tenger mellől származó évelő félcserje. A rómaiak hozták be Európába, mint a szépségápolás alapvető kellékét. Virága kellemes, üde illatú, amelyből szappant készítettek valamint a szárított virágot a padlóra szórva illatosították a szobát. Manapság is főleg a virágát használjuk fel. Egyiptomban és Perzsiában kezdték először tudatosan termeszteni. Magyarországon Bittera Gyula kezdte meg a levendula termesztését 1924-ben, egy Franciaországból származó alfajjal.
Jellegzetesen szárazságtűrő növény. Ez jó hír mindazoknak, akik képesek egy kaktuszt is kinyírni:) A száraz, középkötött, mésztartalmú talajokat részesítsük előnyben az ültetésénél! Melegigényes, de a téli fagyokat jól tűri. Fényigénye is nagy, ezért meleg, napos helyet válasszunk neki! A borsmentával ellentétben, a levendulának nem ajánlom a terasz szélét, mert előszeretettel látogatják a méhek, így a kert távolabbi pontján nézzünk ki egy napfényes területet.
Érdemes palántákat vásárolnunk és ezeket beültetnünk a sziklakertbe, vagy rózsaágyba, de a levendula önálló, ún. szoliter növényként is pompásan mutat a kertünkben. Legalább 50 cm tőtávolságra ültessük őket, mert igen nagy bokrot nevelnek! Ha szegélynek ültetjük, bármikor formára igazíthatjuk. Egyéb esetekben ősszel vagy kora tavasszal vágjuk vissza a 2/3-ára, de figyeljünk oda arra, hogy fás részeket már ne vágjunk le, mert nem biztos, hogy kihajt újra! Az idősebb bokrokat ifjítás céljából virágzás után vágjuk vissza! Igaz, hogy jól tűri a téli fagyokat, de azért érdemes a kert védett részébe ültetnünk, és betakarnunk alatta a talajt fenyőkéreggel, forgáccsal vagy fenyőgallyakkal. A levendulát szaporíthatjuk dugványról vagy az idősebb töveket tőosztással. A dugványokat április elején szedjük! Dugványnak a legalkalmasabbak a 15 cm-es hajtásvégek, amelyek alsó része már megfásodott.
A betakarítást teljes virágzáskor végezzük. A virágos hajtásvégeket metszőollóval vágjuk le, kössük őket csokorba és fejjel lefelé lógatva akasszuk fel, száraz hűvös helyre.
De ennyi elég is a száraz tudományból, most jöjjön az élvezet: teája idegnyugtató hatású, amit előszeretettel alkalmaznak túlterheltség és stressz esetén. Elkészítése egyszerű: két teáskanálnyi levendulavirágot tegyünk egy csésze forrásban lévő vízbe, majd hagyjuk állni 5-10 percig és szűrjük le! Akár mézzel is ízesíthetjük. Fürdővízhez keverve is használhatjuk, mint bőrápolót, illetve nyugtatófürdőnek is kiváló. Egy liter forrásban lévő vízzel öntsünk le 50 g levendulát, majd hagyjuk állni 10 percig, és ezután öntsük a fürdővizünkbe! Ha vannak reumás fájdalmaink, azokat is enyhíti. A nyugodt alvás érdekében tehetünk a párnánkba szárított levendula virágot, vagy csepegtessünk a huzatra levendula illóolajat. Évszázadok óta ismert a molylepke riasztó hatása is: a szárított virágból tegyünk a ruhásszekrényünkbe, garantáltan távol tartja a molyokat. Ha rózsa közelébe ültetjük, akkor a levéltetveket űzi el a növényünkről. A levendula, hasonlóan az ecethez, igazi multifunkciós házi szer!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.